Vas Népe, 1990. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
Petárdát... Egy villanás és egy öblös durranás. Akinek nem környékezte még meg az autóját ez a kettő egyszerre, mégpedig olyankor, amikor éppen vezette a kocsiját, az nem tudhatja, milyen élményben volt része több autósnak Szilveszter éjjelén megyeszékhelyünkön. A lényegen már nem változtat, hogy vezetés közben előtted, mögötted, vagy melletted működik éppen egy petárda. Mert minden figyelmeztetés ellenére, a büntetés veszélyét vállalva szinte percenként robbant Szombathelyen egy-egy petárda. (A dolog pikantériája, hogy az úttest jeges volt.) Fiúk, férfiak hármas, négyes, hatos csoportjai bolyongtak éjféltájt a városban: ordítottak és petárdákat durrantottak. Ha éppen nem volt kéznél, akkor volt kézben pezsgőtől, sörtől meg ki tudja mitől megkönnyített üveg, puffantani avval is „gyönyörűen” lehet. Az óvatlan gyalogosnak az új év első napján üvegszilánk állhatott a talpába. Az autós pedig vagy szlalomozott az úttesten, hogy az odavágott üvegek törmelékét kikerülje vagy egy defektet kockáztatott. Akiben persze ilyenkor nem az öröm szabadul fel, hanem — nagyobb mennyiségű alkohol segítségével — a gyalázatos, vandál ösztön, az ezzel még nem fejezi be. Szinten tartja magát és tör-zúz minden útjába eső szemétládát. Talán úgy érzi, hogy szemétláda láttán tükörbe nézhes. A papírtrombiták napokkal korábban szétkürtölték a városokban: újra egy évet zárunk, hogy Szilveszter után belevágjunk az évezred utolsó évtizedébe, 1990- be. Az utcai standokon a óév búcsúztató jókedv kellékei: a konfettik, a szerpentinek, a papírkalapok, szerencsemalacok, kis kéményseprők és a gazdára váró sípok, trombiták. Az utcán virággal, pezsg és más ajándékokkal igyekvők. Na, tk. ■°ken malmo nélkül. Malacok sültek, hogy orrukkal kikotorják 1990- ben a szerencsét. Pezsgőspalackok durrantak, poharak koccantak. Felszabadultan vagy ezt színlelve villantak egymásra a mosolyok. A HungarHotels szállodáiban az ezerkétszáz vendég többsége külföldi volt. De a falvak kocsmái, éttermei — ahol nyitva voltak — azért megteltek. Az év fordulóján néhányan dolgoztak. Például a mentősök. És Renáta, aki fél hétre jött a világra. Főképp a Renátákért kívánjunk egymásnak boldog új éve(ke)t! Szűrös Mátyás mert köszöntője Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök köszöntőt mondott, amely tegnap a Kossuth rádióban 12.15 órakor hangzott el, a televízióban pedig 19.15 órakor sugározták. Tisztelt Honfitársaim! Köszöntőim Önöket az 1990-es esztendő első napján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magyaroknak, minden becsületes jó szándékú embernek szerte a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól mentesen köszöntöim Önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt fordulatokban gazdag esztendő után, 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalakulást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonnegyedik óráiban, az általános összeomlás közvetlen veszélyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendőiben gazdasági talpon maradásunkért és nemzeti méltóságunkért — a történelemben nem először — újra aggasztó körülmények között kell megküzdenünk. A nagy átalakulásban súlyos teherként nehezednek ránk négy évtized következményei. Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a szabadság és az igazság általános követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe. Kitartásra, megsokszo(Folytatás a 2. oldalon) Ma, január 2-án reggel fél kilenctől rendkívüli tanácsülést tart Vas Megye Tanácsa. Megvitatják a megyei tanács és a végrehajtó bizottság jövő évi munkatervét, szóbeli tájékoztató hangzik el az országgyűlési képviselői választások előkészítéséről, döntenek az egyéni választókerületi választási bizottságok megválasztásáról. Mindhárom téma előadója dr. Pusztai Gyula, a megyei tanács vbtitkára. ombitáltuk * éjszakáját Tisztelt Olvasó! Mi volt önnek a legfontosabb 1989-ben? Az év utolsó napjaiban ezt a kérdést akartuk feltenni lapunk állandó rovatában. Végül is a másikat választottuk: a különböző pártok vezetőitől kértünk választ arra, mit várnak a jövő évtől? Az eltérő válaszokban egyetlen közös momentum: mindenki bizakodik, halvány optimizmussal ugyan, de egyöntetűen hiszik, hogy ez a kis ország, Magyarország felül tud emelkedni bajain. Ebben a reménykedésben természetesen benne van az elmúlt esztendő is, minden erényével és gyengeségével. Hazánk Közép-Kelet-Európa számára nemcsak izgalmat teremtett, de példát is mutatott. A mi elszántságunk, tántoríthatatlan és következetes tettrekészségünk erőt adott azoknak a szomszédos országoknak, amelyek egymás után mozdultak meg és szabadultak fel a sztálini diktatúra alól. Nem részletezem sem az itthon történteket, sem azt, ami Európának ebben a térségében végbement. Tudjuk. Fontosabb lenne arról meditálni, hogyan to■ovább? Lesz-e erőnk, lesz-e végre kellő és elegendő támasztékunk ahhoz, hogy a megkezdett úton lépni tudjunk. Jól jönne ehhez a segítség, de elsősorban a magunk erejére, a magunk eszére és felkészültségére kell alapoznunk. És ez a kell, ez a tiszteletreméltó határozottság ma kezdődik, ma kell, hogy kezdődjön. Az új év első munkanapján, amely nem szabad, hogy ott és úgy folytatódjon, ahol és ahogy a múlt évet abbahagytuk. Az ünnepek láza ugyan egy kicsit megviselt bennünket, de talán impulzusokat is kaptunk a jobb folytatáshoz. Belegondolva azt is, hogy a század utolsó tizedét éljük, hogy a legtapasztaltabb politikusok szerint is az 1990-es évek, ha úgy tetszik, az egész világ számára döntő jelentőségűek, mert a civilizáció teljes kibontakoztatását jelenthetik. Nekünk, magyaroknak is hazánk minden részében arra lesz leginkább szükségünk, hogy a demokráciával élve végre a gazdasági és pénzügyi szorításoktól is szabaduljunk, és elinduljunk a javulás felé. Ez a mostani év ehhez persze igencsak kevés, de nagy jelentőségű fordulatokat hozhat. Itthon, ha úgy tetszik, házunk táján, igyekszünk megtenni mindent azért, hogy minél pontosabban, megbízhatóbban dolgozzunk. Olyan lapot szeretnénk adni az olvasó kezébe, amely kiegyensúlyozott, a szabályok tisztességével a lehető leghitelesebb, a várható újabb politikai küzdelmek színterén nem elfogult, hanem objektív. Erőinket, felkészültségünket ehhez méltóan kívánjuk fokozni, s mind külsőben, mind belső tartalomban ezt jól kifejezni. Külső formánk változásaival együtt a megye egész lakosságát szeretnénk megelégedésre szolgálni. Bizakodva, hogy mindez sikerül, hasonló elszántságot, jó szándékokban gazdag évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Postai János Romániából jött Az új év első napján egy Romániából áttelepült férfi nyitotta be elsőként szerkesztőségünk ajtaját. Családjával 1988 decemberében jöttek át Magyarországra, Szombathelyen telepedtek le. A karácsonyi ünnepeket szüleivel akarta tölteni, ezért már december 11-én jegyet váltott, hogy fiával kiutazzanak. Ekkor még senki nem sejtette, hogy néhány napon belül ott is feje tetejére áll a világ. — Amikor meghallottam, hogy lezárták a határt, nagyon elkeseredtem. Ceausescu elfogásakor ismét bízni kezdtem. 25-én ültünk vonatra. Az Orient expreszszen alig lézengtünk néhányan. Szívszorító érzés volt megérkezni. Távolisági buszszal mentünk Marosvásárhelyre, ahol a szülők laknak. A városnak hat halottja volt. Ahol a véres események történtek, éjjelnappal égtek a gyertyák. Az emberek azóta sokkal felszabadultabbak, Javult az ellátás. Az üzletekben van élelmiszer. Csak az étolaj és a cukor vásárlását korlátozzák. Folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok. Ott találkoztam Vészeli Lajossal, a Veszprémi Napló munkatársával, aki egy kamionnal úton volt Sepsiszentgyörgy felé. Ők voltak, akik az országnak ebből a részéből a legtávolabbi úticélt tűzték ki maguk elé. Kért, adjam át üdvözletét lapjuk munkatársainak. — Köszönjük. Milyenek voltak az otthon töltött napok? — Kellemesek. Az emberek tele vannak bizakodással. Az utcán békésen megférnek egymás mellett a román és a magyar nyelvű falragaszok. A román nemzeti dalok hallatán már nem zárják el a magyarok a rádiót. Az embereket most közelebb hozta egymáshoz a remény. Jó lenne, ha ez az egyetértés meg is maradna. A választ erre az időnek kell majd megadnia. — hj — •