Vas Népe, 1990. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

Gorbacsov az „Év Embere' Mihail Gorbacsovot választották az „Év Emberévé” — immármásodízben — a BBC közvélemény-kutatásának résztvevői. A részeredményeket még nem hozták nyilvánosságra, de annyi már kiderült, hogy a szovjet államfő háromszor anynyi szavazatot kapott a britektől, mint a második helyezett, Sir Anthony Meyer walesi parlamenti képviselő, aki december elején ellenjelöltként indul Margaret Thatcherrel szemben a konzervatív párt elnöki posztjáért vívott harcban. A népszerűségi verseny harmadik helyezettje Károly walesi herceg, a trónörökös. Az év végi közvéleménykutatás egyik érdekessége, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszony, aki az „Év Asszonya” cím tulajdonosa lett, a férfiak versenyében is kapott három szavazatot. „Az Évtized Politikusa” versenyt — amelyet két kisebb brit tévétársaság indított —• holtversenyben nyerte Mihail Gorbacsov, Margaret Thatcher és Ronald Reagan. A szovjet vezető nemcsak a britek, hanem a franciák szimpátiáját is kivívta. A Le Figaro című lap és egy párizsi közvélemény-kutató intézet december 7—12. közötti körkérdésére a franciák 69 százaléka szinténMihail Gorbacsovot nevezte az „Év Emberének”. a pápa Alévi üzenete II. János Pál pápa szilveszteri szentmiséjén kijelentette, hogy „1989 különlegesen fontos esztendő volt az egész emberiség, s főként Kelet-Európa számos országa számára, amelyek a szabadság és a nemzeti összetartozás új távlatait tapasztalhatták”. A pápa a hagyomány szerint az idén is a római Ili Gesu templomban tartotta az istentiszteletet. „Az egyház — mondotta — amelynek joga és kötelessége a Krisztus iránti tanúságtétel ezekben az országokban, nagy örömet él át, hogy újult erővel tudja kifejezésre juttatni hitét, s szabadon képes hirdetni az Evangéliumot”. Panamai helyzetkép A kubai kormány vasárnap leszögezte, hogy nem ismeri el a Guillermo Endara vezette új panamai kormányt. Az erről szóló havannai közlemény hangoztatja, hogy a december 20-án hatalomra juttatott Endera-kormányt „az Egyesült Államok fegyveres védelme alatt iktatták be”. Panamában az amerikai erők „biztonsági okokból” lezárták a nemzetközi repülőteret. A repülőtér jelenleg az amerikai erők bázisaként szolgál. A panamai kormány vasárnap közölte, hogy gyilkosság miatt is vádat akarnak emelni Antonio Noriega tábornok, a megdöntött vezető ellen, aki december 24. óta a Vatikán panamai nagykövetségén tartózkodik. Rogelio Cruz igazságügyminiszter kijelentette: kérni fogják Noriega átadását a panamai hatóságoknak, hogy bíróság elé állíthassák. A vádiratot azért terjesztik elő, mert 11 felkelő tiszt közül tizet megöltek, jóllehet az október 3-án lezajlott puccskísérlet után megadták magukat. George Bush amerikai elnök vasárnap meglátogatta a panamai invázió idején megsebesült amerikai katonákat, s köszönetet mondott nekik. *1. Szűks Mátyás újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) Hozott energiára van most szüksége a nemzetnek a politikai, az anyagi és erkölcsi romok eltakarításához, a demokrácia és a jólét megalapozásához. Kedvező körülmény, hogy Közép-Kelet-Európában sorra leomlottak a diktatúráik. Szakadatlanul kérdezzük, hogyan és miért jutottunk idáig. Hiába rázzuk azonban indulattal az öklünket, és annak sincs értelme, hogy nap mint nap elpanaszoljuk balsorsunkat, sérelmeinket, a ránk telepedett idegen akaratot magunk és a világ előtt. A bölcs és haragmentes szembenézésnek, a józan számvetésnek lehet csak helye. Úgy tűnhet néha, hogy történelmünk nem egyéb, mint örökös nekifeszülések és kudarcok sorozata. De hogyan maradhattunk meg akkor mégis balszerencse, oly sok viszály után magyarnak, Magyarországnak? Hamis és indokolatlan, sőt félrevezető a teljes reménytelenség keserű, önfeladó érzete. Történelmünk nem a szakadatlan szerencsétlenségek halmazata, hanem a törhetetlen újrakezdések megtestesítője és kifejezője. Ez a tanulság tölthet el bennünket reménységgel a mai időkben is, amikor ígéretes segítőkészséget tapasztalunk ugyan világszerte, de a magyar társadalom és gazdaság átalakítását mégis magunknak kell önmagunkért véghezvinnünk, akár emberfeletti erőfeszítések árán is. Tudjuk és érezzük: minden a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segélyekről, de támogatni csak azt lehet és érdemes, aki erre rászolgál. Segíts, magadon, az Isten is megsegít! — vallja a népi bölcsesség, s bizonyára azok a körök is, amelyek kiállására bizton, számítunk. Tisztelt Hallgatóim! Sorsfordító volt az elmúlt esztendő. Megjelentek és működnek már az új politikai erőik és pártok, létrejöttek az állampolgári szabadság, a jogállamiság biztosítékait jelentő első sarkalatos törvények, gyökeresen megújítottuk alkotmányunkat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget immár bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az önök, a nép akarata szerint, amit majd szabad, demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigmegyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság demokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampolgárok megtalálják számításukat. .Működő demokráciára, türelmes humanizmusra, történelmi értékeink vállalására van ma szükségünk. Csak így, az embernek ember iránti szolidaritására, a szüleik, a gyermekek és unokák, a testvérek, a rokonok és a barátok szeretetére építve válik lehetővé, hogy mielőbb kilábaljunk a válságból, csak így válhat teljessé jövendőnk. Legyen beleszólásuk az állampolgároknak a közügyekbe, az országos és helyi döntésekbe. Az eltartott tisztviselők, a minisztereket is beleértve, legyenek az adófizető polgárért és ne fordítva. A parlamenti és lakossági demokrácia, az önkormányzat útját járjuk és ezt az utat alkotmányosan, törvényesen kell megtennünk. Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkiereje, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája. Manapság legnagyobb gondunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elengedhetetlen, hogy a gazdaságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, valóban értéket teremtő munka. De nem lehet sikere semmiféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politikának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költségvetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elvesztik hitüket. Az állam és a költségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgárai szociális biztonságot, garamdált jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas műveltség, a kultúra elterjesztése, a vállalkozó kedv ösztönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes differenciálódása mellett is szembeszállhassunk a fenyegető nyomorral, és a jövőben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátástalan anyagi, szociális helyzetbe. Radikális fordulatra, gyökeres, demokratikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, feltalálókat és a munkásokat nagyrabecsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elégedett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befektetéseik hozadékából; olyan országra, ahol létbiztonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthatnia a hatalmat. A társadalom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a szabadság és az igazságosság minősége. Tisztelt Honfitársaim! Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hétköznapi valóságban a kibontakozó demokrácia sok hordalékot is felszínre dobott: az indulatok, az acsarkodás jelei is szaporodnak. Az országot megosztó és szétziláló zűrzavar, rendetlenség ma talán fenyegetőbb sok más veszélynél. Az új társadalom szükségszerűen plurális jellegű, amelyben természetes, hogy egymással ellentétes méretek léteznek egymás mellett. Mindenkinek joga van a maga módjángondolkodni és kedve szerint berendezni saját életét, de a törvényes keretek között, és kötelessége is ugyanezt a jogot a másik embernél tiszteletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtöne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrniképes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes eszközökkel féken tartani az elvaduló indulatokat, az agresszív magatartást, az embertelenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetélkedés, az egymást serkentő kezdeményezések biztosítják az ország tisztességes fejlődését. Európai nép akarunk lenni minden tekintetbben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen, leszakad, és hoszszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy — képletesen szólva —, hogy az európai húsz melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat és együttműködni kelet—nyugati és észak—déli viszonylatban egyaránt, felszámolva külkapcsolatainkban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkra szállunk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, a külföldön állomásozó katonai egységek visszavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarországról történő mielőbbi kivonását is. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárulhat le Záhonynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Hosszú időn keresztül túlontúl sok megpróbáltatást okozott számukra a magárahagyottság állapota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársaság a 15—16 milliós magyarság sorsáértvisel felelősséget, bármilyen, pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretörése az egyetlen lehetséges út anemzeti, nemzetiségi ügyek tisztességes rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tüntetők háborítatlansága, de az Erdélyből kiindult tragikus áldozatokkal ■járó romániai népfelkelés is nem utolsó sorban azzal kezdődött, hogy Magyarország ■felszámolta a vasfüggönyt Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városokban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom haláltusája okozott szenvedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismételten a szolidaritás őszinte érzéseivel üdvözöljük, hogy Románia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét" olyan demokratikus viszonyok létrehozásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gondolják a nemzetek önrendelkezését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar—román, viszony új, ■jószomszédi alapokra helyezésének, s az ■Erdélyben élő magyarság feltámadásának ■esztendeje. Megérdemlik a határainkon, túl élő ma ■gyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek önnön, sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Új évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, demokratikus ■Magyarország megteremtése a XX. század végéin. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok mind cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes török hazánk útját kísérje áldás és legyen béke a Földön.! A halálbüntetés eltörlése Romániában Helyi idő szerint vasárnap 23.00 órakor hangzott el a bukaresti rádióban és televízióban Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének „újévi köszöntője”. Közölte: a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa eltörölte a halálbüntetést, leállította a Ceausescu-diktatúra gigantikus beruházásait. A Duna-csatorna, az új Constantai kikötő, a bukaresti új közigazgatási palota építését nem folytatják, a terveket felülvizsgálják. Romániában márciustól bevezetik az ötnapos munkahetet. Kijelentette, hogy a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermésről szóló hír súlyos valótlanság volt, mert mindössze 16,9 millió tonna termett. Számos olyan intézkedést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói kedvét ösztönzi. A továbbiakban szólt arról, hogy az új vezetés nehéz helyzetet örökölt, amelyből csak együtt, egységben tud kilábalni az ország. „Nem vagyunk rabjai semmilyen ideológiának, széles körű dialógust akarunk az ország egész lakosságaival, beleértve a nemzetiségeket is” — jelentette ki, majd végezetül utalt rá: „Romániában a nép forradalma győzött. A forradalmi folyamat visszafordíthatatlan, a folyamat legkiemelkedőbb megvalósítása a nemzeti konszenzus létrejötte”. * Letartóztatták és eltávolították a fegyveres erők állományából Julian Vlad tábornokot, a román állambiztonsági szolgálat, a Securitate parancsnokát — jelentették be egy vasárnap este kiadott közleményben Bukarestben. A közlemény szerint letartóztattak három másik magas rangú Securitate-tisztet is. Berlini újévi tragédiával Tragédiába torkollott Berlinben az óév búcsúztatása. Kevéssel éjfél után a Brandenburgi kapu keleti oldalán leszakadt és a tömegre zuhant egy hatalmas tv-torony, amely egyenesben sugározta az újévi ünneplést. A balesetnek egy halálos áldozata van, a sebesültek számát háromszázra becsülik, közülük sokak állapota súlyos. A sérültek egy részét nyugat-berlini kórházakban helyezték el. A tragédiát feltehetőleg az okozta, hogy többen a képernyő állványzatán próbáltak felkapaszkodni a kapu tetejére. Amikor a konstrukción egyszerre nyolcvanan voltak, az nem bírta ki a terhelést és leszakadt. A mámoros ünneplésben egyébként legalább 400 ezren vettek részt, táncoltak, énekeltek, a két német állam zászlóit lobogtatták. A nyugati oldalon levők kalapácsokkal és vésőkkel estek a falnak. Éjfélkor az üdvrivalgásba robbanó petárdák és pezsgősüvegek dugóinak pukkanása vegyült. Többeknek sikerült felmászni a kapura, ahonnan olyan zászlókat lengettek, amelyből kivágták az NDK állami címerét. Jeruzsálemi incidens Eleddig példátlan méretű nemzetközi béketüntetést tartottak szombat délután Jeruzsálemben izraeli és palesztin békeaktivisták. A mintegy 25 ezres tömeg „1990 legyen a béke éve!” jelszóval hatalmas emberláncot alkotva körbefogta az 5 kilométeres várfallal övezett Óvárost, és követelte az igazságos, tárgyalásos rendezést. A helyszíni beszámolók szerint a kétezres létszámban felvonult rendőrség a Damaszkuszi Kapunál rátámadt a felvonulókra, könnygázgránátokkal, vízágyúk-kal, majd gumibotokkal is. Szemtanúk közölték, hogy gumilövedékekkel is lőttek a tömegre. A kórházak jelentése szerint emiatt legalább félszáz ember — közöttük 30 olasz asszony —, valamint fotóriporterek, gyermekek sebesültek meg, többek állapota súlyos. Több mint harminc palesztint elhurcoltak. Teddy Kollek, Jeruzsálem polgármestere az egyébként engedélyezett vékemegmozdulást írban nyilván." a A legnehezebb helyz'-' talán azok az orvoshettek, akik fogóorvosi esküjüklgyógyítás szólg gődve teljesíteni köteles, nem is gogszökésre súlyozeati .