Vas Népe, 1990. augusztus (35. évfolyam, 180-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

Ha négy-öt rokon, csal­d összefog - fs vagyonrendező bizottság szava és egyénileg akarnak gazdálkodni A vámon minden gond nél­kül átjött... Mos már nehe­zebb lenne, meg fizetni is többet kellene utána. Elég baj ez, mert Ausztriából sok leendő magyar magángazda olcsóbban juthatna termelő­eszközhöz, mintha itthon kellene megvennie. Vagyis sokan azért nem tudnak be­levágni a magángazdálko­dásba, mert nem tudják elő­teremteni a milliókat gépek­re, állatokra, tárolóhelyre, egyéb eszközökre. — Önöknek volt rá pén­zük? — Részben volt, másrészt hitelt kértünk. Kétszer. Utol­jára már 28 százalékos ka­matra adtak. Ez nagyon sok, ez elriasztja az embereket a privatizáció gondolatától is. — Milyen gabonatermése volt? — Három holdon 101 má­zsa árpát termeltem, és két holdon 52 mázsa búzát. — Lehet, hogy az ősszel akár 15 holdon vet búzát? — Adja Isten. Vagy még nagyobb területen is. De eh­hez készülni kell, és az a föld amibe vetnék még nem az enyém, mert egyelőre csak a tsz-tagoknak mérik ki — ha kérik. A kívülálló még nem kaphatja meg, csak ha törvény lesz rá. Le­het, hogy az egész elképzelé­sünk egy évet késik?! — Sajnálnám. De a lényeg, hogy minden gépe megvan. — A fenét van! Most jöt­tünk rá, hogy bálázó is kell. A Mesterházy Jenőnek van, ő odaadja, de nem jó a bálá­zó madzag. Vagy merev vagy szakad. Van az a selymesebb tapintású fehérben is meg feketében is, az jó, de nem mindig lehet kapni. A lé­nyeg, hogy jövőre akinek aratok, annak a szalmáját is összebálázom, mert ez az igény. A saját igényem is. Azt hiszem, újra ki kell menni Ausztriába ... — Most is tartanak állato­kat? — Éves átlagban 60—70 disznót tartunk, meg mint szó is volt róla, csirkéket hizlalunk. De mondtuk a két fiúnknak, ha velünk akar­nak gazdálkodni, holnapot építeni, akkor tehenekre is szükség lesz. — Bírnak majd a sok föld­dal? — Gépesítéssel igen. Meg a közeli rokonságban lévő négy-öt családdal is összefo­gunk. Mi besegítünk nekik gépekkel, ők más módon ad­ják vissza. A családi házain­kat is így, összefogással épí­tettük, — mondja Erzsébet asszony. — Horváth úr! — ön a Kisgazdapárt helyi elnöke is. Milyen tennivalókat lát itt Nemesládonyban? — Mindenekelőtt fel kell lendíteni a magángazdálko­dás iránti kedvet. Ha tulaj-­­donos valaki, mindent más­ként ítél meg. Egyéb tenni­való is lesz. Tompaládony, mint társközség korábban nem fejlődött. Építési enge­délyeket sem adnak, csak az utóbbi években. A tsz-köz­pont Chemnelházadamonyán van, az iskola és a tanács Bőben. Itt maradtunk értel­miségiek, és fiatalság nél­kül. A Kisgazdapárt a falu fejlődésének is élére kíván állni. Egyelőre tizennyolcan vagyunk, és egyet akarunk. — A tsz szabja meg, hol adja majd ki a földjeiket, vagy maguk határozzák meg? — Szerintünk a vagyon­rendező bizottság szava lesz a döntő — válaszol a gazda­­asszony. — Mert mint leen­dő magángazdák például cukorrépát is akarunk ter­melni, aminek jó minőségű, föld kell. A mi földjeink er­re is alkalmasak voltak ... Udvardy Gyula Fotó: Kiss Dóra .Horváth Jenő, Horváthné, Erzsébet asszony. Az egyik Horváth fiú, a le­endő magángazda... ■■■■■■■■■■■■■ Ausztriában is Benzinár­emelés Ausztriában keddtől húsz groschennel drágább az üzemanyag. Az önkiszolgáló kutaknál a normál benzin 8,90, a szuper 9,70 schilling­­be kerül. Világpiaci áremel­kedésekkel indokolta a dön­tést az osztrák kőolajkon­szern. Az autósok érdek­­védelmi szervezetei viszont bírálták az áremelést, mond­ván, hogy két hónapon át világszerte meglehetősen ol­csó volt a kőolaj, annak elő­nyeiből nem részesültek az autósok Ausztriában. Görögországban már a múlt hét végétől 120 drach­ma egy liter benzin — ez 15 százalékos áremelést jelent. Fél éven belül ez a har­madik benzináremelés. Het­ven drachmáról „indultak" . Ennek ellenére nem csilla­pult a görögök autókázási kedve.­­ Portugáliában is emelték a benzin árát, most 137 escu­­dóba kerül. (Egy dollár: 144 escudo.) Viszont nem nőtt az ólommentes üzemanyag ára. Az intézkedéssel a költ­ségvetési deficitet kívánják csökkenteni. Csempész­alagút Mexikó és Amerika között egy föld alatti alagutat fe­deztek fel, amelyen keresztül kábítószert csempésztek Amerikába. Az alagút 10 mé­ter mélyen van a föld alatt, 60 méter hosszú és 1,5 méter magas. Most azon vitatkoz­nak, vajon a mexikói vagy az amerikai hatóság fedez­te-e fel. 1990. augusztus 2. Csütörtök Akció . m—mm GoldStar AKCIÓ GOLDSTAR elektronikai termékek árengedményes vására Kossuth Lajos U. 4. SZ. alatt (az Írottka Étterem mellett) AUGUSZTUS 4-TŐL 11-IG. NAPONTA 9.00—18.00 ÓRÁIG. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP 9.00—14.00 ÓRÁIG. AJÁNLATUNK: Színes televízió 51 cm-es képátmérővel, távirányítóval GHV 1245 W videoreko­rder távirányítóval VCP 4100 P videól­ej­átszó VCP 4300 P videolejátszó távirányítóval Mikrohullámú sütők (17—28 kit.) Egy- és kétkazettás stereó rádiós magnók 34 000,— HELYETT 31 000,— Ft. 32 900,— HELYETT 27 000,— Ft. 21 500,— HELYETT 19 900,— Ft. 23 900,— HELYETT 21 900,— Ft. 16 600,— F­t-tól 26 500,— Ft-ig. 4 200,— Ft-tól 7 500,— Ft-ig. Magnó- és videokazetták REKLÁMÁRON! A színes televíziók, videoberendezések és mikrohullámú sütők személyi hitelre, előleg befizetése nélkül is megvásárolhatók! AZONNAL VIHETI, KÉSŐBB FIZETI! VÁRJUK ÖNT IS! (19 562) 99,9 °/o Sokan valamiféle csodát várnak a közelgő önkor­mányzati választásoktól (ha ugyan sikerül a többpárti kiegyezés). Lényegében azt, hogy a felemásra sikere­dett (eddigi) rendszerváltást kiteljesíti, végig viszi. Vagyis nem csak a fővárosi közhivatalokban fordul el a szekér, hanem vidéken is. Köztudott, hogy a megyei rendszer a Kádár-korszakban és annak előtte viszony­lag jól funkcionált, amikor saját érdekeit védte. Ez nem is lett voln­a baj, csakhogy az „önvédelem” tág teret adott a személyi hatalomnak, a kiskirályok tény­kedésének, a szinte ellenőrizhetetlen elvtárs-uram­­bátyám hierarchia kialakulásának. E sajátos új­­dzsentry világ — kiegyezve a hatalmi központtal­ — aztán lényegében azt csinált a saját portáján, amit akart. Nincs nehézipar? Megoldjuk. Ide telepítjük. Iparszerkezetet váltunk. Ezt meg azt sírunk ki, mi leszünk a legek hazája. Természetesen születtek jó döntések is, de jellemző módon ezt sohasem a szak­gárda, hanem a mindenkori párt- és állami vezetés (vezető) érdemének tudták be. Hogy x és y elvtárs milyen jól kormányozza a megyét. Amíg el nem kormányozta. S amikor süllyedni kezdett a hajó, lelépett a színről. Hogy most titokban a visszatérésre spekuláljon hasonszőrű társaival. Meg kell mondani, ez a spekuláció nem is alap­talan. Az önkormányzati választásokba sok minden belefér. Az is, hogy a demokrácia ürügyén a régi gár­da nyomást gyakoroljon a kisközösségekre. Mint nem­rég egyik intézményünkben. Aholis mindenki a szem­ellenzős főnök menesztését szorgalmazta a büfében, kávézás közben. Szavazáskor mégsem így történt, a kollektíva megújította hűségesküjét. A botrány persze kitört, mire néhányan elmondták: félelemből szavaz­tak a régi főnökre, aki még a fülkét is figyeltette... Hja, a régi, 99,9 százalékos szép idők. De ötvennél többre, úgy tűnik, most is jók a „fiúk”. Nos, ezért ne várjunk csodát. A csodáért ugyanis éppen a kisközös­ségekben kell a legtöbbet tenni. Kozma Fizessünk Ázsiáért? Lapozgatom az első, Európa összes országában megjelenő újságot, az Europlant. Szép újság, jó újság, profi újság. Tudom, örülnöm kellene, hiszen nicsak, minket is európai országnak néznek, rólunk is szól, és a címlapon még az ára is fel van tüntetve forint­­ban. Kezdeti lelkesedésem akkor hagy alább, amint beleolvasok a cikkekbe. Döntő hányaduk már az 1992-ben megalakuló, határok nélküli kontinensről szól­nak, számunkra ismeretlen előnyökről, hátrányokról, apró vitákról, melyek minden házasságot megelőznek. Szíven üt a felismerés, amit értelmemmel eddig is tudtam, de érzelmileg csak most fogom fel igazán: Kimaradtunk! Mert mit kezdjek az ígérgetés évszámaival, a pár­­tok csodálatos jövőképeivel, mikor a világ szemében Európa határa lakóhelyünktől néhány kilométerre nyu­gat felé fog húzódni? És ha koszos utcáinkra, szánalmas infrastrukturá­­lis helyzetünkre, a szakadék felé tá­­torgó népgazda­ságunkra, közállapotainkra gondolok, vagy eszembe jut a fizikailag és szellemileg lezüllesztett munkás­­osztály, esetleg az a nyugdíjas nénike, aki aszott, re­megő kezeiben fillérjeit számolgatja az ABC pénztá­ráról, bizony meg kell, hogy állapítsam: Európa tény­leg messze van. A jelek pedig azt mutatják, 1992-től még messzebbre kerül. Rendben van, megpróbálok racionális lenni, mind­ezt levezetni az előző, bűnös negyven évből. De hogy ezért még fizetnünk is kell! Ezt már nehezen veszi be szürkeállományom. Konkrétan arra a számlára gondolok, amit a Szovjetunió nyújtott be nekünk har­mincnégy éves ittartózkodásáért. Az már magától ér­tetődő, hogy nem azokon vasalják be, akik idehívták őket, illetve jelenlétükből busás hasznot húztak. Nem, ez senki fejében nem fordul meg. Fizessen csak ez a minden ízében megnyomorított ország semmiről sem tehető népe. Fizessen saját nyomorúságáért annak, aki fő előidézője a jelen tragédiájának. Hiába, úgy látszik, az ázsiai belépőnek is ára van. — Iga — Kánikula (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3

Next