Vas Népe, 1992. április (37. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

Ausztriában mintegy négy­millió katolikus él. A több mint háromezer plébánián már­cius negyedik vasárnapján vol­tak egyházközségi választások. A katolikusok mintegy harma­da szavazott. Már előtte látni lehetett, gondjai vannak az osztrák egyháznak. II. János Pál pápa április 23-ától 25-éig „ad limina” (alkalmi) látogatá­son fogadja az osztrák püspö­köket. Az év elején Sankt Pölten püspöke, Kurt Krenn és egyik papja között robbant ki a nyilvánosság előtt konfliktus. A csehimindszenti Mindszenty-ünnep­­ség után dr. Franz König bíborost, nyugalmazott bécsi érseket először arról kérdeztük, mi a vé­leménye az — álta­lában — konzerva­tívnak tartott Krenn püspökről. - Erről nem nyi­latkozom - hang­zott a kurta válasz. - Mindszenty bí­boros szülőfalujá­ban beszélgetünk: ismerte a bíborost személye­sen? — 1961-ben ismertem meg. XXIII. János pápa kért meg, látogassam meg a budapesti amerikai nagykövetségen. Erre én azt mondtam: „Szentatya, még sosem tudtam átlépni a vasfüggönyt, de ha segít ebben, akkor megyek.” Erre a pápa azt válaszolta: „Menjen a vasútál­lomásra, vegyen jegyet, és utazzon Budapestre!” Valóban így lett. A tárgyalások nyomán engedélyt kaptam a budapesti kommunista rezsimtől a bíbo­ros meglátogatására. Izgalmas volt. Én akkor bécsi érsek voltam, és még sosem jártam Magyarországon. Megérkez­tem a követséghez. Köröskö­rül a magyar titkosrendőrség. Az épületben fekete talárban, kereszttel a nyakában várt rám a bíboros és latinul megkérdez­te: „Mit kíván tőlem a Szent­atya?” Erre azt válaszoltam: „A Szentatya nem kíván Öntől semmit, csak szívélyes üdvöz­letét küldi.” Bementünk a szobájába. A rádióját bekap­csolta és teljes hangerőre csa­varta, aztán latinul és angolul beszélgettünk.­­ Pontosan mikor volt ez? — 1961 elején. Nagyon iz­galmas volt. A legnagyobb titoktartás mellett, egyedül kel­lett utaznom, mert több ameri­kai, német és osztrák újságíró is jönni akart velem. — Ön szerint manapság mi a legfontosabb feladat a magyar katolikus egyházban? - Nyugaton úgy gondolták, hogy a kommunizmus csönde­sen összeomlott és most min­den rendben van. És sokan nem értették, amit már akkor mond­tam, hogy nehéz időszak kez­dődik. A nulláról kell indítani az építést. Létre kell hozni a közösségeket. Az első a fiatal­ság. Emellett a szabadidős tevékenység, a sport lehet kapocs az egyházközségekhez, amelyekben a liturgikus meg­újulás és a laikus apostolkodás a feladat. - König bíboros, ön a má­sodik vatikáni zsinat utáni reformegyházfők sorába tarto­zik. A világegyházban most mely reformoknak van jelentő­sége? - A hitvallás az alapja a hívők közösségének: az apos­tolok tanítása, a Szentírás. Ez változatlan. De Krisztus követ­ségében úgy kell járnunk, hogy az emberek megértsék. A kor szavával kell szólni! Kapcsola­tot kell keresnünk. Nem vonul­hatunk vissza a plébániára és a templomba. Az emberek közé kell mennünk, velük kell gond­jainkat, gondjaikat megbeszél­ni. A megújulás az egyház­­községben kezdődik. Alulról kell újraevangelizálni. Horváth Sándor­Fotó: Benkő König bíboros Kádár-rendőrök gyűrűjében... Néhány perc a miniszterrel Dr. Andrásfalvy Bertalan, művelődési és közoktatási mi­nisztert Csehimindszenten szólí­tottuk meg. - Miniszter úr, a Mindszenty­­ünnepség befejeződött. Az Ön életében volt-e szerepe Mind­­szentynek, az ő egyéniségének? - Mindszentyt igazán csak akkor ismerhettem meg, amikor megjelentek a róla szóló és az általa írt könyvek. Diákkorom­ban a Mindszenty-per vádjait nem hittem el. Azt hiszem, az ország lakóinak zöme nem hitte el azokat, és mélységesen föl volt háborodva azon az eljárá­son, amellyel az egyházat is szétverték. A per közelről is érintett minket. Egyik nagybá­tyámtól, akivel akkor együtt laktunk, munkahelyén megkér­dezték, mit szól a Mindszenty­­perhez. Ő azt gondolta, annyit megengedhet, hogy „ha mind igaz, amit az újságok írtak...” - már nem is folytathatta tovább! „Nem hiszi azt el, amit az újságok írtak?!” - förmedtek rá, és azonnal kirúgták az állásából. Én nagyon sokszor - mostani beszédemben is - utal­tam arra, hogy vannak szerepek, feladatok, amelyeket az ember­nek el kell vállalni. Lehet, hogy a többség nem tudja, de egynek, kettőnek el kell vállalni. Nem ítélem­­ azokat, akik nem tudtak olyan hősiesen kiállni az igazság mellett, amint azt a szent életű bíboros tette. De ha ő nem védi ilyen szélsőségesen az igazságot, akkor a középúton sem tudtak volna megmaradni az emberek. Ezért felbecsülhe­­tetlennek tartom az ő szerepét. Nem tudjuk, hány embernek adott végső erőt, reménységet, ami nélkül ez az ország nem tartana ott, ahol van é­ dős- Le Pen - vasi szemmel Párizsi pártrandevú Nemrég tíztagú MDF-es és KDNP-s delegáció látogatott el Franciaországba, az ottani két középpárt, az UDF és az RPR meghívására. A magyar kül­döttség tagja volt Heckenast Gusztáv, az MDF megyei szervezetének elnöke. Mint elmondta, tanulmányozták az önkormányzatok munkáját, a választásra való felkészülést. Mindezt két héten át a Párizs­tól kétszáz kilométerre levő Cher megyében, ennek székhe­lyén, Bourges városban. - Szombathely nagyságú város - mondta Heckenast Gusztáv. - Elsősorban a mi­énktől lényegesen eltérő fran­cia választási rendszert tanul­mányoztak.­­ Izgalmas időben voltak kint, hiszen akkor voltak a helyhatósági választások. Már tudjuk, hogy a kormányzó szocialisták visszaszorultak, a Le Pen féle szélsőjobb előre­tört, s ugyancsak előretörtek a Zöldek. Miként látta ezt­­ belülről? - A szélsőségek valóban előbbre rukkoltak, de ki is egyenlítették egymást. A kö­zéppártok a várakozásnak megfelelően szerepeltek. Le Pen és pártja végül is elszige­telt, de pozícióit mindenkép­pen erősítette. A demagógiára mindenhol akad vevő... - Mitterrand meggyöngült? - Sokat veszített, még töb­bet veszíthet. Részben a kom­munisták, részben a centrum­pártok gyengítik. - Várható drasztikus fordu­lat az általános választásokon? - Ez még odébb van, s amit mi tapasztaltunk, az alapján nem. Az elnök most arra áldozza minden erejét, hogy megszilárdítsa hatalmát. Hoz­zátenném,hogy néha úgy tűnt­­ mindenáron. Képünkön: cikkrészlet az öt megyében megjelenő Le Berry napilapból, a magyar küldött­ség látogatásáról. west 1992. április 1. Szerda Bécsi beiktatás Az Ausztriai Magyar Lelki­gondozó Szolgálat megválasz­tott Egyháztanácsának ünnepé­lyes beiktatása lesz vasárnap délután négykor Bécsben, a VII. kerületi Lindengasse 44. alatti evangélikus templomban. A beiktatást a Bornemissza Péter Társaság rendezi. A be­lépés díjtalan. A magyar kor­mány részéről Andrásfalvy Bertalan miniszter lesz jelen. A magyar nyelvű istentisztele­tet templomi hangverseny kö­veti. 50 éves az Amerika Hangja Megalapításának 50. évforduló­ját ünnepli az Amerika Hangja. Az USA kormányának hivatalos rádióállomását 1942-ben állították fel, röviddel azután, hogy az ország belépett a háborúba. A cél az volt, hogy ellensúlyozzák a náci Németország propagandáját. A háború után az Amerika Hangjának tárgyilagos tájékozta­tása elsősorban a kommunista országokban játszott nagy szere­pet, egészen a közelmúltig. Mihail Gorbacsov a tavalyi puccs idején többek között ebből a rádióból tájékozódott krími üdülőjében a moszkvai fejleményekről. A washingtoni központú rádió­­állomás 46 nyelven sugároz (ma­gyarul is) 120 millió hallgatónak. Túl kellene élni Nekem magas, hova tűnik el az ország pénze, miért nő rohamosan a költségvetés hiánya, miközben szüntelenül fizetünk a kincstárnak. A parlamentben is magyarázták, hiába. Már azzal is beérném, ha megérteném, hova tűnik a társadalombiztosítás pénze. Nemrég olvastam egy felmérés­ben, hogy egy átlagos körzethez tartozó 1600-2000 ember közül rendszeresen csak 500 fordul meg a rendelőben. Tehát a lakosság többsége nem beteg, joggal érezheti úgy, hogy nem fogyasztja, hanem gyarapítja az egészségügy és a társadalombiztosítás kasszáját. Ezért aztán minden alka­lommal meghökken, amikor arról hall, hogy például a fájdalmas belgyógyászati vizsgálatok nagy részétől azért nem lehet megkímélni a betegeket, mert nincs pénz a gépek beszerzésére. Nincs pénz, ezért nem lehet általánossá tenni a koleszterinszű­rést, beszéljenek bármit az ismeretterjesztő orvosok. És nem szerencsés az év második felében műtőasztalra kerülni, mert valószínű, hogy addigra elfogy­nak már a nyugati sebvarró szálak. Majd minden családnak van története arról, hogyan lehet beszerezni gyógyszert külföldről, ha váratlanul törlik az importlistáról a bevált tablettát. Mi évekig szívgyógyszerre tartogattuk a valuta­keretünket. Az új kutatási eredmények, az új gyógyszerek nehezen találnak utat Magyarországra, mert ezt az utat a pénz egyengeti. Világszenzáció például egy migrén elleni gyógy­szer. A hírrel együtt tudtam meg, hogy bár a lakosság több, mint tíz százalékának életét keseríti meg ez a fájdalombe­tegség, nincs rá esély, hogy közgyógyszerré váljon, mert drága. A társadalombiztosítás nem vállalja a költségeket, mi meg nem bírjuk, mert fizetjük a társadalombiztosítást. Túl kell élni. A betegséget is, az egészségügy szegény korszakát is. Túléljük? Gyakorlatunk van hozzá... b. r. □□□ Pénteki szorongások Péntekenként irigylem a szardíniákat. Arra gondolok, hogy bár szorosan egymáshoz vannak préselve az olívaolajban, mégsem szenvednek. Nem úgy, mint a Szombathely és­ Zalaegerszeg között közlekedő 9834-es számú személyvonat utasai, akik közül az indulást megelőző percekben érkezőknek szinte közelharcot kell vívniuk a felszállásért. A délután 2 óra 26 perckor induló vonat három kocsija rendre kevésnek bizonyul a hét végi napon, bár a szenvedő utasokon kívül ez mást nem zavar. Talán még a kalauzt sem, aki Püspökmolnáriig meg sem kísérli, hogy átverekedje magát az összepréselt embertömegen. Nehéz elgondolni, hogy a MÁV illetékesei ne tudnák, ezen a napon indulnak haza a kollégiumok lakói. Nemritkán akkora sportszatyrokkal, melyekbe egy kicsontozott lovat is bele lehetne hajtogatni. A kocsi két oldalán lévő egysoros csomagtartók az utasszámhoz viszonyítva kevésnek bizonyulnak, a fogasokról nem is beszélve. Nem marad más hátra, mint állni az ülések között kabátban, vagy aki kevésbé kényes a holmijára, begyömöszöli a csomagok közé. Aztán indulás után már nincs­ más dolga, minthogy megpróbálja megőrizni egyensúlyát. Meg reménykedni, hogy utastársai közül senki nem akar leszállni valamelyik közbenső állomáson. A diákok vidáman múlatják az időt, csak néhány, a tinédzserkorból kinőtt férfiember mormol félhangon ima helyett szitkokat, főleg, ha véletlenül a veséjük a szomszéd könyökével találkozik. Megoldás több is kínálkozik. Aki teheti, néhány átszorongott péntek után mondjuk nem ezzel a vonattal utazik, bár az utasok jobban szeretnék, ha a kritikus napon inkább megtoldanák a szerelvényt. Vagy indulás előtt a kocsikat töltsék fel olívao­lajjal. A szardínia ugyanis nem panaszkodik.­ ­hr­ □□□ Vállalkozások kora /8./ (Lakatos Ferenc karikatúrája) N­­stirrtsébe 3

Next