Vas Népe, 1992. december (37. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

Beszélgetés Dr. Surján László népjóléti miniszterrel A gyógyszer nulla kulcsos marad — a nyugdíjkorhatár ellenben emelkedik . Ma, Magyarországon sok minden ér­dekli az embereket, két friss hír is izgalom­ban tart bennünket. Ezek egyike a nyugdíj­­korhatár felemelése. A szakszervezetek, úgy tűnik, hogy annyi viszálykodás után, ebben a kérdésben egyetértve léptek fel az Érdekegyeztető Tanácsban. Mi a tárca vé­leménye, meg tudnak-e egyezni a szakszer­vezetekkel az ÉT-ben? — Ezen már elvileg túl vagyunk. A szakszervezetek által kívánt lépések lénye­gileg megegyeznek a tárca koncepciójával. A nyugdíjkorhatár merev felemelésére, va­gyis, hogy valakinek azt mondják, hogy jö­vőre, vagy nem tudom mikortól fogva mu­száj még tovább dolgoznia, nos, erre nem kerül sor, de ez nem is volt a tervek között. Ugyan az egész országban elterjedt, hogy a kormányzat ezt akarja, de ez vagy hozzá nem értés, vagy tudatos ferdítés eredmé­nye. Azt viszont mind a szakszervezetek, mind a minisztérium akarja, hogy előre meghatározott, világos rendet ismerjen meg a lakosság, egy olyan rendet, ami azt biztosítja, hogy az emberek nem küldhetők nyugdíjba a jelenlegi nyugdíjkorhatár után sem még egy darabig. Ennek a részleteiről, valamint azokról a nyugdíjazási feltételek­ről, amelyek ily módon a mai nyugdíjkor­határ és a későbbi, immár mégiscsak köte­lező nyugdíjkorhatár közötti évekre vonat­koznak, még külön tárgyalásokat kívánunk folytatni, ebben egyeztünk meg az Érdek­egyeztető Tanácsban. Tehát a nyugdíjkor­határ változni fog, de az általunk rugalmas­nak nevezett módon, legalábbis ebben az évtizedben, és csak a távlatokban követ­kezhet be már a munkanélküliségi problé­mák lecsengése után, és úgy, hogy előre megmondva az embereknek, hogy mire számíthatnak. — Tehát, aki azt választja, hogy a jelen­leg érvényes korhatár szerint kíván nyug­díjba menni ebben az átmeneti időszakban, az nem kap majd kevesebb nyugdíjat, mint aki tovább dolgozik? — Mindenképpen az a kívánatos, hogy aki hosszabb ideig dolgozik, magasabb nyugdíjat kapjon, de erre mondtam azt, hogy az ÉT-ben erről szakmai tárgyaláso­kat kell folytatni. — A másik, évek óta visszatérő problé­ma a gyógyszer árának emelése. Marad-e a gyógyszerár nulla kulcsos? — Az Érdekegyeztető Tanácson sike­rült megegyezni abban, hogy — noha a kétkulcsos ÁFÁ-t bevezetjük, de ez bizo­nyos dolgokra nem vonatkozik, így a gyógyszerekre sem. A másik, mint arról is már nyilván értesültek, az elektromos energia. — A régi slágerrel élve, miszerint Dok­tor úr, a maga szíve sose fáj? Miniszter úr, a maga szíve miért, vagy mitől fáj? — Az én szívem az ország gazdasági helyzetéből adódó problémák miatt na­gyon fáj, hiszen ez nemcsak újratermeli, hanem bővíti a szegénységet az országban, és megnehezíti az egészségügy fejlesztésé­nek kellő ütemét, alacsony szinten tartja az egészségügyi dolgozók bérét és szűkíti a fejlesztési lehetőségeket. — Mi a terápia? — A terápia alapvetően a gazdaság egészségétől függ. Azt azért örömmel kell mondanom, hogy lehet terápiás jelensé­gekkel találkozni. A közelmúltban Szom­bathelyen avattak új kórházi szárnyat, a múlt héten Zalaegerszegen avattunk — minden gond és baj ellenére — egy világ­­színvonalú műtő­blokkot. Ezekben ugyan a luxus nem jelent meg a szónak abban az értelmében, hogy valaki azt gondolhatná, hogy ilyen időben ilyent nem szabad, de i­­lyen időben is csak jót szabad építeni, ezek pedig jók, korszerűek, komfortosak. Tehát élnek, fejlődnek kórházaink, sajnos persze nem mindegyik. (Még sajnálatosabb, hogy a legtöbbre nem ez a jellemző — a szerk.) Tehát az élet nem állt meg, a fejlődés nem egyenlő a nullával... Komondi Péter Emelkedik a gyermekétkeztetés térítési díja? A drágaság ellenére növekedett a szervezett gyermekétkeztetésben résztvevők száma Egyre több olyan család van, amelyik nem tudja kifizetni az óvodai, iskolai étkezés térítési díjakat. Az árak emelkednek, az adagok csökkennek. A Vas Me­gyei Fogyasztóvédelmi Fel­ügyelőség a közelmúltban fe­jezte be átfogó vizsgálatát, el­lenőrizték a minőséget, az ada­gokat, az árat. A tapasztalatok­ról kérdeztük a felügyelet veze­tőjét, Hódy Pétert. — Októberben vizsgáltuk a gyermekétkeztetést. Az iskolai étkeztetésben szervezetten me­gyénkben az iskolás korúaknak mintegy 70 százaléka vesz részt. Érdekes módon ez a szám tízszázalékos emelkedést mutat a korábbiakhoz képest. Ez ném­iképpen az országos tenden­ciáknak éppen az ellenkezője. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy sok gyermek kiesik a szer­vezett étkeztetés igénybevétele alól. Vizsgáltuk azt, hogy mi okozza az igénybevételek elma­radását. Az életszínvonal jelen­legi állapota, a térítési díjak emelése is mindenképpen befo­lyásolta ezt. Vizsgáltuk a kony­hák lehetőségeit, hogyan tudják a diákoknak, és az óvodásoknak a normában megállapított mennyiségeket kiadni. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a nor­maszűkítő hatások nagyon je­lentősek, az áremelések folytán az élelmezésvezetők lelemé­nyessége az, amely még fenn tudja tartani ezt a viszonylag magas gyermeklétszámot, ha­bár az iskoláknál növekedett a külső igénybevevők száma, amely örvendetes, hiszen növeli a konyhák kihasználtságát, ami így körülbelül kilencvenszáza­lékos. Mindenképpen norma­rendezést kell az önkormányza­toknak végrehajtaniuk, mert a jelenlegi árszínvonal már szük­ségessé teszi ezt, hiszen igen fontos a szervezett étkeztetést igénybe vevő gyermekeknél a megfelelő tápanyagellátás, s az, hogy a térítési díjnak megfelelő minőségű ételek kerüljenek a gyerekek asztalára. — Találkoztak nem meg­felelő mennyiségű, minőségű, vagy egyhangú ételekkel? — Abból a szempontból is vizsgáltuk az ételeket, valamint az étlapot is, hogy mennyire ér­vényesülnek az életkornak megfelelő mennyiségű kalória-, vitamin-, és fehérjebevitelek. Ezek a hús, a tej, tojás, cukor és egyéb nélkülözhetetlen anya­gok. Érdekes az, hogy a hús ese­tében, valamint a tejnél megfe­lelőnek találták felügyelőink a mennyiséget, halnál, baromfi­nál és tojásnál tapasztaltunk mennyiség-csökkentést. Halnál az előírt mennyiség kilencven százalékát találtuk, olyan negy­ven százalék eltérés van a tejföl, túró, sajt, tehát a tejtermékek esetében. Sajnos nagyon jelen­tős a visszaesés zöldségből és gyümölcsből. Tehát havonta na­gyon kevésszer tudnak élni az élelmezésvezetők ezzel, a fejlő­dő szervezetnek elengedhetetle­nül szükséges vitaminbevitellel. Ez nem az élelmezésvezetők hi­bája, hiszen az árak olyan maga­sak, hogy nem tudnak megfe­lelő mennyiségben étrendbe ik­tatni gyümölcsöt. — Számíthatnak arra a szü­lők, hogy éppen az árak emelke­dése miatt felemelik az étkezési térítési díjakat? — A díjak megállapítása ön­­kormányzati hatáskörbe került, ezért mi — bár a normarende­zést óhatatlanul javasoljuk az önkormányzatoknak, hiszen ennyi pénzből nem lehet kihoz­ni az étkeztetést — azt szeret­nénk, hogy az önkormányzatok a szűkre szabott lehetőségeik el­lenére se nyúljanak, vagy lega­lábbis nagyon óvatosan a téríté­si­­díjakhoz, hogy ne kerüljön sok gyermek olyan helyzetbe, hogy ne tudja igénybe venni a szervezett étkeztetést. Azt aján­lom, hogy az élelmezésvezetők kapjanak valamiféle brosúrákat, amelyekben megtalálhatják a beszerzési lehetőségeket, mi, hol olcsóbb, hol érdemes vásá­rolni. Nagyon fontos lenne, hogy az élelmezésvezetők egy­más között is kicserélnék ta­pasztalataikat, mert a zöldség, gyümölcs, a különféle ivólevek étrendbe iktatása csak egymás segítségével történhet. Ennek ellenére, szerintem azért, hogy a normát betartsák, mégsem elke­rülhető a térítési díjak növelése. KÓPÉ 1992. december 1. Kedd Erdély története a Párizsban Rendkívüli érdeklődés mel­lett rendeztek tudományos szimpóziumot pénteken este a párizsi Magyar Intézetben ab­ból az alkalomból, hogy francia nyelven is megjelent a Magyar Tudományos Akadémia nagy­­szabású munkája, az Erdély tör­ténete rövidített változata. Az intézet zsúfolásig megtelt előadótermében magyar, román és francia tudósok vitatták meg a könyvet, s annak tárgyát, Jac­ques le Goff professzor, a fran­cia Társadalomtudományi Főis­kola tanulmányi igazgatója ve­zetésével. A vitában részt vett Köpeczi Béla akadémikus, a mű szer­kesztője, Barta Gábor debreceni és Miskolczy Ambrus budapesti egyetemi tanár. A román tudó­sokat Florin Constantiniu buka­resti történész, illetve két ko­lozsvári kollégája: Gheorghe Cipaianu, s Ion Aurel Pop kép­viselte. A francia kutatók közül Jean Beranger és Georges Castellan egyetemi tanár és Stephane Ro­­siere politológus vett részt a vi­tában. A magyar és franca kutatók, de román kollégáik is elsősor­ban azt emelték ki a nagyszabá­sú történeti munkából, hogy a különböző nemzetiségek: a ro­mánok, a magyarok és a szászok történeti együttélése Erdély te­rületén, a kultúrák találkozása bizonyos értelemben európai példa volt a századok alatt, s ma is modellértékű lehet, ha abból közös erőfeszítéssel eltűnnek a napi politikai mozzanatok, a szélsőséges álláspontok. Ebben valamennyien egyetértettek. A román vitapartnerek ugyan bírálták a könyv egyes megálla­pításait, de egyetértettek azzal, hogy szükség van az együttélés­re, a nemzetiségek közeledésé­re, megbékélésére. Lélek és dorong Néhány tizenéves fiú egy sötét estén agyonvert egy ci­gány férfit. Esztergált bunkóval a kézben, elboruló agy­­gyal ütötték-verték, amíg ki nem lehelte lelkét. Gyorsan elcsípték őket a rendőrök és bezárták őket, ahová valók: a rács mögé. De nem a vidéki város cellájába, a fővárosba vitték a fiúkat. S bár hozzászokhattak a katonás rendhez (kato­nai kollégiumban nevelkedett egyikük), a legkeményebb figurákkal egy levegőt szívni nem kis megrázkódtatást jelent. M­indez azért történt, mert az Országos Rendőr­főkapitányság saját hatáskörbe vonta az ügyet. A halált okozó testi sértés még nem az a bűntény, ami miatt ki­emelnek egy ügyet a sok százból. A skinhead fiúk a „moz­galomból” merítették tanaikat. A faji megkülönböztetésen alapuló ideológia nem vé­letlenül vert gyökeret a fővároson kívül a legszegényebb megyékben. Heves, Nógrád katonai kollégiumaiban szerveződő csoportocskákhoz gyerekfejjel csatlakozók nem lelkükre hallgatnak, amikor követik a csapatot. A hideg valóság azonban gyorsan kiábrándít még egy ti­zenötévest is. „Megöltünk egy embert... ” A lelkiisme­rettel csatázva már nem a jelszavakra, a hamis címkézés­re, a bűnbakokra gondol az ifjú. A rideg tényre. Egy ember még ma is élhetne. Lassan kiszedi a cipőfűzőt, hurkot köt rá és keres egy biztos pontot a cella rácsán. Tizenöt éves fejjel adja fel az életét. Mert a dorong nem csak egy emberre sújtott le, alá O­O­O Téli fáradtság Nem tudom, mi a politika halála. Talán, amikor maguk a politikusok fáradnak bele a politizálásba. A heti hírössze­foglalóban mindenki átkozottul fáradtnak tűnt. Még a zsenik sem lobogtak igazán, holott vége a forró nyárnak, az esős ősznek, igazán lehetne folytatni az összes balhét. Igazából nincsen szünet, hiszen minden politikai ügy természetrajzá­hoz hozzátartozik, hogy csak addig marad életben, amíg é­­letben tartják. Erre kitűnő példa, hogy emberek újságokon keresztül leveleznek egymással, miután megszakadnak a tárgyalásaik. így van ez, jön a tél, a fagyok ideje, az emberek arcára fagy a mosoly, ajkaira kristályosodik a szó. Hébe-hó­ba az is előfordul, hogy teljes lesz a csend. Mostanában vi­szont egyre kevesebb a hó... Na, szóval nagyon elengedték magukat az urak, már jófajta veszekedésre sem futja igazán az erejükből. Tagjaik elnehezültek, belefásultak a munkába, leginkább csak magyarázzák a bizonyítványt. Ezt sem érti igazából az ember, hogyan lehet az írói munkásság részének tekinteni az olyan dolgozatokat, amelyeket a bírálók félre­magyaráznak. Valami vagy világos, vagy nem. Ahogy egy­szer egy nagygyűlésen mondták, ami krumplileves, az nem mákos bukta. Lehet, hogy a bukta később jött. Az általános elpilledtségben, amikor már mindenkit kiosztottak a felek, kölcsönösen elzavarták egymást, és mindenkit mindenhon­nan kizártak, jött a megvilágosító gondolat. Karácsony kö­zelítvén, csak a szeretet segíthet a magyar közéleten. Vagyis: Szeressük egymást gyerekek, így is van. Legalább egy Cic­­colinánk lenne és máris megvalósítható volna az egység a mostani kétségek helyett. Legalábbis időlegesen. Jött o­o­o Nem tud megállni a lábán... Lakatos Ferenc karikatúrája Vanifáx­­ 3

Next