Vas Népe, 1992. december (37. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-01 / 283. szám
Beszélgetés Dr. Surján László népjóléti miniszterrel A gyógyszer nulla kulcsos marad — a nyugdíjkorhatár ellenben emelkedik . Ma, Magyarországon sok minden érdekli az embereket, két friss hír is izgalomban tart bennünket. Ezek egyike a nyugdíjkorhatár felemelése. A szakszervezetek, úgy tűnik, hogy annyi viszálykodás után, ebben a kérdésben egyetértve léptek fel az Érdekegyeztető Tanácsban. Mi a tárca véleménye, meg tudnak-e egyezni a szakszervezetekkel az ÉT-ben? — Ezen már elvileg túl vagyunk. A szakszervezetek által kívánt lépések lényegileg megegyeznek a tárca koncepciójával. A nyugdíjkorhatár merev felemelésére, vagyis, hogy valakinek azt mondják, hogy jövőre, vagy nem tudom mikortól fogva muszáj még tovább dolgoznia, nos, erre nem kerül sor, de ez nem is volt a tervek között. Ugyan az egész országban elterjedt, hogy a kormányzat ezt akarja, de ez vagy hozzá nem értés, vagy tudatos ferdítés eredménye. Azt viszont mind a szakszervezetek, mind a minisztérium akarja, hogy előre meghatározott, világos rendet ismerjen meg a lakosság, egy olyan rendet, ami azt biztosítja, hogy az emberek nem küldhetők nyugdíjba a jelenlegi nyugdíjkorhatár után sem még egy darabig. Ennek a részleteiről, valamint azokról a nyugdíjazási feltételekről, amelyek ily módon a mai nyugdíjkorhatár és a későbbi, immár mégiscsak kötelező nyugdíjkorhatár közötti évekre vonatkoznak, még külön tárgyalásokat kívánunk folytatni, ebben egyeztünk meg az Érdekegyeztető Tanácsban. Tehát a nyugdíjkorhatár változni fog, de az általunk rugalmasnak nevezett módon, legalábbis ebben az évtizedben, és csak a távlatokban következhet be már a munkanélküliségi problémák lecsengése után, és úgy, hogy előre megmondva az embereknek, hogy mire számíthatnak. — Tehát, aki azt választja, hogy a jelenleg érvényes korhatár szerint kíván nyugdíjba menni ebben az átmeneti időszakban, az nem kap majd kevesebb nyugdíjat, mint aki tovább dolgozik? — Mindenképpen az a kívánatos, hogy aki hosszabb ideig dolgozik, magasabb nyugdíjat kapjon, de erre mondtam azt, hogy az ÉT-ben erről szakmai tárgyalásokat kell folytatni. — A másik, évek óta visszatérő probléma a gyógyszer árának emelése. Marad-e a gyógyszerár nulla kulcsos? — Az Érdekegyeztető Tanácson sikerült megegyezni abban, hogy — noha a kétkulcsos ÁFÁ-t bevezetjük, de ez bizonyos dolgokra nem vonatkozik, így a gyógyszerekre sem. A másik, mint arról is már nyilván értesültek, az elektromos energia. — A régi slágerrel élve, miszerint Doktor úr, a maga szíve sose fáj? Miniszter úr, a maga szíve miért, vagy mitől fáj? — Az én szívem az ország gazdasági helyzetéből adódó problémák miatt nagyon fáj, hiszen ez nemcsak újratermeli, hanem bővíti a szegénységet az országban, és megnehezíti az egészségügy fejlesztésének kellő ütemét, alacsony szinten tartja az egészségügyi dolgozók bérét és szűkíti a fejlesztési lehetőségeket. — Mi a terápia? — A terápia alapvetően a gazdaság egészségétől függ. Azt azért örömmel kell mondanom, hogy lehet terápiás jelenségekkel találkozni. A közelmúltban Szombathelyen avattak új kórházi szárnyat, a múlt héten Zalaegerszegen avattunk — minden gond és baj ellenére — egy világszínvonalú műtőblokkot. Ezekben ugyan a luxus nem jelent meg a szónak abban az értelmében, hogy valaki azt gondolhatná, hogy ilyen időben ilyent nem szabad, de ilyen időben is csak jót szabad építeni, ezek pedig jók, korszerűek, komfortosak. Tehát élnek, fejlődnek kórházaink, sajnos persze nem mindegyik. (Még sajnálatosabb, hogy a legtöbbre nem ez a jellemző — a szerk.) Tehát az élet nem állt meg, a fejlődés nem egyenlő a nullával... Komondi Péter Emelkedik a gyermekétkeztetés térítési díja? A drágaság ellenére növekedett a szervezett gyermekétkeztetésben résztvevők száma Egyre több olyan család van, amelyik nem tudja kifizetni az óvodai, iskolai étkezés térítési díjakat. Az árak emelkednek, az adagok csökkennek. A Vas Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a közelmúltban fejezte be átfogó vizsgálatát, ellenőrizték a minőséget, az adagokat, az árat. A tapasztalatokról kérdeztük a felügyelet vezetőjét, Hódy Pétert. — Októberben vizsgáltuk a gyermekétkeztetést. Az iskolai étkeztetésben szervezetten megyénkben az iskolás korúaknak mintegy 70 százaléka vesz részt. Érdekes módon ez a szám tízszázalékos emelkedést mutat a korábbiakhoz képest. Ez némiképpen az országos tendenciáknak éppen az ellenkezője. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy sok gyermek kiesik a szervezett étkeztetés igénybevétele alól. Vizsgáltuk azt, hogy mi okozza az igénybevételek elmaradását. Az életszínvonal jelenlegi állapota, a térítési díjak emelése is mindenképpen befolyásolta ezt. Vizsgáltuk a konyhák lehetőségeit, hogyan tudják a diákoknak, és az óvodásoknak a normában megállapított mennyiségeket kiadni. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy a normaszűkítő hatások nagyon jelentősek, az áremelések folytán az élelmezésvezetők leleményessége az, amely még fenn tudja tartani ezt a viszonylag magas gyermeklétszámot, habár az iskoláknál növekedett a külső igénybevevők száma, amely örvendetes, hiszen növeli a konyhák kihasználtságát, ami így körülbelül kilencvenszázalékos. Mindenképpen normarendezést kell az önkormányzatoknak végrehajtaniuk, mert a jelenlegi árszínvonal már szükségessé teszi ezt, hiszen igen fontos a szervezett étkeztetést igénybe vevő gyermekeknél a megfelelő tápanyagellátás, s az, hogy a térítési díjnak megfelelő minőségű ételek kerüljenek a gyerekek asztalára. — Találkoztak nem megfelelő mennyiségű, minőségű, vagy egyhangú ételekkel? — Abból a szempontból is vizsgáltuk az ételeket, valamint az étlapot is, hogy mennyire érvényesülnek az életkornak megfelelő mennyiségű kalória-, vitamin-, és fehérjebevitelek. Ezek a hús, a tej, tojás, cukor és egyéb nélkülözhetetlen anyagok. Érdekes az, hogy a hús esetében, valamint a tejnél megfelelőnek találták felügyelőink a mennyiséget, halnál, baromfinál és tojásnál tapasztaltunk mennyiség-csökkentést. Halnál az előírt mennyiség kilencven százalékát találtuk, olyan negyven százalék eltérés van a tejföl, túró, sajt, tehát a tejtermékek esetében. Sajnos nagyon jelentős a visszaesés zöldségből és gyümölcsből. Tehát havonta nagyon kevésszer tudnak élni az élelmezésvezetők ezzel, a fejlődő szervezetnek elengedhetetlenül szükséges vitaminbevitellel. Ez nem az élelmezésvezetők hibája, hiszen az árak olyan magasak, hogy nem tudnak megfelelő mennyiségben étrendbe iktatni gyümölcsöt. — Számíthatnak arra a szülők, hogy éppen az árak emelkedése miatt felemelik az étkezési térítési díjakat? — A díjak megállapítása önkormányzati hatáskörbe került, ezért mi — bár a normarendezést óhatatlanul javasoljuk az önkormányzatoknak, hiszen ennyi pénzből nem lehet kihozni az étkeztetést — azt szeretnénk, hogy az önkormányzatok a szűkre szabott lehetőségeik ellenére se nyúljanak, vagy legalábbis nagyon óvatosan a térítésidíjakhoz, hogy ne kerüljön sok gyermek olyan helyzetbe, hogy ne tudja igénybe venni a szervezett étkeztetést. Azt ajánlom, hogy az élelmezésvezetők kapjanak valamiféle brosúrákat, amelyekben megtalálhatják a beszerzési lehetőségeket, mi, hol olcsóbb, hol érdemes vásárolni. Nagyon fontos lenne, hogy az élelmezésvezetők egymás között is kicserélnék tapasztalataikat, mert a zöldség, gyümölcs, a különféle ivólevek étrendbe iktatása csak egymás segítségével történhet. Ennek ellenére, szerintem azért, hogy a normát betartsák, mégsem elkerülhető a térítési díjak növelése. KÓPÉ 1992. december 1. Kedd Erdély története a Párizsban Rendkívüli érdeklődés mellett rendeztek tudományos szimpóziumot pénteken este a párizsi Magyar Intézetben abból az alkalomból, hogy francia nyelven is megjelent a Magyar Tudományos Akadémia nagyszabású munkája, az Erdély története rövidített változata. Az intézet zsúfolásig megtelt előadótermében magyar, román és francia tudósok vitatták meg a könyvet, s annak tárgyát, Jacques le Goff professzor, a francia Társadalomtudományi Főiskola tanulmányi igazgatója vezetésével. A vitában részt vett Köpeczi Béla akadémikus, a mű szerkesztője, Barta Gábor debreceni és Miskolczy Ambrus budapesti egyetemi tanár. A román tudósokat Florin Constantiniu bukaresti történész, illetve két kolozsvári kollégája: Gheorghe Cipaianu, s Ion Aurel Pop képviselte. A francia kutatók közül Jean Beranger és Georges Castellan egyetemi tanár és Stephane Rosiere politológus vett részt a vitában. A magyar és franca kutatók, de román kollégáik is elsősorban azt emelték ki a nagyszabású történeti munkából, hogy a különböző nemzetiségek: a románok, a magyarok és a szászok történeti együttélése Erdély területén, a kultúrák találkozása bizonyos értelemben európai példa volt a századok alatt, s ma is modellértékű lehet, ha abból közös erőfeszítéssel eltűnnek a napi politikai mozzanatok, a szélsőséges álláspontok. Ebben valamennyien egyetértettek. A román vitapartnerek ugyan bírálták a könyv egyes megállapításait, de egyetértettek azzal, hogy szükség van az együttélésre, a nemzetiségek közeledésére, megbékélésére. Lélek és dorong Néhány tizenéves fiú egy sötét estén agyonvert egy cigány férfit. Esztergált bunkóval a kézben, elboruló agygyal ütötték-verték, amíg ki nem lehelte lelkét. Gyorsan elcsípték őket a rendőrök és bezárták őket, ahová valók: a rács mögé. De nem a vidéki város cellájába, a fővárosba vitték a fiúkat. S bár hozzászokhattak a katonás rendhez (katonai kollégiumban nevelkedett egyikük), a legkeményebb figurákkal egy levegőt szívni nem kis megrázkódtatást jelent. Mindez azért történt, mert az Országos Rendőrfőkapitányság saját hatáskörbe vonta az ügyet. A halált okozó testi sértés még nem az a bűntény, ami miatt kiemelnek egy ügyet a sok százból. A skinhead fiúk a „mozgalomból” merítették tanaikat. A faji megkülönböztetésen alapuló ideológia nem véletlenül vert gyökeret a fővároson kívül a legszegényebb megyékben. Heves, Nógrád katonai kollégiumaiban szerveződő csoportocskákhoz gyerekfejjel csatlakozók nem lelkükre hallgatnak, amikor követik a csapatot. A hideg valóság azonban gyorsan kiábrándít még egy tizenötévest is. „Megöltünk egy embert... ” A lelkiismerettel csatázva már nem a jelszavakra, a hamis címkézésre, a bűnbakokra gondol az ifjú. A rideg tényre. Egy ember még ma is élhetne. Lassan kiszedi a cipőfűzőt, hurkot köt rá és keres egy biztos pontot a cella rácsán. Tizenöt éves fejjel adja fel az életét. Mert a dorong nem csak egy emberre sújtott le, alá OOO Téli fáradtság Nem tudom, mi a politika halála. Talán, amikor maguk a politikusok fáradnak bele a politizálásba. A heti hírösszefoglalóban mindenki átkozottul fáradtnak tűnt. Még a zsenik sem lobogtak igazán, holott vége a forró nyárnak, az esős ősznek, igazán lehetne folytatni az összes balhét. Igazából nincsen szünet, hiszen minden politikai ügy természetrajzához hozzátartozik, hogy csak addig marad életben, amíg életben tartják. Erre kitűnő példa, hogy emberek újságokon keresztül leveleznek egymással, miután megszakadnak a tárgyalásaik. így van ez, jön a tél, a fagyok ideje, az emberek arcára fagy a mosoly, ajkaira kristályosodik a szó. Hébe-hóba az is előfordul, hogy teljes lesz a csend. Mostanában viszont egyre kevesebb a hó... Na, szóval nagyon elengedték magukat az urak, már jófajta veszekedésre sem futja igazán az erejükből. Tagjaik elnehezültek, belefásultak a munkába, leginkább csak magyarázzák a bizonyítványt. Ezt sem érti igazából az ember, hogyan lehet az írói munkásság részének tekinteni az olyan dolgozatokat, amelyeket a bírálók félremagyaráznak. Valami vagy világos, vagy nem. Ahogy egyszer egy nagygyűlésen mondták, ami krumplileves, az nem mákos bukta. Lehet, hogy a bukta később jött. Az általános elpilledtségben, amikor már mindenkit kiosztottak a felek, kölcsönösen elzavarták egymást, és mindenkit mindenhonnan kizártak, jött a megvilágosító gondolat. Karácsony közelítvén, csak a szeretet segíthet a magyar közéleten. Vagyis: Szeressük egymást gyerekek, így is van. Legalább egy Ciccolinánk lenne és máris megvalósítható volna az egység a mostani kétségek helyett. Legalábbis időlegesen. Jött ooo Nem tud megállni a lábán... Lakatos Ferenc karikatúrája Vanifáx 3