Vas Népe, 1993. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Szlovákia Most már egyedül Szlovákia önállóvá válásakor, éjfélkor Vladimír Meciar kormányfő Pozsony főterén tűzijáték és harangzúgás közepette, csaknem százezres ünneplő tömeg előtt köszöntötte a szlovák főváros lakóit. A jó szomszédi viszony, az együttélés és a kölcsönös együttműködés reményében üdvözölte a szomszédos országok fővárosait, Bécset, Varsót, Kievet és Budapestet is. Előtte Ivan Gasparovic, a szlovák Parlament elnöke mondott beszédet a téren. Történelmi jelentőségű napnak nevezte 1993. január elsejét, amelynek pillanatában az „ország méltósággal felvállalja a jelen és a jövő iránt érzett felelősségét”. Beszédében a „kétszeres felelősségtudat” fontosságát hangsúlyozta. Arra szólította fel a szlovák népet, hogy az esemény komolyságához méltó módon, emelt fővel, egy szabad ország lakóinak felelősségével köszöntse az önállósodás pillanatát. Reményét és óhaját fejezte ki, hogy Szlovákiában az emberek vallási, politikai, nemzeti hovatartozástól függetlenül otthonra tudnak találni. — Kívánom, hogy Szlovákia a szabad emberek méltó otthona legyen — mondta. Vladimír Meciar beszédében kijelentette, hogy „Pozsony nem csak Európa, de a világ politikailag fontos fővárosainak a sorába lépett e pillanatban”. Egyúttal üdvözölte Szlovákia prágai barátait, és annak a reményének adott hangot, hogy Prágában is hasonlóképpen örülnek a Cseh Köztársaság önállóságának. — Az ember életében számos jelentős mozzanat van, de egy állam létrejötte mindenki számára egyformán jelentős — mondta Vladimír Meciar, aki az ország összes lakójának boldog életet kívánt. A Szlovákia önállóvá válásának tisztelgő ünnepségek pénteken országszerte népünnepélyekkel, istentiszteletekkel és egyéb rendezvényekkel folytatódtak. Újévi tragédia Iskolás lányok csoportos öngyilkossága váltott ki megdöbbenést Japánban újév napján. A tragédia a gyerekekkel való gondoskodás és az iskolai bánásmód végzetes hiányosságaira irányította rá a figyelmet. Öt általános iskolás lány fölmászott Tokió központjában egy magas épület hetedik emeletére, ahol „szipózásba" kezdtek, majd öntudatlan állapotban leugrottak a magasból. Hárman a helyszínen szörnyethaltak, ketten súlyos állapotban kerültek kórházba. Az egyik túlélő elmondta a rendőröknek, hogy a bódulat mámorában egyikük fölvetette: vessenek véget együtt az életüknek. A hatóságok értetlenül állnak a tragédia előtt, az azonban máris kiderült, hogy egyik gyerek sem élt harmonikus családi életet. Ragasztózás miatt már egyszer szigorú figyelmeztetésben részesültek; a tatárok nemtetszését kiváltotta az is, hogy festették a hajukat, lógtak az iskolából Egyiküket át is helyezték egy nevelőintézetbe. Göncz Árpád újévi köszöntője „Kedves Barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára akad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is legkönnyebb éve volt. De azt hiszem jóval többen, akik szemében 1992 a létért folytatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vágyak, a sikeres vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bármilyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e végigjárni. Ma éjjel hát arra ürítsük poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győzzük az évet kitartással, türelemmel és ötletekkel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót értve juthatunk egyről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond”... Se Nyugattól, se Kelettől, senki emberfiától jószónál, bíztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöttünk a világ, át-át csap határainkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk alatt még mindig jutott és jut menedék a hadak űzte menekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mire van — pénze, ereje, szakértelme — azt a másokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvényesítésére. Hogy az azonos gondokkal küszködő közösségek könnyítenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes Istenközelség, a sorsverte kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert ha fagyot lehet körülöttünk a világ, egymást kell melengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek, a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből kéredzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondjainkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük poharunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az Újesztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehetjük. Igyunk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a mindennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik és az ország betevő falatjáról gondoskodnak. És igyunk a gyerekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pólyásokéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apáinkéra-anyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepelnek: akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyvezetőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó Új esztendőt. S végezetül hadd köszöntsem Önöket én — minden magyart a határon innen és a határon túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitársamat — József Attila öt sorával: ...„az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér”. Terroristák a piramisok alatt Az orosz Tarasz Sevcsenko nevű hajó három utasa éppen az egyiptomi Port Said kopt katedrálisát vette szemügyre, keresték az orosz ortodox és az egyiptomi egyházi építészet közötti hasonlóságokat. Ekkor tört rá egy szakállas ember az idegenekre. Késsel hasba szúrta a 23 éves Jelenét, a férjét a vállán sebesítette meg, az idegenvezetőnőt pedig a mellkasán. A tettes nem került meg, a sérülteket kórházba vitték. Annyi azért kiderült, hogy ez a novemberi merénylet az iszlám fanatikusok tette volt. A terroristák négy nappal korábban Dél-Egyiptomban tűzharcban ölték meg egy kisbusz utasát, egy angol nőt. Október elején egy hajót vettek tűz alá a Níluson, száznegyven német turista volt a fedélzetén, a háromtagú egyiptomi személyzet megsérült. Csak tavaly legalább hatvan egyiptomit — kopt keresztényeket, liberális értelmiségieket — öltek meg a fanatikusok. Egyre több az erőszakos cselekmény — a nyugati követségek figyelmeztettek, óvatosabbnak kell lenni Egyiptomban. Ez a szélsőséges fellépés — főleg, ha kiterjed — tönkreteheti Egyiptom fő bevételi forrását, a turisták által odahordott milliárdokat. A múlt év végén mintegy hatmilliárd dollárt számolhattak e forrásból. Ez ötször annyi, mint amennyit a kőolajexport jövedelmez a Nílus-parti államnak. Nasszer idejében évente hatvanezren voltak kíváncsiak a piramisokra, most hárommillióan. Az eddigi csúcs 1992 volt. A nagy légitársaságok járatai most már az elő- és utószezonban is tele voltak utasokkal. Például a Lufthansa hetente tizenegy járatot indított Kairóba. Valóságos turistafalvakat építenek a Vörös- és a Földközi-tenger partján. Csak az a bökkenő, hogy terroristák rettentik el a vendégeket. Egy-egy tragédia alaposan visszaveti az utazási kedvet, az egyiptomi hatóságok pedig nem győznek magyarázkodni. Az elcsípett terroristák többnyire fiatalok, egy szélsőséges kisebbséghez tartoznak. „Muftijukra”, a vak Umar Abd el- Rahmanra hivatkoznak, aki — mivel az USA-ban házasodott — nem érhető el. Gyanúsítható a Szadat elleni merénylettel, az „Allah útjáról letért” Rifaat elMahgub parlamenti elnök két évvel ezelőtti meggyilkolásával, Farag Foda író elintézésével. Pusztításuk, dühük minden olyan ellen irányul, ami nem iszlám. Szerintük a gyönyörű, egy sziklából faragott Abu Szimbel templom, a szfinx, vagy a piramisok mind „pogány építmények”, tehát „le kell bontani őket”! Pedig éppen ezek miatt érkeznek ide a turisták a világ minden részéből. Mint például a luxori Kamak-templomba, ahol éppen most nyáron volt robbanás, amikor ott volt egy német turistacsoport. Mondani sem kell, halálra rémültek — és nem a fáraó bosszújától tartva... Vonzó látványosság: Abu-Szimbel, a sziklatemplom. Autóbusz a támadás után. 2 IntoNext Seselj Panic fejét akarja A Szerb Radikális Párt nem kezdett tárgyalásokat a szocialista párttal a köztársasági kormányban való részvételről—jelentette ki Vojislav Seselj, a párt elnöke a NIN című lapnak adott nyilatkozatában. A szélsőséges nézeteiről ismert politikus elmondta, hogy a köztársasági választásokon elért sikere után a párt vezetősége felhatalmazta őt a koalíciós tárgyalások megkezdésére, azonban a szervezet nem tartaná tragikusnak, ha a radikálisok formálisan végül is nem vennének részt a kormányzásban. —Ha viszont részt kapunk a hatalomból, akkor mindenképpen letartóztatjuk Milan Pankot —fenyegetőzött. Kifejtette elképzelését a szerbiai pártok és szervezetek politikai hovatartozásáról és jellegéről is. Eszerint a kommunista pártok a szélsőbaloldalt képviselik, míg a Slobodan Milosevic vezette szocialista párt a mérsékelten baloldali politikai szervezetek közé tartozik. Saját pártját a mérsékelten jobboldali szervezetek közé sorolta, míg a Vuk Draskovic vezette ellenzéki pártszövetséget szélsőjobboldali csoportnak nevezte. A Buda Alap fellendülés előtt• Állampapírok, részvények, kárpótlási jegyek Húszmillió forint alá csökkent az egyetlen magyarországi nyílt végű alap, a Buda Alap saját tőkéje. Az alap tízezer forintért értékesített befektetési jegyei jelenleg 8386 forintot érnek. A tőkét csökkentették az alapításnál elkerülhetetlen költségek azonban a továbbiakban jelentkezik majd az aktív tevékenységből fakadóan várható az árfolyam-emelkedés. Az indulótőkeként 50 millió forintot megjelölő alapot 51 millió 580 ezer forintos saját tőkével vette nyilvántartásba az Állami Értékpapír Felügyelet december elején. Az augusztus 17-étől november 17-éig tartó jegyzési időszak vége előtt azonban az alapkezelő abban állapodott meg a legnagyobb befektetővel, hogy négyhetes moratórium után visszaváltja a befektetési jegyeket. Ez december 19-én megtörtént, így 18 384 ezer forintra csökkent az alap saját tőkéje. A moratóriummal a befektető vállalt önkéntes kötelezettséget, hiszen a nyílt végű alapok lényege, hogy a befektetők bármikor visszaválthatják befektetési jegyeiket. További visszaváltások azonban nemigen várhatók, hiszen a jegyek árfolyama most kezd majd emelkedni. Aki a mostani alacsony áron vásárol a befektetési jegyekből, nagyobb árfolyamnyereségre számíthat, mint a jegyzési időszakban vásárlók. A Buda Alap javarészt állampapírokba fektette tőkéjét, de adtak már megbízásokat részvények és kárpótlási jegyek vásárlására is. Tűz Oszkón Tegnap délután az oszkói Petőfi utca egyik udvarában tűz ütött ki. Mintegy két mázsa széna, illetve szalma, valamint ötven kéve kukoricaszár égett. A valószínűleg cigarettázás következtében keletkezett tüzet az állami tűzoltók kivonulásáig a helyi önkéntesek eloltották. Lapzártakor érkezett Lottótájékoztató A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint az 1. héten öttalálatos szelvényt nem találtak. A következő hétre átvitt 5 találatos nyereményösszeg nettó értéke: 65 177 300 forint. VAS NÉPE. Napilap. Főszerkesztő: Lengyel Sándor. Főszerkesztő-helyettesek: Kósa Tamás, Treiber Mária, Tarabó Zoltán (reklámfőnök) Rovatszerkesztők: belpolitika: Szenkovits Péter, gazdaság: Halmágyi Miklós, kultúra: Kozma Gábor, sport: Bodor Ferenc, fotó: Benkő Sándor. Szerkesztőség: Szombathely, Berzsenyi tér 2. II., III. em. Telefon: 12-232,12-895, 12-843, 16-828, 24-076. Telex: 37361., telefax: 11-524. Kiadja a VAS NÉPE Kft., Szombathely, Berzsenyi tér 2. A kiadásért felel a kft. ügyvezetője. Telefon: 12-896. Levélcím: Szombathely, Postafiók 100.9701 Reklámiroda: 12-393. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 322,— Ft, fél évre 1932.— Ft, egy évre 3864.— Ft Készült a szerkesztőség Multicom rendszerén. Nyomdai munkák: Sylvester Print Kft. Felelős vezető: Varró Attila. — Index: 26076 — HU ISSN 0133-0454. Mai számunk felelős szerkesztője: Treiber Mária 1993. január 2. Szombat