Vas Népe, 1993. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Szlovákia Most már egyedül Szlovákia önállóvá válásakor, éjfélkor Vladimír Meciar kor­mányfő Pozsony főterén tűzijáték és harangzúgás közepette, csak­nem százezres ünneplő tömeg előtt köszöntötte a szlovák főváros lakóit. A jó szomszédi viszony, az együttélés és a kölcsönös együtt­működés reményében üdvözölte a szomszédos országok főváro­sait, Bécset, Varsót, Kievet és Budapestet is. Előtte Ivan Gasparovic, a szlovák Parlament elnöke mondott be­szédet a téren. Történelmi jelentőségű napnak nevezte 1993. január elsejét, amelynek pillanatában az „ország méltósággal felvállalja a jelen és a jövő iránt érzett felelősségét”. Beszédében a „kétszeres felelősségtudat” fontosságát hangsúlyozta. Arra szólította fel a szlovák népet, hogy az esemény komolyságához méltó módon, emelt fővel, egy szabad ország lakóinak felelősségével köszöntse az önállósodás pillanatát. Reményét és óhaját fejezte ki, hogy Szlo­vákiában az emberek vallási, politikai, nemzeti hovatartozástól függetlenül otthonra tudnak találni. — Kívánom, hogy Szlovákia a szabad emberek méltó otthona legyen — mondta. Vladimír Meciar beszédében kijelentette, hogy „Pozsony nem csak Európa, de a világ politikailag fontos fővárosainak a sorába lé­pett e pillanatban”. Egyúttal üdvözölte Szlovákia prágai barátait, és annak a reményének adott hangot, hogy Prágában is hasonlókép­pen örülnek a Cseh Köztársaság önállóságának. — Az ember életében számos jelentős mozzanat van, de egy ál­lam létrejötte mindenki számára egyformán jelentős — mondta Vladimír Meciar, aki az ország összes lakójának boldog életet kí­vánt. A Szlovákia önállóvá válásának tisztelgő ünnepségek pénteken országszerte népünnepélyekkel, istentiszteletekkel és egyéb ren­dezvényekkel folytatódtak. Újévi tragédia Iskolás lányok csoportos öngyilkossága váltott ki meg­döbbenést Japánban újév nap­ján. A tragédia a gyerekekkel való gondoskodás és az isko­lai bánásmód végzetes hiá­nyosságaira irányította rá a fi­gyelmet. Öt általános iskolás lány fölmászott Tokió központjá­ban egy magas épület hetedik emeletére, ahol „szipózásba" kezdtek, majd öntudatlan álla­potban leugrottak a magasból. Hárman a helyszínen szörnyet­haltak, ketten súlyos állapot­ban kerültek kórházba. Az egyik túlélő elmondta a rendőröknek, hogy a bódulat mámorában egyikük fölvetet­te: vessenek véget együtt az életüknek. A hatóságok értetlenül áll­nak a tragédia előtt, az azon­ban máris kiderült, hogy egyik gyerek sem élt harmonikus családi életet. Ragasztózás mi­att már egyszer szigorú figyel­meztetésben részesültek; a ta­tárok nemtetszését kiváltotta az is, hogy festették a hajukat, lógtak az iskolából Egyiküket át is helyezték egy nevelőinté­zetbe. Göncz Árpád újévi köszöntője „Kedves Barátaim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára a­­kad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is legkönnyebb éve volt. De azt hiszem jóval többen, akik szemében 1992 a létért fol­ytatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a betelje­sületlen vágyak, a sikeres vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bármilyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyet­tünk senki se fogja. És végső so­ron rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e végigjárni. Ma éjjel hát arra ürítsük po­harunkat, hogy megint csak si­került megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és ön­magunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győz­zük az évet kitartással, türelem­mel és ötletekkel. Hogy lassacs­kán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egy­mással szót értve juthatunk egy­ről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és mun­kavállaló. Család és család. Fér­fi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az or­szág ereje. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond”... Se Nyu­gattól, se Kelettől, senki ember­fiától jószónál, bíztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik körülöt­tünk a világ, át-át csap határain­kon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk a­­latt még mindig jutott és jut me­nedék a hadak űzte menekülő­nek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mire van — pénze, ereje, szakértelme — azt a másokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvénye­sítésére. Hogy az azonos gon­dokkal küszködő közösségek könnyítenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes Istenközelség, a sors­verte kisközösségek az ember­közelség melegéről. Mert ha fa­gyot lehet körülöttünk a világ, egymást kell melengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek, a mele­get áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány vagy a nyomorúság teléből kéredzke­­dik közénk. Barátaim, ma éjszakára még­is feledjük a gondjainkat: jó lel­kiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük poharunkat a jöven­dőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az Újeszten­­dőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehetjük. Igyunk az asszonyaink egés­zségére, akik jövőre is három­­százhatvanötször vívják meg csatájukat a mindennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik és az ország betevő falatjáról gondos­kodnak. És igyunk a gyerekein­kére, a lányokéra és fiúkéra, pó­­lyásokéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiun­ké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apáinkéra-a­­nyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegen­dő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepel­nek: akik hazánk határát, az ut­cán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kór­házakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyele­tesekre. A mozdonyvezetőkre. Meg mindazokra, akik épp min­ket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó Új esztendőt. S végezetül hadd köszöntsem Önöket én — minden magyart a határon innen és a határon túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitársamat — József Attila öt sorával: ...„az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér”. Terroristák a piramisok alatt Az orosz Tarasz Sevcsenko nevű hajó három utasa éppen az egyiptomi Port Said kopt kated­­rálisát vette szemügyre, keres­ték az orosz ortodox és az egyip­tomi egyházi építészet közötti hasonlóságokat. Ekkor tört rá egy szakállas ember az idege­nekre. Késsel hasba szúrta a 23 éves Jelenét, a férjét a vállán se­­besítette meg, az idegenvezető­nőt pedig a mellkasán. A tettes nem került meg, a sérülteket kórházba vitték. Annyi azért ki­derült, hogy ez a novemberi me­rénylet az iszlám fanatikusok tette volt. A terroristák négy nappal korábban Dél-Egyip­­tomban tűzharcban ölték meg egy kisbusz utasát, egy angol nőt. Október elején egy hajót vettek tűz alá a Níluson, száz­negyven német turista volt a fe­délzetén, a háromtagú egyipto­mi személyzet megsérült. Csak tavaly legalább hatvan egyipto­mit — kopt keresztényeket, li­berális értelmiségieket — öltek meg a fanatikusok. Egyre több az erőszakos cselekmény — a nyugati követségek figyelmez­tettek, óvatosabbnak kell lenni Egyiptomban. Ez a szélsőséges fellépés — főleg, ha kiterjed — tönkretehe­ti Egyiptom fő bevételi forrását, a turisták által odahordott milli­­árdokat. A múlt év végén mint­egy hatmilliárd dollárt számol­hattak e forrásból. Ez ötször annyi, mint amennyit a kőolaj­­export jövedelmez a Nílus-parti államnak. Nasszer idejében évente hatvanezren voltak kí­váncsiak a piramisokra, most hárommillióan. Az eddigi csúcs 1992 volt. A nagy légitársasá­gok járatai most már az elő- és utószezonban is tele voltak uta­sokkal. Például a Lufthansa he­tente tizenegy járatot indított Kairóba. Valóságos turistafal­vakat építenek a Vörös- és a Földközi-tenger partján. Csak az a bökkenő, hogy ter­roristák rettentik el a vendége­ket. Egy-egy tragédia alaposan visszaveti az utazási kedvet, az egyiptomi hatóságok pedig nem győznek magyarázkodni. Az elcsípett terroristák több­nyire fiatalok, egy szélsőséges kisebbséghez tartoznak. „Muf­tijukra”, a vak Umar Abd el- Rahmanra hivatkoznak, aki — mivel az USA-ban házasodott — nem érhető el. Gyanúsítható a Szadat elleni merénylettel, az „Allah útjáról letért” Rifaat el­Mahgub parlamenti elnök két évvel ezelőtti meggyilkolásá­val, Farag Foda író elintézésé­vel. Pusztításuk, dühük minden olyan ellen irányul, ami nem iszlám. Szerintük a gyönyörű, egy sziklából faragott Abu Szimbel templom, a szfinx, vagy a piramisok mind „pogány építmények”, tehát „le kell bon­tani őket”! Pedig éppen ezek miatt érkeznek ide a turisták a világ minden részéből. Mint például a luxori Kamak-temp­­lomba, ahol éppen most nyáron volt robbanás, amikor ott volt egy német turistacsoport. Mon­dani sem kell, halálra rémültek — és nem a fáraó bosszújától tartva... Vonzó látványosság: Abu-Szimbel, a sziklatemplom. Autóbusz a támadás után. 2 I­ntoNext Seselj Panic fejét akarja A Szerb Radikális Párt nem kezdett tárgyalásokat a szocialista párttal a köztársasági kormányban való részvételről—jelentette ki Vojislav Seselj, a párt elnöke a NIN című lapnak adott nyilatkoza­tában. A szélsőséges nézeteiről ismert politikus elmondta, hogy a köztársasági választásokon elért sikere után a párt vezetősége fel­hatalmazta őt a koalíciós tárgyalások megkezdésére, azonban a szervezet nem tartaná tragikusnak, ha a radikálisok formálisan vé­gül is nem vennének részt a kormányzásban. —Ha viszont részt ka­punk a hatalomból, akkor mindenképpen letartóztatjuk Milan Pa­nkot —fenyegetőzött. Kifejtette elképzelését a szerbiai pártok és szervezetek politikai hovatartozásáról és jellegéről is. Eszerint a kommunista pártok a szélsőbaloldalt képviselik, míg a Slobodan Milosevic vezette szocialista párt a mérsékelten baloldali politikai szervezetek közé tartozik. Saját pártját a mérsékelten jobboldali szervezetek közé sorolta, míg a Vuk Draskovic vezette ellenzéki pártszövetséget szélsőjobboldali csoportnak nevezte. A Buda Alap fellendülés előtt• Állampapírok, részvények, kárpótlási jegyek Húszmillió forint alá csök­kent az egyetlen magyaror­szági nyílt végű alap, a Buda Alap saját tőkéje. Az alap tíz­ezer forintért értékesített be­fektetési jegyei jelenleg 8386 forintot érnek. A tőkét csök­kentették az alapításnál elke­rülhetetlen költségek azonban a továbbiakban jelentkezik majd az aktív tevékenységből fakadóan várható az árfo­lyam-emelkedés. Az indulótőkeként 50 mil­lió forintot megjelölő alapot 51 millió 580 ezer forintos sa­ját tőkével vette nyilvántar­tásba az Állami Értékpapír Felügyelet december elején. Az augusztus 17-étől nov­ember 17-éig tartó jegyzési időszak vége előtt azonban az alapkezelő abban állapodott meg a legnagyobb befektető­vel, hogy négyhetes moratóri­um után visszaváltja a befek­tetési jegyeket. Ez december 19-én megtörtént, így 18 384 ezer forintra csökkent az alap saját tőkéje. A moratórium­mal a befektető vállalt önkén­tes kötelezettséget, hiszen a nyílt végű alapok lényege, hogy a befektetők bármikor visszaválthatják befektetési jegyeiket. További visszaváltások azonban nemigen várhatók, hiszen a jegyek árfolyama most kezd majd emelkedni. Aki a mostani alacsony áron vásárol a befektetési jegyekből, nagyobb árfo­lyamnyereségre számíthat, mint a jegyzési időszakban vásárlók. A Buda Alap java­részt állampapírokba fektette tőkéjét, de adtak már megbí­zásokat részvények és kárpót­lási jegyek vásárlására is. Tűz Oszkón Tegnap délután az oszkói Petőfi utca egyik udvarában tűz ütött ki. Mintegy két má­zsa széna, illetve szalma, vala­mint ötven kéve kukoricaszár égett. A valószínűleg cigaret­­tázás következtében keletke­zett tüzet az állami tűzoltók kivonulásáig a helyi önkénte­sek eloltották. Lapzártakor érkezett Lottó­tájékoztató A Szerencsejáték Rt. tájé­koztatása szerint az 1. héten öttalálatos szelvényt nem ta­láltak. A következő hétre átvitt 5 találatos nyereményösszeg nettó értéke: 65 177 300 fo­rint. VAS NÉPE. Napilap. Főszerkesztő: Lengyel Sándor. Főszerkesztő-helyettesek: Kósa Tamás, Treiber Mária, Tarabó Zoltán (reklámfőnök) Rovatszerkesztők: belpolitika: Szenkovits Péter, gazdaság: Halmágyi Miklós, kultúra: Kozma Gábor, sport: Bodor Ferenc, fotó: Benkő Sándor. Szerkesztőség: Szombathely, Berzsenyi tér 2. II., III. em. Telefon: 12-232,12-895, 12-843, 16-828, 24-076. Telex: 37361., telefax: 11-524. Kiadja a VAS NÉPE Kft., Szombathely, Berzsenyi tér 2. A kiadásért felel a kft. ügyvezetője. Telefon: 12-896. Levélcím: Szombathely, Postafiók 100.9701 Reklámiroda: 12-393. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 322,— Ft, fél évre 1932.— Ft, egy évre 3864.— Ft Készült a szerkesztőség Multicom rendszerén. Nyomdai munkák: Sylvester Print Kft. Felelős vezető: Varró Attila. — Index: 26076 — HU ISSN 0133-0454. Mai számunk felelős szerkesztője: Treiber Mária 1993. január 2. Szombat

Next