Vas Népe, 1993. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

Őriszentpéteri izgalmak Felfüggesztették az Csáby László három éve él Őriszentpéteren, a helyi kultúr­­házat vezeti. Pontosabban vezette, de erről később. Szóval Csáby elfoglalta székét, és nagy lendülettel kezdett. Meg­mozgatta az állóvizet, aratási felvonulást, bált, tudományos tanácskozást szervezett, az időközben megalakult Őrségi Kulturális Egyesület elnöke lett. Mozgott minden, mondhat­nánk, s most alatta mozdult meg a szék. Az őriszentpéteri képviselő-testület ugyanis felmentette igazgatói tisztsége alól. Hogy valójában mi is történt — annak jártunk utána. A teljesség igénye nélkül, mert vizsgálatról van szó, és a felek egyelőre nem játsszák ki kártyáikat. A művelődési ház csendes, éppen takarítanak. Az elárvult­­ság már-már bántó — pedig így lesz ez egy darabig. Mivel az igazgatóval egyetemben a ház működését is felfüggesztették. Legalábbis a vizsgálatok vé­géig. Fiatal nőt kérdezek az ut­cán: milyen embernek ismeri a leváltott vezetőt? „Nagyvonalú, kifolyik keze közül a pénz, biz­tos hibázott...” Aztán még hoz­záteszi, hogy a vendéglőben ke­ressem, mert „ott szokott ta­nyázni.” A vendéglőben jóval többen jóval másabbat monda­nak. „Nézze, a Lacinak nagy tá­bora van itt” — így egy úr. „Mi volt itt előtte? Unalom, semmi, ő meg sok mindent szervezett. Volt hova menni hálózni, mi­egymás”. Másvalaki mást emel ki: „A Csáky lehet, hogy nagy­vonalú, de jószívű ember, és itt még ilyen igazgató nem volt... Kár lenne érte.” Az ügy erősen megosztja a helyi közvéleményt. De mi is történt azon az ülésen, az elmúlt csütörtökön? A polgármesteri hivatalban jártunk utána. Az ülésen a napirendek kö­zött szerepelt egy pont, amely a művelődési házban végzett vizsgálatok eredményeiről szólt. Erre Csákyt is meghívták, ő azonban nem jelent meg. A testület azt nehezményezte, hogy a korábbi vizsgálatok so­rán tett ajánlásokat és javaslato­kat — elsősorban a vagyongaz­dálkodásban és vagyonvéde­lemben — az igazgató semmibe vette. Akadtak más szempontok is. Mivel az igazgató elnökként is működött, egyesek szerint két funkciója összefonódott, így a hatásos ellenőrzés és felügyelet lehetetlenné vált. „Nem úgy működött a ház, ahogy azt el­vártuk volna” — fogalmaztak a hivatalban. A lényeg, hogy a testület azonnali hatállyal fel­mentette Csáky Lászlót, s egy­úttal vagyonmegállapító leltárt rendelt el. Ennek eredményéről nem közöltek adatokat, hivat­kozva a vizsgálatra, amely — egy tisztviselő szerint — „akár rendőrségi feljelentéssel is zá­rulhat”. A hivatal jegyzője is csak annyit mondott, hogy „hi­ány van”. Ennek mibenlétéről viszont nem közölt információt. Megkerestük a másik felet is. Csáky László nem kelti riadt ember benyomását, bár elárulja: tárgyal jogásszal, ügyvéddel. „Amióta idekerültem, azóta piszkálnak” — nyitja a beszél­getést tetőtéri otthonában. — Sohasem a jót nézték, és nem segítettek munkámban — folytatja. — Hogy lazán kezes­ igazgatót­ tem volna a vagyoni dolgokat? Nos, akkor nem olyan jegyző­könyvet állítottak volna össze, amilyet... Amelyben nevetséges adatok szerepelnek. Olyan szin­ten, hogy hova lett egy sző­nyeg... Hogy hova? A patyolat­ba adtuk, mosatni. — Ön viszont már nem igaz­gató, ezért a fő kérdés: mit tesz ezután? — Felfüggesztettek, ezt én nem hagyom annyiban... Kér­tem a hivataltól egyeztető tár­gyalást, s amennyiben ez nem vezet eredményre — marad a jogaim érvényesítése bírósági úton. Teljességgel megalapo­zatlannak tartom az ellenem fel­hozott kifogásokat. — Mit szól ahhoz a szóbe­szédhez, hogy helyi fiatalok éj­jelente szállásként használják a kultúrházat? — Nézze, nem vagyok éjje­liőr, nem ott lakom. Ha valaki készít egy kulcsot és hajnalban bemegy, akkor ez lehetséges, mármint az ott alvás, de én erről nem tudok. Előfordulhatott, ezt nem lehet kizárni. — Mennyi a bére? — Bruttó tizennyolc. — Hogyan jön ki ebből egy igazgató? — Családom a Vajdaságban maradt, így meglennék, de még­is kevés. Pályázatokat nyertem, díjat kaptam, személyi kölcsönt vettem fel — így tartottam fenn magam. — Ön az Őrségi Kulturális Egyesület elnöke. Volt néhány nagyobb megmozdulásuk, pél­dául tavaly nyáron, ami nem kis pénzbe — egyesek szerint mil­liókba— került. Mondják, hogy ez a rendezvény veszteséges volt, s mivel az elnök egyben igazgató is, hát fedezte az egyik veszteségét a másik cége költ­ségvetéséből... — Ez teljességgel lehetetlen, nem igaz. Hiszen az egyesület­nek bejegyzett elnöksége van, a pénzek felhasználásáról, áram­lásáról minden arra illetékes tud. Vagyis nem én döntök egy­személyien. Másrészt a házban is csak részben voltam önálló, mert a pénzügyeket a Gamesz vezette. Tehát a kezembe nem került pénz. — Miért nem vett részt a múlt heti, képviselő-testületi ülésen? — Beteg voltam, fel sem tud­tam kelni. Ez volt az oka. Csáky László még kifejti, hogy neki is van néhány ütőkár­tyája, de addig nem játssza ki, amíg a hivatal nem nyilatkozik. Vagy legalább le nem ülnek ve­le tárgyalni. „Az biztos, hogy addig fogok küzdeni, amíg visz­­sza nem helyeznek jogaim­ba”— fejezi be. S ez egyben azt is jelenti, hogy többfordulós ügy veszi, veheti kezdetét az őrségi szék­városban. Ahol az elmúlt tíz évben — Csáby előtt — legalább tíz igaz­gató bukott bele a művelődési ház vezetésébe... (Képünkön Csáby László, a napokban leváltott igazgató). Kozma Filmsorozat és irodalmi lap indul „Glóbusz” címmel új magyar tévéfilmsorozat su­gárzását kezdi meg hétfőn a TV1. A produkció — amely­nek főbb szerepeit Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya és Lukács Sándor játsszák — egy magánvállalkozás bo­nyodalmainak humoros története. A nézők öt ré­szen át kísérhetik nyomon egy „kis csapat” nyelvta­nár kalandjait, akik úgy próbálnak megélni, hogy közben mégsem adják fel hivatásukat... Békésben megjelent a megye immár második iro­dalmi folyóirataként a „Bár­ka”, amelyet a művelődési minisztérium, valamint Bé­késcsaba város önkor­mányzata támogatásával a Tevan Kiadó adott közre. A folyóirat mutatványszámá­ban országosan ismeri írók, költők műveit, s inter­júkat, könyvkritikákat kö­zöl. A Hatvani Dániel által szerkesztett békéscsabai „Napóra” című irodalmi fo­lyóirat megszűntét követő­en tavaly jelentkezett első számával a Körösvidéki Irodalmi Társaság által kia­dott „Sodrás”, ezt követő­en látott napvilágot a „Bár­ka". Mindkét megyei irodal­mi folyóirat alapítványi tá­mogatásokból igyekszik magát fenntartani. Az új lap főszerkesztője Kántor Zsolt költő. 1993. február 13. Szombat A múlt heti kemény nyomu­lás után most békésebb, mond­hatni klasszikusabb hangnemre vált kis szigetünk (amely persze üdítő oázis a földhözragadt si­vatagban). Inkább az érettebb korosztályokhoz szólnak aján­lataink, most is a szombathelyi Pianho hangszerbolt jóvoltából. Ami persze nem jelenti azt, hogy Metáll Vizesnyolcas Ger­gely ne hallgathatna finom gi­tárzenét, mi több, örökzölde­ket... Legalább addig, amíg eb­be bele nem zöldül. Gary Moore: Dirty Fingers Megszoktuk, hogy Gary Moore, a virtuóz elandalít és bu­li keretében összeborít minket. Lágy gitár, érzelgősség, szerel­mes suttogások... Legalábbis a dobos felé, mert ezen a koron­gon hősünk új oldaláról (olyan új, hogy elfeledetten régi...) mu­tatkozik be. Isten bizony ke­mény rockzenét nyomat: fémes hangzás, rock and roll ritmusok, dögösség, miegymás. Nukleáris támadás — szól az egyik nóta, s úgy is pörög a banda. Egyéb­ként is atomlázas ez a kazetta, hiszen a nyitószám — Hiroshi­ma — már utal az elkövetkezen­dőkre... Vad szavak — magá­nyos éjszakák — címek és han­gulatok. Véleményem szerint Gary Moore 1987-es „koszosa”, vagyis az ekkor kiadott lemez a legjobbak közül való: vad és en­gedékeny...(Házi értékelésünk­ben ez bizony csaknem 4. Pian­ho, amely, ugye, holdutazás...). Stevie R. Vaughan: Texas Flood Na, ez aztán a meglepetés! Akkorát szól ez a „double troub­le”, hogy még Püspökmolnári­ban is hallják... Titka a fantasz­tikus, mondhatni: megbolondí­­tott country-ritmus. S persze az a technika, gitárspíler, amely Texasra pisztolyilag a legjel­lemzőbb... Mire a légy észbe­kap, már le is puffantották. Vaughan minket durrant fülbe, egyszerűen magával sodor. Né­ha úgy érezzük, hogy egy dalla­si kiskocsmában (hja, a jenkik­nél nem muskátlis kiskocsmák, hanem gördeszkás sufnik van­nak) ülünk, jár kezünk és lá­bunk, jaj de jó! Aztán egyyszer csak belép az a díszes „Dzsoki (máskülönben díszdzsoki) és szól a Colt... Pincér, hány hulla volt? — élet van ebben a zené­ben, kérem. Ezért mondhatjuk hullajónak. Kicsit részleteseb­ben: a country-stíl erősen ro­­ckosított, a trob egészen hátul, semmi cifraság. Vezér a gitár, ám a szólók mérsékeltek, nem nyújtottak. A technika ördön­­gős, igazándiból csak itt, az USÁ-ban terem ilyen. Kieme­lendő, hogy a felvétel jó minő­ségű, kazettán is prímán szól. A többi a fan dolga... (3.Pianho). Creedence Clearwater Revival: Travel in Band Vagyis a „Kredenc” — ahogy milliók becézték a derék ami fiúkat fénykorukban, húsz éve tán. Ez a válogatás a banda legjobb számait tartalmazza, pörgő naiv-rock stílusban. A Fogerty-testvérek, aztán Cook és Clifford, a szenzációs négyes keveri a hangjegyeket, mind­annyiunk örömére. Meglehet, ez a vidám, felszabadult, tiszta­­hangú rock and roll már kövü­letnek számít, án ne feledjük: belőle nőtt ki a keménység és a másság, belőle sarjadt megany­­nyi hajtás... Kredencéket min­dig jó hallgatni, ezért szinte kö­telező egy ilyen kazettát a pol­con tartani. Hogy mi ezen egy­szerű, ám módfelett dallamos zene titka? Talán éppen az, hogy nem akar többnek látszód­­ni önmagánál. Érthető és hét­köznapi szövegek, egy kis ro­mantika, smár és szerelem, ló­gás a suliból, rohanás a nagy or­szágúton stb. Így érkezünk el a Szerencse fiától a Zöld folyóig (Uramatyám, az egész gimi erre fékelt akkor...), hogy aztán az utazó banda szólaljon meg. Fo­­gerty már az égből néz, de műve halhatatlan: a „Kredenc” addig él, ameddig zene lesz a Földön. (4. Pianho). S most rövid kitérő, mivel folytatjuk a jövőben. Hűséges olvasóink előtt talán már körvo­nalazódik valamiféle elképze­lés. Úgy tervezzük, hogy a mai irányzatok mellett rendszeresen helyet kapnak majd a régi slá­gerlemezek, a beat zene újabb és újabb kiadásai, vagyis mind­azok az örökzöldek, amelyek méltán keltenek még ma is köz­feltűnést. S persze marad a heavy, a kemény rock, a techno, számos más irányzat. Mi több, tervezzük, hogy a komolyabb CD-ket, kazettákat, lemezeket sem hagyjuk ki. Kö­szönet azoknak, akik támogat­tak eddig is minket. Reméljük, ez a kör bővülni fog, olvasóink javára... Ezzel itt a vége, fuss el véle Gesztihez, hátha jobb poénokat írogat.Viszlát, a Pianhoban. (Kozma) Kondor Ilona költészete Mennyi űr „Kondor Ilona költészete — noha rengeteg magányos nő ír verset napjainkban — rendkívüli jelenség” — írja Fodor András annak a kis kö­tetnek a fülszövegében, ame­lyet a budapesti TerraPrint adott ki, és amelyet maga a költőnő küldött el szerkesztő­ségünkbe azzal, hogy sok szállal kötődik Szombathely­hez, 1970-ig itt is élt, s bár most Balatonfüreden alkot, szombathelyi kapcsolatai azért megmaradtak. A tenyérbe simuló könyv — Szemében láttam annyi mindent címmel — egy szuszra átolvasható. Bár, mint a verses köny­veket általában (és más, „iga­zi” könyveket is), újra és újra kézbe kell venni, bele kell la­pozni. Az összbenyomás — az el­ső olvasás után — Kondor Ilona kötetéről az, hogy versei nem hasonlítanak senkiére, de nincsenek igazán éles saját vonásaik sem, amelyek más költők verseitől megkülön­böztetnék. Van bennük lágyság, fi­nomság, van bennük valami lebegés, szomorúság és fájda­lom, amit talán a „nagy” kér­dések megválaszolatlansága okoz; vannak emlékezetes so­raik: „Az elérhetetlent megka­pod: madár. / Dalol, dalol / és délre száll. Vagy: „Nézd csak, mennyi űr, / s még sincs igazad.” De az egész valahogy szét­­foszlik, megfoghatatlanná vá­lik, rögtön az olvasás után. Akkor is, ha a mondás úgy szól, hogy „a szó elszáll, az írás megmarad”. é.l. Filmelőzetes Dől a lé, Egy becsületbeli ügy, Éjféli bunyó Amíg a Dől a lé könnyed kis szórakozást ígér, addig az Egy becsületbeli ügy az idei Golden Globe nevezésen a legjobb drá­mai film kategóriájában indul. A szereplőgárdához Tom Crui­se, Jack Nicholson, Demi Moore és Kiefer Sutherland tartozik. Két tengerészt társaik meggyilkolásával vádolnak. A Haditen­gerészet szeretné csendben letudni az ügyet, ezért a védelmet egy rutintalan ügyvédre (Tom Cruise) bízzák. Azonban egy ügyvédnő rábírja a fiút arra, hogy az igazságot keresse, és ne a könnyebb megoldást válassza. A film egy színdarabból készült, amelyet 449 alkalommal játszottak a Broadway-n. Az Éjféli bunyó vérbeli akciófilm, a keményebb fajtából. A szereplők között van a már több filmből jól ismert James Woods és Louis Gossett JR. VdbN&v 5

Next