Vas Népe, 1994. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

1994. FEBRUÁR 1. KEDD FÓKUSZ Még mindig „gazdagodhatnak” az önkormányzatok A vasi önkormányzatok va­gyona százmilliárdos nagyság­rendben mérhető. Azok az in­gatlanok, amelyek egykor a ta­nácsok és szerveik kezelésében voltak, s nem tartoztak a műem­léki és természeti védettség alá, a vonatkozó törvény szerint au­tomatikusan az önkormányza­tok tulajdonává váltak három évvel ezelőtt. A lakások és a nem lakás céljára szolgáló in­gatlanok (egy részének), a köz­üzemi vállalatoknak, a műem­lékeknek és a védett természeti területeknek tulajdonba adását — alapos előkészítő munka után — a Vas Megyei Vagyon­átadó Bizottság végezte, illetve végzi napjainkban is. A munkák állásáról dr. Tóth Józseffel, a bi­zottság elnökével beszélget­tünk. Több mint nyolcmilliárdos közüzemi vagyon — Hány lakást és nem lakás céljára szolgáló helyiséget ad­tak az önkormányzatok tulaj­donba? — Pontos számot nem tudok mondani, hiszen azok a lakások, amelyek kezelői korábban a ta­nácsok voltak, az önkormány­zati törvény alapján az önkor­mányzatoké lettek. Ebben ne­künk semmiféle teendőnk nem volt, így nincs is információnk róla. Mi azokkal az ingatlanok­kal foglalkoztunk, amelyek a különféle házkezelő szervek, költségvetési üzemek kezelésé­ben voltak. Ennek során 1044 ingatlant „igazoltunk” az ön­­kormányzatoknak. A lakásszá­mot illetően ennek többszörösé­ről van szó, hiszen ezek között voltak húszlakásos, de száz­­nyolcvan lakásos épületek is. Mi nem külön a lakásokat, ha­nem az ingatlanokat adtuk az önkormányzatok tulajdonába. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen minden egyes esetben vizsgálni kellett, hogy nem esik-e az egyházi törvény hatá­lya alá, nem műemlék-e, s nincs-e védett természeti terüle­ten, mert akkor más szabályok vonatkoznak rá. — A vagyonátadás során mi volt a legnehezebb feladat? — A közüzemi vállalatok ön­­kormányzati tulajdonba adása. Ezek között volt öt költségveté­si üzem, ötven olyan ingatlan, amely a városi alapítású köz­üzemek vagyonához tartozott, s hat megyei tanácsi alapítású vállalat. Önkormányzati tulaj­donba adtuk a Büki Gyógyfürdő Vállalatot, a Vas Megyei Mozi­üzemi Vállalatot, a Vas Megyei­ Távhőszolgáltató Vállalatot, a Vas Megyei Kéményseprő Vál­lalatot, s végül a Vas Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot. Ezeknek a cégeknek a vagyoni értéke összességében megha­ladta a nyolcmilliárdot. Ez könyv szerinti érték, a valóság­ban ennél jóval többet ér ez a va­gyon. Műemlékek önkormányzati tulajdonban — Miképpen halad a műem­lékek önkormányzati tulajdon­ba adása? Száznyolcvanhárom műemlék gazdagítja már az ön­­kormányzatokat. Van huszonki­lenc olyan épület, amely a vo­natkozó kormányrendelet sze­rint ideiglenesen nem adható ki az állam tulajdonából, ezeket a Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezet (KVSZ) kezelésébe ad­ták. A műemlékeket akkor kap­hatják tulajdonba az önkor­mányzatok, ha vállalják, hogy eleget tesznek a műemléki főha­tóság előírásainak. Volt több önkormányzat, amely nem tu­dott, vagy nem kívánt megfelel­ni a feltételeknek, s nem is kérte egyes műemlékek tulajdonba adását. Ilyen volt egyebek kö­zött a meggyeskovácsi kastély, a celldömölki romos épület, s még további öt műemlék. A volt egyházi tulajdonok közül tizen­nyolcat adtunk a Kincstári Va­gyonkezelő Szervezet kezelésé­be. — Nem lehet egyszerű fel­adat a védett természeti terüle­tek tulajdoni helyzetének rende­zése. — Nem bizony. Eddig há­romszáztizenhat belterületi és pontosan ezerhatszáz külterüle­ti ingatlan tekintetében született döntés. Átadtunk az önkor­mányzatoknak huszonhárom vízfolyást és közcélú vízi léte­sítményt. — Mint vízfolyás, a Rába is az önkormányzatok tulajdoná­ba adható? —Nem, ezek általában olyan kisebb vízfolyások, amelyek egy településen, illetve kis tér­ségben vannak. Ilyen például a bői patak, a tokorcsi, nagysimo­­nyi árok, valamint a Répce holt­ága Górban. A közcélú vízi léte­sítmények ugyancsak ilyen jel­legű vízfolyásokra vonatkoz­nak, így eleve nem jöhetett számításba az ikervári vízierő­mű. Egyrészt a Rába miatt sem, ami azért nem lehet az önkor­mányzatok tulajdona, mert nem tudnák elvégezni a szükséges árvíz- és partvédelmi munkákat, s mégiscsak egy országhatáron túlnyúló folyóvízről van szó. Másrészt a villamos művek át­adása nem tartozik a törvény ha­tálya alá. Vas megyében száz­­nyolcvan település érintett vala­milyen vízfolyással. Közülük eddig nyolc-tíz önkormányzat ügyét rendeztük el, s még ha­sonló nagyságrend van folya­matban. Még nem késő körülnézni .A vízfolyásokon túl milyen ügyekkel foglalkoznak jelenleg, s mi az, ami még hátravan az önkormányzati vagyonátadás­ból? — A harmadik éve folyó munkánk lassan a végéhez közeledik. Eddig összesen 199 döntést hoztunk. Ezek ellen hu­szonnégy esetben fellebbeztek, de mindössze három alkalom­mal kellett módosítani az erede­ti határozatot. A bíróságra eddig öt keresetet nyújtottak be, ami­ből négy eredménytelen volt, egy pedig most van folyamat­ban. Az eredményes munkához nagy segítséget kaptunk az ön­­kormányzatoktól is, amit ezúton is köszönünk. Ez idő szerint mintegy négy­száz védett természeti terület sorsa vár rendezésre, valamint huszonhat műemlék tulajdonba adásán dolgozunk. Akadnak olyan ügyek, amelyekről a va­gyonátadás után derül ki, hogy valami nincs rendben, s esetleg kimaradtak egyes ingatlanok. Itt szeretném felhívni az önkor­mányzatok figyelmét arra, hogy nézzenek körül a házuk táján, s ha olyan ingatlant találnak, amelynek a tulajdonviszonyai nem rendezettek, azt minél előbb jelezzék nekünk, ezeket ma még viszonylag egyszerűen el lehet intézni. Még hátravan a muzeális emlékek és muzeális értékek önkormányzati tulaj­donba adása. Itt minden esetben külön meg kell vizsgálni, hogy milyen úton-módon kerültek ál­lami tulajdonba. Csak azokat le­het az önkormányzatok tulajdo­nába adni, amelyeket közvetle­nül községnek, városnak, me­gyének ajándékoztak, vagy végrendelettel annak juttattak. Ez nagyon aprólékos feladat lesz, mégis úgy számolunk, hogy április végére már csak olyan rendezetlen ügyek marad­nak, amelyek hosszabb bizonyí­tást igényelnek. Erős D. Zoltán Pannonpress Milliókat kérnek a herényi kincslelek (Folytatás az 1. oldalról) megtalálásánál valamilyen juta­lom, de ezeket nem lehet egybe­vetni a herényi lelettel. — Milyen értéket képvisel­nek az érmék?­­ — Nincs forgalmi értékük — felelte Gráfik úr. — A tör­vények értelmében az államot illeti a kincs, tehát nem forga­lomképes. Azonban elvileg az állam egy aukcióban áruba bo­csáthatná, de ez gyakorlatilag sohasem fordul elő. A Nemzeti Múzeum éremtára azonban egy katalógusra hivatkozva német márkában megadta az eszmei értéküket. Van amelyik csak kétezret ér, de van olyan is, mely harmincezret. A bíróság itt ismertette a Mű­velődési és Közoktatásügyi Mi­nisztérium múzeumi főosztá­lyának iratát. Az írás szerint bizonyos kö­rülmények miatt a katalógusár harminc százalékát vették ala­pul (rejtély, miért éppen har­mincat...), s kivételesen méltá­nyos (?) alapon több mint tíz százalékban állapították meg a találói díjat. A jutalom összegéről meg­kérdezték az igazgatót is. — Javaslatom fél-fél millió forint volt. Nettóban. Ehhez ké­pest adtak bruttó háromszáz­­ezret... Nekem a hivatalt képvi­selve ragaszkodnom kellett eh­hez, az megint más kérdés, hogy magánemberként nem találtam megfelelőnek ezt az összeget. Dr. Hankó Faragó Miklós, a felperesek ügyvédje egy későb­bi, magyarországi leletre hívta fel a bíróság figyelmét. A IV. Béla korabeli ezüstpénzek sok­kal kisebb jelentőségűek voltak, mégis húsz százalék volt a juta­lom. Elmondta azt is, hogy egy 1966-os múzeumi törvény alap­ján jártak el a hivatalok, ami ugyanakkor ellentétes a Polgári Törvénykönyvvel. Ezt az el­lentétet a bírói gyakorlatnak kell feloldania. A megfelelő díj kifizetése a magyar államnak is érdeke, s itt egy amerikai pert idézett. Hatalmas értékű kin­csek hazánkból Szlovénián át kerültek az újvilágba, s hiába perelt a magyar és a szlovén ál­lam, valószínűleg sohasem fog visszakerülni a felbecsülhetet­len értékű gyűjtemény. Nem vé­letlen, hogy a felperesek fenn­tartva keresetüket, 82 ezer már­kára (átszámítva 4,1 millió fo­rintra) tartanak igényt. Ez nem éri el a kincs értékének egyhar­­madát. A bíróság megkeresi a Vas Megyei Közgyűlést is, s alpe­resként őket is bevonja a perbe, de elképzelhető, hogy ők lépnek a Savaria Múzeum helyébe. Döntés hosszú hetek múlva vár­ható, s példaértékű lehet a rend­szerváltás utáni magyar jogtör­ténetben. - —­angyal Katonai szakértőnk háttérmagyarázata Külföldi csapatok A Honvédelmi Minisztérium illetékesei nem tartják elképzel­hetetlennek, hogy a térség biz­tonságában érdekelt államok bevonásával — talán már az idén — közös hadgyakorlatot tartanak Magyarországon. A brüsszeli NATO-értekezlet döntése értelmében ugyanis a szervezetbe bebocsátásra vá­róknak át kell haladniuk az „elő­szobán”, azaz el kell mélyíteni katonai kapcsolataikat egymás­sal és a NATO-tagországokkal. A „Partnerség a békéért” elne­vezésű, amerikai ihletésű prog­ram adja ehhez az együttműkö­dés keretét. Melyek lesznek, le­hetnek azok a legközelebbi lé­pések, amelyek a folyamatot előmozdíthatják? Kézenfekvő, hogy meg fog­nak gyorsulni az előkészületek a békefenntartó kiképző köz­pont kialakítására. Ez az intéz­mény lesz hivatott biztosítani a leendő békemissziókban részt­vevő magyar katonák felkészí­tését is. Belátható időn belül kétoldalú megállapodásokat kötnek az érdeklődő országok a NATO-val. A harmadik várható fejlemény a bevezetésben emlí­tett „összeszoktató” hadgyakor­lat, amelynek tapasztalatai mind a közös békemissziók, mind a későbbi NATO-csatlakozás előkészítése szempontjából rendkívül hasznosak. Már ez a három feladat is él­ Magyarországon s­ zékelteti, hogy a későbbi NA­TO-csatlakozás nem lehetséges alapos előkészítés nélkül. Az „együttműködő partnerek” ka­tonái közös gyakorlatok céljá­ból megjelenhetnek például egymás országában, amihez előzetes törvényi szabályozás szükséges. (Magyarország ese­tében külföldi csapatok érkezé­séhez, illetve magyar alakulatok külföldi tevékenységéhez a par­lamentnek hozzá kell járulni.) Emellett erre lélektanilag is fel kell készíteni a társadalmat. A gyakorlati teendők közé tartozik a magyar katonai veze­tés és a NATO európai központ­ja közötti kapcsolattartás meg­erősítése. Jelenleg egy fő képvi­seli a Honvédelmi Miniszté­riumot Brüsszelben, ami hamarosan kevésnek bizonyul­hat. Elképzelhető az is, hogy — átmenetileg, talán kísérleti jel­leggel — a NATO hivatalos képviseletet nyit Budapesten. Képletesen szólva a „Part­nerség a békéért” program jóvá­hagyásával eldördült a start­­pisztoly, megkezdődött a ver­senyfutás a NATO-tagságért. Magyarország érdekét az szol­gálná, ha ez a versengés ésszerű keretek között maradna, s a résztvevők — különösen a vi­segrádi országok — nem pró­bálnának egymás rovására előnyhöz jutni. Nagy László Ferenczy Europress MEGKÉRDEZTÜK Miért ül Fodor Gábor az elnökségben? Egymást érik a pártok programalkotó tanácsko­zásai. Legutóbb a szabad­­demokraták gyűltek egy­be. Az eseményről Vas me­gye országgyűlési képvise­lőjét, dr. Hankó Faragó Miklóst kérdeztük meg. — Mi volt a legfőbb célja a tanácskozásnak? — A korábban elfogadott részprogramok összehango­lása. Például a költségvetés­sel kapcsolatos elképzelése­ket a gazdasági, szociális kérdésekkel egyeztetni kel­lett. Minden egyes fejezet kulcskérdésről szól. Azonban a jogügyi, igaz­ságszolgáltatási szekció munkájáról bővebben szól­nék, mert szakmámból adódóan én ebben vettem részt. Nagyon sok mindent kell megreformálni itt is, elég, ha csak azt emelem ki: a hatezer érvényben lévő jogszabálynak a fele olyan, hogy azokat hatályon kívül kellene helyezni. — Fodor Gábor, aki az SZDSZ országos listáján második helyen szerepel, ki­tüntető helyet kapott az el­nökségben. Pedig nem tagja a pártnak. Ez taktikai húzás volt? — Bizonyos sajtóorgánu­mok kínosan ügyelnek arra, hogy Fodor Gáborral kap­csolatban csak azt írják le, hogy kilépett pártjából, s el­hallgatják, hogy a mi képvi­selő-jelöltünk. Hozzánk tartozását sze­rettük volna demonstrálni azzal, hogy az első napon ő volt a levezető elnök. Kitű­nően látta el a feladatát. — Hogyan értékeli a saj­tónak az értekezletről megje­lent tudósításait? —A Hét próbálta azt a lát­szatot kelteni, hogy elfogu­latlanul tudósít, úgy tűnik, ma már profi módon csúsz­tatnak. Reggel a rádióban ka­pott szót Kuncze Gábor, ám azt enyhén szólva nevetsé­gesnek tartom, hogy a pénte­ki kezdésről negyedik vagy ötödik hírként tudósított a Híradó, míg a lakiteleki, nyolc fővel összehozott ta­lálkozót fontosabbnak tartot­ta. a.l. CZZ] I---------1 i---------1 cn i tr:—ii--------tr—i G L O S S Z A Nyitott némaság Nyitott társadalomban élünk immár, és sokan ezt a rend­szerváltozás egyik vívmányaként tartják számon. Most az­tán nincs félsz, riadt körbenézés, suttogóra fogott hang, tes­sék, itt vagyok, ami a szívemen, az a számon! Elviekben. A napokban összehozott a jó sorsom egy régi ismerősöm­mel, akit vagy tíz évvel ezelőtt egy üzemi riportban szólaltat­tam meg mint brigádvezetőt, valami munkaverseny kap­csán. Azóta jóformán alig találkoztunk, a nagy politikai változást követően meg egyáltalán nem. Csak most először. Sok minden történt vele is, rég otthagyta már a gyárat, a maga ura lett, családi vállalkozásba kezdett. „Dolgozni kell az igaz, de úgy néz ki, nagyon bejön a számítás.” Mondja, hogy milyen úton-módon jutott hitelhez, mindent mond, csak azt nem, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Persze, hogy rá­kérdezek, ám ravasz mosollyal fejtekerés a válasz. —Írnék a dologról—próbálkozom, de mintha az anyját kezdtem vol­na el szidni... nyújtja is a kezét, és iszkol minél távolabb. Más. Valamivel régebbi eset. Indul hamarosan egyik vá­rosunkban az omnibusz. Most készítik. A leendő tulaj árado­zik: olyasvalakinek lesz a műve, aki egyedülálló mesterem­ber, nemcsak itt a megyében, de országosan is. Kiállításokon szerepel idehaza, külföldön. Megadja a címét. Odatelefonálok. — Kedves uram, mennék a fotós kollégá­val... Közbeszól azon nyomban:—Még csak ez hiányozna! Emlékszem egy hajdani riportalanyomra. Az hintákat gyártott. Sokáig köszönte a róla szóló cikket. Persze, akkor még zárt társadalomban éltünk... L.F. Vissza a palackba! Betiltanak két pártot (Lakatos Ferenc karikatúrája) □

Next