Vas Népe, 1994. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
1994. FEBRUÁR 1. KEDD FÓKUSZ Még mindig „gazdagodhatnak” az önkormányzatok A vasi önkormányzatok vagyona százmilliárdos nagyságrendben mérhető. Azok az ingatlanok, amelyek egykor a tanácsok és szerveik kezelésében voltak, s nem tartoztak a műemléki és természeti védettség alá, a vonatkozó törvény szerint automatikusan az önkormányzatok tulajdonává váltak három évvel ezelőtt. A lakások és a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok (egy részének), a közüzemi vállalatoknak, a műemlékeknek és a védett természeti területeknek tulajdonba adását — alapos előkészítő munka után — a Vas Megyei Vagyonátadó Bizottság végezte, illetve végzi napjainkban is. A munkák állásáról dr. Tóth Józseffel, a bizottság elnökével beszélgettünk. Több mint nyolcmilliárdos közüzemi vagyon — Hány lakást és nem lakás céljára szolgáló helyiséget adtak az önkormányzatok tulajdonba? — Pontos számot nem tudok mondani, hiszen azok a lakások, amelyek kezelői korábban a tanácsok voltak, az önkormányzati törvény alapján az önkormányzatoké lettek. Ebben nekünk semmiféle teendőnk nem volt, így nincs is információnk róla. Mi azokkal az ingatlanokkal foglalkoztunk, amelyek a különféle házkezelő szervek, költségvetési üzemek kezelésében voltak. Ennek során 1044 ingatlant „igazoltunk” az önkormányzatoknak. A lakásszámot illetően ennek többszöröséről van szó, hiszen ezek között voltak húszlakásos, de száznyolcvan lakásos épületek is. Mi nem külön a lakásokat, hanem az ingatlanokat adtuk az önkormányzatok tulajdonába. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen minden egyes esetben vizsgálni kellett, hogy nem esik-e az egyházi törvény hatálya alá, nem műemlék-e, s nincs-e védett természeti területen, mert akkor más szabályok vonatkoznak rá. — A vagyonátadás során mi volt a legnehezebb feladat? — A közüzemi vállalatok önkormányzati tulajdonba adása. Ezek között volt öt költségvetési üzem, ötven olyan ingatlan, amely a városi alapítású közüzemek vagyonához tartozott, s hat megyei tanácsi alapítású vállalat. Önkormányzati tulajdonba adtuk a Büki Gyógyfürdő Vállalatot, a Vas Megyei Moziüzemi Vállalatot, a Vas Megyei Távhőszolgáltató Vállalatot, a Vas Megyei Kéményseprő Vállalatot, s végül a Vas Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot. Ezeknek a cégeknek a vagyoni értéke összességében meghaladta a nyolcmilliárdot. Ez könyv szerinti érték, a valóságban ennél jóval többet ér ez a vagyon. Műemlékek önkormányzati tulajdonban — Miképpen halad a műemlékek önkormányzati tulajdonba adása? Száznyolcvanhárom műemlék gazdagítja már az önkormányzatokat. Van huszonkilenc olyan épület, amely a vonatkozó kormányrendelet szerint ideiglenesen nem adható ki az állam tulajdonából, ezeket a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (KVSZ) kezelésébe adták. A műemlékeket akkor kaphatják tulajdonba az önkormányzatok, ha vállalják, hogy eleget tesznek a műemléki főhatóság előírásainak. Volt több önkormányzat, amely nem tudott, vagy nem kívánt megfelelni a feltételeknek, s nem is kérte egyes műemlékek tulajdonba adását. Ilyen volt egyebek között a meggyeskovácsi kastély, a celldömölki romos épület, s még további öt műemlék. A volt egyházi tulajdonok közül tizennyolcat adtunk a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe. — Nem lehet egyszerű feladat a védett természeti területek tulajdoni helyzetének rendezése. — Nem bizony. Eddig háromszáztizenhat belterületi és pontosan ezerhatszáz külterületi ingatlan tekintetében született döntés. Átadtunk az önkormányzatoknak huszonhárom vízfolyást és közcélú vízi létesítményt. — Mint vízfolyás, a Rába is az önkormányzatok tulajdonába adható? —Nem, ezek általában olyan kisebb vízfolyások, amelyek egy településen, illetve kis térségben vannak. Ilyen például a bői patak, a tokorcsi, nagysimonyi árok, valamint a Répce holtága Górban. A közcélú vízi létesítmények ugyancsak ilyen jellegű vízfolyásokra vonatkoznak, így eleve nem jöhetett számításba az ikervári vízierőmű. Egyrészt a Rába miatt sem, ami azért nem lehet az önkormányzatok tulajdona, mert nem tudnák elvégezni a szükséges árvíz- és partvédelmi munkákat, s mégiscsak egy országhatáron túlnyúló folyóvízről van szó. Másrészt a villamos művek átadása nem tartozik a törvény hatálya alá. Vas megyében száznyolcvan település érintett valamilyen vízfolyással. Közülük eddig nyolc-tíz önkormányzat ügyét rendeztük el, s még hasonló nagyságrend van folyamatban. Még nem késő körülnézni .A vízfolyásokon túl milyen ügyekkel foglalkoznak jelenleg, s mi az, ami még hátravan az önkormányzati vagyonátadásból? — A harmadik éve folyó munkánk lassan a végéhez közeledik. Eddig összesen 199 döntést hoztunk. Ezek ellen huszonnégy esetben fellebbeztek, de mindössze három alkalommal kellett módosítani az eredeti határozatot. A bíróságra eddig öt keresetet nyújtottak be, amiből négy eredménytelen volt, egy pedig most van folyamatban. Az eredményes munkához nagy segítséget kaptunk az önkormányzatoktól is, amit ezúton is köszönünk. Ez idő szerint mintegy négyszáz védett természeti terület sorsa vár rendezésre, valamint huszonhat műemlék tulajdonba adásán dolgozunk. Akadnak olyan ügyek, amelyekről a vagyonátadás után derül ki, hogy valami nincs rendben, s esetleg kimaradtak egyes ingatlanok. Itt szeretném felhívni az önkormányzatok figyelmét arra, hogy nézzenek körül a házuk táján, s ha olyan ingatlant találnak, amelynek a tulajdonviszonyai nem rendezettek, azt minél előbb jelezzék nekünk, ezeket ma még viszonylag egyszerűen el lehet intézni. Még hátravan a muzeális emlékek és muzeális értékek önkormányzati tulajdonba adása. Itt minden esetben külön meg kell vizsgálni, hogy milyen úton-módon kerültek állami tulajdonba. Csak azokat lehet az önkormányzatok tulajdonába adni, amelyeket közvetlenül községnek, városnak, megyének ajándékoztak, vagy végrendelettel annak juttattak. Ez nagyon aprólékos feladat lesz, mégis úgy számolunk, hogy április végére már csak olyan rendezetlen ügyek maradnak, amelyek hosszabb bizonyítást igényelnek. Erős D. Zoltán Pannonpress Milliókat kérnek a herényi kincslelek (Folytatás az 1. oldalról) megtalálásánál valamilyen jutalom, de ezeket nem lehet egybevetni a herényi lelettel. — Milyen értéket képviselnek az érmék? — Nincs forgalmi értékük — felelte Gráfik úr. — A törvények értelmében az államot illeti a kincs, tehát nem forgalomképes. Azonban elvileg az állam egy aukcióban áruba bocsáthatná, de ez gyakorlatilag sohasem fordul elő. A Nemzeti Múzeum éremtára azonban egy katalógusra hivatkozva német márkában megadta az eszmei értéküket. Van amelyik csak kétezret ér, de van olyan is, mely harmincezret. A bíróság itt ismertette a Művelődési és Közoktatásügyi Minisztérium múzeumi főosztályának iratát. Az írás szerint bizonyos körülmények miatt a katalógusár harminc százalékát vették alapul (rejtély, miért éppen harmincat...), s kivételesen méltányos (?) alapon több mint tíz százalékban állapították meg a találói díjat. A jutalom összegéről megkérdezték az igazgatót is. — Javaslatom fél-fél millió forint volt. Nettóban. Ehhez képest adtak bruttó háromszázezret... Nekem a hivatalt képviselve ragaszkodnom kellett ehhez, az megint más kérdés, hogy magánemberként nem találtam megfelelőnek ezt az összeget. Dr. Hankó Faragó Miklós, a felperesek ügyvédje egy későbbi, magyarországi leletre hívta fel a bíróság figyelmét. A IV. Béla korabeli ezüstpénzek sokkal kisebb jelentőségűek voltak, mégis húsz százalék volt a jutalom. Elmondta azt is, hogy egy 1966-os múzeumi törvény alapján jártak el a hivatalok, ami ugyanakkor ellentétes a Polgári Törvénykönyvvel. Ezt az ellentétet a bírói gyakorlatnak kell feloldania. A megfelelő díj kifizetése a magyar államnak is érdeke, s itt egy amerikai pert idézett. Hatalmas értékű kincsek hazánkból Szlovénián át kerültek az újvilágba, s hiába perelt a magyar és a szlovén állam, valószínűleg sohasem fog visszakerülni a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény. Nem véletlen, hogy a felperesek fenntartva keresetüket, 82 ezer márkára (átszámítva 4,1 millió forintra) tartanak igényt. Ez nem éri el a kincs értékének egyharmadát. A bíróság megkeresi a Vas Megyei Közgyűlést is, s alperesként őket is bevonja a perbe, de elképzelhető, hogy ők lépnek a Savaria Múzeum helyébe. Döntés hosszú hetek múlva várható, s példaértékű lehet a rendszerváltás utáni magyar jogtörténetben. - —angyal Katonai szakértőnk háttérmagyarázata Külföldi csapatok A Honvédelmi Minisztérium illetékesei nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a térség biztonságában érdekelt államok bevonásával — talán már az idén — közös hadgyakorlatot tartanak Magyarországon. A brüsszeli NATO-értekezlet döntése értelmében ugyanis a szervezetbe bebocsátásra váróknak át kell haladniuk az „előszobán”, azaz el kell mélyíteni katonai kapcsolataikat egymással és a NATO-tagországokkal. A „Partnerség a békéért” elnevezésű, amerikai ihletésű program adja ehhez az együttműködés keretét. Melyek lesznek, lehetnek azok a legközelebbi lépések, amelyek a folyamatot előmozdíthatják? Kézenfekvő, hogy meg fognak gyorsulni az előkészületek a békefenntartó kiképző központ kialakítására. Ez az intézmény lesz hivatott biztosítani a leendő békemissziókban résztvevő magyar katonák felkészítését is. Belátható időn belül kétoldalú megállapodásokat kötnek az érdeklődő országok a NATO-val. A harmadik várható fejlemény a bevezetésben említett „összeszoktató” hadgyakorlat, amelynek tapasztalatai mind a közös békemissziók, mind a későbbi NATO-csatlakozás előkészítése szempontjából rendkívül hasznosak. Már ez a három feladat is él Magyarországon s zékelteti, hogy a későbbi NATO-csatlakozás nem lehetséges alapos előkészítés nélkül. Az „együttműködő partnerek” katonái közös gyakorlatok céljából megjelenhetnek például egymás országában, amihez előzetes törvényi szabályozás szükséges. (Magyarország esetében külföldi csapatok érkezéséhez, illetve magyar alakulatok külföldi tevékenységéhez a parlamentnek hozzá kell járulni.) Emellett erre lélektanilag is fel kell készíteni a társadalmat. A gyakorlati teendők közé tartozik a magyar katonai vezetés és a NATO európai központja közötti kapcsolattartás megerősítése. Jelenleg egy fő képviseli a Honvédelmi Minisztériumot Brüsszelben, ami hamarosan kevésnek bizonyulhat. Elképzelhető az is, hogy — átmenetileg, talán kísérleti jelleggel — a NATO hivatalos képviseletet nyit Budapesten. Képletesen szólva a „Partnerség a békéért” program jóváhagyásával eldördült a startpisztoly, megkezdődött a versenyfutás a NATO-tagságért. Magyarország érdekét az szolgálná, ha ez a versengés ésszerű keretek között maradna, s a résztvevők — különösen a visegrádi országok — nem próbálnának egymás rovására előnyhöz jutni. Nagy László Ferenczy Europress MEGKÉRDEZTÜK Miért ül Fodor Gábor az elnökségben? Egymást érik a pártok programalkotó tanácskozásai. Legutóbb a szabaddemokraták gyűltek egybe. Az eseményről Vas megye országgyűlési képviselőjét, dr. Hankó Faragó Miklóst kérdeztük meg. — Mi volt a legfőbb célja a tanácskozásnak? — A korábban elfogadott részprogramok összehangolása. Például a költségvetéssel kapcsolatos elképzeléseket a gazdasági, szociális kérdésekkel egyeztetni kellett. Minden egyes fejezet kulcskérdésről szól. Azonban a jogügyi, igazságszolgáltatási szekció munkájáról bővebben szólnék, mert szakmámból adódóan én ebben vettem részt. Nagyon sok mindent kell megreformálni itt is, elég, ha csak azt emelem ki: a hatezer érvényben lévő jogszabálynak a fele olyan, hogy azokat hatályon kívül kellene helyezni. — Fodor Gábor, aki az SZDSZ országos listáján második helyen szerepel, kitüntető helyet kapott az elnökségben. Pedig nem tagja a pártnak. Ez taktikai húzás volt? — Bizonyos sajtóorgánumok kínosan ügyelnek arra, hogy Fodor Gáborral kapcsolatban csak azt írják le, hogy kilépett pártjából, s elhallgatják, hogy a mi képviselő-jelöltünk. Hozzánk tartozását szerettük volna demonstrálni azzal, hogy az első napon ő volt a levezető elnök. Kitűnően látta el a feladatát. — Hogyan értékeli a sajtónak az értekezletről megjelent tudósításait? —A Hét próbálta azt a látszatot kelteni, hogy elfogulatlanul tudósít, úgy tűnik, ma már profi módon csúsztatnak. Reggel a rádióban kapott szót Kuncze Gábor, ám azt enyhén szólva nevetségesnek tartom, hogy a pénteki kezdésről negyedik vagy ötödik hírként tudósított a Híradó, míg a lakiteleki, nyolc fővel összehozott találkozót fontosabbnak tartotta. a.l. CZZ] I---------1 i---------1 cn i tr:—ii--------tr—i G L O S S Z A Nyitott némaság Nyitott társadalomban élünk immár, és sokan ezt a rendszerváltozás egyik vívmányaként tartják számon. Most aztán nincs félsz, riadt körbenézés, suttogóra fogott hang, tessék, itt vagyok, ami a szívemen, az a számon! Elviekben. A napokban összehozott a jó sorsom egy régi ismerősömmel, akit vagy tíz évvel ezelőtt egy üzemi riportban szólaltattam meg mint brigádvezetőt, valami munkaverseny kapcsán. Azóta jóformán alig találkoztunk, a nagy politikai változást követően meg egyáltalán nem. Csak most először. Sok minden történt vele is, rég otthagyta már a gyárat, a maga ura lett, családi vállalkozásba kezdett. „Dolgozni kell az igaz, de úgy néz ki, nagyon bejön a számítás.” Mondja, hogy milyen úton-módon jutott hitelhez, mindent mond, csak azt nem, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Persze, hogy rákérdezek, ám ravasz mosollyal fejtekerés a válasz. —Írnék a dologról—próbálkozom, de mintha az anyját kezdtem volna el szidni... nyújtja is a kezét, és iszkol minél távolabb. Más. Valamivel régebbi eset. Indul hamarosan egyik városunkban az omnibusz. Most készítik. A leendő tulaj áradozik: olyasvalakinek lesz a műve, aki egyedülálló mesterember, nemcsak itt a megyében, de országosan is. Kiállításokon szerepel idehaza, külföldön. Megadja a címét. Odatelefonálok. — Kedves uram, mennék a fotós kollégával... Közbeszól azon nyomban:—Még csak ez hiányozna! Emlékszem egy hajdani riportalanyomra. Az hintákat gyártott. Sokáig köszönte a róla szóló cikket. Persze, akkor még zárt társadalomban éltünk... L.F. Vissza a palackba! Betiltanak két pártot (Lakatos Ferenc karikatúrája) □