Vas Népe, 1994. június (39. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
1994. JÚNIUS 1. SZERDA FÓKUSZ „Filmszakadás...” Bíróság előtt a fegyveres szökevény Hosszú a bűnlajstroma Turcsán Attila határőrnek: szolgálatban elkövetett kötelességszegés vétsége, fegyveresen elkövetett szökés, szolgálati közeg ellen fegyveresen elkövetett erőszak, személyi szabadság megsértése, fegyveresen elkövetett rablás, hivatalos személy ellen felfegyverkezve elkövetett erőszak. Pedig a váci fiú csupán Búcsúból szeretett volna a Duna-parti városba eljutni. Csakhogy elhatározása az éjszaka közepén született meg, és a nagy utazáshoz szolgálati géppisztolyát is „igénybe vette”. Angyal László A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság katonai tanácsa tegnap Győrben kezdte meg a búcsúi határőr fegyveres szökésének tárgyalását. A vádirat szerint a 19 éves fiatalember tavaly december 12-én délután ötkor lépett szolgálatba. A 89-es főút nardai elágazójában járőrtársával együtt posztolt. Két ellenőrzést átvészelt a páros, ezután állítottak le egy Trabantot, és a nardai fiatalokkal vörösbort hozattak. A két liter háromnegyedét Turcsán Attila gurította le, és az ital hatására döntött: azonnal felkeresi váci kedvesét, aki napokkal korábban levélben tudatta vele, hogy véget vetett kapcsolatuknak. A bíróság először a vádlottat hallgatta meg. A körben felnyírt hajú fiú keze végig bilincsben volt. Halkan beszélt, a bíró többször kérte mondandójának megismétlésére. Talán ma sem hiszi el, hogy az egész vele történt, s legrosszabb esetben tíz év börtön is lehet büntetése. — Bűnösnek érzem magam . — válaszolta az első kérdésre a vádlott, majd kiderült, korábbi szolgálati helyén (Balassagyarmaton) önkényes eltávozásért már kapott fenyítést. (Egy diszkóba „dobbantott” ki). A szökés estéjéről kérdezte ezután a bíró: — Kinek jutott eszébe a pia?— Ki hozatta? —... De a járőrtársam pénzéből fizettük. — Mikor bontották meg az üvegeket? — Amikor a sorállományú ellenőrző járőrszolgálat hozzánk érkezett. — Megártott a bor. — Eléggé. —Mi történt ezután? Emlékszik valamire? — Nem sokra. — „Filmszakadás” ? — így is mondhatjuk. Bár a bíróság a vádlott vallomása alapján szerette volna felidézni a történteket, ez a fenti ok miatt többnyire nem sikerült. A többi tanú nyomozati vallomásai alapján állt össze a kép. A határőr és társa a megengedettnél egy órával korábban, éjfél előtt indult vissza a búcsúi őrsre. Elmentek a búcsúi elágazóban szolgálatot teljesítő társakhoz. Itt a többiek megpróbálták lebeszélni a szökésről a határőrt, de az nem tágított. Előbb társának éles töltényekkel teli tárát akarta megszerezni, majd amikor ez nem sikerült, a saját teli tárával indult el. Kiürítette a húsz éles lőszer fölött lévő első (vak)töltényt, majd leállított egy osztrák gépkocsit. A vezetőnek Szombathelyt emlegette, s beszállt volna, ha nem érkezik időközben egy határőr UAZ. A terepjáróra egy rövid sorozatot engedett. A golyók az aszfaltba csapódtak, egy azonban átlyukasztotta az autó oldalát. Eközben az osztrák, akinek füle mellett szólalt meg a géppisztoly, diszkóit a helyszínről. A vádlott is odébbállt, a szántóföldre futott. Az UAZ-zal azonban nem tudták követni őt, mert (nem a sorozattól) elromlott a jármű. A sötétben egy Ausztria felé tartó magyar péket állított meg ezután géppisztolyával a szökevény. A kocsit visszafordította, és beült a sofőr mellé. Toronynál kétszer is befordultak a benzinkúthoz, de a nagy forgalom miatt nem kockáztatták meg a tankolást. Az oladi Shell-kútnál töltötték tele a tankot. Itt egy rövid sorozat, és a kutas társára szegezett géppisztoly a nyomós érv a kiszolgáláshoz. S nemcsak üzemanyagot, hanem pénzt is követelt a vádlott. Előbb 15 ezret ötezresekben, majd megelégedett tíz darab ezressel. Ebből később kettőt odaadott sofőrjének, aki utasát átpasszolta egy taxisnak. A megrémült vezető, kihasználva, hogy a határőr nem ismerte a várost, körbe-körbe járt a megyeszékhelyen. S amikor meglátta a Rohonci úton a rendőrség civil autóját, kikapta az indítókulcsot a kocsiból, és átszaladt a nyomozókhoz. A határőr utolsó golyóját is eleresztette (nem a taxis irányába lőtt, az ellenkező oldalon, a légterelőt lyukasztotta át a golyó), majd megadta magát: arccal a hóba hasalt. A határőr többször megerősítette a tárgyaláson, hogy senkit nem akart meglőni, csupán figyelmeztető lövéseket adott le. — Ittam, úgy gondoltam, enyém az egész világ — mondta Turcsán Attila. Végül hozzátette: „ég a pofám a családom előtt...” A fegyveres szökevény ügyében várhatóan ma hirdet ítéletet a katonai bíróság. A MÁV vitatott tizenhármasa (Folytatás az 1. oldalról) fizetési osztályba soroltak. 1992-ben Nagykanizsán a Vontatási Főnökségen Izsák Csaba szb-titkár 207 dolgozó esetében fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz a munkáltató hibás besorolása miatt. A döntőbizottság a munkavállalók javára döntött, a MÁV fellebbezett a munkaügyi bírósághoz, majd mégis visszalépett a pertől, s besorolta a magasabb fizetési kategóriába a dolgozókat. Ezzel elindult a vasutas munkaügyi perek lavinája. Országszerte így kerestek igazságot a dolgozók. Ugyanis hiába mondta ki az egyik munkaügyi bíróság egy ilyen ítélet indoklásában, hogy a kiemelt szakmunkás besorolás alanyi jogon jár a dolgozónak, mérlegelésnek helye ebben a kérdésben nincs, a vasút csak ott fizetett, ahol a bíróság azt megítélte. Horváth Csaba szombathelyi szakszervezeti titkár a szolgálati helyek szerint Zalaegerszegen, Veszprémben és Szombathelyen hibás bérbesorolás miatt százhuszonegy keresetet nyújtott be a munkaügyi bíróságokhoz az érintett dolgozók megbízásából. Előzőleg megkísérelte, hogy peren kívül megegyezzen a munkaadókkal, de nem sikerült. A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság első fokon elévülésre hivatkozva elutasította a dolgozók követelését, másodfokon a megyei bíróság azonban helyt adott a dolgozók keresetének, s kötelezte a MÁV-ot. 1992. szeptember 30-ától sorolja be a kiemelt szakmunkások kategóriájába az érintetteket. (Csak a perköltség 310 500 forintra rúg.) A dolgozók átlagosan százezer forintot kapnak. A vasút vezetői háromfordulós szakszervezeti tárgyalás után sem mutattak hajlandóságot peren kívüli megállapodásra, megalapozatlannak tartják a követelést, s a bírósági döntéseket is jogsértőnek találják. Tegnap Szombathelyen a pereknek folytatását követhettük nyomon. (A veszprémi hasonló pereket szintén elnapolta a munkaügyi bíróság). A dr. Szőke Zoltán bíró vezette tanács tegnap munkahelyi vezetők tanúként való meghallgatásával folytatta a tárgyalást. Kiderült: a két munkahelyi vezető csak a MÁV előírásait volt hajlandó figyelembe venni a besorolások elbírálásánál, s nem talált olyan szakmunkást — dízelmozdony-szerelőt, kocsijavítót, lakatost, hegesztőt, járművillamossági szerelőt —, aki megütötte volna a kiemelt szakmunkások mércéjét. A tárgyaláson vita kerekedett a két fél között arról, hogyan kell értelmezni a tizenöt év szakmai gyakorlatot. Vajon csak a vasútnál eltöltött idő számít szakmai gyakorlatnak, vagy az is, ha valaki más munkahelyen dolgozott a szakmájában? A MÁV-ot képviselő ügyvédnő kifogásolta, hogy a felperesek közül három dolgozónak nincs meg a tizenöt éves szakmai gyakorlata. Vitatta azt is, hogy törvényes időn belül kérnek jogorvoslatot a dolgozók. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság további adatok és bizonyítékok beszerzése miatt tegnap ismét elnapolta a tárgyalást. Június tizenharmadikán folytatódik a vasutas szakmunkások pere munkaadójukkal szemben. Újszülött a kazánban (Folytatás az 1. oldalról) és ki kellett szaladnia a levegőre. Hogy utána mi történt, arról nem tud, hiszen a gyerekről nem beszéltek. A kisfiú ekkor már valószínűleg megfojtva — bár a boncolás előtt erről a rendőrség illetékesei szerint korai beszélni —, egy lepedőbe csavarva a pincében lévő kazán tűzterében feküdt. K. J.-né, aki többek elmondása szerint „szereti a két szép, okos gyerekét”, pár nappal az eset után rosszul lett, a körzeti orvoshoz fordult, ahol „zavarba jött, és kiderült a dolog”. A rendőrséget az orvos értesítette. K.-ék „rendezett körülmények között élnek”, egyesek szerint „milliomosok”, a „férjnek ugyan most nincs munkája, de azért megvan a betevő”. Gyönyörű kiskertben gondozott szőlőtőkék, az árnyékban kutyák, macskák, a teraszon hófehér kertiszékek, a hófehér fal mellett gyerekbicikli — a pincében: hullaszag. A „bűnügyesek” mondják is a házkutatás közben: „hát persze, szegényke itt volt 11 napig”, aztán a vérfoltokra mutatnak. K. becsukja a pinceajtót, szívesen nyilatkozik, mint mondja: nem tudja, „mi van”, meg „majd elleszünk a gyerekekkel, úgyis óvodába járnak”. „A feleségem nagyon nem akarta a gyereket, én azér' igen. Azt nem kérdeztem, hogy hol a gyerek tizenegy napig.” Aztán miért? „Hát, nem is tudom.” A faluban mindenki tud mindent, és nem ért semmit. „Pont náluk — mondja egy utcabeli asszony —, hiszen templomba is jártak! De milyen szépen voltak felöltöztetve a gyerekek. Tudja, olyan modernül!” Délután négy óra körül zár az óvoda is. „Az ovis szülők” már nagyban tárgyalják a történéseket. „Ki vagyunk akadva. Ez csak valami hirtelen jött elmebetegség lehet” — mondják. A rendőrök elmennek, a férj maga elé mered, a mosogatóból „kicsordulnak” a koszos edények, a gyerekek az óvodában — az „anya” tegnapelőtt óta rendőrségi őrizetben. Itt volt 11 napig a kisfiú Komondi A dohányzás káros szenvedélyéről leszokni óhajtók május harmincadika és június tizedike között segítséget kapnak. Persze, ha akarják. Híradások szerint kedvezményes áron vehetik meg a nikotintartalmú tapaszt a tüdőgondozó intézeteknél. Ennek segítségével — a híradás szerint — az erős dohányos fokozatosan, a nikotinelvonás kellemetlen tünetei nélkül szokhat le a cigarettáról. Megkérdeztük dr. Cseke Zsuzsannát, a szombathelyi tüdőgondozó főorvosát, igaz-e a hír, s ha igen, akkor hogyan vehetik igénybe ezt a szolgáltatást a dohányzásról leszokni vágyók. — A hír igaz — fejtette ki a főorvos asszony —, azonban pontosítanom kell. Aki bejön hozzánk, a tüdőgondozóba, nem tapaszt kap, hanem ott egy kedvezményes vényt állítunk ki a számára. Ezzel a gyógyszertárakban szerezheti be a tapaszt. Az akció arról szól, hogy az általunk kiállított vény alapján a dohányos emberek olcsóbban juthatnak hozzá a leszokást segítő készítményhez. — Mennyivel olcsóbb most a szer? — Egy heti adag a gyógyszerforgalmazásban közel kétezer forintba kerül. Ha május harmincadika és június tizedike között nálunk íratja fel a leszokni vágyó ügyfél, ötszáz forint körül fizet a patikákban. Hozzá kell tennem azonban, hogy nem elég csupán a tapaszt felragasztani, el is kell sajátítani annak kezelését, s ezt ebben az időszakban szintén tőlünk, a tüdőgondozó intézetek munkatársaitól tudhatják meg azok, akik le akarnak szokni a dohányzásról. MEGKÉRDEZTÜK Nikotin nem? Valóban? zn i---------11—"i ez G L O S S Z A Kinti várakozás Találgatják a megfigyelők, hogy mi várható nálunk a voksok nyomán a közelebbi s távolabbi időkben... Hétfőn a „szomszédban” jártam, egy olyan burgenlandi településen, amelyet bevásárlóhelyként jegyeznek mifelénk. Vagy hogy pontosabb legyek, inkább jegyeztek, korábban. A szabad járás-kelés első éveiben volt ez igazán jellemző. Nemcsak nézelődni, venni is ment a magyar Felsőőrre, Pulyára, esetenként még távolabb.Azelőtt itt a boltban tolongtak egymás hegyén-hátán. Anynyian voltak magyarok, hogy jónéhány helybeli vásárlómat vesztettem el miattuk. Aztán egyszer csak vége lett. Tavaly már nagyon érezhető volt a visszaesés, idén meg örülni kell, ha maguk közül betéved valaki... Nincs pénz, ez nagyon látszik! Folyékony magyarsággal panaszkodik az egyik mezőgazdasági termékeket árusító boltos, aki vérbeli kereskedő lévén nemcsak a készletéből kínált, hanem kívánság szerint szerzett, megrendelt bárhonnét bármit. Volt még kuncsaftja Székesfehérvárról is. Volt... Beszélgettünk a most lezajlott választásról, és nem az történik, amit vártam, hogy kérdezget ezt-azt, hanem ő mondja, minden lényeges tény pontos ismeretében a véleményét. —Remélem, a Gyula bácsi most változtat a helyzeten — vélekedik szó szerint. Talán nemsokára újra felfelé ível az üzletmenet! Ezt várja ő most Ausztriában a magyar voksoktól. Nos, majd meglátjuk! L. F. □ □ □ Kiütés(ek) (Lakatos Ferenc karikatúrája) □