Vas Népe, 1994. október (39. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-01 / 230. szám
1994. OKTÓBER 1. SZOMBAT Méreg Szenkovits Péter Eltávozik-e valaha is az emberi szervezetből a mérgezett fűszerpaprikával „betelepített” ólom? A szemre amúgy nagyon szép színű, „cián-jellegű" színezőfestékből mekkora dózis szükségeltetik ahhoz, hogy darabokra robbanjon széjjel a máj? És akkor még mindig csak a hamisított — gyilkos — fűszerpaprikáról van szó, amelynek históriája a szakemberek szerint egy éve kezdődött. Hogyan lehetnének például nyugodtak azok, akik tavaly télen öltek disznót, s nem spóroltak a fűszerpaprikával az akkor még finomságoknak szánt kolbászok készítésekor? Egyik olvasónk aggódva telefonált, hogy unokája imádja a pörköltet, s ő bizony ha a kedvébe akar járni, azt főz neki. Két hónappal ezelőtt vásárolt húsz deka fűszerpaprikát, lassan üres a zacskó... Lelkiismeretfurdalása van. Ő jót akart, s most tessék: a mérgezett paprika bizonyossága bizonytalanságba taszította... És akkor még mindig csak a hamisított téglaporról van szó, de mi van a többi, szervezetünkbe bekerülő „nyalánksággal" ? Mennyi mérget nassolunk meg egy nap, miközben ínyenceknek hisszük magunkat? A tej, a hús, a saláta, a főzelék, a minden két lábon járó méregzsákként mikor dőlünk ki? A levegő mennyi ólmot, s még ki tudja hányféle gyilkos szert közvetít? Egy hétig, tíz napig lehetőleg ne együnk paprikát, szól a jó tanács — holott venni most már úgysem tudnánk (nem is akarunk), mert egy időre kivonják a forgalomból az összes piros(as) fűszert. Ezt még csak elviseljük. De miként lenne lehetséges egy hétig mondjuk nem venni levegőt...? Merthogy megvizsgálják az illetékesek... Utóbb pedig — egy másik bolygón? — közölnék a megnyugtató hírt: ki-ki szabadon szippanthat ismét. S mindez együtt is még csupán méreggel telített kupica ahhoz képest, amit kupákkal, serlegekkel — amúgy igen csicsásakkal, elegánsan, s persze kizárólag érettünk — töltenek belénk. Körülöttünk a társadalmi, közéleti méregforrások patakokká, folyókká duzzadnak. Evickélni, úszni, hajózni úgy, hogy a gyilkos szerek be ne juthassanak a szervezetbe — képtelenség. Jelzésszerűen, de azért még az ólomnál maradva: mától immár egy forinttal olcsóbb a benzin. Kipottyan egy méregfog? Két hét múlva pedig öt forinttal drágul. Megkapjuk a méregfogsort? Mégsem emelkednek idén az energiaárak (cián-szünet), jövőre viszont egy puskalövésnyi idő alatt — megint „jön” az ólom...— szinte a duplájára szökik (járvány). Most bármennyire is illatos a mézesmadzag — bár valószínűleg permetes virágokról gyűjtötték a méhecskék a nektárt... —, érződik: önkormányzati választási fogás. Sokakat mérgező Mikulás-csomag a december eleji egyfordulós önkormányzati választás. Jelzésértékű (ampullányi?) adag volt—csak semmi hígítás! —, hogy az országgyűlési képviselők egyben polgármesterek is lehetnek... Az elmúlt negyven, plusz négy esztendőben önként és dalolva behabzsolt mérgek még el sem tűntek az emberi szervezetekből—nem keveseknél gyilkolt a kór, mások pedig maradandóan károsodtak—, az adagolást nem lehetne finomítani? Csak hát egyedi igény szerint kikevert, lassan ölő szerek folyamatosan készülnek. Például a pedagógusok között szétfröccsent besorolás — kategorizálás — formájában, s mondjuk az egyetemi, nemzetközi rangú tudósoktatók maximum havi negyvennégyezer bruttóért igyekeznek elűzni a különféle mérgeket a diákokból (több ezer forintos tankönyvek, csillagos égig szökő albérleti díj, közlekedés, éppen csak alig mérgezett reggeli, ebéd, vacsora...). A tandíj-kapszula is hamarosan megérkezik. Akik pedig partvonalon kívülre dobódtak a legkülönfélébb mérgek áldásos hatásától ,pályát nem kezdő pályakezdők, nyugdíjasok és még seregnyi lebzselő—, azok naponta hiánytalanul megkapják méregfejadagukat. Bírják, ameddig bírják... A színét váltogató fűszerpaprika így csak egy, s közel sem a legártóbb, legveszedelmesebb, leggyilkosabb szeme a méregláncnak. Akkor miért ne ehetnénk igazi, „magyarosdh” paprikáskrumplit, vasárnap ebédre paprikáscsirkét? Előtte kis pálinka, később nyomatékként borocska, nagyokat szippantani a nemes — netán kenderből „gyúrt" — bagóból kávészürcsölés közben, így múlat időt, agyat, testet — életet a magyar. Tart, amíg tart a „mámor dózisa”... Vasban csak a fejen lakmároznak Ha itt az ősz, hamarosan itt lesznek a tetvek is — jósolják a szakemberek, akik rémálmaikban még a ruhatetű okozta kiütéses tífusz elharapózását sem tartják kizártnak. Jönnek a tetvek... résekben gyakorta előforduló — indokot, miszerint „a népvándorlás” lenne az oka a fejtetű európai elburjánzásának. A terjedés oka szerinte egyelőre ismeretlen. Az ÁNTSZ szakemberei kötelező jelleggel vizsgálják a veszélyeztetett intézményeket, óvodákat, általános iskolákat, munkásszállásokat, gyermekotthonokat, és gócgyanús lakásokat. Az utolsó vasi adatok Simon János szerint meglehetősen elszomorítóak: 41 megvizsgált óvoda közül nyolcat, 21 általános iskola közül hatot találtak fertőzöttnek, a hét ellenőrzött gócgyanús lakásból pedig mindegyik tetvesnek bizonyult. Az óvodákban 1992-ről 1993-ra megduplázódott a tetves gyerekek száma. Még rosszabb a helyzet az általános iskolákban, ahol idén a fertőzött gyerekek számának tripláját „várják”. Elkeseredésre azonban semmi ok, mert a vasi szakember szerint a fővároshoz, illetve Észak-Magyarország településeihez képest megyénkben lényegesen kedvezőbb a helyzet, okozó fejtetűvel kell foglalkozzék tájékán, illetve a fal mögött. Prieger Zsolt Józanabb tetű-szakértők szerint azért ettől mostanában nem kell tartani, bár a tetvek robbanásszerű őszi terjedése komoly gondokat okozhat hazánkban is. Jó ha tudjuk: tetűből van sokféle. Itt van mindjárt a „legkommerszebb”: a fejtetű, amely ugyan járványt nem okoz, annál inkább tud viszketést produkálva kellemetlenkedni. A ruhatetű sokkal veszélyesebb. Ha kedve úgy hozza, nem utasítja vissza a járvány terjesztését sem. A „családhoz” tartozik még az intim testrészek környékét kedvelő lapostetű, és a Magyarországon ritka példánynak számító rüh is. A vasi szakembereknek úgyszólván csak a járványt nem untik, de sajnos úgy tűnik, azzal egyre sűrűbben. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetének főmunkatársa, Simon János szerint sokkal nehezebb a helyzet ma, amikor az iskolaorvosi szolgálat gyakorlatilag megszűnt, s gyermekeinket sok településen nem ellenőrzi egyetlen „fehérköpenyes” sem. Megtudtuk: meglehetősen nehéz a fejtetűt a veszélyes ruhatetűtől megkülönböztetni. Simon János — idézve Makara professzor örökérvényű mondatát — használható felismerési receptet adott olvasóinknak: „A tetűt először a koma nyakára helyezzük. Ha felfelé mászik, fejtetű, ha lefelé, akkor ruhatetű.” Komolyra fordítva a szót: a gyermekeket különösen kedvelő fejtetű csak a tarkón s a halánextrém esetben a szemöldök rejtekében található meg, míg a Vas megyét eddig elkerülő ruhatetű a ruha hajtásaiban keres menedéket. A fejtetű menekül a meleg elől — a lázas embereket kifejezetten utálja —, hidegtűrése azonban nagyon jó, akár mínusz 20 Celsius fokon is életben marad, az éhezést is bírja egy hétig, sőt, a víz alatt is boldogul. Karrierje nem mondható fényesnek: mindössze harminc napig él, rövid élete alatt azonban rendkívül termékenynek bizonyul: a nőstény fejtetvek naponta hat-nyolc mákszemnyi fehér petét raknak a hajszálak tövéhez. Simon Jánostól megtudtuk azt is, hogy a tetű nem különösebben figyel a társadalmi és kulturális előítéletekre: „lumpenek és jól szituált emberek” fején ugyanúgy lakmározik. A fejtetű roppant ügyes, óvodai, iskolai fejösszedugások alkalmával másodperecek alatt képes egyik buksiról a másikra mászni. A szakember cáfolta azt a másik egészségügyi jelen FÓKUSZ Háborított csend, háborgó lakók Szombathelyen Forgács Bernadett A Haladás Sportcsarnokban megrendezett jubileumi ünnepséget követő diszkó idején több környékbeli lakó tiltakozott a hangos mulatozás ellen, felvetve a kérdést: ki és milyen megfontolásból engedélyezi az éjszakába nyúló rendezvényeket. Dr. Németh Róbert, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője: Jelenleg tulajdonképpen senki sem köteles bejelentést tenni, ha magánterületen akar szervezni valamit. Nem létezik már az a fogalom: „záróra”. Ha közterületen történik az esemény, akkor az önkormányzat hivatott engedélyt adni. Hozzájuk kell fordulni abban az esetben is, ha a lakók csendháborítás miatt feljelentést kívánnak tenni. Hozzánk is érkeztek a hét végén telefonok, meg kell jegyezni, hogy az ügyeletünkön nem túl szerencsés módon azt a tájékoztatást adták, hogy az engedélyeztetés a polgármesteri hivatal feladata. Annyit tudtunk tenni, hogy kimentünk a helyszínre, s felszólítottuk a rendezőket: vegyék kissé lejjebb a hangerőt. Az önkormányzatnál dr. Szele Györgyi csak megerősíteni tudja a rendőrség által elmondottakat. Annyit azonban hozzátett, hogy a rendőrség a lakók bejelentése alapján akár helyszíni bírság kiszabásával is felléphetett volna a rendezvény szervezőivel szemben. Szombathely város polgármestere, Wagner András is kénytelen volt foglalkozni az üggyel. Szombaton este fél 10 után érkezett az első telefon, s azután folyamatosan kerestek az elviselhetetlen hangerő miatt. Érdekes, hogy senki nem mutatkozott be, és néhányan olyan hangot használtak, amit nehéz volt eltűrni. Egy ilyen minősíthetetlen hangvételű bejelentés után felháborodásomban elmentem a helyszínre, és arra kértem a szervezőket, hogy a környék lakóinak nyugalma érdekében fejezzék be a rendezvényt, vagy legalább mérsékeljék a hangerőt. Ilyen esetben a polgármester sem tehet többet, mint bármelyik polgár, vagyis feljelentéssel szabálysértési eljárást kezdeményezhet a csendháborítás elkövetőivel, ez esetben a rendezvény szervezőivel szemben. A jogszabály értelmében, aki lakott területen, az ott lévő épületben, vagy ahhoz tartozó telken indokolatlanul olyan zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavarja, szabálysértést követ el, és pénzbírsággal sújtható. A szabálysértés elkövetőjével szemben a Polgármesteri Hivatal igazgatási osztálya jár el. Már 1991-ben szerettük volna a zajos, elsősorban zenés rendezvények tartását helyi rendeletben szabályozni, de egyik önkormányzat hasonló kezdeményezését az Alkotmánybíróság jogszabályellenesnek minősítette, ezért akkor elbizonytalanodtunk. Az utóbbi időben sajnos megnőtt azoknak a rendezvényeknek a száma, amelyek zavarják a köznyugalmat, ezért a rendőrséggel együttműködve vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy önkormányzati rendelettel szabályozható-e ez a kérdés. Az a tény, hogy a rendőrség ügyeletesétől kapott tájékoztatás alapján a joggal felindult polgárok dühüket a polgármesteren kívánták levezetni, nem akadályozott meg abban, hogy panaszukat megértsem, és eljárjak érdekükben, Így engedjék meg, hogy ezúton is kérjem városunk valamennyi polgárát, hogy akit a hasonló jelenségek zavarnak, tegye meg azt, amit a törvények számára is lehetővé tesznek — aminél több lehetőséget sem a polgármesternek, sem a hivatalnak nem biztosítanak —, jelentse fel a csendháborítás, vagy bármilyen más szabálysértés elkövetőjét. Ezt a szombati rendezvénnyel kapcsolatban hétfőn megtettem. Azok a lakók, akik felháborodottan hozzám fordultak, maguk is megtehették volna, és remélem, a jövőben meg is teszik ugyanezt. N. I. — A kollégiumi elhelyezést minden évben kétféle lista alapján bírálja el a főiskola szociális bizottsága — mondja Kovács József kollégiumigazgató. — Az egyiken a kérelmezők tanulmányi átlaga szerepel — csökkenő sorrendben —, a másik a szociális helyzetüket, rászorultságukat „rangsorolja”. A bizottság 11 tagú, ebből 10 a főiskolás, a plusz egy személy pedig a kollégiumvezető. —A két lista összevetése alapján döntenek? — Igen. Ez évben 2500 hallgató adott be igényt kollégiumi elhelyezésre. Sajnos — a szűkös férőhely miatt — csak 516-nak tudtunk helyet adni. Ez egy nagyon rossz arány, de hát ez van! A bejutottak 32 százaléka a kiemelkedő tanulmányi teljesítménye alapján kapta meg az elhelyezést, 43 százalékuk pedig családjuk szociális helyzete miatt lett kollégista. — Emelték a kollégiumi díjat? — Nem. Jelenleg még havi 600 forint, de jövőre már több lesz... —Hogyan tudnak segíteni azokon a diákokon, akik a drága albérletekbe kényszerültek? — Ennek több formája van (albérleti hozzájárulás, szociális támogatás és így tovább), de egyik sem az igazi! Veszprémben a kollégiumi díjakat 2800 forintra emelték. Ebből három szállodát és más férőhelyet béreltek, így szinte minden hallgatót el tudtak helyezni. Ez az egyik. A másik az albérlet. Országos szinten Szombathelyen kérnek legtöbb pénzt a hallgatóktól egy-egy albérleti szobáért! Ezért lenne szükséges minél hamarabb a megoldás, a változtatás. MEGKÉRDEZTÜK Ki kaphat kollégiumi férőhelyet a főiskolán? GLOSSZA Öregek napján Gyakorló öregemberként állíthatom, hogy öregnek lenni sokkal kevésbé kellemes állapot, mint fiatalnak, és a kettő közötti különbséget nem lehet kiegyenlíteni ünnepélyekkel. Sokak szerint ugyan az öregkornak is megvannak a maga örömei, de bárhogy töröm a fejemet, nem tudok ezek közül annyit összehozni, hogy egészüket ne cserélném el szívesen fiatalkorom egyetlenegy, bármelyik, mégoly keserves bánatával minden fontolgatás nélkül, ha fiatal lehetnék. Az ember bizonyos koron túl már születésnapjait sem tartja számon örömmel, és legszívesebben meg is feledkezne róluk, ha hagynák. Valószínű, hogy akik kinevezték október elsejét az öregek napjává, jószándékúan tették, mégis bosszant, hogy menetrendszerűen az orrom alá dörgölik, megöregedtem. Ezért azután, akárhogyan nézem, nem találok sok okot arra, hogy ezen a napon ünnepeljek.Napjaink, ezt könnyű belátni, nem kedveznek az öregeknek. Életüket anyagi és más, nem materiális körülményeik folyamatos romlása teszi nehezen elviselhetővé. Ezek felsorolására, mert az öregek napját nem szeretném panasznappá silányítani, és mert erre sem elég idő, sem elég hely nincsen, most nem térek ki. Mindenesetre, ha az öregek napját valami vidám megemlékezésnek szánnák ismeretlen szándékú rendezői, ki kell jelentenem, az időpontot nem tartom erre alkalmasnak. Persze nem a hónapra gondolok, hanem az évre. Úgy gondolom, hogy az öregek napja akkor jön el, amikor a fiatalok és a középkorúak napja is eljön, és akkor majd érdemes lesz egy jó nagy, közös ünneplést csapni. B. B. n □ □ Színházi évad „Lenni, vagy nem lenni...” (Lakatos Ferenc karikatúrája) s