Vas Népe, 1994. október (39. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

1994. OKTÓBER 1. SZOMBAT M­éreg Szenkovits Péter Eltávozik-e valaha is az emberi szervezetből a mérgezett fűszerpapri­kával „betelepített” ólom? A szemre amúgy nagyon szép színű, „cián-jelle­­gű" színezőfestékből mekkora dózis szükségeltetik ahhoz, hogy darabokra robbanjon széjjel a máj? És akkor még mindig csak a hami­sított — gyilkos — fűszerpaprikáról van szó, amelynek históriája a szak­emberek szerint egy éve kezdődött. Hogyan lehetnének például nyugod­tak azok, akik tavaly télen öltek disz­nót, s nem spóroltak a fűszerpapriká­val az akkor még finomságoknak szánt kolbászok készítésekor? Egyik olvasónk aggódva telefonált, hogy unokája imádja a pörköltet, s ő bizony ha a kedvébe akar járni, azt főz neki. Két hónappal ezelőtt vásárolt húsz de­ka fűszerpaprikát, lassan üres a zacs­kó... Lelkiismeretfurdalása van. Ő jót akart, s most tessék: a mérgezett pap­rika bizonyossága bizonytalanságba taszította... És akkor még mindig csak a hami­sított téglaporról van szó, de mi van a többi, szervezetünkbe bekerülő „nya­lánksággal" ? Mennyi mérget nasso­lunk meg egy nap, miközben ínyencek­nek hisszük magunkat? A tej, a hús, a saláta, a főzelék, a minden­­ két lá­bon járó méregzsákként mikor dőlünk ki? A levegő mennyi ólmot, s még ki tudja hányféle gyilkos szert közvetít? Egy hétig, tíz napig lehetőleg ne együnk paprikát, szól a jó tanács — holott venni most már úgysem tud­nánk (nem is akarunk), mert egy időre kivonják a forgalomból az összes pi­­ros(as) fűszert. Ezt még csak elviseljük. De miként lenne lehetséges egy hétig mondjuk nem venni levegőt...? Merthogy meg­vizsgálják az illetékesek... Utóbb pe­dig — egy másik bolygón? — közöl­nék a megnyugtató hírt: ki-ki sza­badon szippanthat ismét. S mindez együtt is még csupán mé­reggel telített kupica ahhoz képest, amit kupákkal, serlegekkel — amúgy igen csicsásakkal, elegánsan, s persze kizárólag érettünk — töltenek belénk. Körülöttünk a társadalmi, közéleti méregforrások patakokká, folyókká duzzadnak. Evickélni, úszni, hajózni úgy, hogy a gyilkos szerek be ne jut­hassanak a szervezetbe — képtelen­ség. Jelzésszerűen, de azért még az ólomnál maradva: mától immár egy forinttal olcsóbb a benzin. Kipottyan egy méregfog? Két hét múlva pedig öt forinttal drágul. Megkapjuk a méreg­fogsort? Mégsem emelkednek idén az energiaárak (cián-szünet), jövőre vi­szont egy puskalövésnyi idő alatt — megint „jön” az ólom...— szinte a duplájára szökik (járvány). Most bár­mennyire is illatos a mézesmadzag — bár valószínűleg permetes virágokról gyűjtötték a méhecskék a nektárt... —, érződik: önkormányzati választási fo­gás. Sokakat mérgező Mikulás-csomag a december eleji egyfordulós önkor­mányzati választás. Jelzésértékű (am­­pullányi?) adag volt—csak semmi hí­gítás! —, hogy az országgyűlési kép­viselők egyben polgármesterek is le­hetnek... Az elmúlt negyven, plusz négy esz­tendőben önként és dalolva behab­zsolt mérgek még el sem tűntek az em­beri szervezetekből—nem keveseknél gyilkolt a kór, mások pedig maradan­dóan károsodtak—, az adagolást nem lehetne finomítani? Csak hát egyedi igény szerint kike­vert, lassan ölő szerek folyamatosan készülnek. Például a pedagógusok kö­zött szétfröccsent besorolás — kate­gorizálás — formájában, s mondjuk az egyetemi, nemzetközi rangú tudós­oktatók maximum havi negyvennégy­ezer bruttóért igyekeznek elűzni a kü­lönféle mérgeket a diákokból (több ezer forintos tankönyvek, csillagos égig szökő albérleti díj, közlekedés, éppen csak alig mérgezett reggeli, ebéd, vacsora...). A tandíj-kapszula is hamarosan megérkezik. Akik pedig partvonalon kívülre do­­bódtak a legkülönfélébb mérgek áldá­sos hatásától ,pályát nem kezdő pá­lyakezdők, nyugdíjasok és még sereg­nyi lebzselő—, azok naponta hiányta­lanul megkapják méreg­fejadagukat. Bírják, ameddig bírják... A színét váltogató fűszerpaprika így csak egy, s közel sem a legártóbb, legveszedelmesebb, leggyilkosabb szeme a méregláncnak. Akkor miért ne ehetnénk igazi, „magyarosdh” paprikáskrumplit, vasárnap ebédre paprikáscsirkét? Előtte kis pálinka, később nyomatékként borocska, na­gyokat szippantani a nemes — netán kenderből „gyúrt" — bagóból kávé­­szürcsölés közben, így múlat időt, agyat, testet — életet a magyar. Tart, amíg tart a „mámor dózisa”... Vasban csak a fejen lakmároznak Ha itt az ősz, hamarosan itt lesznek a tetvek is — jósolják a szakemberek, akik rémálmaikban még a ruhatetű okozta kiütéses tífusz elharapózását sem tartják kizártnak. Jönnek a tetvek... résekben gyakorta előforduló — indokot, miszerint „a nép­­vándorlás” lenne az oka a fejtetű európai elburjánzásának. A ter­jedés oka szerinte egyelőre is­meretlen. Az ÁNTSZ szakemberei kö­telező jelleggel vizsgálják a ve­szélyeztetett intézményeket, óvodákat, általános iskolákat, munkásszállásokat, gyer­mekotthonokat, és gócgyanús lakásokat. Az utolsó vasi adatok Simon János szerint meglehető­sen elszomorítóak: 41 megvizs­gált óvoda közül nyolcat, 21 általános iskola közül hatot ta­láltak fertőzöttnek, a hét ellen­őrzött gócgyanús lakásból pe­dig mindegyik tetvesnek bizo­nyult. Az óvodákban 1992-ről 1993-ra megduplázódott a tet­ves gyerekek száma. Még rosszabb a helyzet az általános iskolákban, ahol idén a fertőzött gyerekek számának tripláját „várják”. Elkeseredésre azon­ban semmi ok, mert a vasi szak­ember szerint a fővároshoz, il­letve Észak-Magyarország tele­püléseihez képest megyénkben lényegesen kedvezőbb a hely­zet, okozó fejtetűvel kell foglalkozz­­ék tájékán, illetve a fal mögött. Prieger Zsolt Józanabb tetű-szakértők sze­rint azért ettől mostanában nem kell tartani, bár a tetvek robba­násszerű őszi terjedése komoly gondokat okozhat hazánkban is. Jó ha tudjuk: tetűből van sok­féle. Itt van mindjárt a „legkom­­merszebb”: a fejtetű, amely ugyan járványt nem okoz, annál inkább tud viszketést produkál­va kellemetlenkedni. A ruhatetű sokkal veszélyesebb. Ha kedve úgy hozza, nem utasítja vissza a járvány terjesztését sem. A „családhoz” tartozik még az in­tim testrészek környékét kedve­lő lapostetű, és a Magyarorszá­gon ritka példánynak számító rüh is. A vasi szakembereknek úgy­szólván csak a járványt nem untik, de sajnos úgy tűnik, azzal egyre sűrűbben. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvo­si Szolgálat megyei intézetének főmunkatársa, Simon János sze­rint sokkal nehezebb a helyzet ma, amikor az iskolaorvosi szolgálat gyakorlatilag meg­szűnt, s gyermekeinket sok tele­pülésen nem ellenőrzi egyetlen „fehérköpenyes” sem. Megtudtuk: meglehetősen nehéz a fejtetűt a veszélyes ru­­hatetűtől megkülönböztetni. Si­mon János — idézve Makara professzor örökérvényű monda­tát — használható felismerési receptet adott olvasóinknak: „A tetűt először a koma nyakára he­lyezzük. Ha felfelé mászik, fej­tetű, ha lefelé, akkor ruhatetű.” Komolyra fordítva a szót: a gyermekeket különösen kedve­lő fejtetű csak a tarkón s a halán­extrém esetben a szemöldök rej­­tekében található meg, míg a Vas megyét eddig elkerülő ru­hatetű a ruha hajtásaiban keres menedéket. A fejtetű menekül a meleg elől — a lázas embereket kifejezetten utálja —, hidegtű­rése azonban nagyon jó, akár mínusz 20 Celsius fokon is élet­ben marad, az éhezést is bírja egy hétig, sőt, a víz alatt is bol­dogul. Karrierje nem mondható fényesnek: mindössze harminc napig él, rövid élete alatt azon­ban rendkívül termékenynek bi­zonyul: a nőstény fejtetvek na­ponta hat-nyolc mákszemnyi fehér petét raknak a hajszálak tövéhez. Simon Jánostól megtudtuk azt is, hogy a tetű nem különö­sebben figyel a társadalmi és kulturális előítéletekre: „lum­penek és jól szituált emberek” fején ugyanúgy lakmározik. A fejtetű roppant ügyes, óvodai, iskolai fejösszedugások alkal­mával másodperecek alatt ké­pes egyik buksiról a másikra mászni. A szakember cáfolta azt a másik­­ egészségügyi jelen­ FÓKUSZ Háborított csend, háborgó lakók Szombathelyen Forgács Bernadett A Haladás Sportcsarnokban megrendezett jubileumi ünnepséget követő diszkó idején több környékbeli lakó tiltakozott a hangos mulatozás ellen, felvetve a kérdést: ki és milyen megfontolásból engedélyezi az éjszakába nyúló rendezvényeket. Dr. Németh Róbert, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője: Jelenleg tulajdonképpen senki sem köteles be­jelentést tenni, ha magánterületen akar szervezni valamit. Nem létezik már az a fogalom: „záróra”. Ha közterületen történik az esemény, akkor az önkormányzat hivatott en­gedélyt adni. Hozzájuk kell fordulni abban az esetben is, ha a lakók csendháborítás miatt feljelentést kívánnak ten­ni. Hozzánk is érkeztek a hét végén telefonok, meg kell jegyezni, hogy az ügyeletünkön nem túl szerencsés mó­don azt a tájékoztatást adták, hogy az engedélyeztetés a polgármesteri hivatal feladata. Annyit tudtunk tenni, hogy kimentünk a helyszínre, s felszólítottuk a rendezőket: ve­gyék kissé lejjebb a hangerőt. Az önkormányzatnál dr. Szele Györgyi csak megerősí­teni tudja a rendőrség által elmondottakat. Annyit azon­ban hozzátett, hogy a rendőrség a lakók bejelentése alap­ján akár helyszíni bírság kiszabásával is felléphetett volna a rendezvény szervezőivel szemben. Szombathely város polgármestere, Wagner András is kénytelen volt foglalkozni az üggyel.­­ Szombaton este fél 10 után érkezett az első telefon, s azután folyamatosan kerestek az elviselhetetlen hangerő miatt. Érdekes, hogy senki nem mutatkozott be, és néhá­­nyan olyan hangot használtak, amit nehéz volt eltűrni. Egy ilyen minősíthetetlen hangvételű bejelentés után fel­háborodásomban elmentem a helyszínre, és arra kértem a szervezőket, hogy a környék lakóinak nyugalma érdeké­ben fejezzék be a rendezvényt, vagy legalább mérsékeljék a hangerőt. Ilyen esetben a polgármester sem tehet többet, mint bármelyik polgár, vagyis feljelentéssel szabálysérté­si eljárást kezdeményezhet a csendháborítás elkövetőivel, ez esetben a rendezvény szervezőivel szemben. A jogsza­bály értelmében, aki lakott területen, az ott lévő épület­ben, vagy ahhoz tartozó telken indokolatlanul olyan zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát zavar­ja, szabálysértést követ el, és pénzbírsággal sújtható. A szabálysértés elkövetőjével szemben a Polgármesteri Hi­vatal igazgatási osztálya jár el. Már 1991-ben szerettük volna a zajos, elsősorban zenés rendezvények tartását he­lyi rendeletben szabályozni, de egyik önkormányzat ha­sonló kezdeményezését az Alkotmánybíróság jogsza­bályellenesnek minősítette, ezért akkor elbizonytalanod­tunk. Az utóbbi időben sajnos megnőtt azoknak a rendez­vényeknek a száma, amelyek zavarják a köznyugalmat, ezért a rendőrséggel együttműködve vizsgáljuk annak le­hetőségét, hogy önkormányzati rendelettel szabályozha­tó-e ez a kérdés. Az a tény, hogy a rendőrség ügyeletesétől kapott tájékoztatás alapján a joggal felindult polgárok dü­hüket a polgármesteren kívánták levezetni, nem akadá­lyozott meg abban, hogy panaszukat megértsem, és eljár­jak érdekükben, Így engedjék meg, hogy ezúton is kérjem városunk valamennyi polgárát, hogy akit a hasonló jelen­ségek zavarnak, tegye meg azt, amit a törvények számára is lehetővé tesznek — aminél több lehetőséget sem a pol­gármesternek, sem a hivatalnak nem biztosítanak —, je­lentse fel a csendháborítás, vagy bármilyen más szabály­­sértés elkövetőjét. Ezt a szombati rendezvénnyel kapcso­latban hétfőn megtettem. Azok a lakók, akik felháboro­dottan hozzám fordultak, maguk is megtehették volna, és remélem, a jövőben meg is teszik ugyanezt. N. I. — A kollégiumi elhelye­zést minden évben kétféle lista alapján bírálja el a főis­kola szociális bizottsága — mondja Kovács József kol­légiumigazgató. — Az egyiken a kérelmezők ta­nulmányi átlaga szerepel — csökkenő sorrendben —, a másik a szociális helyzetü­ket, rászorultságukat „rang­sorolja”. A bizottság 11 ta­gú, ebből 10 a főiskolás, a plusz egy személy pedig a kollégiumvezető. —A két lista összevetése alapján döntenek? — Igen. Ez évben 2500 hallgató adott be igényt kol­légiumi elhelyezésre. Saj­nos — a szűkös férőhely­­ miatt — csak 516-nak tud­tunk helyet adni. Ez egy na­gyon rossz arány, de hát ez van! A bejutottak 32 száza­léka a kiemelkedő tanulmá­nyi teljesítménye alapján kapta meg az elhelyezést, 43 százalékuk pedig család­juk szociális helyzete miatt lett kollégista. — Emelték a kollégiumi díjat? — Nem. Jelenleg még havi 600 forint, de jövőre már több lesz... —Hogyan tudnak segíte­ni azokon a diákokon, akik a drága albérletekbe kénysze­rültek? — Ennek több formája van (albérleti hozzájárulás, szociális támogatás és így tovább), de egyik sem az igazi! Veszprémben a kollé­giumi díjakat 2800 forintra emelték. Ebből három szál­lodát és más férőhelyet bé­reltek, így szinte minden hallgatót el tudtak helyezni. Ez az egyik. A másik az al­bérlet. Országos szinten Szombathelyen kérnek leg­több pénzt a hallgatóktól egy-egy albérleti szobáért! Ezért lenne szükséges minél hamarabb a megoldás, a változtatás. MEGKÉRDEZTÜK Ki kaphat kollégiumi­­ férőhelyet a főiskolán? G­L­O­S­S­Z­A Öregek napján Gyakorló öregemberként állíthatom, hogy öregnek lenni sokkal kevésbé kellemes állapot, mint fiatalnak, és a kettő közötti különbséget nem lehet kiegyenlíteni ünnepélyekkel. Sokak szerint ugyan az öregkornak is megvannak a maga örömei, de bárhogy töröm a fejemet, nem tudok ezek közül annyit összehozni, hogy egészüket ne cserélném el szívesen fiatalkorom egyetlenegy, bármelyik, mégoly keserves bána­tával minden fontolgatás nélkül, ha fiatal lehetnék. Az ember bizonyos koron túl már születésnapjait sem tartja számon örömmel, és legszívesebben meg is feledkezne róluk, ha hagynák. Valószínű, hogy akik kinevezték október elsejét az öregek napjává, jószándékúan tették, mégis bosszant, hogy menetrendszerűen az orrom alá dörgölik, megöregedtem. Ezért azután, akárhogyan nézem, nem találok sok okot arra, hogy ezen a napon ünnepeljek.Napjaink, ezt könnyű belátni, nem kedveznek az öregeknek. Életüket anyagi és más, nem materiális körülményeik folyamatos romlása teszi nehezen elviselhetővé. Ezek felsorolására, mert az öregek napját nem szeretném panasznappá silányítani, és mert erre sem elég idő, sem elég hely nincsen, most nem térek ki. Minden­esetre, ha az öregek napját valami vidám megemlékezésnek szánnák ismeretlen szándékú rendezői, ki kell jelentenem, az időpontot nem tartom erre alkalmasnak. Persze nem a hó­napra gondolok, hanem az évre. Úgy gondolom, hogy az öregek napja akkor jön el, amikor a fiatalok és a középkorúak napja is eljön, és akkor majd érdemes lesz egy jó nagy, közös ünneplést csapni. B. B. n □ □ Színházi évad „Lenni, vagy nem lenni...” (Lakatos Ferenc karikatúrája) s

Next