Vas Népe, 1996. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

2 VAS NÉPE Lőttek az óévnek Bosznia szerb, illetve muzulmán ellenőrzés alatt lévő városaiban pisztoly­­lövésekkel, géppisztoly­sorozatok ropogásával, sőt ágyúk elsütésével ünne­pelték az új év beköszön­tét. A robbanások és lövöl­dözés ellenére senki sem sebesült meg. Szarajevó szerb és muzulmán ne­gyedeiben a nehézfegyve­rek is megszólaltak. 17 , EXPRESSZ Átkeltek a Száván Hétfőn mintegy 50 ka­tonai szállítójármű kelt át Horvátországból Boszniá­ba a Zupanja közelében lé­vő pontonhídon — jelen­tette be Garry Doman őrnagy Tuzlában, az IFOR-erőkben szolgálatot teljesítő amerikai egysé­gek központjában. Jelenté­sek szerint a vasárnap megnyitott, több mint 350 méter hosszú Száva-hídon katonai rendőrök és a mű­szaki egységek katonái keltek át Boszniába. Pilóták fogságban Kudarcot vallottak a legutóbbi moszkvai diplo­máciai erőfeszítések az af­ganisztáni iszlám funda­mentalisták fogságában lévő orosz pilóták kiszaba­dítására. Az orosz külügyminisz­térium küldöttsége anélkül tért vissza az óév utolsó napján a térségből, hogy egyáltalán találkozott vol­na a tálibok vezetőivel. A tálibok még válaszra sem méltatták az orosz tárgya­lási felhívást. Jön Perry Egyhetes külföldi köru­tat kezd William Perry amerikai védelmi minisz­ter. John Shalikashvili tá­bornoknak, a vezérkari főnökök egyesített bizott­sága elnökének a társasá­gában felkeresi az Olasz­országban és Magyaror­szágon állomásozó ameri­kai egységeket, majd Boszniába is ellátogat a békemegállapodás végre­hajtásában részt vevő csa­patok megtekintésére. Jelesre vizsgázott az­ ­Folytatás az 1. oldalról) magam is alig mertem hinni, hogy a goromba — oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet — mellék­hatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De an­nak bizonyult: életveszélyes fi­zetési mérleghiányunk merede­ken csökken. A költségvetés hi­ánya szintén. Valutatartalékunk nő. A tőkebeáramlás — hála a helyreállt bizalomnak — folyta­tódik. A magánosításból több folyt be — az utolsó évnegyed­ben­ — mint öt év alatt össze­sen. Exportunk emelkedik. Az ipar termelése, termelékenysé­ge folyamatosan növekszik. Mezőgazdaságunk mintha kez­dene életre kapni. A gazdaság — egyetlen eszközünk, amely előbb-utóbb pótolni képes a kényszerintézkedések okozta fájdalmas kieséseket — nem omlott össze, él, sőt, minden jel szerint izmosodik. A válság mélypontján — a kényszerű al­kalmazkodás megrázkódtatásán —­ talán már túlvagyunk. Ha a magunk bőrén még nem is érez­zük, európai létünk ezerszáza­dik, újkeletű világgazdasági honfoglalásunk első megalapo­zott és szerényen emelkedő esz­tendeje, semmi kétség, kínke­serves év lesz, ha remélhetőleg nem rosszabb is a tavalyinál. Épp a tavalyi év jóvoltából. Mert az ország tavaly jelesre vizsgázott. Türelemből, szívós­ságból, és bölcsességből. Ötle­tességből, életerőből. Az érdek­­képviseletek tették a dolgukat: körömszakadtig, de nem mind­halálig képviselték tagságuk ve­szélyeztetett érdekeit. A társadalom ellen A helyi és területi önkor­mányzatok a demokrácia front­vonalán — szűkebb közössé­geik önállóságát és létbiztonsá­gát védelmezték. A pártok is tet­ték amit a dolguknak véltek: koalíción belül és ellenzékből késhegyig menő viták során, helytálló és helyt nem álló ér­vekkel hadakoztak a maguk részigazáért. S a családapák, családanyák? — mi mást tehet­tek volna — a föld alól is, néha maguk sem tudták hogyan, elő­teremtették a gyerekeiknek a be­tevőt. Persze, tartozom vele az igazságnak, hogy szép számmal voltak, akik nem falat kenyérért, de nagy szelet kalácsért vívtak vérre menő harcot. A társada­lom ellen. A kormány mind­eközben nehéz szívvel, s olykor az övön alul rámért csapásoktól meg-megtántorodva védte a hite szerinti közérdeket. Ha nem is mindig ügyesen. De az egyik is, másik is úgy, ahogyan az a demokrácia nagy­könyvében meg vagyon írva. Mert a mindenkori közérdek nem más, mint a részérdekek szakadatlanul változó egyensú­lya. Mit várunk hát mi — a nagy­betűs TÁRSADALOM — egyiktől is, másiktól is a jövő évben? A kormánytól erélyt és követ­kezetességet, tervszerű előrelá­tást, a megkezdett reformfolya­mat végiggondolt folytatását, érdemi és alkotó párbeszédet, nyitottságot és őszinteséget, ország hogy tudjuk, ma és holnap há­nyadán állunk? Mert magabiz­tos kormány nélkül sem lét­­biztonság, sem közbiztonság nincsen. Sem a nemzet egészét képviselő kiegyensúlyozott szomszédpolitika, sem előrete­kintő Európa- és biztonságpoli­tika. E három, mely együtt a ma­gyarság jövőjének záloga. Az önkormányzatoktól, hogy a kormány öntudatos partnerei legyenek, jogaik birtokában és tudatában vállalják és védjék helyi vezető szerepüket. S mit várunk az Országgyű­léstől? Jó törvényeket, végre­hajtható törvényeket. Amelyek szolgálják a társadalmat. És megegyeznek az értékítéletével. Hát önmagunktól? Hogy él­jünk úgy magunk is, ahogyan másoktól elvárjuk. S nézzünk egy pillanatra né­mán önmagunkba: tengernyi gondunk közt él-e még bennünk a szeretet? Mert a szeretet erő. Isten adománya. Az Újeszten­­dőre kérjünk hát szeretetet Tőle. Mindannyian, mindannyiun­kért. Horn Gyula szerint a baloldal meghatározó erő marad Nemsokára szakértői egyezte­tés kezdődik arról, miként le­het a legcélszerűbben felhasz­nálni a terveken felül befolyt privatizációs pénzeket. A konkrét javaslatot január vé­gén kaphatja meg a szocialista frakció és a párt koalíciós partnere, de a végső döntést az Országgyűlés mondja ki. Erről Horn Gyula beszélt a Kossuth Rádió hétfő délelőtti élő adásában, amelyben az el­múlt év eredményeit és az or­szág idei kilátásait összegezte. A miniszterelnök elmondta azt is, felszólította Bokros La­jost és Suchman Tamást, a pri­vatizációs pénzek felhasználá­sáról folytatott nyilvános vitát fejezzék be. Horn Gyula hang­súlyozta: mérlegelni kell, hogy ebből a pénzből az államadós­ság csökkentése mellett milyen beruházásokhoz kezdhet a kor­mány. Végső választ azonban csak a számítások elvégzése után lehet adni. Jó úton az ország A kormányfő úgy vélekedett: a kabinet tavaly teljesítette azt, amit az év elején vállalt. A kor­mány tevékenységének eredmé­nye, hogy megállt a válság mé­lyülése és az ország jó útra lé­pett. Horn Gyula ugyanakkor el­ismerte: március előtt hosszú ideig tétovázott a gazdaságpoli­tikai döntések meghozatala előtt, mivel a kormány előtt nem volt olyan meggyőző erejű ja­vaslat, amely mellett ki lehetett volna állni. Márciusban azon­ban Bokros Lajos és Surányi György olyan terveket tett az asztalra, amelyeket vállalni le­hetett. A döntések nyomán csökkent a munkanélküliség és egyre több ágazat indul meg az átalakulás útján. A változásokat azonban kevesen érzik, de biz­tos, hogy a piacgazdaságra való áttérésnek egyre több nyertese lesz. A feketegazdaság elleni harcról a miniszterelnök el­mondta: attól nem lehet azonna­li és látványos eredményeket várni. Nagy gond az is, hogy ezekben az ügyekben a vádeme­léstől hosszú idő telik el a bíró­sági ítéletek megszületéséig. Kell­ ene) egy erős csapat Horn Gyula korábbi kor­mányátalakítási terveiről el­mondta: nem csinált kabinetkér­dést az ügyből, nem engedte meg, hogy a koalíció emiatt ket­tészakadjon. A változtatásokra azért volna szükség, mert kelle­ne egy erős csapat, amely szak­mailag alaposan előkészítené a döntéseket. A sztrájkok és tüntetések kapcsán a miniszterelnök leszö­gezte, hogy a megmozdulások „kemény, de nem sokkoló” ha­tással vannak rá, ugyanis meg­érti az embereket, ismeri problé­máikat. A sztrájkolók és demonstrá­lók sokszor teljesíthetetlen kö­veteléseket fogalmaztak meg, annak ellenére a kormány és az érdekképviseleti szervek is keresték a megegyezés lehető­ségét, így született meg a megál­lapodás a kabinet és az egész­ségügyi dolgozók között, és re­mélhetőleg a vasutasokkal is létrejön egy három évre szóló egyezség. Horn Gyula reményét fejezte ki, hogy további megál­lapodások lesznek a jövőben, és 1997-től a reálbérek is növeked­ni fognak. A kormányfő egyút­tal cáfolta azokat a vádakat, amelyek szerint a kabinet okta­tásellenes lenne. Mint mondta: a kormányzat nem a tanári kar le­építését akarja, hanem az ágazat mostani rendszerének az átala­kulását kívánja elérni. A társa­dalom ugyanis nem képes to­vább finanszírozni a jelenlegi, korszerűtlen struktúrát. Továb­bi leépítés várható viszont a köztisztviselői karban, a megta­karítások döntő részét azonban a fizetések emelésére fordítják majd. Nem volt türelmi idő Az ellenzék és a kormány együttműködéséről Horn Gyula elmondta: a kabinet annak elle­nére is próbál megegyezésre jut­ni a kisebbségben lévő pártok­kal, hogy azok 1994-ben egy órányi türelmi időt sem adtak az új testületnek. Ugyanakkor hoz­zátette: az ügyek többségében az ellenzék is kész a tárgyalá­sokra és a kompromisszum ke­resésére. Horn utalt arra is, a pártoknak egymás szidalmazása helyett nemzeti összefogásra kellene törekedniük. A kormányfő elismerte: az értelmiség egy jelentős része el­távolodott a koalíciós pártoktól. Ennek oka, hogy az emberek nagy része annak alapján dönt, mi van a zsebében. Szerencsét­len volt az a terv, amely a hono­ráriumokat akarta kiegészíteni a tb-járulékkal — tette hozzá Horn Gyula. Ugyanakkor leszö­gezte: tapasztalata szerint az emberek többsége szeretné, ha a kormány végigvinné reformjait. A miniszterelnök egy kérdés kapcsán természetesnek nevez­te, hogy vannak gazdasági lob­bik az országban. Az igazán fon­tos azonban az, hogy a politika mennyire engedi érdekeiket ér­vényre jutni. Az MSZP-n belül fokozottan kell figyelni arra is, hogy — az olajügyhöz hasonló­an — még gyanúba se kerülhes­sen senki — hangsúlyozta a kor­mányfő. Javuló kapcsolatok Horn Gyula a kormány kül­politikájáról elmondta: azt min­den nyugati partnerünk fordu­latként értékelte, a szomszédos országokkal a feszültségek mel­lett is javultak kapcsolataink. A Budapestre küldött Clinton-le­­vélről szólva leszögezte: Wa­shington elismerése fokozhatja a külföldi befektetők bizalmát. A kormányfő beszámolt arról is, februárban áll fel az a munka­­csoport, amely a magyar delegá­ciót készíti fel az Európai Unió­val folytatandó csatlakozási tár­gyalásokra. Horn Gyula hangsúlyozta: hazánk előtt nincs más út, mint a csatlakozás Európához, e nélkül ugyanis a kontinens gazdasági peremére szorulunk. Nem sza­bad kihasználatlanul hagyni az előttünk álló lehetőségeket, ugyanis jelenleg vetélytársaink között az elsők vagyunk. A mostani politika eredmé­nyei 1997-re be kell, hogy érje­nek. Amennyiben a kormány lé­pésről lépésre javít a helyzeten, akkor a baloldal a következő vá­lasztás után is meghatározó ere­je maradhat az országnak — jelentette ki végül a miniszterel­nök, aki az elkövetkező napok­ban az idei tennivalókat összeg­zi, hogy január második felében megkezdődhessenek a konkrét szakmai tárgyalások. VAS NÉPE Ügyvezető, főszerkesztő: Halmágyi Miklós Napilap Felelős szerkesztő: Fodor Sándor Lapszerkesztők: Komáromi Ákos, Kósa Tamás. Rovatvezetők: Szenkovits Péter (hírek, tudósítások), Kozma Gábor (kultúra) Török Tibor (gazdaság), Bodor Ferenc (sport), Benkő Sándor (fotó). Szerkesztőség: Szombathely, Széll Kálmán utca 40. Telefon: 312-232, 312-395, 312-843, 316-828, 324-076. Telex: 37361, telefax: 311-524. Kiadja a VAS NÉPE Kft. Szombathely, Széll Kálmán utca 40. Levélcím: Szom­bathely, Postafiók 100.9701 Reklámiroda: Szombathely, Berzsenyi tér 2. Telefon: 330-783, telefax: 312-393. Ügyfélszolgálati irodák: Celldömölk, Széchenyi utca 18. Telefon/Fax: 328-019. Körmend, Szabadság tér (Fő tér) 5. Telefon/Fax: 410- 630 Szentgotthárd, Hunyadi út 21. Telefon/Fax: 380-849. Sárvár, Árpád út 7-9. Telefon/Fax:95 /314-777, Telefon: 95/321-330 Felelős kiadó a kft. ügyvezetője. Előfizethető a Magyar Médiaszerviz Kft-nél és kézbesítőinél. Megyei vezető: Horváth József. Szombathely, Széll Kálmán utca 40. Telefon: 320-979. Előfizeté­si díj egy hónapra 425, negyed­évre 1275, fél évre 2550, és egész évre öt százalékos kedvezménnyel 4845 Ft. Árusításban terjeszti a Rábahír Rt. és alternatív terjesz­tők. Készült a szerkesztőség Multicom rendszerén. Nyomás: West Hungary Nyom­dai Centrum Bt., Tel.:06/88/406-480. Felelős vezetők: B. Nacke és B. Brinkmann Index: 25-061 — HU ISSN 0133-2104 KRÓNIKA Nyolcvankét millió az áradás eddigi ára Örömteli, hogy lassan levo­nulóban az árhullám. Viszont hatalmas összegeket emésztett föl a védekezés. Csaknem 82 millió forintba kerültek eddig az árhullámok miatt szükségessé vált védelmi munkák, melyek­ben napi átlagban 2 ezer 500, összesen 14 ezer 561 fő vett részt. Erről a Közlekedési, Hír­közlés és Vízügyi Minisztérium hétfőn tájékoztatta az MTI-t. Seress Zoltán sajtófőnök he­lyettes beszámolójából kiderült az is, hogy a Tiszán és a Körösö­kön példás együttműködés ala­kult ki a kormányzat, a vízügyi szakemberek, a honvédség, a polgári védelem, az önkor­mányzatok, a rendőrség és a la­kosság között. A helyreállítási munkák vár­ható további költségeinek a fel­mérése jelenleg is folyik. 1996. január 2. KEDD Borsalino Lelőttek egy grúz ál­lampolgárt szombaton hajnali két órakor a buda­pesti Nagymező utcai Bor­salino bárban. Az egyelőre ismeretlen tettes több lö­véssel végzett a 24 éves grúz állampolgárral. A nyomozás eddigi adatai szerint a tettes asztaltársa­ságával együtt egy ezüst­szürke Mercedes 600-as típusú személygépkocsi­val távozott a gyilkosságot követően. Húsz százalék Az átlagos áremelkedés mértéke 20 százalék körüli lesz januárban. A benzin ára januártól 11 forinttal, a gázolajé pedig 9 forinttal növekszik. A gépjármű fe­lelősségbiztosításért 25 százalékkal kell többet fi­zetni. A telefondíjak átla­gosan 28 százalékkal nö­vekednek, a gyógyszere­kért is többet kell adnunk, mintegy 25 százalékkal. Az élvezeti cikkek 10-20 százalékkal drágulnak. Hideg évkezdet Több ezer távfűtéses la­kásban szünetel a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás hét­fő hajnal óta Székesfehér­várott, a gerincvezetékben bekövetkezett meghibáso­dás miatt. A szolgáltatást végző Széphő Rt. ügyele­tes diszpécsere elmondta: a hibás szakasz felderíté­sén hajnali négy óra óta dolgoznak a szakemberek. Kora délutánra sikerült meghatározniuk a hiba he­lyét, s az esti órákban meg­indulhat a fűtés. Petőfit keresték Kiskőrösön a három éve felújított hagyományokhoz hűen az idén is éjszaka em­lékeztek a város nagy szü­löttjére, Petőfi Sándorra. Az éjféli koccintást követően rövid időre szinte kiürültek a lakások és a szórakozóhe­lyek. Az új esztendőt kö­szöntő polgárok a költő szü­lőháza előtti téren együtt ünnepelték nagy nemzeti költőnk világrajöttének 173. évfordulóját. Az em­lékbeszéd után az önkor­mányzat, a költő nevét fel­vett oktatási intézmények, valamint a Petőfi Sándor Társaság képviselői helyez­ték el koszorúikat a Petőfi­­szobornál és a szülőháznál. Az utóbbi az idén is kívül­­belül nappali fényhez ha­sonló világosságban tündö­költ. Belül azért, mert — az elmúlt esztendőkhöz hason­lóan — a múzeumi emlék­hely ezúttal is az éjszakai ünnepség végéig fogadta a látogatókat. Kívül pedig az emlékezők sokaságának égő gyertyái világították meg a nádtetős, fehér falú épületet.

Next