Vas Népe, 1996. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

1996. július 1. HÉTFŐ „Hova vezet ” • Prieger Zsolt Gyászszertartással és imád­sággal idézték fel tegnap a szombathelyi zsidóság Batthyány téri imaházában és Bercsényi utcai temetőjében az 1944 júliusában elhurcolt több mint négyezer szombathelyi és vasi zsidó emlékét. A szertartá­son Fröhlich Róbert főrabbi és Fekete László főkántor (képün­kön) a Kaddis elmondásával emlékeztette az egybegyűlteket „a soha nem felejthetőre”. A gyászima után a társegyházak képviselői szóltak az imaház hallgatóságához, majd Wagner András mondott beszédet. A szombathelyi polgármester hangsúlyozta: nagyon sokan vannak, akik együttéreznek a halottaikat gyászoló zsidóság­gal. Wagner András kijelentet­te: „a mindenkori szombathelyi polgármesternek kötelessége, hogy együtt gyászoljon 1944 jú­liusára gondolva a megyeszék­hely maradék zsidóságával”.­­ Ötvenkét év távlatából fel­dolgozható, „megszelídíthető” élmény-e a Holocaust? — kér­deztük a gyászmegemlékezés előtt Fröhlich Róbertet. — A Holocaustot egyetlen egy zsidónak sem kell tudomá­sul vennie — mondta a főrabbi. — Hiszen mindegyikünkben benne él. Mert áldozatok vol­tunk és vagyunk, mert a zsidó tradíció szerint olybá kell tekin­tenünk magunkat, mintha sze­mélyesen jöttünk volna ki Egyiptomból. Mert minden, ami az őseinkkel történt, velünk tör­tént. Ezt tudják azok, akik fegy­vert fogtak ránk, és tudják azok is, akik emlékeznek még, mi tör­tént ebben az országban. A mi dolgunk ötven év után: azokban tudatosítani ezeket a dolgokat, akik ebben az ötven évben szü­lettek. Két okból. Az egyik: tör­tént egy népirtás, aminek tanul­ságai vannak, hiszen hatszáz­ezer zsidó honfitársunkkal va­gyunk kevesebben Magyar­­országon. A másik tanulság az, hogy ide vezet a gyűlölet, ha nem vigyázunk. Tudatosíta­nunk kell azt is, hogy soha nem szabad szabadjára engednünk az indulatokat. Azonban az is tudni való, hogy sok ezer éves történelmünk alatt Hámántól kezdve, Rómán keresztül Hitle­rig, Szálasiig bezárólag rengete­gen akartak már minket kiirtani. Ennek dacára ma is itt vagyunk. — Milyen erős a hazai zsidó­ságban az identitástudat? Csak azért kérdezem, mert 1989—90 tájékán sokan „zsidó ébredés­ről” beszéltek. — Szerintem nem beszélhet­tünk zsidó ébredésről. Tudnillik sosem aludtunk. Csak a rend­szerváltás tájékán — mint min­denkinek — nekünk is széle­sebb perspektíváink kínálkoz­tak arra, hogy tevékenykedjünk. Ma már a cionizmusért nem büntetnek meg senkit sem. Pon­tosan azért tűnt 1990-ben ez az egész egy hű de nagy fellángo­lásnak, mert hirtelen legálissá vált mindaz, ami addig csak fű alatt történt, mert tiltott volt. Ma már van három zsidó iskola, 1500 diákkal, vannak egyesüle­tek, fórumok, ami nem kis do­log.­­ A Btk.-módosítás és egy sajtópolémia újból az érdeklő­dés homlokterébe állította a gyűlöletkeltő beszéd és maga­tartás büntetőjogi felelősségét. Sokak szerint ma a rasszista at­rocitások szankcionálása sok­kal eredményesebb , mint pár évvel ezelőtt. — Hát nézze, annál csak eredményesebb lehet. Az hogy a „lex Göncz-cel” eredménye­sebb lesz a rassziszmus elleni küzdelem, az nem egy nagy kunszt. Az elmúlt hat évben ugyanis egyetlen antiszemita ügyből — ha egyáltalán eljutott a bíróságig — sem lett semmi. Ebben az országban igazán nem mernek hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Hogy a rendszervál­tást követő négy évben miért nem mertek, arról megvan a kü­­lönbejáratú véleményem, de hogy ma, amikor liberális belügyminisztérium van, miért nem, azt végképp nem értem. Azt hiszem, ma még nem tud­ják ezt a kérdést kezelni, ezt is meg kell tanulni, akár a demok­ráciát. KRÓNIKA Fiatal állástalanok a jövőnek (Folytatás az 1. oldalról) májában annak a fiatalnak jók az elhelyezkedési esélyei, akinek van szülői háttere. Azaz: a szü­lők vállalkozóként, alkalma­zottként maguk mellé veszik gyermeküket. Nehéz feladat Nehéz viszont a háttér nélkül indulók helyzete. Többfelé ér­deklődött már, nézegette a felkí­nált lehetőségeket, de eddig még nem talált megfelelő állást. Hasonló cipőben jár Kocsi Norbert is. Ő is tizenhét éves, ám csupán általános iskolai vég­zettséggel rendelkezik. — Elsősorban azért jöttem el ide, hogy munkát kapjak. Olyat, amit szeretnék csinálni, és érde­kel. Fémmel, fával kapcsolatos munkát... A fiatalembert a kirendeltség munkatársai sok álláslehetőség­gel, magas fizetéssel nem tudták biztatni. Egyre nagyobb gondot jelent azok elhelyezése is, akik valamilyen szakmával rendel­keznek. Csupán általános isko­lai végzettséggel, jól fizető munkakörre lenni nehéz feladat. Ezért is fektet az új koncepció, a korábbiaknál is erősebb hang­súlyt a különféle képzések tá­mogatására. Norbert egyelőre nem gondol arra, hogy valami­lyen tanfolyamon részt vegyen. — Sajnos, nehezen végezte el az általánost is — kapcsolódik a beszélgetésbe Kocsi Sándor, a fiú édesapja. — Pedig jó lenne, ha tanulna. Itt is látszott, hogy még okos, tanult emberek sem találnak munkát... Az édesapa szerint vidéken gond az is, hogy sok településre nagyon rossz a közlekedés. Ha lenne is állás valahol, nem lehet bejárni a járatok ritkasága miatt. Az édesapa szerint a másik probléma az, hogy jó néhány át­képzésre, batanított munkára csak tizennyolc év felettieket várnak. — Persze, ha a fiamnak most nem sikerül állást találni, akkor is lesz mivel elfoglalnia magát. Az a tervünk, hogy otthon állí­tunk be állatot, disznót, aztán, meglesz neki a lekötöttsége. S hogy mennyi lenne az a fi­zetés, amit megfelelőnek találna a fiatalember és édesapja? — Hát azt egyelőre nem sza­bad nézni. Az most a fontos, hogy munka legyen, és megbe­csülje magát — summázott Ko­csi Sándor. A munkanélküliséggel fog­lalkozó szakemberek szerint a csupán általános iskolai vég­zettséggel rendelkező fiatalok helyzetéhez sok mindenben ha­sonlít azok helyzete, akik gim­náziumban érettségiztek, és nem szereztek semmiféle szak­irányú képesítést. A celldömöl­­ki rendezvényen több olyan fia­tal is részt vett, akik, bár beadták felvételi kérelmüket valamilyen felsőoktatási intézménybe, de — nem bízva a sikeres felvételi­ben — eljöttek érdeklődni. Gyárba nem K. Krisztina idén érettségi­zett. Szombathelyre jelentkezett az egészségügyi főiskolára, de nagyon kicsi esélyt ad magának. Ezért eljött megnézi, milyen le­hetőségek vannak. Kitöltötte azt a Tájolónak nevezett számító­­gépes tesztet, amely segíti eliga­zodni a fiatalokat részint a sok száz szakma, hivatás között, ré­szint saját érdeklődési körük­ben. A gép által kiadott ered­ménnyel „elégedett”. Úgy érzi, „stimmelnek” a gép által kivá­lasztott pályák. — A baj csak az, hogy itt Cellben nem sok lehetőség van. Gyárba nem szívesen mennék dolgozni, más meg nem nagyon van. Krisztina úgy gondolja, ak­kor sincs nagyobb baj, ha se a felvételi „nem jön össze”, se megfelelő munkahely nem akad. Szeretne tanulni, valami­lyen tanfolyamot elvégezni. A celldömölki rendezvényen az is kiderült: sokszor a főisko­lai, egyetemi végzettség sem ga­rancia arra, hogy a szakmájában talál állást valaki. Pályakeresési tréning Sikeres volt a szombat dél­előtti Job-gála Körmenden. A hívogató, napfényes idő ellené­re, harmincnál is több fiatal vá­lasztotta a Rába-part helyett a munkaerőközpont kirendeltsé­gét, ahol Lóránt Gyöngyi mun­katárs szerint igen aktívan „já­rultak” hozzá a pályakezdők sa­ját maguk menedzselésének el­sajátításához. — Többnyire ismerős arcok­kal találkoztunk. Már az isko­laévben végigjártuk az iskolá­kat, hogy idejében tájékoztas­suk a fiatalokat, mi várhat rájuk év végén. Bizony nem sok jóval biztathattuk őket; akkoriban ve­tették fel a parlamentben a pá­lyakezdők munkanélküli-se­gélye megszüntetésének gondo­latát. Teljesen egyetértek egyébként vele: nincs annál er­kölcsileg bomlasztóbb ebben a korban, mint letömi a lelkesedé­süket, szétzúzni ambíciójukat. Ha annyi tanulás, erőfeszítés után tétlenségre kárhoztatják őket, és ezért még pénzt is kap­nak, hogyan várhatnánk el tő­lük, hogy becsüljék a munkát. A valódi segítség az, ha megtanít­juk őket, miként legyenek kere­settek a munkaerőpiacon. Előkészítő munkánk során eddig 42 fiatal választotta a nyár második felében induló „im­pulzus” tanfolyamunkat. A humánpolitikai szolgáltatások bemutatása mellett segítünk ne­kik önmaguk valósabb megis­merésében. Második lépcsőként „pályakeresési tréninget” terve­zünk, szintén tanfolyam formá­jában, ahol a konkrét techniká­kat tanítjuk meg nekik. A cél: felnőtten, munkavállalásra mind szakmailag, mind lelkileg alkalmasan, apuka-anyuka ke­zének szorongatása nélkül ko­pogjanak leendő munkaadójuk­nál, a Job-tárgyaláson, és képe­sek legyenek ott korrekten, meggyőzően szerepelni. Tóth Szilárd, a szentgotthár­di munkaügyi kirendeltség ve­zetője szerint a vártnál jóval többen — 21 -en — keresték fel őket szombaton. Ez a szám a térséghez viszonyítva is ma­gas. A szakemberek számára meglepő volt, hogy a fiatalok szüleikkel keresték meg a ki­­rendeltséget, bár a kirendelt­ségvezető szerint kedvező, hogy a szülők is érdeklődnek szolgáltatásaik iránt. Kötetlenebb kontaktus Tóth Szilárd, a pályakezdők egyik nagy problémájának azt látja, hogy a gimnáziumban érettségizetteket a magyar köz­­igazgatás szakképzetlennek te­kinti, érettségi utáni képzésük pedig nincs megoldva. Vélemé­nye szerint ezeket a fiatalokat nem feltétlenül kell betanított munkakörbe szorítani. A kiren­deltség az iskolákkal és szülők­kel közösen igyekszik elérni azt, hogy csak azok a gyerekek válasszák a gimnáziumot, akik később szeretnének továbbta­nulni , így valamennyire csökkene a pályakezdő munka­­nélküliek száma. Tóth Szilárd a szombati nyit­vatartást nagyon érdekes és jó kezdeményezésnek ítéli meg. Tapasztalatai szerint ezen a na­pon sokkal kötetlenebb kontak­tus alakult ki köztük és az ügy­felek között, mint a hivatalos fogadóórákon. — Sikeresnek értékelem a szombati programot: hetven­nyolc érdeklődő volt, és sokuk már a jövő héttől munkába áll­hat —informált bennünket Ha­­rangozóné Vígh Ilona. A szom­bathelyi kirendeltség vezetője beszámolt arról is, hogy június­ban mintegy százkilencvenen keresték a munkaügyi központ szolgáltatásait. A szombathelyi kirendeltségen több tervet is dédelgetnek a szervezők: ilyen többek között az érdeklődés­vizsgálati tréning, mely haté­kony segítséget nyújt az elhe­lyezkedésben. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Lesz-e gyerekjegy a Vasi Volán járatain? • Besenyő Viktória A Fővárosi Közgyűlés döntése alapján július 1-jétől olcsóbbak lesznek egyes je­gyek a metrón és a kisföld­­alattin. Korábban egyebek között azt is fontolgatták, hogy bevezetik a BKV jára­tain a nyári időszakra a húsz­­forintos gyerekjegyet. Az el­képzelések szerint a kedvez­mény akkor illette volna meg a tizennégy éven aluliakat, ha legalább négy gyerek utazik együtt. A szűkös anyagi lehe­tőségek azonban nem enged­ték meg, hogy más tömeg­­közlekedési eszközökre is ki­terjesszék a kedvezménye­ket. — A Vasi Volán Rt. sem tervezi ilyesfajta új kedvez­mények bevezetését a helyi buszjáratokon — tájékoztatta lapunkat Táncsics Sándor, a részvénytársaság koordináci­ós menedzsere. — Ha beve­zetnénk a húszforintos gye­rekjegyet, nem valószínű, hogy sokan élnének ezzel a lehetőséggel. Azok a tanu­lók, akiknek van érvényes di­ákigazolványuk, 390 forin­tért válthatnak összvonalas havi bérletet, amely vala­mennyi szombathelyi járatra érvényes, és egy hónapig annyiszor utazhatnak vele, ahányszor csak akarnak. Ha egy gyerek húszforintos jeggyel csupán tíz alkalom­mal utazna oda-vissza egy já­raton, rosszabbul járna, mint ha bérletet váltana. Budapes­ten nagyobb az idegenforga­lom, összehasonlíthatatlanul több külföldi és hazai turista fordul meg a fővárosban, mint Szombathelyen, és azok igénybe veszik a helyi tö­megközlekedési eszközöket is. Valószínűnek tartom, hogy Budapesten az olcsóbb jegyárakkal a blicceléseket szeretnék visszaszorítani. GLOSSZA Disztingváljunk Ki kell jelentenem, hogy Kunos Péter urat, az Agrobank egykori vezérét, semmiben nem tudom hibáztatni. Jogvitáját, az Agrobankot megörökölt Mezőbankkal, magánügyének te­kintem. Azt pedig, hogy a törvényes feltételeket figyelmen kí­vül hagyó elbocsátásáért beperelte a nevezett intézményt, ál­lampolgári méltóságával együtt járó, jogkövető magatartás­nak tartom, így kell ezt csinálni, ha azt akarjuk, hogy rend le­gyen végre. Ha majd felmarkolja az őt ért sérelemért elsőfokon már megítélt negyvenm­illiócskáját, költse el egészséggel. (Hiszen nem történne másként, ha véletlenül nem is ezt kívánnám. Akkor meg minek strapálom magam.) A dolognak ezzel a részével rendben is volnánk. A további fejleményekről nincsenek értesüléseim, ahhoz köt­he­tően csak reményeim vannak. Remélem, hogy azt, aki el­felejtette időben megnézni Kunos úr elbocsátására vonatkozó előírásokat (és az negyvenmillióba került), nem érte méltány­talanság. Miért is? Ha nem nézte meg, biztosan oka volt rá. Esetleg íróasztalának éppen a legalsó fiókjában voltak a ke­resett iratok, és olyan fárasztó hajlongani. Végtére is, aki egy bankvezért csak úgy ukmukfukk lapátra rakhat, az nem lehet akárki, azt nem szabad pozíciójával összeférhetetlen tevé­kenységre kényszeríteni. Disztingváljunk kérem. Remélem—majdnem biztos vagyok benne—, hogy ezért a kis figyelmetlenségért nem vonták meg tőle esedékes prémiu­mát, nem mellőzték a béremeléseknél, előmenetele is töretlen ívben emelkedik, és így e feledhető ügyecskével kapcsolatban kellemetlen emlékek már nem tanyáznak benne. Bernát B. Oroszországi választások (A héten arra tekint a világ) (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next