Vas Népe, 1996. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-01 / 152. szám
1996. július 1. HÉTFŐ „Hova vezet ” • Prieger Zsolt Gyászszertartással és imádsággal idézték fel tegnap a szombathelyi zsidóság Batthyány téri imaházában és Bercsényi utcai temetőjében az 1944 júliusában elhurcolt több mint négyezer szombathelyi és vasi zsidó emlékét. A szertartáson Fröhlich Róbert főrabbi és Fekete László főkántor (képünkön) a Kaddis elmondásával emlékeztette az egybegyűlteket „a soha nem felejthetőre”. A gyászima után a társegyházak képviselői szóltak az imaház hallgatóságához, majd Wagner András mondott beszédet. A szombathelyi polgármester hangsúlyozta: nagyon sokan vannak, akik együttéreznek a halottaikat gyászoló zsidósággal. Wagner András kijelentette: „a mindenkori szombathelyi polgármesternek kötelessége, hogy együtt gyászoljon 1944 júliusára gondolva a megyeszékhely maradék zsidóságával”. Ötvenkét év távlatából feldolgozható, „megszelídíthető” élmény-e a Holocaust? — kérdeztük a gyászmegemlékezés előtt Fröhlich Róbertet. — A Holocaustot egyetlen egy zsidónak sem kell tudomásul vennie — mondta a főrabbi. — Hiszen mindegyikünkben benne él. Mert áldozatok voltunk és vagyunk, mert a zsidó tradíció szerint olybá kell tekintenünk magunkat, mintha személyesen jöttünk volna ki Egyiptomból. Mert minden, ami az őseinkkel történt, velünk történt. Ezt tudják azok, akik fegyvert fogtak ránk, és tudják azok is, akik emlékeznek még, mi történt ebben az országban. A mi dolgunk ötven év után: azokban tudatosítani ezeket a dolgokat, akik ebben az ötven évben születtek. Két okból. Az egyik: történt egy népirtás, aminek tanulságai vannak, hiszen hatszázezer zsidó honfitársunkkal vagyunk kevesebben Magyarországon. A másik tanulság az, hogy ide vezet a gyűlölet, ha nem vigyázunk. Tudatosítanunk kell azt is, hogy soha nem szabad szabadjára engednünk az indulatokat. Azonban az is tudni való, hogy sok ezer éves történelmünk alatt Hámántól kezdve, Rómán keresztül Hitlerig, Szálasiig bezárólag rengetegen akartak már minket kiirtani. Ennek dacára ma is itt vagyunk. — Milyen erős a hazai zsidóságban az identitástudat? Csak azért kérdezem, mert 1989—90 tájékán sokan „zsidó ébredésről” beszéltek. — Szerintem nem beszélhettünk zsidó ébredésről. Tudnillik sosem aludtunk. Csak a rendszerváltás tájékán — mint mindenkinek — nekünk is szélesebb perspektíváink kínálkoztak arra, hogy tevékenykedjünk. Ma már a cionizmusért nem büntetnek meg senkit sem. Pontosan azért tűnt 1990-ben ez az egész egy hű de nagy fellángolásnak, mert hirtelen legálissá vált mindaz, ami addig csak fű alatt történt, mert tiltott volt. Ma már van három zsidó iskola, 1500 diákkal, vannak egyesületek, fórumok, ami nem kis dolog. A Btk.-módosítás és egy sajtópolémia újból az érdeklődés homlokterébe állította a gyűlöletkeltő beszéd és magatartás büntetőjogi felelősségét. Sokak szerint ma a rasszista atrocitások szankcionálása sokkal eredményesebb , mint pár évvel ezelőtt. — Hát nézze, annál csak eredményesebb lehet. Az hogy a „lex Göncz-cel” eredményesebb lesz a rassziszmus elleni küzdelem, az nem egy nagy kunszt. Az elmúlt hat évben ugyanis egyetlen antiszemita ügyből — ha egyáltalán eljutott a bíróságig — sem lett semmi. Ebben az országban igazán nem mernek hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Hogy a rendszerváltást követő négy évben miért nem mertek, arról megvan a különbejáratú véleményem, de hogy ma, amikor liberális belügyminisztérium van, miért nem, azt végképp nem értem. Azt hiszem, ma még nem tudják ezt a kérdést kezelni, ezt is meg kell tanulni, akár a demokráciát. KRÓNIKA Fiatal állástalanok a jövőnek (Folytatás az 1. oldalról) májában annak a fiatalnak jók az elhelyezkedési esélyei, akinek van szülői háttere. Azaz: a szülők vállalkozóként, alkalmazottként maguk mellé veszik gyermeküket. Nehéz feladat Nehéz viszont a háttér nélkül indulók helyzete. Többfelé érdeklődött már, nézegette a felkínált lehetőségeket, de eddig még nem talált megfelelő állást. Hasonló cipőben jár Kocsi Norbert is. Ő is tizenhét éves, ám csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezik. — Elsősorban azért jöttem el ide, hogy munkát kapjak. Olyat, amit szeretnék csinálni, és érdekel. Fémmel, fával kapcsolatos munkát... A fiatalembert a kirendeltség munkatársai sok álláslehetőséggel, magas fizetéssel nem tudták biztatni. Egyre nagyobb gondot jelent azok elhelyezése is, akik valamilyen szakmával rendelkeznek. Csupán általános iskolai végzettséggel, jól fizető munkakörre lenni nehéz feladat. Ezért is fektet az új koncepció, a korábbiaknál is erősebb hangsúlyt a különféle képzések támogatására. Norbert egyelőre nem gondol arra, hogy valamilyen tanfolyamon részt vegyen. — Sajnos, nehezen végezte el az általánost is — kapcsolódik a beszélgetésbe Kocsi Sándor, a fiú édesapja. — Pedig jó lenne, ha tanulna. Itt is látszott, hogy még okos, tanult emberek sem találnak munkát... Az édesapa szerint vidéken gond az is, hogy sok településre nagyon rossz a közlekedés. Ha lenne is állás valahol, nem lehet bejárni a járatok ritkasága miatt. Az édesapa szerint a másik probléma az, hogy jó néhány átképzésre, batanított munkára csak tizennyolc év felettieket várnak. — Persze, ha a fiamnak most nem sikerül állást találni, akkor is lesz mivel elfoglalnia magát. Az a tervünk, hogy otthon állítunk be állatot, disznót, aztán, meglesz neki a lekötöttsége. S hogy mennyi lenne az a fizetés, amit megfelelőnek találna a fiatalember és édesapja? — Hát azt egyelőre nem szabad nézni. Az most a fontos, hogy munka legyen, és megbecsülje magát — summázott Kocsi Sándor. A munkanélküliséggel foglalkozó szakemberek szerint a csupán általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok helyzetéhez sok mindenben hasonlít azok helyzete, akik gimnáziumban érettségiztek, és nem szereztek semmiféle szakirányú képesítést. A celldömölki rendezvényen több olyan fiatal is részt vett, akik, bár beadták felvételi kérelmüket valamilyen felsőoktatási intézménybe, de — nem bízva a sikeres felvételiben — eljöttek érdeklődni. Gyárba nem K. Krisztina idén érettségizett. Szombathelyre jelentkezett az egészségügyi főiskolára, de nagyon kicsi esélyt ad magának. Ezért eljött megnézi, milyen lehetőségek vannak. Kitöltötte azt a Tájolónak nevezett számítógépes tesztet, amely segíti eligazodni a fiatalokat részint a sok száz szakma, hivatás között, részint saját érdeklődési körükben. A gép által kiadott eredménnyel „elégedett”. Úgy érzi, „stimmelnek” a gép által kiválasztott pályák. — A baj csak az, hogy itt Cellben nem sok lehetőség van. Gyárba nem szívesen mennék dolgozni, más meg nem nagyon van. Krisztina úgy gondolja, akkor sincs nagyobb baj, ha se a felvételi „nem jön össze”, se megfelelő munkahely nem akad. Szeretne tanulni, valamilyen tanfolyamot elvégezni. A celldömölki rendezvényen az is kiderült: sokszor a főiskolai, egyetemi végzettség sem garancia arra, hogy a szakmájában talál állást valaki. Pályakeresési tréning Sikeres volt a szombat délelőtti Job-gála Körmenden. A hívogató, napfényes idő ellenére, harmincnál is több fiatal választotta a Rába-part helyett a munkaerőközpont kirendeltségét, ahol Lóránt Gyöngyi munkatárs szerint igen aktívan „járultak” hozzá a pályakezdők saját maguk menedzselésének elsajátításához. — Többnyire ismerős arcokkal találkoztunk. Már az iskolaévben végigjártuk az iskolákat, hogy idejében tájékoztassuk a fiatalokat, mi várhat rájuk év végén. Bizony nem sok jóval biztathattuk őket; akkoriban vetették fel a parlamentben a pályakezdők munkanélküli-segélye megszüntetésének gondolatát. Teljesen egyetértek egyébként vele: nincs annál erkölcsileg bomlasztóbb ebben a korban, mint letömi a lelkesedésüket, szétzúzni ambíciójukat. Ha annyi tanulás, erőfeszítés után tétlenségre kárhoztatják őket, és ezért még pénzt is kapnak, hogyan várhatnánk el tőlük, hogy becsüljék a munkát. A valódi segítség az, ha megtanítjuk őket, miként legyenek keresettek a munkaerőpiacon. Előkészítő munkánk során eddig 42 fiatal választotta a nyár második felében induló „impulzus” tanfolyamunkat. A humánpolitikai szolgáltatások bemutatása mellett segítünk nekik önmaguk valósabb megismerésében. Második lépcsőként „pályakeresési tréninget” tervezünk, szintén tanfolyam formájában, ahol a konkrét technikákat tanítjuk meg nekik. A cél: felnőtten, munkavállalásra mind szakmailag, mind lelkileg alkalmasan, apuka-anyuka kezének szorongatása nélkül kopogjanak leendő munkaadójuknál, a Job-tárgyaláson, és képesek legyenek ott korrekten, meggyőzően szerepelni. Tóth Szilárd, a szentgotthárdi munkaügyi kirendeltség vezetője szerint a vártnál jóval többen — 21 -en — keresték fel őket szombaton. Ez a szám a térséghez viszonyítva is magas. A szakemberek számára meglepő volt, hogy a fiatalok szüleikkel keresték meg a kirendeltséget, bár a kirendeltségvezető szerint kedvező, hogy a szülők is érdeklődnek szolgáltatásaik iránt. Kötetlenebb kontaktus Tóth Szilárd, a pályakezdők egyik nagy problémájának azt látja, hogy a gimnáziumban érettségizetteket a magyar közigazgatás szakképzetlennek tekinti, érettségi utáni képzésük pedig nincs megoldva. Véleménye szerint ezeket a fiatalokat nem feltétlenül kell betanított munkakörbe szorítani. A kirendeltség az iskolákkal és szülőkkel közösen igyekszik elérni azt, hogy csak azok a gyerekek válasszák a gimnáziumot, akik később szeretnének továbbtanulni , így valamennyire csökkene a pályakezdő munkanélküliek száma. Tóth Szilárd a szombati nyitvatartást nagyon érdekes és jó kezdeményezésnek ítéli meg. Tapasztalatai szerint ezen a napon sokkal kötetlenebb kontaktus alakult ki köztük és az ügyfelek között, mint a hivatalos fogadóórákon. — Sikeresnek értékelem a szombati programot: hetvennyolc érdeklődő volt, és sokuk már a jövő héttől munkába állhat —informált bennünket Harangozóné Vígh Ilona. A szombathelyi kirendeltség vezetője beszámolt arról is, hogy júniusban mintegy százkilencvenen keresték a munkaügyi központ szolgáltatásait. A szombathelyi kirendeltségen több tervet is dédelgetnek a szervezők: ilyen többek között az érdeklődésvizsgálati tréning, mely hatékony segítséget nyújt az elhelyezkedésben. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Lesz-e gyerekjegy a Vasi Volán járatain? • Besenyő Viktória A Fővárosi Közgyűlés döntése alapján július 1-jétől olcsóbbak lesznek egyes jegyek a metrón és a kisföldalattin. Korábban egyebek között azt is fontolgatták, hogy bevezetik a BKV járatain a nyári időszakra a húszforintos gyerekjegyet. Az elképzelések szerint a kedvezmény akkor illette volna meg a tizennégy éven aluliakat, ha legalább négy gyerek utazik együtt. A szűkös anyagi lehetőségek azonban nem engedték meg, hogy más tömegközlekedési eszközökre is kiterjesszék a kedvezményeket. — A Vasi Volán Rt. sem tervezi ilyesfajta új kedvezmények bevezetését a helyi buszjáratokon — tájékoztatta lapunkat Táncsics Sándor, a részvénytársaság koordinációs menedzsere. — Ha bevezetnénk a húszforintos gyerekjegyet, nem valószínű, hogy sokan élnének ezzel a lehetőséggel. Azok a tanulók, akiknek van érvényes diákigazolványuk, 390 forintért válthatnak összvonalas havi bérletet, amely valamennyi szombathelyi járatra érvényes, és egy hónapig annyiszor utazhatnak vele, ahányszor csak akarnak. Ha egy gyerek húszforintos jeggyel csupán tíz alkalommal utazna oda-vissza egy járaton, rosszabbul járna, mint ha bérletet váltana. Budapesten nagyobb az idegenforgalom, összehasonlíthatatlanul több külföldi és hazai turista fordul meg a fővárosban, mint Szombathelyen, és azok igénybe veszik a helyi tömegközlekedési eszközöket is. Valószínűnek tartom, hogy Budapesten az olcsóbb jegyárakkal a blicceléseket szeretnék visszaszorítani. GLOSSZA Disztingváljunk Ki kell jelentenem, hogy Kunos Péter urat, az Agrobank egykori vezérét, semmiben nem tudom hibáztatni. Jogvitáját, az Agrobankot megörökölt Mezőbankkal, magánügyének tekintem. Azt pedig, hogy a törvényes feltételeket figyelmen kívül hagyó elbocsátásáért beperelte a nevezett intézményt, állampolgári méltóságával együtt járó, jogkövető magatartásnak tartom, így kell ezt csinálni, ha azt akarjuk, hogy rend legyen végre. Ha majd felmarkolja az őt ért sérelemért elsőfokon már megítélt negyvenmilliócskáját, költse el egészséggel. (Hiszen nem történne másként, ha véletlenül nem is ezt kívánnám. Akkor meg minek strapálom magam.) A dolognak ezzel a részével rendben is volnánk. A további fejleményekről nincsenek értesüléseim, ahhoz köthetően csak reményeim vannak. Remélem, hogy azt, aki elfelejtette időben megnézni Kunos úr elbocsátására vonatkozó előírásokat (és az negyvenmillióba került), nem érte méltánytalanság. Miért is? Ha nem nézte meg, biztosan oka volt rá. Esetleg íróasztalának éppen a legalsó fiókjában voltak a keresett iratok, és olyan fárasztó hajlongani. Végtére is, aki egy bankvezért csak úgy ukmukfukk lapátra rakhat, az nem lehet akárki, azt nem szabad pozíciójával összeférhetetlen tevékenységre kényszeríteni. Disztingváljunk kérem. Remélem—majdnem biztos vagyok benne—, hogy ezért a kis figyelmetlenségért nem vonták meg tőle esedékes prémiumát, nem mellőzték a béremeléseknél, előmenetele is töretlen ívben emelkedik, és így e feledhető ügyecskével kapcsolatban kellemetlen emlékek már nem tanyáznak benne. Bernát B. Oroszországi választások (A héten arra tekint a világ) (Lakatos Ferenc karikatúrája)