Vas Népe, 1997. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-01 / 27. szám

1997. februári. SZOMBAT KRÓNIKA Népakarat a népszavazás? (Folytatás az 1. oldalról) Heigl István (Polgári Együtt­működés) kifejtette: a két város­rész lakói azzal, hogy a népsza­vazást kezedeményező aláírás­­gyűjtés sikerrel járt, jogot szereztek ahhoz, hogy az általuk kért körben írják ki a népszava­zást, azokat kérdezzék meg, aki­ket a dolog érint. Ám ha az egész városban tartott népszavazáson a lakosság kevesebb mint fele vesz részt, érvénytelen lesz a szavazás. Prugberger Emil (független) az érintett városrész képviselője leszögezte: Megnyugvással ta­pasztalta, hogy a polgármester neve nem szerepel a 17 aláíró képviselő között. Meggyőződé­sét fejezte ki, hogy Wagner András elfogulatlanul bírálja el magában ezt az ügyet. (Ezzel kapcsolatban a polgármester a vita során kijelentette: aláírása azért nem szerepel a kérdéses beadványon, mert azt az előírás szerint a polgármesterhez cím­zik. Egyébként egyetért aláíró képviselőtáraival. A szerk.) A képviselő az önkormányzat szervezeti és működési szabály­zatát olvasta fel, eszerint a nép­szavazást, helyi ügyben az ab­ban érintett két vagy több szom­szédos körzetben ki kell írni, ha azt a lakosság több mint 20 szá­zaléka kéri. A szóban forgó két körzetben a szükséges aláírá­soknál több gyűlt össze, tehát nem lehet vitatni a népszavazás jogosságát. A népszavazást úgy kell kiírni, ahogyan azt a kezde­ményezők kérték. Fizet a TOTAL Németh Kálmán (SZDSZ) el­mondta: sajnálja, hogy ez az ügy idáig fajult, bár maga is tiltakoz­na a kút ellen, ha ott lakna. Tu­domása szerint a TOTAL meg­egyezett az építési engedélyt ki­fogásoló Országos Műemlékvé­delmi Hivatallal, és 15 millió forint pluszköltséget vállalva olyan benzinkutat épít, amely minden környezetvédelmi, épí­tészeti és műemlékvédelmi elő­írásnak megfelel. Kötelességük kiterjeszteni a népszavazást, hi­szen miután az ügy ekkorára da­gadt, a belvárosi benzinkút min­denkit érint valahogy. Más véleményen Kovács Jenő (MDF) képvi­selő mondta: „Véleményem megváltozott. Nem tudtam, hogy a dolog ekkora lakossági tiltakozást vált ki. Azért döntöt­tem a benzinkút mellett, hogy a városnak több pénze legyen.” Kaczmarski János jegyző el­mondta: ha az építtetőnek érvé­nyes engedélye lesz, felépítheti a benzinkutat, nem kötelező rá a népszavazás eredménye. Bíró­ságon, vagy peren kívüli egyez­séggel lehet a kérdést rendezni. Rába László tanácsnok az ügyrendi és jogi bizottság véle­ményét ismertette: szerintük ab­ban, hogy kettő vagy „több” vá­lasztókörzetben kell kiírni a népszavazást, benne van a város egésze is, a több pedig tartal­mazza a kevesebbet, tehát a nép­szavazást kezdeményezők kí­vánsága, akarata is teljesül. Heckenast Gusztáv (Polgári Együttműködés) szerint obst­­rukcióval, előre tervezett fon­dorlatos lépéssel állanak szem­ben, hiszen az ellenzéki képvi­selők csak a közgyűlés napján ismerhették meg a 17 képviselő beadványát, amely eredeti szán­dékától eltéríti a népszavazást. Elvileg két, egymástól függet­len népszavazást kellene kiírni, ez pedig furcsa helyzetet idéz elő. A politikai felelősséget azoknak kell vállalni, akik igen­nel szavaztak a benzinkútra. Wagner András polgármes­ter erre így reagált: „Mielőtt Heckenast képviselőtársam megszédülne saját igazmondá­sától, tájékoztatom: a frakcióve­zetők egyeztető tanácskozásán szó volt erről a készülő javaslat­ról. Nem hiszem, hogy a frak­cióvezetők közül bárki hallás­­károsult lenne.” Heckenast Gusztáv riposztja ez ügyben: „Jelentem polgármester úrnak, hogy nem szédültem meg az igazmondástól, sem a pénztől, sem pedig a hatalomtól.” Szabó Gábor (Polgári Együttműködés) figyelmeztette a képviselő-testületet: a demok­rácia íratlan szabályai szerint a választók megválaszthatják, el­lenőrizhetik, de el is zavarhatják a képviselőket. Politikai ciniz­musnak tartja, hogy a népszava­zás kiterjesztésével áthárítják a felelősséget a külterületek la­kóira. Döntés előtt kellett volna megkérdezni a lakosságot. Kaczmarski János egy köz­bevetés kapcsán elmondta: a részletes rendezési tervben be­­rajzoltan szerepelt a benzinkút. Ezt két ellenszavazattal fogadta el a képviselő-testület. A felelősség Ipkovich György (MSZP) ki­fejtette: több fórumtól is előze­tes véleményt kértek, hogyan ír­ható ki, kiírható-e egyáltalán a népszavazás. Egyik hatóságtól sem érkezett válasz. Ha döntés születik, az önkormányzatnak kell vállalnia a felelősséget, de ehhez minden esetleges követ­kezményről tájékoztatni kell a lakosságot. A helyzet pedig az, hogy legalább 4-500 millió fo­rinttal a zsebben lehet leülni tár­gyalni a TOTAL-lal, hogy az üzletet vissza lehessen csinálni. Ehhez azonban meg kell jelölni azokat a forrásokat is, hogy hon­nan vegyék el a pénzt. Galavits Ferenc (SZDSZ) ar­ról kért tájékoztatást, felme­rült-e annak gyanúja, hogy az aláírásokat esetleg pénzért gyűj­tötték. Kaczmarski János jegyző elmondta: Valóban érkezett egy ilyen tartalmú bejelentés. Az aláírásgyűjtést irányító Lakos Dezső jegyzőkönyvbe mondta: „Nem gondolja, hogy ingyen vállalták a munkát? Az esetet nem vizsgálták tovább, bár je­lezték azt a választási bizottság­tól. (Lakos Dezsőtől—neki ezen a közgyűlésen nem adtak szót— úgy értesültünk, egyedül azok a főiskolás diákok kaptak némi tiszteletdíjat, akik vállalták az aláírásgyűjtő ívek széthordását. A pénzt az érintett lakók adták össze. A szerk.) Karácsony Mária (KDNP) azt firtatta: úgy lenne logikus és törvényes, ha két egyenlő értékű beadvány alapján két népszava­zást írnának ki. Kugler István (Polgári Együttműködés) az Országos Műemlékvédelmi Hivatal két állásfoglalását olvasta fel, a ha­tóság mindkétszer elutasítja a műemlékvédelmi előírásokat sértő építkezést. Arról, hogy a hivatal megváltoztatta volna a véleményét, eddig nem értesült. A TOTÁL ezek szerint a szak­­vélemények szerint ma sem ren­delkezhet építési engedéllyel. Azt szintén politikai cinizmus­nak nevezte, hogy a város lakos­ságát a 4-500 millió forint emle­getésével riogatják. Szerinte a szerződés szerint legfeljebb 120 millió forintot kellen visszafi­zetni a TOTAL-nak. Csalódott lakók A vita végén az érintett pol­gárok nevében előzetes bejelen­tés alapján felszólaló Keppel Ti­bort hallgatták meg. A lakók szószólója csalódottságának adott hangot amiatt, hogy az ön­­kormányzat ismét az érintettek feje fölött dönt, sőt a népfelség útján jogait gyakorolni akaró polgárokat vesz semmibe. Ez a magatartás jellemző a magyar politikai életre, ezért ábrándul­­tak ki az emberek — mondta. A képviselő-testület ezek után 19 igen szavazattal, 9 elle­nében, 2 tartózkodás mellett azt fogadta el, hogy Szombathely egész területén legyen népsza­vazás március 23-án, vasárnap. „A benzinkút csak egy ügy a sok közül” A benzinkúttal kapcsolatos helyi népszavazásról beszélt elő­ször tegnapi sajtótájékoztatóján Wagner András polgármester. Sajnálatosnak minősítette, hogy az ügy a népszavazásig jutott, nem mintha az lenne sajnálatos, hogy a népfelség elve alapján a lakosság gyakorolhatja jogait, tette hozzá. A népszavazás kiter­jesztését az egész városra jogos­nak minősítette, hiszen az is az egész város ügye, hogy vissza kell-e fizetni pénzt vagy nem. Or­szágos tanulságai is lesznek a szavazásnak, mert a népi kezde­ményezésről szóló törvények most vizsgáznak. Dönthetett volna úgy a testü­let, hogy nem ír ki népszavazást? Igen — mondta Wagner András —, de az az Alkotmánybíróság előtt vitatható lett volna, mert a helyi rendelet úgy szól, hogy ha megfelelő számban összegyűl­nek az aláírások, a szavazást ki kell írni. Két népszavazás lesz-e vagy egy? A válasz: egy lesz, mert ez városi ügy. A közgyűlés mérle­gelése szerint a lakossági aláírás és a képviselői kezdeményezés egyenrangú. Az érintett nyolca­dik és tizenegyedik körzet lakos­sága a városi szavazáson belül mondhat véleményt. Dr. Kacz­marski János jegyző hozzáfűzte: a népszavazásról szóló helyi ren­deletet módosítani kell, valószí­nű már a következő közgyűlésen. A jelenlegi szabályokból nem tű­nik ki, mi számít összvárosi ér­deknek s mi választókerületinek. Ha érvényes és nemleges lesz a népszavazás eredménye, fel­­áll-e a városvezetés, levonja-e a politikai következtetést? A pol­gármester válasza: Nem tartom valószínűnek, hogy leszavaznak bennünket, egyébként is ezernyi kérdéssel foglalkozunk, ha egy­ben nem fogadják el a döntésün­ket, azt nem tartom olyan jelentő­ségűnek, hogy le kelljen monda­nunk. Az aláírásgyűjtők az Alkot­mánybíróságnál kívánnak pa­naszt tenni. Mit szól ehhez? Ak­­kor lenne indokolt a panasz, ha nem írtuk volna ki a népszava­zást, mondta a polgármester. A jegyző hozzáfűzte: a törvény sze­rint jogszabálysértő elutasítás miatt lehet az Alkotmánybíró­sághoz fordulni. A zárt ülésen elhangzottak kö­zött szerepelt a Fő téri foghíj be­építésének ügye. A közgyűlés felhatalmazta a polgármestert, hogy február 10-éig írjon alá szerződést az OTP Ingatlan Rt.­­vel a terület eladásáról és a terve­zett beruházásról. Az elképzelé­sek szerint az OTP, a Hypobank, a TÁKISZ irodáit, a Spar szuper­marketjét és több kisebb üzletet fogadna magában a beépítés. 211 parkolót létesítenek, ebből ill­et mélygarázsban. Április végére készül el a belváros részletes ren­dezési terve, addigra kell elkészí­teni a foghíjbeépítés tervét is, utána kezdődik az építési enge­dély kiadásának eljárása. Megkezdődött a város eladósodása A Polgári Együttműködés frakciójának sajtótájékoztatóját Kugler István frakcióvezető és Gombás Endre városi képviselő tartották. Kugler István kifejtet­te: az országos területfejlesztési koncepció Szombathelyt szinte leradírozza a térképről. Olyan szerepet szán a városnak, amely a frakció tagjai számára elfo­gadhatatlan. A vasi országgyű­lési képviselők súlya a parla­mentben kicsi, nem tudják a he­lyi érdekeket érvényesíteni. Ezért a nyilvánosság eszközei­vel fognak küzdeni, a közgyű­lés javaslatukra pedig napirend­jére tűzte ennek a kérdésnek a megvitatását. A készülő költségvetésről el­mondták: első olvasatra is szem­betűnő, hogy ebben az évben az önkormányzat feléli azt a pénzt, ami a privatizációból felhalmo­zódott. Egyetlen olyan beruhá­zás sem indult azonban, amely forrásokat teremtene. Elkezdő­dött viszont a város eladósodá­sa, ez pedig elképesztő politikai felelőtlenség. Nem 400 millió, hanem a kapcsolódó hitelekkel együtt 1 milliárd forint a hitel, amit fel szándékoznak venni. A népszavazás kiírásának ügyében Kugler István kijelen­tette: meg kell vizsgálni, hogy a 17 képviselő beadványa jogilag egyáltalán megállja-e a helyét. A képviselők határozati javasla­ta ugyanis nem olthatja ki az ere­deti népszavazásra vonatkozó népi kezdeményezést. Felmerül annak lehetősége is, hogy a jog­gal való visszaélés történt. Beje­lentette: mihelyst kezükben van a döntésről szóló hitelesített jegyzőkönyv, a közigazgatási hivatalhoz fordulnak. Tűrhetet­len, hogy nem készült írásos elő­terjesztés, az ellenzéki képvise­lők csak közgyűlés előtt értesül­hettek a beadványról. Gombás Endre elmondta: be­igazolódott a hatalom megbíz­hatatlansága. Zárt ülésen úgy neveztek ki a Prenor felügyelő­bizottságába külső embert, hogy felrúgták az ellenzékkel kötött megállapodást. Az ellenzék je­löltje Kugler István volt. VAS NÉPE 3 ...................——" •" 111 Tanulópénz • Fodor Sándor Ne csak benzinkutasokat az önkormányzatokba, olvasható a keserűákombákom a Kiskar utcában, s ha egy idegen vélet­lenül kibetűzi a feliratot, bizony okkal kezdi csóválni a fejét. Jó kis város lehet ez, gondolhatja, legalábbis az üzemanyagtöl­tők számára. Mi, ittlakók persze tudjuk, hogy ez túlzás, azért nem ekkora a baj, ám az, hogy ez a felirat buszról, taxiból, sé­tagalopp közben is jól olvasható, azért mégiscsak jelez vala­mit, miképpen az a tény is, hogy népszavazás lesz arról, amiről általában üzletemberek szoktak dönteni. Ám, hogy idáig fajul­­tak a dolgok, azon talán érdemes volna kicsikét eltöprengeni. Egy benzinkút a város szívében nem olyan különös jelenség, pláne ha még némi pénzmagot is jelent a város kasszájába. Hogy ez Szombathelyen démonná, bezinszagú szörnyeteggé terebélyesedett, annak különös okai vannak. Ugyanis két kitű­nő alkalom kínálkozott a démonocska megfékezésére. Az első, amikor egyértelművé vált a Total vételi szándéka. Tudható volt, hogy a bezinkút terve irritálni fogja a környék lakóit, elő­ször tehát őket kellett volna meggyőzni arról, hogy a terület ilyen célú eladása a városlakók közös érdeke, s nem kell félni attól sem, hogy esetleg benzin fog folyni a Perint helyén. Bizo­nyára nem lett volna könnyű meggyőzni az értetlenkedőket, hi­szen tényleg, mi a fenét keres a Székesegyház és a püspöki is­kola szomszédságában egy benzinkút, de talán venni kellett volna a fáradságot. Ehelyett döntött a testület, aztán jöhetett a lakossági fórum. Ilyenkor viszont óhatatlanul gyanakodni kezdenek az emberek, még ott is suskust sejtenek, ahol talán nincs is. És akkor demokráciára, meg miegyebekre hivatkozva elkezdenek tiltakozni. Ami roppant kínos tud lenni, mert nem lehet kitérni előle, hiszen valamennyien a demokrácia ádáz hí­vei vagyunk. Lett népi kezdeményezés, újratárgyalta a testület az ügyet, s itt volt az újabb ragyogó alkalom, hogy belesóhajt­sanak az építést szorgalmazók a harsonába, és visszavonulót vezényeljenek. Hiszen a jóemlékű Vektor-ügy kapcsán plusz­­bevételhez jutott a város, a költségvetés súlyos helyzete már nem tűnt egészen precíz indoknak, ám a kutat támogató szená­torok elszántan kitartottak korábbi döntésük mellett. Hogy mi­ért, erről nyilván ők tudnak épületes indokokkal szolgálni, mindenesetre a hajó itt végleg kifutott a kikötőből, és elindult komorabb, barátságtalanabb vizek felé. Nyilvánvaló volt, hogy a fölhorgadt népakarat nyomán ösz­­szegyűlnek a szükséges aláírások népszavazás-ügyben, s az is nyilvánvaló volt, hogy a testület nem térhet ki, nem tehet mást, mint fejet hajt a választók akarata előtt. Ám csütörtökön este valami egészen mással kellett szembesülniük a televízió előtt kucorgóknak. Kiderült, hogy 17 városatya elirigyelte a népi kezdeményezést, s ők is népszavazást óhajtanak, ezúttal az egész városra kiterjesztve. Kioltva ezzel a több mint 1800 vá­lasztópolgár eredeti szándékát, nevezetesen, hogy az ügyben érintett választókörzetekben legyen csak népszavazás. Az per­sze egy másik kérdés, hogy vajon eme képviselők kitől kaptak felhatalmazást arra, hogy előálljanak ezzel a nagyszerű ötlet­tel, megkérdezték-e választóikat, hogy ugyan mit szólnának ahhoz a remek ötlethez, hogy ők is szavazhatnak. Itt minden bizonnyal frakcióegyeztetés történt, majd utána a csütörtöki ülésen azoknak a riogatása súlyos százmilliókkal, akiket elvi­leg szeretnének bevonni a döntésbe, vagyis a demokrácia gya­korlásába. Talán nem véletlen, hogy a jeles este legszomorúbb városlakója Keppel Tibor volt, aki az érintett körzetek lakói­nak nevében szólamlott föl. Illetve csak állt, kereste a szava­kat, aztán kifakadt, hogy tulajdonképpen ők most itt át lettek verve. S a város elöljárói, akik a Keppel úrhoz hasonló feleba­rátainkat képviselik abban a házban, kicsit csodálkozva néz­ték a jóember kifakadását, vajon miért nem érti ez a szegény Keppel úr, hogy ők csak a javát akarják... Mondjuk, ha Keppel Tiborral minderről kicsit előbb kezde­nek el társalogni, akkor most nem lenne mindenben és min­denkiben csalódott. Nem kár a népszavazásra szánt hatmillió­ért, mondta Wagner András polgármester, ez lesz a demokrá­cia tanulópénze. Csakhogy a démon elszabadult, s ha az isten­adta nép városszerte a benzinkút ellen szavaz, ezzel egyszersmind a város vezetői ellen is szavaz. Ezt tudniuk kel­lett azoknak, akik a népszavazás kiterjesztését akarták. S a számla nem hatmillió, hanem minimum 130, plusz a csendes, ám felelősségteljes távozás. S ez lesz az igazi tanulópénz. Távozás és érkezés

Next