Vas Népe, 1997. szeptember (42. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-01 / 203. szám

1997. szeptember 1. HÉTFŐ KRÓNIKA Kereszténydemokraták új szövetsége (Folytatás az 1. oldalról) „A hitelesen értelmezett szel­lemi és politikai Barankovics­­örökséget hasznosítva partnerei leszünk a keresztény és nemzeti értékeket hangsúllyal képvise­lő, demokratikus elkötelezettsé­gű és európai háttérrel rendelke­ző társadalmi szervezeteknek” — hangsúlyozta Pálfalvi Attila, akitől megtudtuk azt is, hogy a Kereszténydemokrata Szövet­ség tagjai szimpátiával kísérik a KDNP Isépy Tamás nevével fémjelzett egykori parlamenti frakciójának Fideszbe való ván­dorlását. „A szövetség tagjai megőrzik függetlenségüket, ke­reszténydemokrata alapállásu­kat, s ebben a Fidesz vezetői is segítségükre lesznek” — mond­ta Pálfalvi, aki társaival együtt komoly gesztusként értékelte, hogy „Orbán Viktor megkövet­te az egyházat pártja 1990 és '94 közötti magatartásáért”. A szövetség elnökségébe is beválasztott Básthy Tamás szin­tén úgy gondolja, hogy „Orbán gesztusa megnyugtatta a jelen­lévőket, mert e szavak jegyében valóban új lapot lehet kezdeni”. „Szombaton az volt az érzésem, hogy a múltról beszélünk, de a jövőnek szólunk: európai, kire­kesztésmentes és polgári mó­don. A fiatalság, a Fidesz gene­rációja találkozott a nagyszülők nemzedékével” — fogalmazott a kőszegi polgármester, aki ko­molyan bízik egy Fidesz— MDF—Kereszténydemokrata Szövetség alkotta unió létrejöt­tében, amelyben — ahogy az MKSZ alapító nyilatkozata is fogalmaz — „végre létrejöhet a hasonló gondolkodású politikai pártok szoros együttműködése. Éppen ezért e pártok ne egymás ellen indítsanak jelölteket, ha­nem minden választókörzetben a nemzetért felelősséget vállal­va közösen induljanak, mert csak így gyűjthetik össze a mér­sékelt politikai erők összefogá­sát szorgalmazó, s a nemzeti és keresztény értékeket fontosnak tartó polgárok szavazatait”. Az önkormányzati kérdések­ről szólva Básthy Tamás kije­lentette: egyetért a tanácskozá­son jelen lévő Gémesi György gödöllői polgármesterrel abban, hogy az önkormányzati politi­kában olyan centralizációs fo­lyamatok indultak el, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák az ellenzéki pártokhoz tartozó pol­gármesterek vezette képviselő­­testületeket. A kőszegi polgár­­mester szerint a szövetség nemcsak ellensúlyt képezhet a baloldali önkormányzati közös­séggel szemben, de új, toleráns kereszténydemokrata önkor­mányzati eszményt is felvázol­hat a választópolgárok előtt. Básthy Tamás szerint az ön­­kormányzati tanács intézmé­nyét soha nem sikerült a KDNP keretein belül létrehozni, pedig nagy szükség lett volna rá. „Ma, amikor a szocialista többségű önkormányzatok vezetőinek ke­zében komoly gazdasági hata­lom összpontosul, amikor a bal­oldali önkormányzati érdekek védelmére ott van a BÖK, csak jobb híján van szükség jobbol­dali önkormányzati szövetség­re. Gémesi György is úgy fogal­mazott, hogy normális esetben nem lenne szükség jobb- és bal­oldali önkormányzatokra, csak jelző nélküli önkormányzatok­ra, amelyek kizárólag a polgá­rok érdekeit képviselik. Az ülésen elhangzott, hogy „a kormánynak már csak kilenc hónapja van hátra”. „Ez pesszi­misták szerint kevés idő, szerin­tem azonban a szimbolikus ki­lenc hónap éppen elég lesz ah­hoz, hogy a magyar keresztény­demokrácia 'világra hozza' a megfelelő válaszokat” — mondta Básthy Tamás. Kerékpárút a hármashatár mentén? • Erős A stájer tartományi kormány nevében, Bad Gleichenbach kezdeményezésére Bad Glei­­chenbergben koordinációs meg­beszélést tartottak a napokban az osztrák—szlovén—magyar hár­­mashatárnál tervezett kerékpár­út létesítéséről. A tanácskozáson a Vas megyei önkormányzat képviseletében Fazakas Péter megyei főépítész vett részt. A megbeszélés résztvevői egyetértettek a hármashatár mentén kerékpárút létesítésével, tudtuk meg a megyei főépítész­től. A tervezett nyomvonal: Bad Gleichenberg—Fehring—J en­­nersdorf—Szentgotthárd—Fel­­sőszölnök—Martinje—Kuz­ma—Kramarovci—St. Anna/ Aigen-Bad-Gleichenberg. A tanácskozás alkalmat adott az útvonal bejárására is, miután a kerékpárút kialakítása a már meglévő, de kisforgalmú utakon történne. Az osztrákok eredetileg azt tervezték, hogy Alsószölnöknél jönne be a kerékpárút Magyaror­szágra, ám itt nincs határátkelő, s nem is szerepel a tervekben en­nek megnyitása, így helyette a szentgotthárdi átkelést válasz­tották. Igaz, egyelőre van egy másik határátkelőgond is: Felső­­szölnöknél egyelőre csak ma­gyar és szlovén állampolgárok léphetik át a határt, ezért a ke­rékpárút létesítésének alapfelté­tele ennek az átkelőnek a nem­zetközivé fejlesztése. Ezt az osztrák partnerek is szorgalmaz­zák. A hármashatár kerékpárút öt­lete a bad-gleichenbergiektől származik. A termálfürdővel rendelkező település a szomszé­dos magyar és szlovén területek­kel együttműködve ily módon kívánja megteremteni a térség­ben a kerékpáros turizmus felté­teleit. A beruházásnak ők a fő szervezői. Az elképzelések sze­rint az utak kitáblázására, vala­mint a reklámra fordított költsé­gek nyolcvan százalékát az EU Interreg-2 alapjából finanszíroz­nák, míg a többit a három or­szágnak, illetve tartománynak kellene fedeznie. A mintegy nyolcvan kilométeres közút be­kapcsolódhat majd a Zala me­gyei kerékpárút-hálózatba is. A vasi főépítész reményei szerint megvalósulás után számítani le­het arra, hogy a térségben nö­vekszik az idegenforgalom, ami kedvező hatással lehet az érintett települések gazdasági fejlődésé­re is. Németh Józsefné:­­— Na­gyon sok az a 18 százalék, amiről a lapjukban olvastam! Ki sem merem számolni, hogy a jövedelmünkhöz képest mennyire emelkedik a fűtés­díj. A kétszobás, távfűtéses la­kásunkban hárman élünk, minden helyiséget haszná­lunk. Igaz, hogy felszereltet­tük a költségmegosztót, ám ta­karékoskodni még így sem igen tudunk. Ennek a szerken­tyűnek is ott láthatják hasznát, ahol nem az összes helyiséget fűtik. Ráadásul a mi lakásunk egy tömbház saroklakása, nin­csenek oldalsó szomszédaink, akik „melegítenének” minket. Ha az áremelés mindenképpen elkerülhetetlen, nagyon jó len­ne, ha az önkormányzat vala­milyen módon kompenzálná azt a rászorulóknak. Marosfalvyné Jánosi Rozá­lia: — Nem tartom tisztessé­gesnek a szombathelyi távhő­­szolgáltató szándékát, hogy 18 százalékkal emelni akarja a fű­tésdíjat. Lassan elviselhetetlen lesz ez a teher, hiszen már ed­dig is rengeteget fizettünk a melegért. Háromszobás, táv­fűtéses lakásban lakunk négy gyerekkel, de az egycsöves fű­tési rendszer miatt nem tudunk takarékoskodni a hővel, kilátá­sunk sincs a fűtésszabályozás­ra és az egyedi mérésre, hiszen horribilis összegbe kerülne az átalakítás. Akkor is meleg a ra­diátor, amikor nekünk szüksé­günk sem lenne rá. Igenis, el­várjuk, hogy az önkormányzat — ha a képviselők megszavaz­zák a drágulást — valamikép­pen kompenzálja a nagymérté­kű emelést. Bárki Lajos: — Ha azt mondom, felháborító az újabb fűtésdíjnövelés, finoman fo­galmazok. Azt gondolom er­ről, hogy a távhőszolgáltató azért emel árat ilyen mérték­ben, mert így akar hozzájutni a pénzéhez. Tudom, hogy sokan nem fizették a nagyon magas fűtésdíjat, így most azokat akarják megsarcolni még job­ban, akik eddig korrekt part­nernak bizonyultak. A családi házunkat gázzal fűtjük, kon­vektorokkal, így tudunk taka­rékoskodni: ha nem tartózko­dunk otthon, lekapcsoljuk. Ha fokozni akarjuk a spórolást, bizony néha fagyoskodunk is. De a távfűtéses lakásban élő nyugdíjasok, kisgyerekesek nem tudnak spórolni. Ők vajon miből fizetik ezután a maga­sabb díjat? Sági István : — Ha a távhő­­szolgáltatók drágábban kapják az energiát, kénytelenek meg­emelni a fűtésdíjat. Ez így reá­lis, nem? Persze nem azt aka­rom ezzel mondani, hogy mél­tánytalanul nagy terheket rak­janak a fogyasztók vállára. Vagyis, ne akarják dupla annyi százalékkal többért adni a hőt, mint amennyivel az energia­­hordozók ára emelkedik. Nem lehet a fogyasztóról már több bőrt lehúzni. Talán kedvezőbb helyzetben vagyok, mint a pa­nellakók, hiszen én szabályoz­hatom a meleget. A vegyestü­zelésű kazánt decemberig kerti fanyesedékkel fűtöm, csak a nagy hidegekben kapcsolok át gázra. De így is sokba kerül a meleg. A nyugdíjasok járan­dósága meg nem emelkedik a terhekkel arányosan. VALAKI MONDJA MEG! VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Hányan juthatnak ideiglenes munkalehetőséghez? • MTI-információ Mintegy 20-22 ezer mun­kanélküli juthat ideiglenes munkalehetőséghez az idei közmunkáknak köszönhető­en, s e programok eredmé­nye, hogy az így foglalkozta­tottak 10-15 százaléka a ké­sőbbiekben állandó munka­helyhez is jut — mondta el Baksai Zoltán, a Közmunka­­tanács Hivatalának helyettes vezetője az MTI munkatársá­nak. A kormány idén négymil­­liárd forintot biztosított a közmunkaprogramok meg­szervezéséhez. Az érintettek érdeklődését jelzi, hogy a be­jelentett igény mintegy 14 milliárd forint volt, ami több­szörösen meghaladta a ren­delkezésre álló forrásokat. A legtöbb pályázat elsősorban az ország keleti részéből ér­kezett; ezekben a térsé­gekben vannak olyan telepü­lések, ahol a közmunkák je­lentik az egyetlen munka­­lehetőséget. A közmunkákra vonatkozó szabályozás bizo­nyos részletei október 15- étől változnak meg. Ettől az időponttól kezdve a minisz­tériumok közvetlenül már nem nyújthatnak be pályáza­tokat, ám a pályázók köre ki­bővül a települési önkor­mányzatok társulásaival és a minisztériumi irányítású közfeladatokat ellátó önálló jogi személyiségű szerveze­tekkel. A főosztályvezető a közmunkák jelentős eredmé­nyének tartotta azt is, hogy a már több éve munkanélküli­séggel küzdő állampolgárok, akik kikerülnek a munkaügyi központok regisztrációjából, e programok által újra jogot szerezhetnek a munkanélkü­li-járadékhoz, a jövedelem­­pótló kiegészítéshez, részt vehetnek a központok képzé­si, átképzési programjaiban. Új tanév GLOSSZA Történelmi idők A hetedik X küszöbén — tapasztalataimra támaszkodva — nyugodtan állíthatom, hogy történelmi időket élni meglehető­sen fárasztó, és rendkívüli módon igénybe veszi az ember szervezetét, különös tekintettel az idegeire. Még egy olyan kis országban is, mint a miénk, annyi minden történik állandóan, hogy az elképesztő. Ráadásul sohasem lehet előre tudni, hogy a későbbiekben mi válik fontossá vagy marad mellékes, ezért mindenre oda kell figyelni, mert különben lemaradunk a tör­ténelemről, ami—saját országunk történelméről lévén szó— semmiképp sem volna dicséretes. Ebből a meggondolásból kiindulva például az idén nyáron több mint öt A/4-es papírla­pot jegyzeteltem tele a kereszténydemokratákról anélkül, hogy fel tudnám mérni: okkal, vagy ok nélkül strapáltam ma­gam. Most is, amikor a KDNP néhány frakció nélkül maradt képviselője valószínűleg átül a Fideszhez, attól féltem, alapo­san megnövekszenek a problémáim. A közvélemény erősen megoszlott az esemény megítélésében, és úgy nézett kijegy­zetelhetek rogyásig. Szerencsémre a legtöbben azt fürcs­állot­ták, hogy a korosodó volt kereszténydemokrata képviselők a többi demokraták közül éppen a fiatalokat választották part­nerüknek. Nehéz volt elképzelni az érintettek korkülönbségé­ből adódó gondolati másság áthidalását. Az, hogy érezhetően ez vált fő kérdéssé, hála az égnek, megmentett a túlmunkától. Mert azt hiszem, a korosztályi különbség hangoztatása eleve nem jöhet számításba. Ugyanis ha egy kicsit eltöprengünk a közelmúltunkon, akkor rájövünk, hogy demokratának nagyjá­ból mindannyian egykorúak vagyunk. B. B.

Next