Vas Népe, 1998. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-02 / 27. szám

1998. február 2. HÉTFŐ Lassan ölő méreg a politikában A kompromisszumokról beszél Pető Iván, aki már nem az SZDSZ elnöke • Csala Péter Pető Iván, az SZDSZ volt el­nöke sokáig nem adott interjút azután, hogy „távozott a politika első vonalából”. Pénteki szom­bathelyi látogatásán sem mint politikust, hanem mint egy könyv társszerzőjét köszöntöt­ték. A könyv a Kádár-korszak­ról íródott, és Pető Iván szerint megjelenésének és az író—ol­vasó találkozóknak semmi kö­zük a most induló választási kampányhoz. — Hogyan érzi magát? — Kiválóan! Amikor az SZDSZ elnöke lettem, úgy vág­tam bele, hogy tudtam, ez nem az idők végezetéig tart. Föl vol­tam rá készülve, hogy ha kell, le tudjak mondani, abba tudjam hagyni a vezető szinten való po­litizálást. Az országgyűlési kép­viselőség mellett most már jut időm olyasmivel is foglalkozni, mint ez a könyv. A korábbi fe­szített tempóhoz képest oldot­tabb az életem. Nyolc évig vol­tam a politika első vonalában. Nem akarom azt mondani, hogy körülbelül ennyi idő az, amed­dig a vezető politizálást jó lelki­ismerettel lehet csinálni, mert ilyen szabály nincs. De én így határoztam... — A Tocsik-ügy után tulaj­donképpen ön volt az egyetlen politikus, aki lemondott. — Hasonló helyzetben most is hasonlóan döntenék. Bár a tá­vozásom a Tocsik-ügy­től idő­ben már viszonylag távol volt. Lemondásom után szándékosan hosszabb ideig nem kívántam interjút adni. Nem szerettem volna—ez a szándékom most is áll —, hogy a lemondásom okai kerüljenek a figyelem közép­pontjába. Döntésemnek több­nyire egyéni motivációi voltak. Más természetű ember az én helyzetemben valószínűleg nem mondott volna le. Nem volt semmiféle okom, hogy a To­csik-ügy miatt lemondjak. Az­zal viszont tisztában voltam, hogy a politikában a látszat néha jelentő­sebb, mint a valós történés. Tudtam, ha egy olyan rossz ügy­ben, mint a Tocsik­­botrány, bizottsági meghallgatásra kerül sor, ez akarva-akarat­­lanul is az elhaszná­lódásomhoz vezet. Lemondásom valódi oka az volt, hogy sok mindennel nem tud­tam azonosulni, amit képviselnem kellett. Távozásom idején az SZDSZ hullám­völgyben volt. Úgy gondoltam, hogy a párt egy új vezetővel eredményesebben tud politizálni. — Az MSZP-vel folytatott koalíciós kormányzás okozta személyes konfliktusait? — Az elmúlt három és fél év alatt valóban sok kompromisz­­szumot kellett kötnöm a koalíci­óban. Ezeket azonban az esetek többségében akkor elkerülhetet­lennek, és az ország érdeke mi­att fontosnak éreztem. Az ember azonban mégis úgy szeretne po­litizálni, hogy kompromisszu­mok nélkül, minél tisztábban azt képviselje, amit helyesnek tart. A politikai kompromisszum olyan, mint az a méreg, ami nem öl azonnal, de lassan felhalmo­zódik, és kritikus mennyiséget ér el a szervezetben. — Ön szerint hiba volt koalí­ciót kötni a szocialistákkal? — A koalíció megkötése ak­kor az ország érdeke volt. Meggyőződésem, hogy az el­múlt négy évben sok olyan do­log történt, ami egy egypárti MSZP-s kormányzás alatt rosszabbul történt volna. — Hogyan látja most az SZDSZ-t? — Úgy hiszem, az SZDSZ tisztában van saját helyzetével. Egy párt tevékenységének sok­fajta mércéje lehet. Úgy vágtam bele a koalícióba, hogy tudtam, az SZDSZ számára az népszerű­ségvesztéssel fog járni. Ha pár­tom 15 százalékot elér a válasz­tásokon, az tisztességes ered­mény lesz. — Fenntartható továbbra is az együttműködés a szocialis­tákkal? — Túlságosan mélyen ele­mezgetni, jósolni nem érdemes. Alakulhat úgy a helyzet, hogy az ország számára az lesz a legelő­nyösebb, hogy a kormányzást ez a koalíció folytassa. A közvéle­mény-kutatások szerint annak is realitása van, hogy az MSZP egyedül kormányoz. Most nincs olyan rendkívüli feladat az or­szág előtt, mint a gazdasági sta­bilizáció volt, egy abszolút par­lamenti többséggel rendelkező párt egyedül is kormányozhat. Bombariadó után testületi ülés (Folytatás az 1. oldalról) Ezért azt javasolta, hogy a gazdasági bizottság és a polgár­­mester vegye fel a kapcsolatot a körmendi földhivatallal, s tár­gyaljon arról, lehet-e helyi, ki­rendelt földhivatalt létrehozni a szövetkezet irodaházában, amely számítógépes összekötte­tésben lenne a megyei és kör­mendi hivatallal. Addig kérjék az ajánlattevő türelmét, de vételi szándékukat fejezzék ki. A tes­tület elfogadta a javaslatot. Vi­­niczay Tibor felvetette: ha nem lehet helyi földhivatalt létrehoz­ni, alakuljon egy önkormányzati vagyonkezelő szervezet, melyet szintén ebben az épületben le­hetne elhelyezni, de akár mind­két hivatal elfér a házban. KRÓNIKA Boross Péter: „A jövőt éljük fel” Az Antall-kormány 400 mil­lió forintnyi vagyont privatizált, a Horn-kormány ennek duplá­ját. 1993-ban az előző kabinet­nek álmában sem jutott eszébe az energiaszektort 100 százalé­kosan külföldi kézbe adni, leg­feljebb 30 százalékról volt szó; olcsó kampányfogás, hogy el­marad a energiaárak áprilisra tervezett emelése, az energia­­szolgáltatók — az elmaradt ha­szon miatt­­— már perlik az ener­giahivatalt. „Az a gazdaságpoli­tika, amely a szegénységgel próbálja az egyensúlyt létrehoz­ni, a jövő felélésével egyenlő”, az egyik legsúlyosabb kórtünet, hogy a lakosság 30 százaléka adósa a közüzemi vállalatok­nak, a költségvetési intézmé­nyek pedig a fizetésképtelenség határára sodródtak. „A mélyben ott kering 100 milliárd forintnyi hiány”; az MDF a nemzetet, a családokat akarja megerősíteni például gyermekek után járó adókedvezményekkel. Boross Pétertől, a korábbi miniszterel­nöktől hallottuk ezt pénteken es­te Kőszegen, ahol Rend, bizton­ság, gyarapodás címmel tartott fórumot. Bemutatta a körzet MDF-es képviselőjelöltjét, dr. Tóth Lászlót, Kőszeg jegyzőjét. (A képen balra.) Fotó: Kaczmarski Z. Papp Lajost felszólították (Folytatás az 1. oldalról) A költségvetésbe körülbelül 25 százalékos emelést építettek be, bár nagyobb emelés is elvi­selhető lenne. (A képviselők döntésére váró javaslat egyéb­ként 20, 30 és 50 százalékos emelést tartalmazott.) A témát előzetesen bizottsági üléseken is tárgyalták. A jogi bi­zottság 30 százalékos emelést javasolt, a gazdasági bizottság a költségvetési hiányra tekintettel nem értett egyet a tiszteletdíjak emelésével. Papp Lajos polgár­­mester ezt túlzott szerénység­nek tartotta, mondván, hasonló nagyságú városokhoz viszo­nyítva itt eddig is igen visszafo­gottan nőttek a tiszteletdíjak. Azonban a testületi tagok több­sége az emelés ellen foglalt ál­­lást(!). Ezután több szavazás kö­vetkezett, de a sok tartózkodás miatt eredménytelenek voltak. Ekkor a polgármester indítványt tett egy 20 százalékos emelés el­fogadására. Ez sem hozott ered­ményt, így a tiszteletdíjakról a következő ülésen ismét tárgyal­nak. Ezt követően — mivel sze­mélyét érintő napirendi pontról volt szó — Papp Lajos átadta Bognár Károly alpolgármester­nek az ülés vezetését. A polgármester illetményé­nek emelésére a jogi bizottság 16 és 20 százalékot is javasolt. A testületi tagok közül Mogyorósi Lajos azt kérte, a polgármester fizetéséről munkáját, eredmé­nyeit értékelve döntsön a testü­let. Gergye Rezső és Fixl László a 16 százalék megszavazását ja­vasolta. Ezt követően Kovács Árpád emlékeztetett arra, hogy a decemberi ülésen egyik képvi­selőtársa felvetette, miszerint a polgármester a testület megkér­dezése nélkül vett fel 13. és 14. havi fizetést. Ha igaz, hogy ez törvénysértő volt, akkor Papp Lajos mondjon le — indítvá­nyozta a képviselő. A fizetés­­emelésre pedig nemmel fog sza­vazni. Az elhangzottakról aztán némi vita alakult ki, amely nem nélkülözte a személyeskedést sem. Az alpolgármester igyeke­zett a vita élét csorbítani, s a fi­zetésemelés valamilyen mérté­kű megszavazását szorgalmaz­ta. Végül is ketten 20, hatan 16 százalékot szavaztak meg. Ez utóbbi érvényes szavazást jelen­tett, azaz ennyivel emelkedett ez évben a polgármester fizetése. ★ Papp Lajos polgármester la­punk kérdésére elmondta, hogy a korábbi testületi ülés zárt ré­szén Németh Zsolt képviselő vetette fel az év végi pénzfelvé­telek témáját. Mivel Németh Zsolt a mostani ülésen nem volt jelen, Gergye Rezső azt indítvá­nyozta, hogy a következő testü­leti ülésen ismét zárt ülés kereté­ben vitassák meg a témát. Majd az ülésen történtek után hajlan­dó bővebben nyilatkozni az ügyről. Egyelőre annyit árult el, hogy legfeljebb egy már korri­gált tévedésről lehet szó, tör­vénysértésről semmiképpen. Dr. Odor Ildikó jegyző sze­rint a 13. havi illetmény felvéte­le teljesen jogszerű volt, hiszen ehhez nem kell a testületi hozzá­járulás. A 14. haviként említett juttatás lényegében a hivatalnál képződött bérmaradvány dolgo­zók közötti kiosztását jelenti. A listán a polgármester is szere­pelt, a pénzt testületi hozzájáru­lás nélkül december elején neki is számfejtették. A hibát azon­ban később észrevették, s még a bizottsági ülések, illetve a de­cemberi testületi ülés előtt ezt a tévedésből kiutalt összeget a polgármester visszafizette. Szó sincs tehát törvénysértésről. VAS NÉPE 3 MEGKÉRDEZTÜK Hogyan ellenőrzik, ki nem fizet tévédíjat? • Treiber Mária 1998-tól adónak minősül a televízió előfizetési díja. • Hogyan készültek fel az új adó behajtására? — kérdez­tük dr. Kovács Évát, a szom­bathelyi önkormányzat adó­osztályának vezetőjét. — Korainak találom a kér­dést, hiszen az idén a szemé­­lyijövedelem-bevallásban nyilatkoznak arról, van-e a háztartásban tévé, vagy nincs. A tévédíj beszedését vagy a posta intézi továbbra is, vagy más céget bíznak meg vele, ez nem az önkor­mányzat hatásköre. • Mikor foglalkozik vele az önkormányzati adóhatóság?­­ Október közepéig kap­juk meg az összegyűjtött lis­tát, az adóhatóság a besze­déssel megbízott cég megke­resésére megy ki ellenőrizni, ha alapos gyanú merül fel ar­ra, hogy bizonyos háztartá­sokban nem jelentették be a tévékészüléket. • Ha több tévé van egy ház­tartásban, akkor is csak egy után kell fizetni? — A törvényben nem tér­tek ki erre a kérdésre külön. • Hogyan lehet „alaposan gyanús” valaki? Nyilván vannak előzetes adatok is, de a szomszéd is „besegíthet" ? — Korai még a kérdés. Nem tudjuk még, milyen gyakori az eltitkolás. • Mennyi bírságot kell fizet­nie annak, aki rajtaveszt? — Ha beigazolódik a gya­nú, a díj kétszeresét fizeti a mulasztó. Önkormányzati adóhatóságként azért is ne­héz felkészülni az ellenőrzés­re, mert még nem tudhatjuk, hányan lesznek, akik nem fi­zetnek. Igazából ezt a követ­kező év elején érzékeljük. Azt hiszem, az emberek többsége időben fizeti ezt a költséget. GLOSSZA Szempontok Miként az illetékesek — valahányszor csak lehetőségük adódik erre — rámutatnak: abból a tényből, hogy „tavaly csúcsot döntött a bűnözési hullám”, nem volna szerencsés el­hamarkodott következtetéseket levonni. A probléma összetet­tebb. A numerikus megközelítésen túl figyelembe kell vennünk a bűnügyek jellegének átstrukturálódását, hogy felismerhes­sük a száraz statisztika mélyén rejtőzködő, ám objektíven biz­tató, lényegükben eurokonform tendenciákat, melyek kompa­tibilisek a használatos modellekkel. Nem mehetünk el például figyelmetlenül amellett, hogy nőtt ugyan a gyilkosságok szá­ma, de csökkent az autólopásoké. E két adat, úgy vettem ki az illetékesek szavaiból, valamiképp kiegyenlítő hatással van egymásra. Ebben lehet valami. Hiszen ha az egyik nőtt, a má­sik meg csökkent, akkor az egyensúly változatlan, és szó sem lehet az állapotok romlásáról. E kérdés megítélésében sokkal magabiztosabb lehetnék, ha én is ismerném a szakértők hasz­nálta táblázatokat és mutatókat, melyekből kiolvasható, hogy hány autólopás számít azonos értékűnek egy gyilkossággal, hogy miként módosul a szorzó, ha a 72 éves áldozatot meg is erőszakolták, miként ha nem, hogy mit mutatnak a mutatók a 16 év alatti, és mit az e kor feletti elkövetők esetében. Úgy gon­dolom, eme ismeretek híjával érthető, ha nem igazodom el könnyedén a számok között, mert higgyék el, rendkívül nehéz ám kibogozni, hogy melyik lehetőség kedvezőbb a viszonyok alakulásának megítélése szempontjából, ha többször lopják el az autómat, vagy ha a legújabb divatirányzat szerint agyon­vernek. Igaz, ezt csak egyetlen alkalommal. B. B. A nap hőse Lakatos Ferenc karikatúrája

Next