Vas Népe, 2000. december (45. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

2000. december 30. SZOMBAT Nagy írók, kis sztorik Swift, Voltaire, Goethe és társaik Jonathan Swiftet arról fag­gatták, hogyan kell jól írni.­­ Mi sem könnyebb annál­­mondta a Gulliver szerzője mindig a kellő szót kell a megfelelő helyre írni.­­ Voltaire egy társaságban megdicsérte Haller berni tu­dóst. Figyelmeztették, hogy a tudós távolról sincs hasonló véleménnyel róla. - Nos, akkor talán mind a ketten tévedtünk - jegyezte meg Voltaire. Egy kötekedő diák a sétáló Goethe elé állt, és azt kiáltot­ta: - Bolondnak nem térek ki! - De én igen - mondta ud­variasan a költő. itt üt üt Goethe és Beethoven együtt kocsiztak egy csehor­szági fürdőhelyen. - Milyen kellemetlen híres embernek lenni, mindenki köszön nekünk - zsörtölődött a költő. - Ne törődjék velük, ke­gyelmes uram. Talán csak ne­kem köszöngetnek. # # it Victor Hugo nem szerette a tudálékosságot. Egyszer egy tudományos ülésen az előadó kijelentette: - A francia nyelv ha­nyatlása 1789-ben kezdődött. Hugo közbekérdezett: - És hány órakor, ha lenne oly kegyes megmondani? itt itt itt G. B. Shaw és Chesterton folyton kötekedtek egymás­sal. A rettentően kövér Ches­terton egyszer így fogadta a szikár Shaw-t: - Ha magát látom, mindig azt hiszem, éhínség tört ki. Shaw nem késett a válasz­­szak - Ha magát látom, azt kell hinnem, hogy maga okozta az éhínséget. ## itt vív vív Stendhal mondta: A tökéletes boldogság mindig megsemmisíti a re­ményt. Távlat nélküli világot teremt. ÉV VÉGE osszú évtizedek után Szombathe­lyen idén ismét volt Savaria Kar­nevál. Kormányzati tényezők - Dávid Ibolya kivételével - nem­igen tisztelték meg jelenlétükkel az ese­ményt. Ki tudja miért? Mindenesetre ha el­jöttek volna, valószínűleg ezekbe a jelme­zekbe öltöztek volna. Legalábbis LAKA­TOS FERENC karikaturistánk szerint. " Pille, aki hat lábat növesztett Társaival közös kifutóban tartják a fél éve született üszőt ■ Treiber Mária Életrevalóan jól viseli mind a hat lábát ez a májusban szü­letett, Pille névre hallgató vasi borjú. Nemeskoltán lát­ta meg a napvilágot, lakhe­lye jelenleg Sorkifalud-Kisfa­­lud major. Az évezredváltóra rövid interjút kértünk tőle. - Jó előjelnek tekinthetjük a harmadik évezred küszöbén, hogy ön egyszerre ilyen sok lá­bat növesztett? - Bú..., beszéljük meg! Nagy pénzért jó előjelként fogom elő­adni, kis pénzért rosszként. Mindegyiket elhiszik. És meg is tudom magyarázni. A harmadik évezred több, mint a második, ezért eleve több lábon kell állni. - De hiszen ön csak négy lá­bon áll, mint a többi párosujjú patás, a többi lábát meg csak úgy a hátán hordja. - Maga nekem ne magyaráz­zon. Egyik lábát se tudja a hátára vetni. Azonkívül meg nézze meg jól a csülkeimet, micsoda csülkök. Karcsú bokák, kidol­gozott vádlik, hajlékony inak, gyönyörű szőrzet. Mind a hat lábam arányosan fejlett. Kedves és vidám a természetem. - Hasonló korú borjútársai nem piszkálják? - Épp ellenkezőleg, ezek rám se hederítenek. Ezek nem embe­rek, hogy bámuljanak rám, mint borjú az új kapura. Megjegyzem azonban, hogy a szomszéd box­­ban a kisbikák már erősen vizs­latnak. - Ha ez így folytatódik, a kö­vetkező évezredben elő fogják írni, hogy csak a hatlábú borjak maradhatnak életben. A négylá­búakat meg letaszajtják a szaka­dékba. - Amilyen sebesen változik a világ, még ezt se tudom kizárni. Sokan szeretik a borjúlábat, rántva, sütve. A biotechnológia nem ismer határt, hamarosan föltalálják a csupaláb-borjút. - Mit kíván 2001 -re? - Életben szeretnék maradni. Azt se bánnám, ha másoknak mutogatnának, csak hagyjanak szabadon fickándozni. A hatlábú borjú nem maradt le a fejlődésben Fotó: Benkő Sándor VAS NÉPE . Búcsúzzunk humorral Mondások: 1. A Kádár-korszak ele­jén: - Ha velünk leszel, nem­­lehetsz ellenünk. 2. A Kádár-korszak vé­gén: - Aki még most is ve­lünk van, az nincs magá­nál. 50-es évek: Vadul csengetnek haj­nali háromkor egy bérház­ban. A házmester meg­nyugtatóan kiabál: - Semmi baj, elvtársak, csak a ház ég! Mikor volt itt jó világ? - Amikor a Vas egy fém volt, a Farkas egy állatfaj­ta, a Rákosi egy rendező­pályaudvar, a Révai egy lexikon. 60-as évek: Két kutya találkozik a lengyel­ NDK határon. - Te miért akarsz hoz­zánk menni? - kérdezi az NDK-s. - Szeretnék egyszer is­tenigazából jóllakni. És te mit keresel nálunk? - kér­dezi a lengyel. - Szeretném egyszer is­tenigazából kiugatni ma­gamat. Disszidált a dakszli és dicsekszik: - Tudjátok, mi voltam én otthon? Bernáthegyi. 70-es évek. - Mennyi kétszer kettő? - Az attól függ. - Mitől? - Hogy veszek, vagy el­adok. Gyárlátogatáson: - Hányan dolgoznak maguknál? - Mintegy a fele. 80-as évek: Kongresszusi bevezető: - Drága elvtársak, drá­ga elvtársnők, drága min­den... A zöldek: - Ki telefonált? - kér­dezi a feleség a telefont le­csapó férjétől. - Valami őrült. Azt kér­dezte, tiszta-e a levegő. Nem lehet kibírni ezeket a túlbuzgó zöldeket. Miért nem? - Miért nem vonul visz­­sza Kádár? - Meg akarja várni, amíg olyan állapot­ban adhatja át az országot, amilyenben átvette. Orbániába Orbán Viktor ül a folyó­parton és halat süt. Stumpf István kancelláriaminisz­ter kérdezi: - Mit csinálsz, Viktor? - Megsütöm az arany­halat! - S mi lesz így a három kívánsággal? • Orbán legyint. - Az már megvolt. Szibéria A transzszibériai exp­ressz valahol Ázsia köze­pén megáll a nyílt pályán. Iván odamegy a mozdony­­vezetőhöz és megkérdezi: - Miért állunk? - Mozdonyt cserélünk. - Miért? - Vodkáért.

Next