Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)
1885-04-08 / 40. szám
40. szám. Budapest, 1885. Április 8. Tizenhatodik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny TARTALOM. A képviselőház pénzügyi közlekedésügyi bizottságának jelentései, »a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság vágvölgyi vonalainak Szered és Galgócz-Lipótvár állomásai között épitendő összekötő vonaláról és az 1882 évi XLV., valamint az 1881 évi X. törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányok némely határozatainak módosításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. — A csata-ipolypászthól vonul közigazgatási lejárása — Különfélék. — igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó hivatal VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése »a szabadalmazott osztrák-magyar államvasút-társaság vágvölgyi vonalainak Szered és Galgócz-Lipótvár állomásai között építendő összekötő vonaláról és az 1882- évi XLV, valamint az 1884. évi X. törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányok némely határozatainak módosításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. *) Az 1882 : XLV. t.-cz., mely az akkor még osztrák államvasuttársulattal kötött szerződésről szól s az ezen törvényezőkkel beczikkelyezett szerződés és engedélyokmány kötelességévé tette a ma már osztrák-magyar államvasuttársaságnak, hogy a vágvölgyi vasúton a budapest-zsolnai közvetlen összeköttetést létesítse. Ez eredetileg a galanta-nagyszombati vonal útján teljesült; minthogy azonban a nagyszombati állomás Zsolna irányában fejállomást képez és egyébként is az összeköttetés a bécsi vonatokkal nehézkesnek mutatkozott, közlekedési és hadászati szempontok érdekében is felhivatott a nevezett társaság, hogy ennél gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést létesítsen. Ezen gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést van hivatva létesíteni a jelen törvényjavaslat által engedélyezendő szeredgalgócz-lipótvári összekötő vonal, mely által a budapest-zsolnai irány 15 kilométerrel rövidül s egyúttal megszüntetnek a nagyszombati fejállomásnál összetorlódott kezelési nehézségek. Ezen rövidülés közlekedési és hadászati fontosságán kívül, a pénzügyi bizottság kötelességének ismerte elsősorban azon kérdést bírálni meg, váljon ezen összeköttetés által a magyar államvasutakra nézve nem létesül-e hátrányos verseny. S e tekintetben egyéb részleteket mellőzve, kiemelendőnek találja, hogy egyrészről ezen összekötő vonal közlekedési, forgalmi és hadászati fontossága enyhítheti a verseny iránt netalán felmerülhető aggodalmakat, másrészről figyelembe veendő, hogy az osztrák-magyar vasúttársaság és a magyar állam közt az említett törvényekbe czikkelyezett szerződés létrejötte óta minden ellenséges viszony megszűnt, s így az ország helyesen felfogott közgazdasági érdekében is a kölcsönös versengés helyét csakis az általános közérdek foglalhatja el, minek helyes felfogását az azóta külön, magyarországi igazgatósággal biró társaság maga is több izben tényleg tanúsította. De mindezen kivül megnyugtató és legfontosabb azon körülmény, hogy az 1882. évi XLV. törvényczikkel beczikkelyezett szerződés 7. czikke szerint kötelezi magát az osztrákmagyar vasúttársaság, hogy azon vonalakat, melyek e szerződés alapján a társulat birtokába bocsáttatnak, valamint azokat, melyek ezentúl építtetni fognak, a m. kir. államvasutak ellen versenyre felhasználni nem fogja. Ez alapon a kormány hatalmában van minden káros versenyzésnek elejét venni s igy e tekintetben a magyar államvasutak érdekében a verseny hátrányaitól tartani nem kell. Az újonnan kiépítendő összekötő vonalnak természetes következménye, hogy az 1882 : XLV. és az 1884 : X. törvényczikkben megállapított garantia oly mérvben kiterjesztessék, a mily mérvben a társaság újabb vonalakra költekezik. Ez alkalommal azonban a közlekedési kormány czélszerűnek vélte az idézett törvényczikkben említett garantia kérdését egyáltalában rendezni s a pénzügyi bizottság a muga részéről csak helyeselheti, hogy ezen törvényjavaslat a vágvölgyi vonalak biztositékának alapjául szolgálandó tőkét fixirozza szemben az 1882: XLV. és az 1884 : X. törvényczikkekkel, melyekben e tőke s egyáltalában a garantia alapját képezendő befektetések még csak bizonytalan tényezőket képeznek s melyekben a befektetési tőke megállapítása is csak a végelszámolás utánra tartatott fenn. Ezen minden biztos számítást lehetetlenné tevő eddigi határozmányokkal szemben sokkal előnyösebbnek tartja a pénzügyi bizottság, hogy úgy az idézett törvényekben kikötött garantia, valamint a jelen törvényjavaslat alapján kiépítendő újabb összekötő vonal fejében kikötendő biztosíték alapját képező tőkék fix összegben állapíttassanak meg, mint az a jelen törvényjavaslat szerint tervezve van. Kiemelendőnek tartjuk, hogy ezen fix összeg is a javaslat szerint a társulatra nézve maximális, úgy hogy a társaságnak minden követelését egyszer mindenkorra megállapítja, viszont azonban az államra nézve fentartja azon előnyt, hogy ez összeg az engedélyes társaság által csak azon mértékben vehető esetleg igénybe, amennyiben az, annak alapját képező befektetések tényleg eszközöltetnek. Így tehát a biztosíték alapját képező összeg megállapítása az államra nézve soha sem képezhet nagyobb terhet, mint amennyi befektetés tényleg eszközöltetett. Viszont azonban bármennyire növekedjék is ezentúl a társaság befektetéseinek öszszege ezen vonalakon, az állam a jelen törvényjavaslatban megállapított maximális összegnél nagyobb összegnek biztosítására nem kötelezhető. Tekintve a közlekedés fejlődését általában, s tekintve különösen az osztrák-magyar államvasút ezen vonalainak fontosságát és forgalmát, kétségtelen, hogy a biztosítási összegnek az eddig kimutatható befektetési tőkék alapján történt fixírozása csakis előnyös lehet az államra nézve, mely minden valószínűség szerint mennél később történnék a végelszámolás , annál nagyobb összegekkel állana szemben. A garantia alapjául szolgáló összeg kiszámítása az idézett törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányokban foglalt 575% és a számítás alapjául vehető becsár és befektetések alapján történt, és mint a ministérium indokolásában részletezve van, a ministérium helyesbítése szerint 24 millióban állapíttatik meg. Ezen 24 millió egyes tételei legnagyobbrészt olyanok, amelyek már az idézett törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányokban biztosíttattak. Új tételeket képeznek: a Pozsony és Trencsén közt fekvő állomások megnagyobbítási költségei 500,000 frttal, melyeket főleg közforgalmi tekintetekből talált a kormány és vél a pénzügyi bizottság is felveendőknek; továbbá a szered-galgócz-lipótvári vonal építési költségei 750.000 frttal, mely vonal csak a jelen törvényjavaslat által lévén engedélyezendő, természetesen a múltban eddig még nem biztosíttathatott; végül új tényezőt képez a zsolna-csáczai második vágány kiépítésének költsége 1 millió 500.000 frttal, ezt azonban a pénzügyi bizottság szintén nem kifogásolhatta, amennyiben az ezen vonalon folyton növekvő forgalom e második vágány kiépítését elkerülhetlenné teszi. Ezen pengevonal pedig a vágvölgyi vasútnak üzleti folytatását képezi Csácza, — s illetőleg a csácza-határszéli vonalhoz, — úgy hogy a kérdéses pengevonal a vágvölgyi vasut lényeges kiegészítő részének tekintendő, mely nélkül a vágvölgyi vasút nagy fontosságú közlekedési és hadászati feladatának egyáltalán nem felelhetne meg. A pénzügyi bizottság tehát ezen régibb törvényeken nem alapuló tételeket szintén elfogadhatóknak tartja és így a maga részéről a 24 millió frttal kiszámított befektetési tőkét és az ennek megfelelő ht/ö°/0 1.248.000 frtnyi biztosítéki összeget igazoltnak találja. Megbírálandó volt továbbá azon kérdés, hogy a magyar államot ezen, a törvényjavaslat szerint megállapított kamatbiztosításból tényleg a jövőben fogja-e terhelni és mily összeg? Össze kellett tehát hasonlítanunk a jelen törvényjavaslat és a *) Lásd a törvényjavaslatot és indokolását lapunk i. é. 33. és 34. számaiban. .