Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)

1885-04-08 / 40. szám

40. szám. Budapest, 1885. Április 8. Tizenhatodik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny TARTALOM. A képviselőház pénzügyi közlekedésügyi bizottságának jelentései, »a szabadalmaz­ott osztr­ák-magyar államvasut-társaság vágvölgyi vonalainak Szered és Galgócz-Lipótvár állomásai között épitendő összekötő vonaláról és az 1882 évi XLV., valamint az 1881 évi X. törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányok némely határozatainak módosításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. — A csata-ipolypászthól vonul közigazgatási lejárása — Különfélék. — igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. Kiadó hivatal­­ VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház II. em. A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése »a szabadalmazott osztrák-magyar államvasút-társaság vágvölgyi vonalai­nak Szered és Galgócz-Lipótvár állomásai között építendő összekötő vona­láról és az 1882- évi XLV, valamint az 1884. évi X. törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányok némely határozatainak módosításáról* szóló törvényjavaslat tárgyában. *) Az 1882 : XLV. t.-cz., mely az akkor még osztrák állam­vasuttársulattal kötött szerződésről szól s az ezen törvényezőkkel beczikkelyezett szerződés és engedélyokmány kötelességévé tette a ma már osztrák-magyar államvasuttársaságnak, hogy a vág­völgyi vasúton a budapest-zsolnai közvetlen összeköttetést létesítse. Ez eredetileg a galanta-nagyszombati vonal útján telje­sült; minthogy azonban a nagyszombati állomás Zsolna irányá­ban fejállomást képez és egyébként is az összeköttetés a bécsi vonatokkal nehézkesnek mutatkozott, közlekedési és hadászati szempontok érdekében is felhivatott a nevezett társaság, hogy ennél gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést létesítsen. Ezen gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést van hivatva létesíteni a jelen törvényjavaslat által engedélyezendő szered­galgócz-lipótvári összekötő vonal, mely által a budapest-zsolnai irány 15 kilométerrel rövidül s egyúttal megszüntetnek a nagy­szombati fejállomásnál összetorlódott kezelési nehézségek. Ezen rövidülés közlekedési és hadászati fontosságán kívül, a pénzügyi bizottság kötelességének ismerte első­sorban azon kérdést bírálni meg, váljon ezen összeköttetés által a magyar államvasutakra nézve nem létesül-e hátrányos verseny. S e tekintetben egyéb részleteket mellőzve, kiemelendőnek találja, hogy egyrészről ezen összekötő vonal közlekedési, forgalmi és hadászati fontossága enyhítheti a verseny iránt netalán fel­merülhető aggodalmakat, másrészről figyelembe veendő, hogy az osztrák-magyar vasúttársaság és a magyar állam közt az említett törvényekbe czikkelyezett szerződés létrejötte óta min­den ellenséges viszony megszűnt, s így az ország helyesen fel­fogott közgazdasági érdekében is a kölcsönös versengés helyét csakis az általános közérdek foglalhatja el, minek helyes fel­fogását az azóta külön, magyarországi igazgatósággal biró tár­saság maga is több izben tényleg tanúsította. De mindezen kivül megnyugtató és legfontosabb azon kö­rülmény, hogy az 1882. évi XLV. törvényczikkel beczikkelye­zett szerződés 7. czikke szerint kötelezi magát az osztrák­magyar vasúttársaság, hogy azon vonalakat, melyek e szerző­dés alapján a társulat birtokába bocsáttatnak, valamint azokat, melyek ezentúl építtetni fognak, a m. kir. államvasutak ellen versenyre felhasználni nem fogja. Ez alapon a kormány hatalmában van minden káros ver­senyzésnek elejét venni s igy e tekintetben a magyar állam­vasutak érdekében a verseny hátrányaitól tartani nem kell. Az újonnan kiépítendő összekötő vonalnak természetes következménye, hogy az 1882 : XLV. és az 1884 : X. törvény­­czikkben megállapított garantia oly mérvben kiterjesztessék, a mily mérvben a társaság újabb vonalakra költekezik. Ez alka­lommal azonban a közlekedési kormány czélszerű­nek vélte az idézett törvényczikkben említett garantia kérdését egyáltalában rendezni s a pénzügyi bizottság a muga részéről csak helye­selheti, hogy ezen törvényjavaslat a vágvölgyi vonalak biztosi­tékának alapjául szolgálandó tőkét fixirozza szemben az 1882: XLV. és az 1884 : X. törvényczikkekkel, melyekben e tőke s egyáltalában a garantia alapját képezendő befektetések még csak bizonytalan tényezőket képeznek s melyekben a befekte­tési tőke megállapítása is csak a végelszámolás utánra tarta­tott fenn. Ezen minden biztos számítást lehetetlenné tevő eddigi határozmányokkal szemben sokkal előnyösebbnek tartja a pénz­ügyi bizottság, hogy úgy az idézett törvényekben kikötött ga­rantia, valamint a jelen törvényjavaslat alapján kiépítendő újabb összekötő vonal fejében kikötendő biztosíték alapját képező tő­kék fix összegben állapíttassanak meg, mint az a jelen törvény­javaslat szerint tervezve van. Kiemelendőnek tartjuk, hogy ezen fix összeg is a javaslat szerint a társulatra nézve maximális, úgy hogy a társaságnak minden követelését egyszer­ minden­korra megállapítja, viszont azonban az államra nézve fentartja azon előnyt, hogy ez összeg az engedélyes társaság által csak azon mértékben vehető esetleg igénybe, a­mennyiben az, annak alapját képező befektetések tényleg eszközöltetnek. Így tehát a biztosíték alapját képező összeg megállapítása az államra nézve soha sem képezhet nagyobb terhet, mint a­mennyi befektetés tényleg eszközöltetett. Viszont azonban bár­mennyire növekedjék is ezentúl a társaság befektetéseinek ösz­szege ezen vonalakon, az állam a jelen törvényjavaslatban megállapított maximális összegnél nagyobb összegnek biztosítá­sára nem kötelezhető.­­ Tekintve a közlekedés fejlődését álta­lában, s tekintve különösen az osztrák-magyar államvasút ezen vonalainak fontosságát és forgalmát, kétségtelen, hogy a bizto­sítási összegnek az eddig kimutatható befektetési tőkék alapján történt fixírozása csakis előnyös lehet az államra nézve, mely minden valószínűség szerint mennél később történnék a vég­elszámolás , annál nagyobb összegekkel állana szemben. A garantia alapjául szolgáló összeg kiszámítása az idézett törvényczikkekkel beczikkelyezett engedélyokmányokban foglalt 575% és a számítás alapjául vehető becsár és befektetések alapján történt, és mint a ministérium indokolásában részle­tezve van, a ministérium helyesbítése szerint 24 millióban álla­píttatik meg. Ezen 24 millió egyes tételei legnagyobbrészt olyanok, a­melyek már az idézett törvényczikkekkel beczikke­lyezett engedélyokmányokban biztosíttattak. Új tételeket képeznek: a Pozsony és Trencsén közt fekvő állomások megnagyob­bítási költségei 500,000 frttal, melyeket főleg közforgalmi te­kintetekből talált a kormány és vél a pénzügyi bizottság is felveendőknek; továbbá a szered-galgócz-lipótvári vonal építési költségei 750.000 frttal, mely vonal csak a jelen törvényjavaslat által lévén engedélyezendő, természetesen a múltban eddig még nem biztosíttathatott; végül új tényezőt képez a zsolna-csáczai második vágány kiépítésének költsége 1 millió 500.000 frttal, ezt azonban a pénzügyi bizottság szintén nem kifogásolhatta, a­mennyiben az ezen vonalon folyton növekvő forgalom e második vágány ki­építését elkerülhetlenné teszi.­­ Ezen penge­vonal pedig a vágvölgyi vasútnak üzleti folytatását képezi Csácza, — s illető­leg a csácza-határszéli vonalhoz, — úgy hogy a kérdéses penge­vonal a vágvölgyi vasut lényeges kiegészítő részének tekin­tendő, mely nélkül a vágvölgyi vasút nagy fontosságú közleke­dési és hadászati feladatának egyáltalán nem felelhetne meg. A pénzügyi bizottság tehát ezen régibb törvényeken nem alapuló tételeket szintén elfogadhatóknak tartja és így a maga részéről a 24 millió frttal kiszámított befektetési tőkét és az ennek megfelelő ht/ö°/0 1.248.000 frtnyi biztosítéki összeget igazoltnak találja. Megbírálandó volt továbbá azon kérdés, hogy a magyar államot ezen, a törvényjavaslat szerint megállapított kam­at­biztosításból tényleg a jövőben fogja-e terhelni és mily összeg? Össze kellett tehát hasonlítanunk a jelen törvényjavaslat és a *) Lásd a törvényjavaslatot és indokolását lapunk i. é. 33. és 34. számaiban. .

Next