Vasuti és Közlekedési Közlöny, 26. évf. (1895)

1895-04-10 / 43. szám

336 Vasúti és közlekedési közlöny Indokolás, a Bosznia és Herzegovina megszállására megszavazott hitelből épített bród-zeniczai vasútnak és a bosznabród-szlavonbródi összekötő vonalnak a nevezett országok részére való átadásáról szóló törvényjavaslathoz.*) Forgalmi és üzemberendezési, valamint takarékossági szempontból czélszerűnek találtatott, hogy Bosznia és Herzegovina területén levő mindazon vasutak, melyek e tartományok tulajdonát képezik, egységes kezelésbe vétessenek s a tartományi vasutak igazgatósága alá helyeztessenek. Íg E vasutak: a serajevo-siletkovicsi, a zenicza-serajevoi, doboj-siminiani és az épülőfélben levő janjici-bugojnoi vasut dolnje-vakuf-jajcei szárnyvonalával, mely utóbb nevezett vasuti vonalakból is már a janjici-bugojnoi szakasz készen van s a forgalomnak átadatott. A most említett vasutak közöl azonban a zenicza-serajevói és doboj-siminhani vonalak a Boszna-vasut igazgatóága alatt s igy katonai kezelésben vannak. Hogy tehát a Bosznia és Herzegovinában levő, tartományi tulajdont képező vasutak üzletkezelési szempontból egyesíttethessenek, a megszállott tartományok kormányzata a most említett vonalakra nézve a katonai kormányzattal fennálló üzleti szerződést felmondotta, sőt a doboj-siminhani vonalat saját kezelésbe tényleg már át is vette. Minthogy azonban a zeniczaserajevo és doboj-siminiani vonalaknak a boszniai vasúttól elválasztása után a katonai kezelésben csak a bród-zeniczai vonal maradna s e rövid, a magyarországi és bosnyák-herzegovinai vasutak közé beékelt csonka vonal czélszerűen külön nem kezelhető s takarékossági szempontból sem volna indokolt e rövid vonalért külön vasúti vezetőséget fentartani, másfelől általános igazgatási és forgalmi tekinteteknél fogva különben is czélszerű, hogy a Bosznia és Herzegovina területén levő vasutak, — amennyiben összefüggő hálózatot képeznek, — mind egyesíttessenek ; a kormány arra a megállapodásra jutott, hogy a bródzeniczai vasútvonal is a szlavónbród-bosnyákbródi összekötő vasúttal egyidejűleg Bosznia és Herzegovina kormányzatának adassék át. A bródzeniczai vasút Bosznia és Herzegovina megszállásakor katonai czélokra az osztrák-magyar monarchia két államának közös költségen az akkoriban megszavazott megszállási hitelből épült s a monarchia két államának közös vagyonát képezi; e vasútnak átengedése tehát csak a monarchia két állama törvényhozásainak beleegyezésével és jóváhagyásával történhetik s indokolt, hogy annak megfelelő egyenértéke a monarchia két államának megtéríttessék. E törvényhozási jóváhagyásnak megszerzését czélozza az előterjesztett törvényjavaslat. A törvényhozási jóváhagyás a törvényjavaslat 1. §-ában — az eddigi törvényes gyakorlat szerint — a kormánynak adandó felhatalmazás alakjában van kijelentve; ugyanabban meg van állapítva az átengedendő vasúti vonal megváltási ára is, kimondatván, hogy e megváltási ár a monarchia két államának a közös kiadások költségei tekintetében fennálló aránykulcs szerint fizettetik vissza. A megváltási ár 8.088,373 frt 87 krban, vagyis abban az összegben állapíttatott meg, mely a monarchia két állama részéről tényleg a megváltandó vasut építésére fordíttatott. Minthogy a bródzeniczai vasútnak építése annak idejében a lehetőleg legkedvezőtlenebb viszonyok között hajtatott végre s igy a létesített mű belértéke a reá fordított költségek mértékét valójában nem üti meg, nem volna méltányos, hogy e vasut építésére fordított tőke után a megszállott tartományok ellenében kamatok is felszámittassanak. A 2. §. intézkedik arról, hogy az 1-ső §-ban meghatározott megváltási összeg miképen lesz törlesztendő. Az a) pontban említett járulék magyarázatául bátor vagyok előadni, hogy a Bosznia és Herzegovina területén levő vasutak közül egyedül a banjaluka-doberlini mintegy 100 kilométer hosszú vasuti vonal nem adatik át a megszállott tartományoknak, hanem megtartatik egyelőre továbbra is még külön katonai igazgatásban részint, azért, mert e vasut a bosnyák-herzegovinai vasuti hálózattal nincsen kapcsolatban s igy azok vasuti igazgatósága által egységesen úgy sem volna kezelhető, részint pedig azért, mert e vonal nagyon alkalmas arra, hogy a vasúti és távirdai katonai ezred tisztjeinek és legénységének gyakorlati kiképeztetésére eszközül szolgáljon. A banjaluka-doberlini vasút üzeme azonban évenkénti segélyezésre szorul s a közös hadügyi kormányzat e vasútnál felmerült üzletkezelési hiányokat már az 1889 évtől fogva a bród-zeniczai vasut üzleti feleslegeiből fedezte. Tekintve, hogy ez utóbb említett vasut a szlavonbród-bosnyákbródi összekötő vasúttal együtt Bosznia és Herzegovinának fog átadatni, egyezmény köttetett a közös hadügyministerium és a megszállott tartományok között, mely szerint a bródzeniczai vasut üzleti feleslegeiből az 1895 évtől vagyis azon időponttól kezdve, a melyben a bródzeniczai vonal a bosnyákherzegovinai tartományi vasúti igazgatóságnak átadatnék, öt éven át évenkint 65.000 frt segélyjárulék a banjaluka-doberlini vasut részére lesz fizetendő. Amennyiben e vasut a most kikötött éveken túl még további segélyezésre szorulna, az azontúl fizetendő járulékok iránt a megszállott tartományok vezetésével megbízott közös ministérium és a közös hadügyminister között a monarchia két állama kormányainak hozzájárulásával újabb egyezmény lesz kötendő. A 2. §. a) pontjában tehát megállapíttatik, hogy a bród zeniczai vasúti vonal üzleti feleslegeiből mindenekelőtt a fennebb említett segélyjárulék lesz a banjaluka-doberlini vasútnak rendes üzleti költségeinek és rendkívüli szükségleteinek fedezésére kifizetendő, míg a segélyezésnek szüksége fennáll. Hogy a bród-zeniczai vasúti szakasz a növekedő forgalom igényeinek teljesen megfelelhessen , forgalmi képességének fokozása s kellő berendezése érdekében még többnemű kiegészítő munkálatok kívántatnak. E munkálatok költségeinek fedezéséről intézkedik a 2. §. b) pontja, meghatározván, hogy a bródzeniczai vonalszakasz üzleti feleslegei a banjaluka-doberlini vasútnak fizetendő évi járulék kiegyenlítése után elsősorban a kiegészítő munkálatok költségeinek fedezésére fordítandók. A bród-zeniczai vasut megváltásáért fizetendő 8.088,373 frt 87 kr. összegnek miképeni törlesztése kérdésénél figyelembe veendő, hogy a megszállott tartományoknak hasznára van ugyan a szóban levő vasútnak megszerzése, de az egyelőre az első években tetemes terheltetéssel is jár, amennyiben viselniök kell a banjaluka-doberlini vasutat illető járulékot s azon kiadásokat, melyek a bródzeniczai szakasznak teljes jókarba hozatala érdekében teendők. E terhek fedezhetése érdekében vetettek fel a törvényjavaslat 2. §. a) és b) pontjainak már fennebb ismertetett határozmányai. De azonkívül tekintetbe veendő, hogy Boszniában és Herzegovinában épített tartományi vasutak a doboj-siminhani vonal kivételével, a közös activákból kamat mellett adott kölcsönökből készültek s hogy a kölcsönöket engedélyező 1881: I., 1884: XXVII., 1886: XXVI., 1889: I. és 1892: XXII. törvényczikkek rendelkezéseinek is inkább megfelel az, ha minden rendelkezésre jutó pénzforrás e kölcsönök mielőbbi törlesztésére fordittatik s csak e kölcsönök teljes törlesztése utánra hagyatik a bródzeniczai vonal megváltási árának kiegyenlítése, miután a monarchia két államának e vasuti vonalra fordított kiadásai a megszálláskor úgy is a fond pereit szavaztattak meg és végleges kiadásképen már zárszámadásilag is el vannak számolva. Ily szempontból ítélve meg a kérdést, vétetett fel a törvényjavaslatba a 2. §-nak c) alatti rendelkezése. Természetes azonban, hogy a már engedélyezett vasúti kölcsönöknek törlesztése után az üzleti feleslegek egészen a bródzeniczai vasút megváltási árának törlesztésére lesznek fordítandók, miként ez a d) pontban ki is van mondva. Midőn a bemutatott törvényjavaslat érdemleges intézkedéseit a fennebbiekben szerencsém lett volna megokolni, bátor vagyok még előadásom kiegészítéséül megemlíteni, hogy a bród-zeniczai vasúttal a szlavónbród-bosnyákbródi összekötő szakasz, amint ez a törvényjavaslat czíméből s a 2. §. szövegéből is kitűnik, a megszállott tartományok tulajdonába szintén átmegy, de *) Lásd lapunk folyó évi 42. számában, 43. szám.