Vegyipari Munkás, 1948. január-november

1948-01-01

2 Kivonat az „Ifjúság 1947. december 22-i számából: Ifi a mester, a főbizalmi, a tervellenőr a Hutter ifjúmunkásainak olajgyárában Hutter olajgyár? — ismétli az erre a­felé tájékozatlan idegen kérdését az 55-ös villamos kalauza a rákospalotai végállomás bódéja előtt. Megfordul, kezét előre nyújtva mondja: — Látja? Az a kis szürke skatulya! Előre az aszfaltos úton, aztán jobbra fordulni! A kis szürke skatulya árnyékával szinte befedi egész Rákospalotát. Óriási, szürke betonkolosszus. Felhő* karcoló. Emeleteinek száma „mind­össze“ tizenhárom... Ez a gyár lel­­ke, legfontosabb része: a siló. Építke­zéseit most fejezték be, nemrégen. Azaz, hogy még nem fejezték be, a lift még szerelés alatt áll. Itt van a hántoló és daráló, meg a napraforgó raktár. Magyarországon nincs ehhez hasonló 13 emeletes, nehéz gépekkel felszerelt üzem ... 12 vagon olajat # naponta! Ez az üzem­­ a Hutter és Lever* gyár egyik fontos része, most pincétől a padlásig a gyár ifjúmunkásaié lett. Betontárnákon keresztül turbinás ele­vátorok szívják fel zúgva a raktárból a napraforgómagot. Kavarog a por. . . Óriási, mozgó gépek nyelik zsákszámá­ra a dús olajtartalmú magot. A gépek gyomrában ventillátorok sikítanak, pokoli erővel vágják a magvakat egy hengeralakú acélfalhoz. A magból le­­válló héját bonyolult csőrendszerrel dolgozó gépek elszívják. A mag a darálóba kerül.. . így folyik a 13 emeletes „beton skatulyában“ a munka, most már 60 ifjúmunkás munkája. Az üzem napi termelése 6—7 vagon körül mozog. De egyre emelkedik. Az ifjúmunkások mielőtt átvették üzemüket, komoly, észszerű raciona­­lizálási javaslatokat dolgoztak ki. Vállalták ezeknek végrehajtását és az, hogy 12 vagonra emlik a napi ter­melést. Önbizalom, jókedvű növekvő termelés A tizedik emelet egyik sarkában alig két méternyire a zakatoló gé­­pektől kis fakuckó áll, ez az üzemi iroda. Rozsmann István ifjúmunkás, az ifi-üzem tervellenőre egy grafiko­­non dolgozik. Ö „ötlötte ki“ először­­ az ifi-üzem gondolatát. Ő kilincselt ötletével ajtóról­ ajtóra a gyárvezető* ségnél és ő végezte a szervezés mun­káját is. Hogyan is sikerült létrehoz­ ni ezt az üzemet? Megmondom őszintén, az ötletet a textiles­ ifik „Munkásegység textil* gyárától“ loptuk. Ifjúmunkásaink szétszórva dolgoz* tak a gyárban. Az első gondolata az volt, valahová egy helyre kellene összpontosítani őket. Ebben az üzem­­ben három műszakban dolgoznak if* júmunkásaink. Mindenkinek saját, ön*­­­álló munkaköre van. Ifi a mester, a ■ főbizalmi, a két bizalmi, a tervellen­­­­őr, a művezető. Az ifimunkások saját , önálló munkakörei növeli önbizal­­mukat, cselekvőképességüket, állandó a jókedv, a lendület és ezzel együtt a termelés emelkedése. Már folynak a munkaversenyeink, minden hónapban a győztes csoportot ünnepélyes va­­csorán jutalmazzák meg. Nagyszerű, vidám dekorációk kerülnek majd a komor gyárfalakra, faliújságokat szer­kesztünk, kultúrelőadásra készülünk. — Azt hisszük, ha sikerül a mi kí­sérletünk, az üzemben, gyárban talá­­lunk majd követésre. A 13-ik emeleten óriási tábla állt, kivilágított betűkkel ez volt ráírva: „Máju­s.“ Ez a tábla ellátszott ese­tenként egész Pestig. A villanybetűk most ezt fogják hir* detni: „SZÍT IFI ÜZEM“• júmunkások beszervezéséről és elzár* juk előttük azt a lehetőséget, hogy érdekvédelmi szervezeteinket kiépítve sérelmeiket orvosolni tudják. Azonban, mint az elmúlt két év­ben, mindig, most is győznie kellett a józan meggondolásnak. Ennek kö­vetkeztében ugrásszerűen indult meg a vidéki szervezkedésünk. Hol itt, hol ott épült ki a „SZÍT“ mozgalom, alapját vetve meg annak, hogy az if­­júságot ipari vonalon egységbe tömö­­rítsük. Munkásegység jegyében, pártkü­lönbség nélkül tömörültek a vidék dolgozó fiataljai ebbe az ifjúsági szervezetbe. Megnyílnak az üzemek­ben az ifjúsági helyiségek, hogy a kocsmázás és tivornya helyett üzemi club életet tudjunk kifejleszteni, ahol a fiatalok szórakozásáról, foglalkoz­tatásáról az ifjúság vezetői gondos­kodnak. Sportpályákat nyitnak meg, ahol a futball mellett már a röplabda, kézilabda és más sportágakat is űzik Máshol népi táncokon, népi játéko­kon keresztül nevelik kultúrára az ifjúságot. A nevelésen, szórakozáson túl a „SZÍT“ az ifjúmunkások érdekét kép­viseli, sérelmeiket orvosolja. Meg van rá a lehetőség, hiszen minden ifjúsági titkár tanácskozási joggal részt vehet az üzemi bizottsági értekezleten és feltárhatja közvetlenül az illetékesek­nek azokat a sérelmeket, problémá­kat, amelyek az ifjúmunkásokat ter­helik és életüket elkeserítik. (A ta­­nonckérdés, 28 nap fizetett szabad­ság, leánykérdések, segédproblémák.) A vidéki szervezés megerősíti a Vegyipari „SZIT"-et és lehetővé te­szi új eredmények kiharcolását. Legyűrve minden akadályt, harco­lunk a magyar dolgozó ifjúság egy­séges szervezetének megteremtéséért, amit az ifjúság öntudatosításával rö­vid időn belül elérünk. D. Gy. (s­zy) VEGYIPARI MUNKÁS Vidéki sz erve*és A szakszervezeti ifjúmunkás* és ta* noncs mozgalmunk az elmúlt két év alatt komoly fejlődésen ment át. Nem­csak azért, mert Nagybudapest ősz* szes üzemeiben, ahol megfelelő lét* számú ifjúmunkás dolgozik, létrehoz* zuk a ,,SZIT“-et, hanem azért is, mert eredményeink révén bebizonyo­sodott minden ifjúmunkás előtt az a tény, hogy üzemekben, gyárakban csak ez az ifjúsági szervezet tud ered­­ményesen dolgozni. Ez a felismerés vezetett bennünket akkor is, amikor elhatároztuk, hogy a „SZIT" szervezkedését­­ terjesztjük vidékre is és minden nagyobb üzem­­ben életrehívjuk a gyárakban dolgozó ifjúmunkások érdekvédelmi szervét, a „SZIT“-et. Nem volt könnyű e kér­désnek a megoldása már azért sem, mert előbb meg kellett azoknak az­ embereknek a rögeszméivel küzdeni, akiknek a felfogása az volt, hogy a vidéki szervezkedést engedjük át kü­­lönböző más ifjúsági szervezeteknek. Vagyis Peyer Károlyhoz hasonlóan kössünk paktumot, amelyben mi le­mondunk a vidéki üzemi dolgozó­i.­ 1948 január Munkásegységről Amikor mi a munkásegység kérdé­­seit taglaljuk, akkor lényegében a magyar munkásosztály magatartását, szerepét és azokat a feladatokat be­széljük meg, amelyek kapcsolatban állanak a magyar demokrácia meg­erősítésével, annak továbbfejlesztésé­­vel. Ki kell terjeszteni a munkásegység hatását és erejét a magyar élet min­­den területére. Minden erővel szilárdítani kell a két munkáspárt szövetségét, hogy így növeljük a magyar munkásosztály pol­itikai és gazdasági hatalmát és meg­gyorsítsuk a népi demokráciáért való küzdelmünket. A reakció berkeiben állandóan fo­­lyik a cselszövés a munkásegység el­­len. Eredményt idáig még nem értek el, a jövő is csak csalódást hozhat számukra. Ennek biztosítéka a két munkáspárt. Még két pártban vagyunk, de ideo­­lógiailag sok kérdésben annyira kö­zel állunk egymáshoz, hogy gyakran úgy érezzük, mintha már egy párt lennénk. Ez az ideológiai közeledés adja meg a munkásegység szilárdsá­­gát és biztosít bennünket arról, hogy minden megpróbáltatást ki fog állni a két munkáspárt. Minden túlzás nél­­kül megállapítható, hogy a magyar demokrácia közel három év alatt azért tudja a komoly politikai és gazdasági eredmények egész soroza­tát felmutatni, mert megszűnt a ma­gyar munkásosztályon belül a testvér­­harc, mert a két munkáspárt összefo­­gásán és a szabad szakszervezeteken keresztül biztosítva van a magyar munkásosztály egységes harci akarata és vezetése a magyar reakció ellen. A magyar munkásosztály is tanult a fasizmus ideiglenes győzelmeiből és megértette a fasizmus bukásának döntő okait is. Megtanulta a magyar munkásosztály is, hogy történelmi szerepét csak akkor tudja betölteni, ha sorai megbonthatatlanok és min­den esetben egységesen lépnek fel a nép ellenségei ellen. Tények és nem szavak — meggyőzték a magyar mun­­kásosztályt a két munkáspárt harci szövetségének helyességéről. Kimagaslók a magyar szervezett munkás érdemei a demokratikus át­­alakulásért folyó küzdelemben. Tényként kell leszögezni, hogy az újjáépítés sikerei, a stabilizáció első csatájának kiváló győzelme, mindez elsősorban a magyar szervezett mun­kásság munkájának és harcának ered­­ménye. A felszabadulás első percétől kezdve egységesen lépett fel a közös ellenség, a reakció ellen. A két mun­­káspárt irányításának segítségével nem a homályban tapogatózott, ha­nem tudta, hogy mit akar és hogyan éri el. Ezt a szerepet töltötte be a magyar szervezett munkásság elsősorban azért, mert létrejött a két munkás­­párt harcos akcióegysége. Végh Károly Szeretném ha vadalmafa lennék Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa, S hogy testemből jóllakhatna ! Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék, S minden egyes árva gyermek, Ha keserű, könnye pereg Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi, ha majd egykor kiszárad És a télapó kivágat, Lángjaival felszárítná Könnyeit a bús árváknak. S ha csakugyan vadalmafa lennék, Volna öröm a földön és Sehol semmi bús szenvedés, S a mosolygó fejeket nem Bántaná az elköltözés JÓZSEF ATTILA

Next