Vegyipari Dolgozó, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-09 / 1. szám

Tanácskozott a szakszervezet központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról) ben a nyereségrészesedés ki­fizetésénél is, és jobban be kell tartani az idevonatkozó irányelveket és magát a Munka Törvénykönyvét. A kü­lönböző jutalmak kiosztásá­nál is fel kell számolni azt a gyakorlatot, hogy a munkától függetlenül, egyszer egy év­ben mindenkire sor kerüljön. Az erkölcsi ösztönzés ja­vítása terén is vannak tenni­valók. Végre kell hajtani, amit az 1022-es MT­SZOT- határozat előír a kiváló dol­gozók, a szocialista brigádok népszerűsítésére. Változtatni kell azon is, hogy az MT­SZOT vándorzászló és az él­üzem cím elnyeréséért fo­lyó harc ne csak április— májusra korlátozódjék, és ne csak az úgynevezett értékelő szervek ügye legyen. A takarékosságnak nagy hagyománya van a vegyipar­ban. Ez abból is adódik, hogy az ipar nagyon anyagigé­nyes, és nagyon beruházás­igényes. A közgazdászok sze­rint a vegyiparban 1 száza­lékos anyagmegtakarítás 81 millió forintot jelent. 1985- ben nagyon lényeges, hogy olyan közsszellemet tud­junk kialakítani, amely minden szinten elítéli a pazarlást. Elsősorban az anyaggal kell a vegyipar minden területén takaré­koskodni. Jelentős mértékben szoru­lunk importra, s ezért taka­rékoskodnunk kell az im­portanyagokkal. Fontos, hogy a trösztök és a vállalatok az elkészítendő intézkedési ter­vekben ennek a témának kü­lön fejezetet nyissanak. Szak­­szervezetünk elnökségének a minisztériummal együtt min­denhol támogatnia kell azo­kat a kezdeményezéseket, me­lyek arra irányulnak, hogy a tőkés importot a hazai­val, illetve szocialista reláció­ból behozott anyagból pótol­ják. Ismét vissza kell tér­nünk központi vezetőségünk­nek 1963-ban hozott export­­importról szóló határozatára, mert az ma még aktuálisabb, mint eddig volt. Fontos terü­let a beruházásoknál és a re­konstrukcióknál elérhető meg­takarítás. Erre is van köz­ponti vezetőségünknek jó ha­tározata, és egy részletes módszertani útmutatója is; most csak az szükséges, hogy ezek alapján dolgozzunk a gyakorlatban. Ezeknek a tennivalóknak a teljesítésére nagyszerű alkalmat ad most a fel­­szabadulási verseny, mely­ben már eddig is meg­nyilvánult a dolgozók kez­deményezése és alkotó­készsége. Ezeket a fel­adatokat kell mindenütt az éves verseny­vállalások középpontjába állítani. A szakszervezeti szervek helyzetével, tevékenységével, a dolgozók bevonásának prob­lémáival foglalkozott azután a beszámoló. Hangsúlyozta, hogy az egyszemélyi vezetés elvének megszilárdításával együtt a demokráciát is erő­síteni kell. E két dolog csak együtt élhet és hathat elevenen, tartósan és haté­konyan. A legkiválóbb köz­ponti irányelv és utasítás is csak akkor lesz eredményes, ha végrehajtására megnyer­jük a dolgozókat. Amikor pe­dig a feladatok nehezebbek, bonyolultabbak, és ez vo­natkozik az 1965-ös eszten­dőre, nagyon fontos, hogy a gazdasági és a mozgalmi szer­vek egy nyelven beszéljenek. Jelenleg a szakszervezeti választások folynak. Ez a munka nem vonja el a figyel­met a fő termelési feladatok­tól, hanem még inkább elő­segíti a dolgozók jobb tájé­koztatását, bevonását a fel­adatok megoldásába. A dolgozók bevonásának egyik legfontosabb fó­ruma a termelési tanács­kozás. Mi keveseljük azt a demokráciát, amely a termelési tanácskozásokon érvényesül. Az utóbbi két évben a legtöbb helyen csökkent az érdeklődés és az aktivitás, mert sok a formális vonás ezeken az ér­tekezleteken. A dolgozók ja­vaslataira nem mindenütt reagálnak és intézkednek. Az ilyen jelenség kedvét szegi a javaslattevőnek. Ebben az évben kísérletet teszünk arra, hogyan lehetne intézménye­sen biztosítani a javaslatok elintézését, megválaszolását. A kísérlet lényege, hogy a javaslatokat úgy csoporto­sítsák, hogy annak az asz­talára kerüljön, akinek módja és kötelessége elintézni. Első fokon az üzemvezető bontsa két részre: mi az, amit ő el tud intézni, mi az, amit a gyáregység, illetve a vállalat­­vezető asztalára kell áttenni. Ezt a napjainkban megje­lent, a művezetők jogkörét kiszélesítő rendelet is előír­ja. A gyáregység, illetve a vállalatvezető ugyancsak vé­geztesse el a kettős beosz­tást: mi az, ami az ő hatás­körében elintézhető, és mi az, amit a tröszt vezérigazga­tójának kell tennie. A tröszt vezérigazgatója to­vábbi kettős csoportosítást végezhet, és mint közép­szinten a termelést irányító operatív szerv, tegyen in­tézkedést­ az általa elintéz­hető kérdésekben a válla­lat felé; ez egy kicsit köte­lezi a vállalatvezetést is arra, hogy ő se feledkezzék meg erről a feladatáról. Amit pe­dig a tröszt sem tud elintéz­ni, és gondoljuk, hogy ez már leszűkül csak a lénye­ges kérdésekre, azt tegye az ágazat, illetve a miniszter asz­talára. Meg vagyunk róla győződve, mert véleményünk szerint hasznos lenne az ügy szempontjából, ha a kollé­gium ezeket a termelési ta­nácskozásokon felmerült tar­talmi problémákat tárgyal­ná meg. Ha nagyobb becsületük lesz a javaslatoknak, ame­lyeket a dolgozók elmon­danak, nagyobb becsüle­tük lesz azoknak a köz­ponti célkitűzéseknek is, amelyeket mi a dolgozók elé viszünk. Különösen fontos, hogy ez évben, amikor a felszabadulá­si versenyben minden be­csületes dolgozó és vezető törni fogja a fejét, hogyan lehetne jobban és eredmé­nyesebben megoldani a fel­adatokat, reagáljon és intéz­kedjen mindenki a maga te­rületére. Sokat várunk e té­ren a szocialista brigádmoz­galomtól, a második országos szocialista brigádvezetői ta­nácskozástól. A beszámolóban csak a leg­fontosabb termelést segítő feladatainkat emeltük ki — mondotta befejezésül a fő­titkár. — A szakszervezet éves munkaprogramja tartal­mazza azt a sokoldalú felada­tot, amelyeket 1965. évben a bv-nek, az elnökségnek és a munkabizottságoknak kell majd megoldani, hogy a vegyipari dolgozók művelődé­si, kulturális igényei ma­gasabb színvonalon nyerjenek kielégítést. Több gondossággal, fele­lősséggel, meglevő adottsá­gaink jobb kihasználá­sával kell küzdenünk 1965. évben a vegyipari dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javítá­sáért, törvényeink, ren­delkezéseink betartásáért, dolgozóink jogainak tiszte­letben tartásáért. Bonyolult és nehéz feladatokat kell meg­oldanunk 1965-ben, de nincs hálásabb feladat, mint azért munkálkodni, hogy szocializ­must építő országunkban a vegyipar mindjobban érez­tesse gazdagító, megterméke­nyítő hatását, a népgazda­ság szinte valamennyi ágá­ban, a dolgozók életének szebbé, kulturáltabbá tételé­ben. A beszámolót vita követ­te, amelyben a kv-tagok kö­zül részt vettek: Mezei Barna, Hidegkúti István, Schesz­­ták Gyula, dr. Zádor György, Balassa János, Görög László­­né és Galambos József elv­­társak. Felszólalt Gál László, a SZOT titkára és dr. Szekér Gyula, a nehézipari minisz­ter első helyettese. A vitá­ban elhangzott kérdésekre Szilágyi Sándor főtitkár vála­szolt. A központi vezetőség felhívást fogadott el, amely­ben a dolgozók elé tárja az 1965-ös felszabadulási verseny főbb célkitűzéseit. Második napirendként a központi vezetőség megtár­gyalta a szakszervezet féléves munkaprogramját, majd szer­vezeti kérdésekről tanácsko­zott. Dajka Ferencet, a szak­­szervezet titkárát más fontos beosztásba történő távozása miatt felmentette tisztsége alól, és titkárnak választotta Kamarás Mihálynét. Immár hagyománnyá válik, hogy szakszervezeti bizottsá­gunk — évenként legalább egyszer — meghívja a nyug­díjasokat, töltsenek el néhány vidám órát régi munkatársaik­­ társaságában. A találkozó napján már dél­után 3 óra tájban benépesült az új ebédlő környéke. Egy­mást régen látott emberek üd­vözölték egymást, s az ismerős gyári dolgozókat­ kedvesen el­beszélgettek, a portásokkal­­ gyári belépőként most a meg­hívó szolgált. A vállalat és a társadalmi szervek részéről Kováts Ferenc pártbizottsági titkár, Pólyák József szakszer­vezeti bizottsági titkár, vala­mint az szb tagjai, Darvas Jó­zsef igazgató és Szűcs Pálné személyzeti vezető fogadták nagy szeretettel az érkezőket. Már a ruhatárnál kiderült, hogy érdemes volt a találkozót megrendezni, csak látni kel­lett a fellelkesül­tséget, az örömnek azt a ragyogását, amely az arcokon tükröződött. Hiszen sokan, akik egymástól távol laknak, már hosszú ide­je nem találkozhattak. És máris megkezdődött a beszél­getés, a közös élmények felele­venítése, az új események megbeszélése. Mindenütt a viszontlátás felett érzett öröm látszott. Sok mindenről beszél­­­­gettek. Előkerültek régi történ­­­netek, majd a gyár új létesít­ményeiről szőtték a beszélge­tés fonalát. Könnyű volt em­lékezni, hiszen majd minden­ki ismerte egymást, újból ki­derült, hogy a Chinoin dolgo­zói egy nagy családot alkot­nak. És ezt bizonyította az is, hogy a gyár jelenlegi fejlődé­sét ismerték, ez is szóba ke­rült, hisz nem véletlenül má­sodik otthonuknak tartották az üzemet. A vidám műsor megkezdése előtt Darvas igazgató, majd Pólyák szb titkár kedves, me­leg szavakkal köszöntötték nyugdíjasainkat. Szavaik nyomán a visszaemlékezések új mederbe tolódtak. Eközben az szb tagjai itt is, ott is csatlakoztak a beszél­gető csoportokhoz, érdeklődtek problémáik iránt, hogy miben segíthetne a szakszervezeti bi­zottság. Az is kiderült, hogy vannak olyan nyugdíjasok, akik rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot, s szinte nap nap után találkoz­nak baráti körben. A köszöntő után megkezdő­dött a műsor. Régi ismerősök, nagy mulaltatók jöttek el. Többek között Salamon Béla, Szuhai Balázs, Erdődi Kálmán, Lengyel Gizi, Alfonzo, Heltai Andor, akiknek sziporkázó tré­fái, valamint Boros Jolán ál­tal elénekelt népdalcsokor mo­solyt csaltak a fáradt arcokra, s vidámságot teremtettek a teremben. A kitűnő műsort disznótoros vacsora követte, amelyet le­öblíteni sört szolgáltak fel az egyébként a vacsorát is fel­szolgáló szü-nőtagok, valamint a nőbizottság tagjai. Úgy vet­tük észre, hogy a vacsora min­denkinek ízlett, senki sem ijedt meg attól, hogy emelni fogja a vérnyomását. A leg­nagyobb sikere az igazán ki­tűnő túrószélesnek volt, amely különösen jó hangulatot te­remtett. A jó hangulatnak nem lett vége a vacsora után sem. A vidám társaság nem oszlott fel, hanem a kultúrbizottság által szervezett zenekar hang­jai mellett tovább tartott a vi­dám beszélgetés. És az volt a legfőbb következtetés, hogy a mai öregek öregsége sokkal derűsebb, nyugodtabb, mint a régieké. Arra kellett gondolni: sokat látott nemzedék ez. Két világ­háborút megélt. De megélte azt is, hogy gyermekei nyu­­godtabban, szebben, boldogab­ban, emberhez méltóbban él­hetnek, és hogy a saját öreg­ségük is megszépült. A Chinoin nyugdíjas-találko­zó részvevői meggyőződhettek: a harc, a sok munka, a fárad­ság nem volt hiábavaló. Erőt, egészséget, jó pihenést kívánunk valamennyi munká­ban megfáradt nyugdíjas dol­gozónak. Süle Ilona, Burián László A Chinoin-család veteránjai újból találkoztak 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ Munkaerőgondok a Vegyiműveket Szerelő Vállalatnál Munkánk jellege, valamint az a tény, hogy munkahe­lyeink az ország minden terü­letén megtalálhatók — attól függően, hol van szüksége a vegyiparnak vállalatunk mun­kájára —, bizonyos mértékig megnehezíti az üzemszerű munkaerőgazdálkodást. Befo­lyásolja továbbá az is, hogy vállalatunk most van felfejlő­désben. Vállalatunk perspek­tivikus tervei alapján ez a fejlődés továbbra is tart, és a jövőben létszámunk valószí­nűleg emelkedni fog. Ami a fizikai munkaerő-hely­zetet illeti, a tervezett létszá­mot sikerült tartani, ha nem is a szükséges minőségben, de számszerűen. Nagy a vándorlás Viszont sajnálattal kell megállapítani, hogy a törzs­­gárda tagjai kivételével fizi­kai dolgozóink létszáma állan­dóan változik. Megállapítható, hogy 70 százalékos arányban a segédmunkásoknál mutat­kozik munkahelyváltoztatásra hajlamosság. Szakmunkásaink nagyobb része még kedvezőt­len adottságok esetén sem vál­lalja a munkahelyváltoztatás következményeit. A fluktuációban közreját­szik a vállalat munkahelyei­nek területi adottsága és az ezzel járó időszakos átcsopor­­­­tosítás szükségessége. A fel-­­­mondások zöme ezen indok­­ alapján történik. Ilyen esetek­ben a vállalat kénytelen fi­gyelembe venni a dolgozó csa­ládi körülményeit, aszerint meghatározni az elengedés módját ismerve a mezőgazdaság helyzetét, a vállalat ezeknek nem gördít akadályt útjukba. Áthelyezéssel ez évben a lét­számunk mintegy 7 százalékát adtuk át a BVK-nak (NIM utasításra). A fenn felsorolt indokok úgyszólván a vállalat adott­ságainak szüleményei. A nagyfokú vándorláshoz azon­ban nagy mértékben hozzájá­rult a vállalatnál fennálló né­hány alapvető hiányosság is, mint például a szocialista el­látottság gyengesége, bér­­aránytalanságok stb­. Kedvezőtlen munkakörülmények A szociális helyzet kedvező alakulását a vállalat a decent­ralizáltsága — építőipari jel­lege — miatt saját erejéből a jövőben sem tudja megoldani. Ugyanis a problémák munkás­­szállók, fürdők és öltözők hiá­nya miatt merülnek fel. Véleményünk szerint felet­tes szerveinknek nagyberuhá­zóinkkal (TVK, BVK stb.) kellene ezt a problémát ren­­deztetni és más iparágakhoz hasonlóan Budapesten is mun­kásszállodákat kellene építeni a vegyipar dolgozói számára. Ennek a kérdésnek a megol­dása vállalatunk szempontjá­ból szinte létkérdés. Bár az átlagkereset vállala­tunknál jó arányt mutat, a bérkérdés mégis szerepel a munkaerő-vándorlás okai kö­zött. Ilyen például, hogy a magas szakképzettségű dolgo­zóink személyi bére nem áll arányban a vállalatnál hasz­nálatos munkakategóriákkal, magasabb, mint a legfelső munkakategória. Vállalatunk profilja az egyedi gyártás. A vegyipar fejlődésével e gyártmányok is fejlődnek és sokasodnak. Gyártmányaink nincsenek profilírozva, műszaki, illetve országos normákat alkalmaz­ni nehéz. Viszont vállalatunk adottsá­ga és körülményeinek figye­lembevételével készült nor­mák még nem állnak kellő mértékben rendelkezésünkre. A most lefolytatott vizsgálat szerint normáink zömmel be­csült normák. Ez tág lehető­séget nyújt a hibás és téves bérezésnek. Ennek rendezése rövidesen megtörténik. Meg kell jegyezni, hogy a felettes szerveink által (Tröszt) elren­delt nagyszámú soron kívüli munkák is nagyban hozzájá­rulnak a fent említett hiá­nyosságok növekedéséhez, mert a munkákat sürgősségük miatt, műszakilag nehéz idő­ben elkészíteni. Hogyan változtassunk Bérfeszültséget okoz az is, hogy mikor a szükség úgy kí­vánja esetenként nagyobb bérért kell alkalmaznunk új dolgozókat, mint a vállalat ré­gi dolgozóit. Amíg ezen hatha­tósan nem tudunk segíteni, a szakszervezeti bizottság csak a hozzájárulásos kilépés állás­pontjára helyezkedhet. Meg kell állapítani, hogy e problé­mák felszámolása érdekében úgy a vállalat vezetősége, mint, a mozgalmi szervek igyekeznek megoldást találni. Van azonban a munkaerő­vándorlásnak még egy alap­vető tényezője. Ez a munka­erő-csábítás és az, hogy a vál­lalatok nem tartják be a 6 hónapos munkabér-emelési tilalmat. Ha a személyi bért nem is emelik, más módon egészítik ki a dolgozók bérét a magasabb kereset érdekében (jutalom címén). E visszásságok megszünteté­séhez nagy segítséget ad az Elnöki Tanács rendelete. Biz­tos azonban, hogy a munka­erő-vándorlást csak adminiszt­ratív úton nem lehet meg­szüntetni. Ezért törekednie kell úgy a vállalatnak, mint a felettes hatóságoknak a hiá­nyosságok eredőjének meg­szüntetésére, a mozgalmi szer­veknek pedig fokozniuk kell a nevelőmunka hatását. Wéber Henrik, termelésfelelős A szakma ifjú mesterei A Borsodi Vegyi Kombinát­nál a szakma ifjú mestere címért verseny indult, mely­ben harmincketten vettek részt. Szép eredménnyel zá­rult a verseny, mert négyen arany, hatan ezüst és tizen­öten bronz fokozatot értek el. A Borsodi Vegyi Kombinát újítóiból és szocialista brigád­tagjaiból a közelmúltban 34 tagú küldöttség taapsztalat­­cserére indult a Budapesti Vegyiművekhez és a Nitroké­­mia elektrolízis üzemébe. A részvevők eredményesnek és tanulságosnak tartották a ta­pasztalatcserén szerzett isme­reteket, azokat ezért munká­jukban már hasznosítani kí­vánják. Cikkünk nyomán „A gyógyszer megvan — csak a kupak hiányzik” című cikkünkre a Nehézipari Mi­nisztériumtól az alábbi választ kaptuk. A gyógyszeripar — követve a világviszonylatban kialakult helyes elvet — egyre nagyobb és több területet bekapcsolva igényli a műanyag kiszerelő­­csomagolóanyagokat Az egyre növekvő igény ki­elégítését az 1962—1963. évekre vonatkoztatva — a NIM tárcán kívül — nagyrészt a Hajdú - Bihar megyei Finommechani­kai és Műanyagfeldolgozó Vállalatnál — jelenleg a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vál­lalat II. sz. telepe — végezte. Nevezett feldolgozó vállalat már 1963. évben sem tudta teljes mértékben kielégíteni a gyógyszeripar igényeit. A Ha­jdú-Bihar megyei Fi­nommechanikai és Műanyag­­feldolgozó Vállalatot a Nehéz­ipari Minisztérium 1964. ja­nuár 1-ével vette át és 1. év április 1-ével csatolta a Hun­gária Műanyagfeldolgozó Vál­lalathoz. Az átvétel időpontjában ren­delkezésre álló hőre lágyuló fröccsöntési kapacitás 1964. évben történő növelésére — beruházási keretek hiányában — lehetőség nem volt. A Vegy­­ipari Tröszt 1964-re — a meg­­­­lévő fröccskapacitáson belül — , az 1963. évi szinten felül biz­tosított gyártást a gyógyszer­­ipar részére. Azonban a gyógy­szeripar — távlati igény meg­jelölése nélkül — negyedéven­ként közölte egyre felfutó mű­­anyagigényét a feldolgozóipar­ral, melynek hiánytalan kielé­gítésére a kapacitás növelése nélkül gondolni sem lehetett. Az 1965. évre vonatkozó­­ gyógyszeripari műanyag cso­magolóanyag igények kielégí­tésének lehetőségeiről a Gyógyszeripari és a Vegyipari Trösztök közös tárgyalásokat folytattak. Ennek megfelelően a Gyógyszeripari Tröszt a leg­rövidebb időn belül elkészíti egy­ kétéves távlati műanyag csomagolóanyag igénylistá­ját. A Vegyipari Tröszt az 1964. év végén beérkező új beszer­zésű nagy teljesítményű fröccsgépeket 1965. I. negyed­évétől folyamatosan üzembe­­ helyezi, ami lehetőséget ad a­­ gyógyszeripari igények­­ Gyógyszeripari Tröszttel együttesen végzett­­ sorolás szerinti kielégítésére. Dr. Csákvári György, Nehézipari Minisztérium Túlteljesítették a tervet Az alább felsorolt üzemek dolgozói különösen elismerés­­­­re méltó munkát végeztek az év folyamán. Eredménye,­­ hogy több millió forint kerül­­ terven felül befizetésre. A Csepeli Kőolajipari Vál­­l­­alat 1964. évi termelési és­­ gazdasági tervét december 19-én teljesítette, nyereség­­i befizetési tervét pedig fenti­­ időpontban 100 százalékra tel­jesítette. Előreláthatólag kö­rülbelül 5 millió forinttal tel­­­­jesítik túl a termelési és gaz­dasági tervüket. A Phylaxia Állami Oltó­anyag Termelő Intézet az 1964. évi 273 378­­ forintos termelési tervét 1964. novem­ber 30-ig teljesítette. Az év hátralevő időszakában terven felüli exportszállítási értékük 8348­­ forint. Az OGV Pálma Gumigyár 1964. évi tervét december 12-én teljesítette. Mintegy 16 millió forintos túlteljesítésre volt lehetősége. Fentiek fi­gyelembevételével az éves tervüket körülbelül 105,5 szá­zalékra teljesítették. A Budapesti Vegyiművek 1964. évi tervét december 12-én globálisan teljesítette. Az év végéig körülbelül 50 millió forint túlteljesítést tudtak elérni. Új gyár született A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben felépült az új szi­likon gumigyár. Az új gyár hő- és nagy nyomás-ellenálló szilikon-gumi terméket állít elő. A gyár nemrég kezdte meg működését: különleges alkatrészeket szállít villamos­­mozdonyok és vegyipari gé­pek gyártásához.

Next