Katolikus gimnázium, Veszprém, 1941

okulva mélyebb emberiességet követelünk; amikor Pétain tábornok megrendítő szózatai a laikus erkölcs kudarcát hirdetik s a Spengle­­rek a naturalizmusba merült Európát még siralmasabb kudarcoktól féltik, — akkor ez a szintézis nem jelenthet mást, mint a szentpáli gondolatnak vérré válását: «Más alapot senki sem vethet azon kívül, mely vettetett, mely Krisztus Jézus» (Kor. I. 3. 11). Szilárd meggyőződésünk, hogy egyedül a kr­isztusi igazságok lehetnek minden emberi együttélés biztos alapjai, egyedül a krisztusi paran­csok megalkuvás nélküli teljesítése lehet minden nemzeti és társa­dalmi rákfenénk gyökeres és tartós orvoslása, és egyedül a krisztusi kegyelemeszközök lehetnek minden gyöngeségünk számára biztos erőforrás. Ezt a meggyőződést igyekeztünk tanítványaink lelkébe átültetni nemcsak hittanórákon és exportációkon, hanem a többi tárgyak anyagának megbeszélése közben is, felhasználva minden kínálkozó alkalmat, hogy az öntudatosan vallásos, tettekben hazafi és a közösségért önzetlenül dolgozni tudó férfi eszményére és az eszmény megvalósításának útjaira-módjaira rámutassunk. Megdöbbenve látjuk, hogy még az ú. n. művelt közönség köré­ben is milyen sokan lesznek az egyházellenes propaganda áldoza­taivá. Ennek egyik fő oka intelligenciánknak a vallási kérdésekben való meglepő járatlansága, másik az önállóság és önfegyelem hiánya. Az elsőn a vallási igazságok szigorú és alapos elsajátításával, lelki­­olvasmányok és kát. szépirodalom olvastatásával, előadásokkal filmezéssel, az Egyház életének ismertetésével, kát. folyóiratok (fő­kép a Magyar Kultúra) olvasásával, az A. C. munkájának állandó szemmel tartásával s a Filléres Misekönyv terjesztésével iparkodtunk segíteni. Az önállóság és önfegyelem elsajátítását szolgálta az egyéni lelkivezetés, a vallási gyakorlatoknak (szentmise, szentgyónás, szentséglátogatás, apostolkodás, stb.) öntudatosítása, a Mária-Kongre­­gáció (l. az egyesületekről szóló részben), s a katonás fegyelmezett­ség állandó hangs­úlyozása. Kár volna figy­elmen kívül hagyni azt a nevelői ráhatást, amelyet ezen kívül maga az iskolai munka fejt ki tanítási anyagával, rendszeres munkáltatásával, fegyelmi szabá­lyaival és szellemével. Örömmel mondhatjuk, hogy eszméink az ifjúság körében ter­mékeny talajra találtak. Sokat és szívesen foglalkoztak vallási kér­désekkel. A kötelező évi négy szentgyónáson kívül szép számban keresték fel a gyóntatószéket egyéb alkalmakkor is. Egyre többen lesznek az eucharisztikus Krisztus havonkinti, sőt hetenkinti ven­dégei. Példás buzgósággal vettek részt a naponkinti diákmisén, a téli időszakban pedig, amikor hétköznapi diákmisét nem tartottunk.

Next