Katolikus gimnázium, Veszprém, 1941
December-án a Kormányzó Úr Ölőméltóságának névnapján szentmisén vettünk részt. Délután az Önképzőkör Széchenyi emlékünnepélyt rendezett a leghívebb magyar születésének 151. évében. Február 2-án cserkészünnepély a városi színházban. Március 2-án gyászmise volt I. Ferenc királyért, a rend jótevőjéért. Március 15-én hazafias ünnepélyt rendeztünk. Április 15-én gyászmise volt Buda János piarista tanár lelki üdvéért. Május 7-én folyt le nagyszámú közönség jelenlétében a VIII. osztály tanulóinak ballagása. A távozó nyolcadikosokat Harmati Béla VII. tanuló búcsúztatta. A ballagok nevében Kiss András VIII. o. papnövendék búcsúzott az intézet tanáraitól és növendékeitől. A szülők és az öregdiákok nevében Szlabey Dezső, a Davidikum igazgatója, mélyenszántó szavakkal fordult a távozókhoz és búcsúztatta őket. Május 10-én XII. Pius pápa püspöki jubileumát ünnepeltük. Május 28-án a Madarak és fák napját ünnepeltük meg a jutási Rab Mária forrásnál. A megemlékezést Takács Dezső mondotta. Május 31-én részt vettünk a városnak a világháború hőseinek emlékére rendezett ünnepélyén. Június 7-én volt az önképzőkör műsoros záróünnepélye a díszteremben. Június 14-én részt vettünk a Jézus Szíve körmeneten. Június 18-án a Kormányzó Úr Ölőméltóságának születésnapján szentmisén vettünk részt. Június 21-én a cserkészcsapat nyári táborozása javára kerti ünnepélyt rendeztünk. Június 25-én záróünnepély és bizonyítványkiosztás volt. 5. Valláserkölcsi nevelésünk eszménye rendi hagyományunkban gyökerezik. Az evangéliumi elvek és a nemzeti értékek szintézise adott ennek a hagyománynak páratlan lendítőerőt három és fél évszázadon keresztül. Ma, amikor homokra épített államtákolmányok összeomlásának láttára szilárdabb alapot keresünk; amikor emberi jogon alapuló szerződéseket egyik napról a másikra összetépni látunk és biztosabb jogalapot óhajtunk; amikor a minden háborús győzelem nyomán fellépni szokott diadalmi mámor ököljoggá való eldurvulásától félünk és igazságon alapuló békét sürgetünk; amikor az egyéni önzés helyébe lépő közösségi gondolatot örömmel üdvözöljük, de kollektív önzéssé való elfajulásától tartunk; amikor emberiességet sürgetünk, de az álhumanizmus csődjén