Somfai Balázs (szerk.): A Dunántúl településtörténete VI. XI-XIX. század - Településtörténeti konferencia anyaga (Veszprém, 1984)
A II. szekció előadásai
135 újítják meg, amikor már közel 100 esztendeje rögzítődtek az állapotok, amikor a tulajdonosok azért pénzt adtak, s közben megfizették a fegyverválságot is. Jogosultságok megbizonyításához a régi okmányok, bizonyságok mellé most újakat is mellékelnek, mint a révkomáromi egyház nyugtáját, B.Pálffy János végrendeletét, sanyakönyvi kivonatokat a "matriculából", ezekben előhozva a losonczi Bánffy- és Buzlay-családhoz való rokonság jogán megerősített érveiket. A Tomaj-nemzetségből származó losonczi Bánffy rendkívül elágazó birtokait időnként hűtlenség miatt elvesztő, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező család a Báthoryakkal is rokonságban volt /37/ Az első adatban szereplő losonczi Bánfi Deseő Ferencnek a keresztapja is "nagyságos Báthory úr" volt; hogy melyik lehetett, azt nem árulja el a "matricula". A losonczi Bánffy-családnak a XIV-XV. században volt egy Desew-ága is, így 1315, 1326, 1336, 1388. években élt egy "magister Desew de Losontz, hujus posteri cognomen Desew de Losontz retinuerunt", akinek három fia volt: Mihály, s Mihálynak fia István, akit Zsigmond 1415-ben Zsigmond Walachiába küldött, azután Ferenc 1404-ben, 1438-ban losonczi Bánffy Dénes erdélyi vajda volt /38/. De az utoljára 1438-ban szereplő losonczi Bánffy Desew és a "matriculában" említett losonczi Bánffy Deseő Ferenc között, aki 1542-ben született, több mint 100 esztendős kapcsolathiány van. S megkérdőjelezhető, hogy folytatódott-e úgy az az ág, hogy ennek utóda lett volna? Ezt sem tagadni, sem megerősíteni nincsen módunk. S ennek a losonczi Bánffy Deseő Ferencnek lett volna a felesége Baracskay Pálffy Balázsnak és Buzlay Évának, "idősebb" Buzlay Mózesnek a lányától 1549-ben született Zsófia gyermeke? Az oklevelek csak egy Buzlay Mózesről tanúskodnak, aki 1517-ben végrendeletet tett és aki 1518-ban már nem is élt, de Buzlay Éva idős korában születhetett volna még tőle, hiszen csak 31 év van az ő halála és Éva születése között. Minden esetre két egymásnak megfelelő pár lett volna mind életkora, mind nemzetsége miatt. A Buzlay-család ugyan nem szerepelt olyan korán a magyar történelemben, mint a Bánffyak, de a Zsigmond korában felbukkanó B. Tamás fia Balázs már jelentős egyéniség, s Buzlay Balázs fia László pedig V.László idejében a Garai-párt hive és ellene volt Hunyadi Lászlónak, majd Mátyás alatt főlovászmester1459— 70, a fia Mózes pedig II. Ulászló király főudvarmestere, aki 1484-ben Lovasberényben templomot épít, Fejér megye főispánja, majd Simontornya birtokosa, de birtoka van Somogyszilben /39/, egy időben a csókakői uradalom /40/, hasonlóképpen a zsárabéki /41/ birtok zálogosbirtokosa stb. A fejérmegyei Gárdony is egy időben az övé. Az írások csak László fiáról tudnak, aki 1511- ben a csókakői adományozáskor még él, s egy Katalin leányáról, aki Báthory György főlovászmesternek, Somogy megye főispánjának a felesége. A Buzlaÿak Sáros megyéből származnak : ott van Budó és Gergellak is, ahonnan nevüket és előnevüket is vették /42/. A családnak Sáros megyén kívül volt birtoka Abaújban is