Somfai Balázs (szerk.): A Dunántúl településtörténete VI. XI-XIX. század - Településtörténeti konferencia anyaga (Veszprém, 1984)
A II. szekció előadásai
a győri őrség katonája így kéri és kapja meg 1593-ban Fejérkövy István nyitrai püspök, királyi helytartótól a kihalt Buzlay-család birtokából Lovasberényt, Pázmándot, Nadapot és Técs pusztát, katonatársaival együtt egy adomány levéllel, Bolla György gyalogvajdával. Török István és Jakab, valamint Iványi Gáspárral együtt a szintén elhalt Almásy László birtokait: Perkátát, R.Kereszturt, őrszigetet stb /27/. Pálffy István már korábban is tiltott mindenkit vélt joga alapján birtokaitól, akihez társultak, s régi baracskai közösen használt birtokból részt kértek, a leányágon /B.P. Zsófia után/ levő Deseő-családtagok /28/, s nagybátyjának Pálnak a fia, Márton is akiről 1617 után különben semmit sem tudunk /29/. A sok tiltás után B.P. István fia, János, leánya: Kata, B.P.Jánossal kihal fi ágon a Baracskay-család - a régi adomány levelek elveszése miatt, birtokaikra uj adomány levelet kér kap I. Lipóttól 1666-ban /30/ De a Baracskay-család fiágon való kihalása miatt 1658. augusztus 1-én Wesselényi Ferenc nádortól korábban birtoklevelet kér és kap Széchenyi István és Török Ferenc is őrsziget, Perkáta, R.Keresztus, L.Berény, Pázmánd, Nadap, Técs falvakra, ill. pusztákra /31/ Az 1666. évi adomány levélből kimaradt a Baracskay-leányágon részt igénylő Deseő Kovács-család. B.Pálffy Kata szerint azért, mert azt a hírt hallották róluk, hogy Sárospatak táján járva az után elvesztek; emiatt egy levelet ad nekik, amelyben őket örököstársaknak ismeri el; azonban ezután még egy nádori vizsgálat bizonysága után sem jutnak a sok bonyodalom miatt egy kicsiny részörökséghez sem /32/. A török kiűzése után rendeződni kell a birtokviszonyoknak, s mivel némely birtoknak két, vagy több gazdája is van, ezért ezket igyekeznek zálogba adni, hogy ideiglenesen is valami hasznot húzhassanak belőle, majd ezeket eladják, hogy az érte kapott összeg árán már biztos, törvényes, meg nem támadható birtokhoz jussanak és pedig a családokon belül is az ügyesebbek, élelmesebbek, így Sándor István - ő áll legjobban az anyagiakat illetően -, összevásárolja testvéreitől, rokonaitól a birtokrészeket csekély, áron, így az acsai részt, Baracskát stb., majd ezután Acsát Alcsúttal együtt eladja sógorának, Újvári Imrének, azután Baracskát 1669-ben elzálogosítja Szapáry Péternek, hogy azután eladja ennek felét is Szüts Péternek és Pálnak, valamint Gellért Jánosnak és Istvánnak /33/. Török Ferenc is zálogba adja Lovasberényt, Nadapot, Pázmándot, R.Kereszturt, stb. 1663- ban Eölbey Mártonnak, akinek a leszármazottja: Eölbey Ilona 1699-ben szintén eladja ezeket gr. Heister Siegbert cs.generálisnak /34/. Azután özv.Újvári Imréné Sigray Borbála is eladja a pálosoktól perelt acsai uraldalmat br. Schmidegnek, aki átadja pénzért azt a pálosoknak, amely a pálos rend megszűnése után a vallásalapé lesz, s ezt 1836-ban adományként, de érte más birtokot is adva József nádor szerzi meg. Lovasberényt is eladja Heister 1719-ben br. Fleischmann Anselm bécsi hadi tanácsosnak, aki 1730-ban megint tovább adja gr. Cziráky Józsefnek 1730-ban /35/. Baracska másik feléért többszörösen pereskednek a Sándor- és Dienes-család tagjai, s kapnak is belőle egy részt, de a Deseő-család nem kapott semmit. A pert most ők