Középdunántúli Napló, 1957. június (1. évfolyam, 128-153. szám)

1957-06-01 / 128. szám

1987. június 1. A szilikózis betegséget felvették a bányász-rokkantsági feltételek közé A régebbi miniszteri utasítás a szilikózist nem sorolja fel foglal­kozási betegségként a vájárok rokkantsági feltételei között. Az utasításnak ezt a hiányát a dolgo­zók sérelemnek tartották, ezért a nehézipari miniszter a bányász szakszervezettel egyetértésben úgy módosította az utasítást, hogy rokkant vájárnak kell tekinteni azt a dolgozót, akinek munkaké­pessége szilikózis következtében ötven százalékban, vagy ezt meg­haladó mértékben csökkent. (MTI) Óhid már 100 százalékon felül teljesítette adófizetési tervét A sümegi járás 79 százalékra tel­jesítette első félévi adófizetési ter­vét. Az adófizetés aránya legjobb Óhid községben. Az óhidiak már 100 százalékon felül teljesítették adófi­zetési tervüket. Mihályfa és Bazsi körzetében is jól állnak az adófize­téssel. Sümeg viszont a járás leg­gyengébben fizető községei közé tar­tozik. Mindössze 50 százaléknál tar­tanak, pedig az előirányzat 67 szá­zalék. A községi adóügyi megbízottak jól foglalkoztak az adózó gazdákkal. Kimutatják, hogy a gazdák által be­fizetett pénzt mire fordítja álla­munk. Elmondják azt is, hogy a já­rásban befolyt adóhoz az állam há­rom millió forint hozzájárulást ad, hogy évente egyenletesen fejlődjön a járás valamennyi községe Termeljünk exportra gyümölcsöt! Az idei szélsőséges időjárás ellené­re is igen szépen virágzottak a kaj­szi és aknaiak. A Balaton partján jó almatermésre van kilátás, a kajszi­barackfák pedig máris roskadoznak a baracktól. Felmerül teh­át, a kérdés, érdemes-e ritkítgatni a termést? Nyu­godtan megmondhatjuk a feleletet is: Érdemes! A gyümölcsfa természetes ösztönét követve, le fogja ugyan dobni a ter­més egy részét, azonban a megmara­dó mennyiség kiérlelése is annyira igénybe veszi életerejét, hogy jövőre csak igen gyér termésű, vagy teljesen meddő esztendőre számíthatunk. Nem beszélve arról, hogy a beérett termés igen gyenge, silány minőségű lesz, amely legtöbbször csak ipari célokra értékesíthető. Még idejében van, hogy ritkítással ezt megakadá­lyozzuk. Ritkítsuk meg az almát any­­im­­ra, hogy a megmaradó almák kö­zött legalább 10 cm-es táv legyen. A barackot legalább annyira, hogy egymáshoz érő barack ne maradjon, a gyengén fejletteket is szedjük le. Ha a ritkítást elvégezzük, ezzel kíméljük gyümölcsfáinkat. Megaka­dályozzuk a szakaszos termést, vagy­is évente átlagos termésünk lesz. Gyümölcsfánk ágai nem törnek le a termés alatt, gyümölcsünk súlyra annyi lesz, mint ritkítás nélkül, de sokkal nagyobb (darabosabb), szem­re sokkal tetszetősebb, jobban színe­­ződött. Egyszóval export minőségű gyümölcsünk terem. Hogy mit jelent az export minő­ség anyagilag, azt nem kell különö­sebben részletezni, azok a gazdák, akik a múltban már termeltek export minőséget, tudják, akik még nem ter­meltek, azokkal közöljük, hogy a mindenkori belföldi első osztályú áru árán felül még mintegy 10—20 szá­zalékos felárat kapnak érte. Nem be­szélve arról, hogy az export minőségű gyümölcs mindenkor kapós. Hallotta-e, hogy... — A nőtanács is segíti a Gyermek­­városért mozgalmat. Pápán a nőta­nács aktívái kisgyűléseket szervez­nek egy-egy utcában és beszélgetnek a lakossággal e mozgalom jelentősé­géről. — Szabó-varró tanfolyam kezdő­dik a sümegi járási kultúrházban. Eddig 20 asszony jelentkezett. Az első foglalkozás június 3-án lesz. A Veszprém vasútállomáson má­jus 24-én délután 5 órai kezdettel nagyűlést tartottak, amelyen a je­lenlévők megválasztották az öttagú szakszervezeti nőbizottságot. Elha­tározták azt is, hogy a VII. Vasutas­­z­ap tiszteletére tisztasági versenyt szerveznek, s még a vasutasnap előtt nagyobbszabású négyülést hívnak össze. Ötéves festő csoda­gyereket fedeztek fel Kínában Peking (MTI) Az Új Kína je­lentése szerint az északkelet-kínai Dalienben ötéves festő csodagye­reket fedeztek fel. A Tung Hsziao-jen nevű kisfiú az elmúlt évben nyolcszáz festményt ké­szített és a Kínai Ifjúság Lapja legújabb számában közli a festő csodagyerek arcképét egy bam­busznádat ábrázoló festményének reprodukciójával együtt. A lap elmondja, hogy az ötéves festő művészetét, amely a hagyomá­nyos kínai stílust követi, korát meghazudtoló finom művészi ér­zék és színfantázia jellemzi. rr A KENŐOLAJ ÉS A NÉPGAZDASÁG Írta: Dr. Nyúl Gyula, a MÁFEI tudományos osztályának vezetője Hazánk rohamosban fejlődő iparo­sodásáért, a mezőg­azdaság és közle­kedés korszerűsítéséért hatalmas és küzdelmes munkát végez az egész magyar népgazdaság. Ebben a mun­kában óriási — és ma még sokszor neon kellőképpen értékelt — szerepe van a kenőolajoknak. A mezőgazda­ság, ipar és közlek­edés egyetlen gé­pe sem volna üzemképes kenőolaj nélkül és egyetlen gép üzeme sem lehet biztonságos, vagy gazdaságos, jó minőségű, „megfelelő“ kenőolaj nélkül. Elromlott vagy tönkrement gépek­ben, eli­esztett üzemórákban, kieső termelésben milliárdokra rúgó kárt szenvedhet az egész nemzet, ha nincs megfelelő és elegendő kenőolajaik. A különböző gépeknek különböző kenőolajokra van szükségük. A sok­féle kenőolaj típ­us legfőbb és közös nyersanyaga az ásványolaj. Ebből állítják elő lepárlással s a legkülön­bözőbb „finomító ” műveletekkel a legváltozatosabb kenőola­j­féleségeket. Ma már külön tudományág foglalko­zik a kenőolajok gyártási módszerei­vel: a kenőolajtechnológia, és a behozatal időnként újabb és újabb nyersolaj­féleségekkel látja el iparunkat. Az is ismeretes, hogy a világon nincs két egyforma ásvány­olaj, tehát minden új olajat részlete­sen meg kell vizsgálni arra nézve, hogy milyen termékek, milyen eljá­rással és milyen minőségben állítha­tók elő belőle. Különösen vonatkozik ez a kenőolajokra. Az újabb idők újabb megoldandó kérdéseket vetettek fel. A világ olaj­­termelésének egyre nagyobb része nagy kéntartalmú (ilyen a hazai nagylengyel é­s az importált szovjet Lujmnázi olaj is). Ez azt jelenti, h­ogy az ilyen olajból nyert termékek: a benzin, a gázolaj, a kenőolajok, stb. szintén nagy kéntartalmúak, ami a motorüzemben általában nem­ elő­nyös. A MÁFKI egyik szép sikere, hogy olyan kenőolaj adalékokat dol­gozott ki, amely a Diesel-motorokban felhasznált nagylengyeli gázolaj nagy kéntartalmának k­áros hatását kikü­szöböli. Az így készült ún. DAX ola­jok már országos forgalomban is va­nnak. Miért nem korszerű a magyar kenőolajipar? A háború után fokozott szükség lett volna kenőolajiparunk fejleszté­sére. A mezőgazdaság gépesítése, az ipar és a közlekedés rohamos fejlő­dése, az általános motorosítás s a modern motortípusok elterjedése, egyre több és egyrre jobb kenőolajat igényel. Ásványolaj feldolgozó ipa­runkat romjaiból újjáépítettük, ter­melőképességét megtöbbszöröztük, de a kenőolajgyártás fejlesztése messze elmaradt a többi üzenságó mögött. Sajnálattal látjuk tehát, hogy a ke­nőolaj­ipar mindmáig a népgazdaság mostoha gyermeke volt s címek ered­ményeképpen ma is jelentős behoza­talra szorulunk s nem tudunk elegen­dő, jó minőségű olajat termelni gé­peink számára. Nem vitatjuk ezen a helyen, hogy milyen más beruházásokra lett volna kevesebb szükség, azt ellenben ál­lítjuk, hogy nincs még egy olyan ipari termék, amelynek rossz minő­sége, vagy nem kielégítő mennyisége olyan széles területen okozhat súlyos károkat, mint a kenőolajé. A kenőolajipari beruházások nem tartoznak az ún. óriás beruházások közé s aránylag szerény anyagi esz­­közök­k­el megvalósíthatók. Talán ép­pen ez az oka annak, hogy az emlí­tett nagy beruházások mellett, ezek­re eddig kevesebb időt, figyelmet — és pénzt fordítottak. Különleges elő­nyük viszont, hogy igen rövid idő (másfél—k­ét év alatt) kifizetődnél­, teh­át kifejezetten gazdaságos beru­házásnak tekinthetők, melynek hasz­na a valutamegtakarításban, sőt a valutaszerzésben is jelentkezh­etik. A világpiacot is meghódíthatjuk Természetesen tudatában vagyunk annak is, hogy a korszerű és gazda­ságos kenőolajgyártás Magyarorszá­gon sokkal bonyolultabb feladat, mint azokban a szerencsésebb orszá­gokban, melyek egységes és jóminő­­ségű ásványolajra alapozhatják ke­nőolajiparukat. A mi nyersolaj-ellá­­tásunk erősen ingadozó és esetleg olyan minőségű, mely egyáltalán nem nevezhető kedvezőnek a kenő­olajgyártás szempontjából. A tudo­mány eszközei azonban ma már le­hetővé teszik, hogy úgyszólván bár­milyen nyersolajból tetszés szerinti minőségű kenőolajat állíthassunk elő. Elegendő termelés és kitűnő minőség a világpiacot is megnyithatja kenő­olajaink előtt, ez pedig a gazdaságos­ságot biztosító, egységes és megfelelő minőségű nyersanyag beszerzését is megkönnyítené, ha a hazai nyersolaj­­termelés nem volna kielégítő. Korszerű kenőolajiparra tehát ége­tő szüksége van az országnak. Jól fel­szerelt, modern kutatóintézet, lelkes kutatógárda és kitűnő ásványolajipari szakemberek állnak rendelkezésünk­re. Most már csak olyan illetékes el­határozásra van szükség, mely en­nek az iparnak kiterjedt és különle­ges jelentőségét az eddiginél nagy­obb mértékben méltányolta. A MÁFKI munkája a kenőolajipar érdekében A kenőolajkérdés rendkívüli fon­tossága indokolja, hogy a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Inté­zet (MÁFKI) immár közel kilenc esz­tendős munkásságának jelentős ré­szét fordította kenőolajkutatásokra. Nem tévesztették el szem elől azt a gyakorlati célt, hogy munkájuknak az ipar fejlődését kell szolgálnia. A budapesti és veszprémi laboratóriu­mokban kidolgozott eljárásokat a péti kísérleti telepen kisüzemben is megvalósították, hogy az itt nyert adatok alapján, az országos termelést szolgáló nagyüzemet lehessen tervez­ni és építeni. Közreműködtek az új ipari létesítmények felállításában s a régiek tökéletesítésében, terveket és javaslatokat dolgoztak ki a hazai ke­nőolajipar legkorszerűbb kifejleszté­sére. Ismeretes, hogy a hazai termelés KÖZÉPDUNÁNTÚLI NAPLÓ KESZTHELYI JEGYZETEK A Balatonpart egyik jelentős üdülővárosában minden és mindenki az üdülési évad megindulására készül. Tataroznak, csinosítanak amit csak kell és amit csak a költségvetés megenged. Sajnos, az időjárást nem tudják tatarozni, pedig ha rajtuk múlna ... A szorgos készülődés közepette ismerkedtünk meg gondjaikkal, ba­jaikkal, terveikkel. Kulturális intézkedések Első utunk az idegenforgalom szempontjából rendkívül jelentős Helikon-könyvtárhoz vezetett, ahol az építkezés képe: állványok, lelkes kőművesmunka fogadott bennünket. Megtudjuk, hogy a könyvtár, amely már 1801-től áll, az idő múlása, va­lamint a háború során szerzett sé­rülések következtében használha­tatlanná vált, javításra szorult. A mennyezete egészen behajlott már. A műemléket kettőszázezer forintos költséggé­ javítják meg. A javítás során új mennyezetet, vakolást és falfestést kap. A festést három je­les festőművész végzi el. A Balat­oni Múzeumnál hasonló a kép. Építkeznek. Eddig a múzeum tárgyait a nedves pincében helyez­ték el egyéb helyiségek hiányában. Most szintén kettőszázezer forintos költséggel raktárakat építenek a tárgyak szakszerű, gondos tárolása és megőrzése érdekében. Hallottuk, hogy nemrégen szép sikert ért el a Mézeskalács bemu­tatója, amelyet városi zenészek és színjátszók rendeztek. Az előadáso­kat (közkívánatra ismételni kell!) a honvédség kultúrtermében tartják. Hogy miért? Azért, mert még min­dig nem dőlt el a nagy kérdés: lesz-e vagy összedől-e a városi kultúrház? Szinte valamennyi lakos problémája ez és szeretnék, ha a sokéves huza­vona után végre elintéződne az ügy. A sörkertben szabadtéri színpad és kertmozi épült. Június 7-én sze­retnék felavatni és a lakosság ren­delkezésére bocsátani. A város nyá­ri kulturális programja is elkészült, ami — mint Bartos vb. titkár elv­társ mondta — még „nyers“, de már meg lehet állapítani belőle, hogy sok élményben részesíti majd a la­kásokat, üdülőket. A lakáskérdésről A városi tanács igazgatási osz­tályán Varga Tibor elvtárs válaszol kérdéseinkre. Tőle tudjuk meg, hogy a gondos tanács hamar válaszol, mégpedig lakással­­ a lakáskérdés­re. A honvédségtől visszakapott épü­letekből mintegy harminöt lakást alakítanak ki, ezenkívül rövidesen hozzákezdenek a hivatali helyisé­gek felülvizsgálatához, hogy meg­állapítsák a felesleget, amelyet szintén lakásnak alakítanak majd át. Ehhez tartozik a Hullám-szálló sorsa is. A „Hullám“ ismét szálloda lesz, már a bebútorozása folyik. Jú­nius 15-én nyílik meg. Lesz-e friss hús a háziasszonyoknak? Lépten-nyomon hallottuk: Már megint fagyasztott hús! Érdekes — gondoltuk —, Keszthelyen van a megye második legnagyobb húsipari vállalata, és itt nincs friss hús? Gondolatbeli kérdésünkre Somo­gyi elvtárs, a vágóhíd igazgatója adott választ, amikor felkerestük őt. Az történt, hogy az ellenforrada­lom alatt és utána is még egy-két hónapig oly nagymértékű volt a házi állatvágás, hogy nem volt pia­ca a vágóhídnak. Amikor azután áp­rilis végére elfogyott a külső kész­let, a hirtelen megnövekedett szük­ségletet nem tudták kielégíteni, ezért Győrből rakták­, illetve hűtő­házi húst kellett forgalomba hozni. — És most mi a helyzet? — kér­djük. — Jöjjön velem az elvtárs — in­vitált a műhelyekbe. A szorgalmas, gyors és nagy munka képe fogadott bennünket a „húsgyárban". A dolgozók heti 250 —300, de sokszor 400 sertést vág­nak le, ami biztosítja, hogy többé nem lesz friss­ hús gond a városban. A vállalatnak új készítményét is­merték meg nemrég a fogyasztók, az úgynevezett „kész szendvicset“, a sajtos felvágottat. Az országban csak Sopronban és Keszthelyen ké­szítik ezt az árut. Hogy ízlik-e a fogyasztóknak, a nagy keres­et vála­szol rá. A jó munka mellett azon­ban gondjaik is vannak. Először is a legnagyobb: leállították a végleges kazánház építését, mert a beruhá­zási összeg másra kell. Emiatt ideig­lenes kazánházuk van, ami nem biz­tosít elég gőzt. A kazánház teljes felépítésére az építő­vállalat kész, erről nyilatkozatot is adott. Ugyan­csak készek leszállítani a még szük­séges alkatrészeket is. A hiány miatti túlórázás előrelátható évi összege és az építővállalat elvonu­­lási költsége nagyobb, mint a beru­házás befejezéséhez szükséges ösz­­szeg. Nem kellene ezen elgondol­kodni az illetékes ügyintézőnek? Amint látjuk tehát, a keszthe­lyiek megnyugodhatnak, hiszen a vá­góhíd heti négyszáz mázsa húst, nyolcvan mázsa felvágottat ad ki. (Lehet ezen csodálkozni, amikor pl. Tóth Rezső egy perc alatt fejti le egy sertés bőrét?) Milyen vizet isznak a keszthelyiek? A városban sok kellemetlenséget okozott a rossz vízellátás. A gon­dot rövidesen — már június 15-én — elűzi a Vonyarcvashegy—Keszt­hely közötti 7 km-es, 25 cm átmé­rőjű vízvezeték, amely egy csapás­­ra megold­ja a víz­problémát és városnál­ bőven ad kitűnő, Úszta friss vizet. 3 Hírek, érdekességek A Szabadság Termelőszövetkezet harminc holdnyi lápos területet hasznosított a gépállomás segítsé­gével, s ezen a területen már fejlő­­dik a kukorica. Fenékpuszta egészséges ivóvizet kap a kendergyár újonnan fúrt tót­jából. A Kísérleti Intézet és Gazdaság ren­dezésében június 5-én bemutatják az 1954—55-ben végzett kísérletek ered­ményeit. A városi tanács végrehajtó­ bi­zottsága és a pedagógus szakszer­vezet ma negyven pedagógust része­sít tárgyi és pénzjutalomban a peda­gógusnap alkalmából. A város fő útvonalán a járdaszéle­ket parkosítják. A munkát a városi KISZ szervezet vállalta. Örvendetesen javul a magánla­kásépítési hajlam. Saját erőből nyol­can, a OTP-akció felhasználásával huszonnégyen építkeznek. A köl­­csönt­ kérők szeretnék, ha az OTP ta­vasszal kezdené meg a kölcsön fo­lyósítását és nem ősszel, amikor nem lehet építést kezdeni. Keszthelyi vélemény Lehet, hogy szokatlan az ilyen vélemény leírása, de az újságíró szükségesnek találta. A lakosságnak a tanácselnökről alkotott vélemé­nyéről van szó. Több helyen hatot­tuk: „Talán majd az új tanácselnök megcsinálja!“ Igen, Horváth Ferenc elnök elv­társ nem régen került a tan­rács élé­re, máris — ahogy mondják — sok olyan eredményt ért el vezetésével a tanács, am­i eddig nem sikerült. A vélemények alapján úgy gondol­juk, hogy ha a tanács és a város ösz­­szefog, akkor Keszthely nemsokára új fényben ragyog. Hazai Sándor.

Next