Középdunántúli Napló, 1958. május (Veszprém, 14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

! Éljen május 1, a munkásnemzetkosis nagy ünnepe ! TAVASZT LEHEL A FÖLD... A rügyező fák között két állat harapja a füvet. Mindkettő Szí­jártó Ferenc tulajdona. A fiatal növendék szarvasmarhák alig egy esztendősek. Ápoltak, gondozot­tak. Amíg legelésznek, éberen ügyel rájuk a tehenész. Őrködik, nehogy a tilosba tévedjenek. Mert bármilyen selymes, és ízletes szá­mukra a fű, a szérűskert mellett hullámzó gabonavetés még csá­bítóbb. Ezért minduntalan arra igyekeznek. De a tehenész résen van. Füttyent és kiált. — Te, ne! — Ne engedd! A kuvasz máris szalad utánuk. Mérges ábrázattal, csaholva tereli vissza a kapzsi jószágokat. Ami­kor a kutya nem tartózkodik a közelben, maga szalad az álla­tok nyomában. Kabátja ilyenkor viharosan leng a futás szelétől. A két növendékmarha lassan megérti, hogy minden kísérlet hiábavaló. Békésen legelésznek hát tovább. Szíjártó Ferenc pe­dig az árokszélre ül és elmerül a táj szemlélésében. Mert szép itt a környék. Fás, füves vidék, s ilyenkor illatos. Tavaszt lehel a föld, a fák, a nyíló virágok. Le­geltetés közben van idő elméláz­ni. Szíjártó Ferenc legtöbbször a gyermekkorára gondol Bizony nem volt fényes sorsa. Korán munkába állította az élet. Iskolá­ba járt, de már segédkezett a szüleinek. Tizenhatéves volt, ami­kor édesapja meghalt A sok gond az édesanyja és az ő nyakába sza­kadt. Négyen voltak testvérek, sokat kellett küzdeni a kenyér­ért. Sok uradalmat bejárt Volt ré­szesarató, idénymunkás, 1942-ig. Ekkor bevonult katonának. Ide­gen célokért, urak parancsára kó­borolt a Szovjetunióban. Itt fa­gyott meg a bal keze. De szeren­csére, életben tért haza. Budapesten jutott munkához. Ipari üzemekben dolgozott 1955 áprilisig. Ekkor jött felesége fa­lujába, Egyházaskeszőre. Azóta tagja a helyi Szabadság Termelő­­szövetkezetnek. Először gyalog­munkásként dolgozott, később te­henészként. 1955. őszétől a szarvasmarhák gondozója. Ket­ten, Marton Lajossal látják el a tehenészi munkát. A legeltetést is közösen végzik. Felváltva. Egyik nap Szíjártó legeltet, a másik nap Marton Lajos. Így a mezőn is tudnak dolgozni, segí­teni Merengésében megzavarom. Nem haragszik érte. Sőt szívesen beszél. Jól keres a termelőszövet­kezetben. — Amikor ideérkeztem Egyhá­zaskeszőre, nem volt kitartásom. Áprilisban jöttem, a legrosszabb­kor. Talán ezer forintom lehetett, több nem. Sokat töprengtem, ag­gódtam a család sorsa miatt. A termelőszövetkezet azonban se­gített. Lakást kaptam, előlegez­tek gabonát, pénzt és malacokat, így tudtam csak boldogulni... Azóta minden évben jobb. Van­nak háztáji állataim, jól élünk és ruházkodunk. Tavaly több ezer forintot költöttünk el öltözködés­re... Szóval, vagyont nem gyűj­töttünk, de a megélhetésünk biz­tosított. Szünetet tart, s szíjjostorával szórakozottan paskolja a füvet. Később újra beszélni kezd. — 1957-ben 579 munkaegységet kerestem családommal.­­ Ezért kaptam többek között 27 mázsa 20 kilogramm gabonát, 14 475 fo­rint készpénzt és 619 kg cukrot. Az eladott cukor 4 ezer forinthoz juttatott. Nem folytatja, szalad terelni. Az állatok most az útra kíván­koztak Már tele a bendőjük. Visszahajtja őket, még pár perc­re, amíg az ostora szíjját megiga­zítja. A bőrellenzős sapkáját sze­mére húzza, mert ereje van már a napnak. Addig is beszél. Kissé bosszús. Szeretné már a közös állományt a legelőn látni. — Tavaly Szentgyörgy nap után már kihajtottuk a marhá­kat — mondja — Az idén talán május első napjaiban. Rossz az időjárás, nem fejlődik rendesen a fű ... Amint megélnek rajta a szarvasmarhák, kihajtjuk azokat. Már szeretnénk kint lenni. A zöl­det jobban kedvelik, mint a szá­razat. Ettől jobb a kondíció, és több a tej is. — Milyenek a szarvasmarhák? — Jók.­De lesznek jobbak is, ha legelnek. Mert jó legelője van a tsz-nek. Jó fürű, gondozott — Hány szarvasmarhája van a tsz-nek? — Harminckilenc. — Ebből 18 a tehén. Még akadna beszédtéma, de a két növendékállat már rakoncát­lan. Az istállóba vágynak. A te­henész nem várakoztatja azokat. Hadd menjenek, ha elteltek. Sza­pora léptekkel halad utánuk, és ostorával néha belesuhint­­a friss, tavaszi levegőbe ... Kása András Jól keres a zetoros A mezei úton két fiatalember beszélget. Egyikük sem lehet túl a harmincadik esztendőn. A kékoverálost Szőczi Rudolfnak, a motorkerékpárost Hunyadi Lászlónak hívják. Mindketten a Ber­­hidai Gépállomás dolgozói. Hunyadi László főagronómus, Szőczi Rudolf pedig zetoros. A főagronómus ellenőrző körúton van. Először az épületek közelében dolgozó traktorost látogatja meg. Munkában találja. Őszi árpavetést fogasol. Egy röpke időre leáll a zetor, s az útra lépked Szőczi Rudolf. Üdvözlő kézszorítás, majd megindul a be­szélgetés. Aztán a főagronómus megvizsgálja a vetést. Jónak ta­lálja. A fogasolással is elégedett. Porhanyós a föld, s a vetés szinte újjáéledt. Mivel az idő drága, mindketten a dolgukra sietnek. Hunyadi László a motorkerékpárnak, Szőczi Rudolf pedig a rotornak ad gázt. A gépek berregése felveri a határt. A traktoros a távozó agronómus után tekint. Már csak szür­ke porfelhő jelzi az útját. A zetoros arcára mosoly ül. Kedveli az agronómust. Egyszerű ember, jó tanácsokat ad és segít, ha kell. Az agronómusnak hasonló véleménye van a traktorosról. Szőczi Rudolf a gépállomás egyik legjobb dolgozója. Minőségi­leg, mennyiségileg megfelelő munkát végez. Szorgalmas ember. Jó és rossz időben, egyaránt szépen dolgozik. Csak akkor áll le a munkában, ha beteg, vagy a traktorral baj van. A retorral azonban ritkán akad baj. Most is, hogy szalad! Könnyedén, frissen. Új traktor. Alig féléves. Csillog, ragyog a tisztaságtól. A sárga gumikerekek gyorsan forognak, mert a gép ura gyorsaságot parancsolt nekik. Sürget az idő, sürget a kere­set. Teljesítménybérben dolgozik a gép gazdája. Jól keres. A múlt hónapban 2300 forintot. Áprilisban is szeretne ennyi pénzt a borítékban. Ennyit? Hiszen április 4-én már 1700 forintot ka­pott. Ezt a múlt évi jó munkájáért. Nyereségrészesedésként. — Jól jött a pénz — mondja Szőczi Rudolf. — örültem neki. Leállítja a retort, mert nehezen hallani a szót a berregéstől. — A nyereségrészesedést félretettem — folytatja — Családi házat szeretnék építtetni. A múlt ősszel házhelyet vásároltam Berhidán. Már van öt köbméter kövem, s pénzzel is rendelke­zem. Még kevés, de ha jól keresek ez évben, majd szaporodik. Egyelőre egy szoba-konyhás lakásra vágyom. Aztán majd bővít­­hetem. Hiszen jól fizet a traktormunka. Elgondolkodik, bajuszát simogatja. Bronzszínű arcára mosoly suhan. Vígan mondja: — Ez évben is nyereségrészesedésre várok. Ha az idő és az egészség engedi, sikerül. Úgy dolgozom, hogy így legyen. Mert a nyereségrészesedés a tizenharmadik havi fizetést jelenti. S talán ennek örül a legjobban az ember... Ez pluszként jön a házhoz. Nem szaporítja a szót, tovanyargal gépével. A retor mögött gyengéden ugrál a négyrészes fogas. S ahogy a percek, órák múl­nak, egyre nagyobb a fogasolt terület. Naponta húsz hold foga­solást végez Szőczi Rudolf. Eddig 100 hát. holdnyi vetésterületet hagyott maga mögött. De ez csak a fogasolás. Talajmunkát is jócskán végzett a szövetkezetben. Mintegy 100 normálholdnyit. Amíg munkája lesz, a balatonvilágosi Petőfi Termelőszövetkezet­ben dolgozik. Itt már csak a tengeri négyzetes vetése van visz­­sza. A koratavasziak a földben vannak, a hengerelés és a foga­solás is a végéhez ért. Innét a balatonakarattyai Ságvári Tsz-be indul, kukoricát vetni. Amint újra munkát ad a világosi tsz, visszatér. Ő itt az ál­landó retoros. Becsülik is jó munkájáért. Rövid ideje dolgozik a szövetkezetben, de máris bemutatta tudását. A későbbi időben a megszerzett megbecsülés megtartására törekszik. Úgy dolgozik hogy munkájával mindig elégedettek legyenek a szövetkezet ve­zetői és tagjai. Vessünk hibrid kukoricát! Kormányzatunk a megye terme­lőszövetkezetei és egyéni gazdál­kodói részére nagyobb mennyisé­gű beltenyésztéses hibrid kukori­ca vetőmagot bocsát rendelkezés­re, a tavaszi vetőmagakció kere­tében. A forgalomba kerülő Mar­­tonvásári 5-ös beltenyésztéses hibrid kukorica igen jó eredmé­nyeket hozott. A Martonvásári 5-ös belte­nyésztéses hibrid kukorica vető­magja külömileg nem mutatós, 1000 mag súlya a megyében ter­mesztett kukorica fajtákénál ala­csonyabb és kiegyenlítetlen, azon­ban ez a vetőmag értékéből mit sem von le. Csírázó képessége minden esetben kiváló, rendsze­rint 95 százalék, vagy ennél több. A kikelt növény kezdetben las­­­­sabban fejlődik, később azonban­­ utoléri az egyéb kukoricákat és­­ azok termőképességét meghaladja. Nagyon fontos az egyelés he­lyes elvégzése. Négyzetméteren­ként három növény adja a leg­kedvezőbb területet. Ez gyakor­latban azt jelenti, hogy normális körülmények között 70 cm sortá­volság mellett, átlagosan 50 em­bér nem tanácsos ritkábbra egyelni. Több csövesiségre hajlamos. Még a javasolt tenyészterület mellett is rendszerint két csövet hoz és azt ki is neveli, meddő növényt még a Sűrűre hagyott növényál­­lományban sem lehet találni. Érése középkorai és általában 25 százalékkal nagyobb termést ad az egyéb fajtáknál. Csere során kétszeres mennyi­ségű szokványkukoricát kell a vetőmagért adni, azonban a ter­melők még így is nagy kedvez­ményben részesülnek, mert a ter­méstöbblet kát. holdanként 2,5—3 mázsa Kajtár József Aszfaltút épü­l Pápa—Városlód között Az idei legnagyobb szabású útépí­tést kezdték meg megyénkben Pápa —Városlad között. A huszonnégy­millió forintos építkezés keretében teljesen átépítik a 30 kilométeres útszakaszt, aszfaltburkolattal von­ják be, s a modern útépítéstechnika leg­újabb módszereinek alkalmazásával megszüntetik a veszélyes emelkedő­ket, kanyarokat — amelyekben bő­velkedik ez az útszakasz —, s ahol arra lehetőség van, az útvonalat fa­lun kívül vezetik; ahol ez megoldha­tatlan, ott úgynevezett „kiemelt“, 9 méter szélességű úttal teszik biz­tonságossá a közlekedést. A vállalkozó cég, a Budapesti Asz­faltútépítő Vállalat két szakaszon kezdte meg egyszerre az építkezést. Az egyik építésvezetőség Pápa—Ba­­konyjákó, a másik a Bakonyjákó— Városlőd közötti útvonalat építi. Az építkezés méreteire jellemzése­ként említjük meg, hogy a pápai építésvezetőség dolgozóinak 65 ezer köbméter földmunkát kell elvégez­niük, ebben van Tapolcafő községen át 300 méter hosszúságban egy 9 méter szélességű „kiemelt“ út készí­tése, valamint egy teljesen új útsza­kasz építése Bakonyjákó község fe­lett. Az új út a községet jobbra ke­rüli meg, s a község déli részén tér vissza a régihez. A városlödi építésvezetőség mun­kája a szó szoros értelemben vett úttörő munka. Farkasgyepütől Városlődig négy helyen tér el az út a meglévőtől több kilométeres hosszúságban. Itt először a természettel kellett megbirkózni, faóriások álltak az épülő új útvonal útjában, a munkát erdőirtással kellett kezdeni, s csak 150 köbméter faanyag kitermelése után lehetett az alapozás előkészí­téséhez szükséges planírozáshoz hozzáfogni. Ezen a szakaszon több mint 100 ezer köbméter földet kell elmozdítani, hogy a tervező mérnö­kök elképzelései szerint a farkas­­gyepüi szanatóriumnál, a népies el­nevezésű Szamár- és Szőlőhegyek­nél fennálló 9 százalékos emelke­dést megszüntessék. Az új korrekciókkal ezek az emel­kedők 6 százaléknál kisebbek lesz­nek. A farkasgyepüi részen még ebben az évben 12 ezer négyzetméter kö­­rszázalékos aszfaltburkolat kerül az útra, ugyancsak elkészül az aszfaltozás a Pápa—Ba­konyjákó közötti szakasz nagy ré­szén. Az új irányú útvonalak aszfaltozá­sára viszont csak a jövő esztendő­ben kerülhet sor, mert a téli időjá­rás eróziós hatása a friss alapozásra öntött aszfaltot minden bizonnyal kikezdené. Ezeken az útszakaszokon hevített bitument spriccelnek a ma­­kadám alapra, ez tartós és a végle­ges aszfaltozásig kíméli az alapozást a rongálódástól. Az útépítéssel kapcsolatban elter­jedt az a hír, hogy az építkezés tar­tamára a gépjárműforgalom elől elzárják az utat. A hírnek van némi alapja, azonban csak a nagytávolságú gépjármű­­forgalom elől lesz az út lezárva. Az idegen megyékből áthaladó gép­járműveket a Kúp—Noszlop—Ba­­konygyepes közötti útra irányítják. A Pápa—Veszprém közötti autóbusz és egyéb gépjárműforgalom — szük­ségszerűen terelőutak közbeiktatá­sával zavartalan lesz. Az építkezésnél jelenleg 400 mun­kás dolgozik, ez a szám azonban fel­fejlődőben van, s a kivitelező válla­lat vezetősége bízik abban, hogy jó szakmunkások — főleg kubikosok — beszervezésével munkatervének ez évre eső részét maradéktalanul tel­jesíteni tudja. A pult mögül... Az utcán lovaskocsi áll meg, kocsija belép a kis boltba, kezében ostorral és hangosan rendel: — Pohár sört kérek, de gyorsan, mert a lo­vaim itthagynak. Fizet, és egy perc múlva csak az utca porzik tovavágtató ko­csija után. Aztán rikító piros szoknyában két cigányasszony lép be, kenyeret, lisztet, sót vásárolnak. Mindkettő mezítláb. — Megfáznak — mondom. — Hogyan fáznánk meg, nincs most már hideg — válaszolják szinte egyszerre. Nohiszen! — gondo­lom. Rajtam harisnya van, melegítő és kabát, ők meg mezítláb sem fáznak. Elgondolkozva nézek utánuk. — Ha meg mégis megfáznak — mondja a boltos —, elmennek az orvoshoz gyógyszert rendelni. Mindkettőnek dolgozik a férje, az egyik községi pásztor. Jutna ezeknek cipőre is, dehát nehezen vál­nak meg régi szoká­saiktól. Újabb és újabb vá­sárlók lépnek a boltba. Iskolásfiúk ceruzáért és rajzlapért, öreg anyóka kályhaezüstért és ká­­vosztamagért, egy fia- I­talember Kossuth ci­­i­garettáért. A boltos­­ pultra rakja a kért­­ árut, számol, visszaad. Mindezt szinte gépies pontossággal. Megta­nulta jól, hiszen már négy éve csinálja ugyanebben a boltban. Jakab Erzsébet döbrö­­cei lakos, onnan jár át naponta Nagygörbőre, a földművesszövetke­­zeti bolt vezetésére. Ügy mozog ebben az áruval túlzsúfolt csöpp­nyi helyiségben, olyan otthonosan, mozdulatai szinte kiszámítottak. — Kellemetlen ez a zsúfoltság — mondja —, nehéz rendben tar­tani a boltot. Nincsen raktárunk, itt tartunk mindent. Kocsma sin­csen és az italáru is nálunk van. Valóban, az egyetlen lakószoba nagyságú he­lyiségben rengeteg áru van összezsúfolva. Az egyik sarokban trafik­áru papírdobozokban, embermagasságig fel­rakva. A polcokon ba­­gard­tól a kályhaezüst­ig, sósbor szesztől a pa­­radicsomkonzervig min­den látható. Az egyik polcon kötött áru, min­tás kendők, nylon ha­risnyák. — A nylon harisnyá­kat húsvét előtt hozat­tam — mondja Jakab Erzsi —, de el is fo­gyott, mindössze ez a néhány pár maradt. A faluban minden lány­nak van már, nem is egy. Meg nylon blúz is, és általában nem tud­nának annyi és olyan drága árut küldeni, ami el ne fogyna. Amit helyben nem lehet megkapni, azt Sümegen vásárolják meg a falu lakosai. Ez inkább ruhanemű és cipő­féle, más egyéb itt is akad. A boltos a falu életének, az élet változásainak egyik legjobb ismerője. Neki talán nem mondják el úgy gondjaikat-bajai­­kat az asszonyok, mint például a tanítónak, de naponta eljárnak hoz­zá, vásárlásaikról, han­gulatukról, jó vagy bal­­szerencséjükről akarva, akaratlan mégis tudo­mást szerez. És amit Jakab Erzsi mostaná­ban lát a faluban, az biztató, a parasztem­ber javuló életére vall. A cukrot csak kiló­szám veszik, pedig ő is emlékezik még, hogy régen a falusi boltból legfeljebb negyedkiló­­szám fogyott a cukor. A 11 forintos A.­­B. C. szappan is nagy keres­letnek örvend, a kon­­zervek is mind elfogy­nak — talán az egyet­len, aminek nincs ke­letje a cukorborsó, ezt úgy látszik megunják nyáron át. Ára most van min­den, ami csak szüksé­ges, még sör is. Amikor elbúcsúztunk is azt hallottuk utoljára, hogy bárcsak nyáron is eny­­nyi sör lenne. Ezt nem mertük megígérni, mert a sörgyártól nem volt erre felhatalmazásunk, de a nagygöm­­ögekkel együtt reméljük, hogy lesz. (Szanatír)

Next