Középdunántúli Napló, 1958. május (Veszprém, 14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
! Éljen május 1, a munkásnemzetkosis nagy ünnepe ! TAVASZT LEHEL A FÖLD... A rügyező fák között két állat harapja a füvet. Mindkettő Szíjártó Ferenc tulajdona. A fiatal növendék szarvasmarhák alig egy esztendősek. Ápoltak, gondozottak. Amíg legelésznek, éberen ügyel rájuk a tehenész. Őrködik, nehogy a tilosba tévedjenek. Mert bármilyen selymes, és ízletes számukra a fű, a szérűskert mellett hullámzó gabonavetés még csábítóbb. Ezért minduntalan arra igyekeznek. De a tehenész résen van. Füttyent és kiált. — Te, ne! — Ne engedd! A kuvasz máris szalad utánuk. Mérges ábrázattal, csaholva tereli vissza a kapzsi jószágokat. Amikor a kutya nem tartózkodik a közelben, maga szalad az állatok nyomában. Kabátja ilyenkor viharosan leng a futás szelétől. A két növendékmarha lassan megérti, hogy minden kísérlet hiábavaló. Békésen legelésznek hát tovább. Szíjártó Ferenc pedig az árokszélre ül és elmerül a táj szemlélésében. Mert szép itt a környék. Fás, füves vidék, s ilyenkor illatos. Tavaszt lehel a föld, a fák, a nyíló virágok. Legeltetés közben van idő elmélázni. Szíjártó Ferenc legtöbbször a gyermekkorára gondol Bizony nem volt fényes sorsa. Korán munkába állította az élet. Iskolába járt, de már segédkezett a szüleinek. Tizenhatéves volt, amikor édesapja meghalt A sok gond az édesanyja és az ő nyakába szakadt. Négyen voltak testvérek, sokat kellett küzdeni a kenyérért. Sok uradalmat bejárt Volt részesarató, idénymunkás, 1942-ig. Ekkor bevonult katonának. Idegen célokért, urak parancsára kóborolt a Szovjetunióban. Itt fagyott meg a bal keze. De szerencsére, életben tért haza. Budapesten jutott munkához. Ipari üzemekben dolgozott 1955 áprilisig. Ekkor jött felesége falujába, Egyházaskeszőre. Azóta tagja a helyi Szabadság Termelőszövetkezetnek. Először gyalogmunkásként dolgozott, később tehenészként. 1955. őszétől a szarvasmarhák gondozója. Ketten, Marton Lajossal látják el a tehenészi munkát. A legeltetést is közösen végzik. Felváltva. Egyik nap Szíjártó legeltet, a másik nap Marton Lajos. Így a mezőn is tudnak dolgozni, segíteni Merengésében megzavarom. Nem haragszik érte. Sőt szívesen beszél. Jól keres a termelőszövetkezetben. — Amikor ideérkeztem Egyházaskeszőre, nem volt kitartásom. Áprilisban jöttem, a legrosszabbkor. Talán ezer forintom lehetett, több nem. Sokat töprengtem, aggódtam a család sorsa miatt. A termelőszövetkezet azonban segített. Lakást kaptam, előlegeztek gabonát, pénzt és malacokat, így tudtam csak boldogulni... Azóta minden évben jobb. Vannak háztáji állataim, jól élünk és ruházkodunk. Tavaly több ezer forintot költöttünk el öltözködésre... Szóval, vagyont nem gyűjtöttünk, de a megélhetésünk biztosított. Szünetet tart, s szíjjostorával szórakozottan paskolja a füvet. Később újra beszélni kezd. — 1957-ben 579 munkaegységet kerestem családommal. Ezért kaptam többek között 27 mázsa 20 kilogramm gabonát, 14 475 forint készpénzt és 619 kg cukrot. Az eladott cukor 4 ezer forinthoz juttatott. Nem folytatja, szalad terelni. Az állatok most az útra kívánkoztak Már tele a bendőjük. Visszahajtja őket, még pár percre, amíg az ostora szíjját megigazítja. A bőrellenzős sapkáját szemére húzza, mert ereje van már a napnak. Addig is beszél. Kissé bosszús. Szeretné már a közös állományt a legelőn látni. — Tavaly Szentgyörgy nap után már kihajtottuk a marhákat — mondja — Az idén talán május első napjaiban. Rossz az időjárás, nem fejlődik rendesen a fű ... Amint megélnek rajta a szarvasmarhák, kihajtjuk azokat. Már szeretnénk kint lenni. A zöldet jobban kedvelik, mint a szárazat. Ettől jobb a kondíció, és több a tej is. — Milyenek a szarvasmarhák? — Jók.De lesznek jobbak is, ha legelnek. Mert jó legelője van a tsz-nek. Jó fürű, gondozott — Hány szarvasmarhája van a tsz-nek? — Harminckilenc. — Ebből 18 a tehén. Még akadna beszédtéma, de a két növendékállat már rakoncátlan. Az istállóba vágynak. A tehenész nem várakoztatja azokat. Hadd menjenek, ha elteltek. Szapora léptekkel halad utánuk, és ostorával néha belesuhinta friss, tavaszi levegőbe ... Kása András Jól keres a zetoros A mezei úton két fiatalember beszélget. Egyikük sem lehet túl a harmincadik esztendőn. A kékoverálost Szőczi Rudolfnak, a motorkerékpárost Hunyadi Lászlónak hívják. Mindketten a Berhidai Gépállomás dolgozói. Hunyadi László főagronómus, Szőczi Rudolf pedig zetoros. A főagronómus ellenőrző körúton van. Először az épületek közelében dolgozó traktorost látogatja meg. Munkában találja. Őszi árpavetést fogasol. Egy röpke időre leáll a zetor, s az útra lépked Szőczi Rudolf. Üdvözlő kézszorítás, majd megindul a beszélgetés. Aztán a főagronómus megvizsgálja a vetést. Jónak találja. A fogasolással is elégedett. Porhanyós a föld, s a vetés szinte újjáéledt. Mivel az idő drága, mindketten a dolgukra sietnek. Hunyadi László a motorkerékpárnak, Szőczi Rudolf pedig a rotornak ad gázt. A gépek berregése felveri a határt. A traktoros a távozó agronómus után tekint. Már csak szürke porfelhő jelzi az útját. A zetoros arcára mosoly ül. Kedveli az agronómust. Egyszerű ember, jó tanácsokat ad és segít, ha kell. Az agronómusnak hasonló véleménye van a traktorosról. Szőczi Rudolf a gépállomás egyik legjobb dolgozója. Minőségileg, mennyiségileg megfelelő munkát végez. Szorgalmas ember. Jó és rossz időben, egyaránt szépen dolgozik. Csak akkor áll le a munkában, ha beteg, vagy a traktorral baj van. A retorral azonban ritkán akad baj. Most is, hogy szalad! Könnyedén, frissen. Új traktor. Alig féléves. Csillog, ragyog a tisztaságtól. A sárga gumikerekek gyorsan forognak, mert a gép ura gyorsaságot parancsolt nekik. Sürget az idő, sürget a kereset. Teljesítménybérben dolgozik a gép gazdája. Jól keres. A múlt hónapban 2300 forintot. Áprilisban is szeretne ennyi pénzt a borítékban. Ennyit? Hiszen április 4-én már 1700 forintot kapott. Ezt a múlt évi jó munkájáért. Nyereségrészesedésként. — Jól jött a pénz — mondja Szőczi Rudolf. — örültem neki. Leállítja a retort, mert nehezen hallani a szót a berregéstől. — A nyereségrészesedést félretettem — folytatja — Családi házat szeretnék építtetni. A múlt ősszel házhelyet vásároltam Berhidán. Már van öt köbméter kövem, s pénzzel is rendelkezem. Még kevés, de ha jól keresek ez évben, majd szaporodik. Egyelőre egy szoba-konyhás lakásra vágyom. Aztán majd bővíthetem. Hiszen jól fizet a traktormunka. Elgondolkodik, bajuszát simogatja. Bronzszínű arcára mosoly suhan. Vígan mondja: — Ez évben is nyereségrészesedésre várok. Ha az idő és az egészség engedi, sikerül. Úgy dolgozom, hogy így legyen. Mert a nyereségrészesedés a tizenharmadik havi fizetést jelenti. S talán ennek örül a legjobban az ember... Ez pluszként jön a házhoz. Nem szaporítja a szót, tovanyargal gépével. A retor mögött gyengéden ugrál a négyrészes fogas. S ahogy a percek, órák múlnak, egyre nagyobb a fogasolt terület. Naponta húsz hold fogasolást végez Szőczi Rudolf. Eddig 100 hát. holdnyi vetésterületet hagyott maga mögött. De ez csak a fogasolás. Talajmunkát is jócskán végzett a szövetkezetben. Mintegy 100 normálholdnyit. Amíg munkája lesz, a balatonvilágosi Petőfi Termelőszövetkezetben dolgozik. Itt már csak a tengeri négyzetes vetése van viszsza. A koratavasziak a földben vannak, a hengerelés és a fogasolás is a végéhez ért. Innét a balatonakarattyai Ságvári Tsz-be indul, kukoricát vetni. Amint újra munkát ad a világosi tsz, visszatér. Ő itt az állandó retoros. Becsülik is jó munkájáért. Rövid ideje dolgozik a szövetkezetben, de máris bemutatta tudását. A későbbi időben a megszerzett megbecsülés megtartására törekszik. Úgy dolgozik hogy munkájával mindig elégedettek legyenek a szövetkezet vezetői és tagjai. Vessünk hibrid kukoricát! Kormányzatunk a megye termelőszövetkezetei és egyéni gazdálkodói részére nagyobb mennyiségű beltenyésztéses hibrid kukorica vetőmagot bocsát rendelkezésre, a tavaszi vetőmagakció keretében. A forgalomba kerülő Martonvásári 5-ös beltenyésztéses hibrid kukorica igen jó eredményeket hozott. A Martonvásári 5-ös beltenyésztéses hibrid kukorica vetőmagja külömileg nem mutatós, 1000 mag súlya a megyében termesztett kukorica fajtákénál alacsonyabb és kiegyenlítetlen, azonban ez a vetőmag értékéből mit sem von le. Csírázó képessége minden esetben kiváló, rendszerint 95 százalék, vagy ennél több. A kikelt növény kezdetben lassabban fejlődik, később azonban utoléri az egyéb kukoricákat és azok termőképességét meghaladja. Nagyon fontos az egyelés helyes elvégzése. Négyzetméterenként három növény adja a legkedvezőbb területet. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy normális körülmények között 70 cm sortávolság mellett, átlagosan 50 embér nem tanácsos ritkábbra egyelni. Több csövesiségre hajlamos. Még a javasolt tenyészterület mellett is rendszerint két csövet hoz és azt ki is neveli, meddő növényt még a Sűrűre hagyott növényállományban sem lehet találni. Érése középkorai és általában 25 százalékkal nagyobb termést ad az egyéb fajtáknál. Csere során kétszeres mennyiségű szokványkukoricát kell a vetőmagért adni, azonban a termelők még így is nagy kedvezményben részesülnek, mert a terméstöbblet kát. holdanként 2,5—3 mázsa Kajtár József Aszfaltút épül Pápa—Városlód között Az idei legnagyobb szabású útépítést kezdték meg megyénkben Pápa —Városlad között. A huszonnégymillió forintos építkezés keretében teljesen átépítik a 30 kilométeres útszakaszt, aszfaltburkolattal vonják be, s a modern útépítéstechnika legújabb módszereinek alkalmazásával megszüntetik a veszélyes emelkedőket, kanyarokat — amelyekben bővelkedik ez az útszakasz —, s ahol arra lehetőség van, az útvonalat falun kívül vezetik; ahol ez megoldhatatlan, ott úgynevezett „kiemelt“, 9 méter szélességű úttal teszik biztonságossá a közlekedést. A vállalkozó cég, a Budapesti Aszfaltútépítő Vállalat két szakaszon kezdte meg egyszerre az építkezést. Az egyik építésvezetőség Pápa—Bakonyjákó, a másik a Bakonyjákó— Városlőd közötti útvonalat építi. Az építkezés méreteire jellemzéseként említjük meg, hogy a pápai építésvezetőség dolgozóinak 65 ezer köbméter földmunkát kell elvégezniük, ebben van Tapolcafő községen át 300 méter hosszúságban egy 9 méter szélességű „kiemelt“ út készítése, valamint egy teljesen új útszakasz építése Bakonyjákó község felett. Az új út a községet jobbra kerüli meg, s a község déli részén tér vissza a régihez. A városlödi építésvezetőség munkája a szó szoros értelemben vett úttörő munka. Farkasgyepütől Városlődig négy helyen tér el az út a meglévőtől több kilométeres hosszúságban. Itt először a természettel kellett megbirkózni, faóriások álltak az épülő új útvonal útjában, a munkát erdőirtással kellett kezdeni, s csak 150 köbméter faanyag kitermelése után lehetett az alapozás előkészítéséhez szükséges planírozáshoz hozzáfogni. Ezen a szakaszon több mint 100 ezer köbméter földet kell elmozdítani, hogy a tervező mérnökök elképzelései szerint a farkasgyepüi szanatóriumnál, a népies elnevezésű Szamár- és Szőlőhegyeknél fennálló 9 százalékos emelkedést megszüntessék. Az új korrekciókkal ezek az emelkedők 6 százaléknál kisebbek lesznek. A farkasgyepüi részen még ebben az évben 12 ezer négyzetméter körszázalékos aszfaltburkolat kerül az útra, ugyancsak elkészül az aszfaltozás a Pápa—Bakonyjákó közötti szakasz nagy részén. Az új irányú útvonalak aszfaltozására viszont csak a jövő esztendőben kerülhet sor, mert a téli időjárás eróziós hatása a friss alapozásra öntött aszfaltot minden bizonnyal kikezdené. Ezeken az útszakaszokon hevített bitument spriccelnek a makadám alapra, ez tartós és a végleges aszfaltozásig kíméli az alapozást a rongálódástól. Az útépítéssel kapcsolatban elterjedt az a hír, hogy az építkezés tartamára a gépjárműforgalom elől elzárják az utat. A hírnek van némi alapja, azonban csak a nagytávolságú gépjárműforgalom elől lesz az út lezárva. Az idegen megyékből áthaladó gépjárműveket a Kúp—Noszlop—Bakonygyepes közötti útra irányítják. A Pápa—Veszprém közötti autóbusz és egyéb gépjárműforgalom — szükségszerűen terelőutak közbeiktatásával zavartalan lesz. Az építkezésnél jelenleg 400 munkás dolgozik, ez a szám azonban felfejlődőben van, s a kivitelező vállalat vezetősége bízik abban, hogy jó szakmunkások — főleg kubikosok — beszervezésével munkatervének ez évre eső részét maradéktalanul teljesíteni tudja. A pult mögül... Az utcán lovaskocsi áll meg, kocsija belép a kis boltba, kezében ostorral és hangosan rendel: — Pohár sört kérek, de gyorsan, mert a lovaim itthagynak. Fizet, és egy perc múlva csak az utca porzik tovavágtató kocsija után. Aztán rikító piros szoknyában két cigányasszony lép be, kenyeret, lisztet, sót vásárolnak. Mindkettő mezítláb. — Megfáznak — mondom. — Hogyan fáznánk meg, nincs most már hideg — válaszolják szinte egyszerre. Nohiszen! — gondolom. Rajtam harisnya van, melegítő és kabát, ők meg mezítláb sem fáznak. Elgondolkozva nézek utánuk. — Ha meg mégis megfáznak — mondja a boltos —, elmennek az orvoshoz gyógyszert rendelni. Mindkettőnek dolgozik a férje, az egyik községi pásztor. Jutna ezeknek cipőre is, dehát nehezen válnak meg régi szokásaiktól. Újabb és újabb vásárlók lépnek a boltba. Iskolásfiúk ceruzáért és rajzlapért, öreg anyóka kályhaezüstért és kávosztamagért, egy fia- Italember Kossuth ciigarettáért. A boltos pultra rakja a kért árut, számol, visszaad. Mindezt szinte gépies pontossággal. Megtanulta jól, hiszen már négy éve csinálja ugyanebben a boltban. Jakab Erzsébet döbröcei lakos, onnan jár át naponta Nagygörbőre, a földművesszövetkezeti bolt vezetésére. Ügy mozog ebben az áruval túlzsúfolt csöppnyi helyiségben, olyan otthonosan, mozdulatai szinte kiszámítottak. — Kellemetlen ez a zsúfoltság — mondja —, nehéz rendben tartani a boltot. Nincsen raktárunk, itt tartunk mindent. Kocsma sincsen és az italáru is nálunk van. Valóban, az egyetlen lakószoba nagyságú helyiségben rengeteg áru van összezsúfolva. Az egyik sarokban trafikáru papírdobozokban, embermagasságig felrakva. A polcokon bagardtól a kályhaezüstig, sósbor szesztől a paradicsomkonzervig minden látható. Az egyik polcon kötött áru, mintás kendők, nylon harisnyák. — A nylon harisnyákat húsvét előtt hozattam — mondja Jakab Erzsi —, de el is fogyott, mindössze ez a néhány pár maradt. A faluban minden lánynak van már, nem is egy. Meg nylon blúz is, és általában nem tudnának annyi és olyan drága árut küldeni, ami el ne fogyna. Amit helyben nem lehet megkapni, azt Sümegen vásárolják meg a falu lakosai. Ez inkább ruhanemű és cipőféle, más egyéb itt is akad. A boltos a falu életének, az élet változásainak egyik legjobb ismerője. Neki talán nem mondják el úgy gondjaikat-bajaikat az asszonyok, mint például a tanítónak, de naponta eljárnak hozzá, vásárlásaikról, hangulatukról, jó vagy balszerencséjükről akarva, akaratlan mégis tudomást szerez. És amit Jakab Erzsi mostanában lát a faluban, az biztató, a parasztember javuló életére vall. A cukrot csak kilószám veszik, pedig ő is emlékezik még, hogy régen a falusi boltból legfeljebb negyedkilószám fogyott a cukor. A 11 forintos A.B. C. szappan is nagy keresletnek örvend, a konzervek is mind elfogynak — talán az egyetlen, aminek nincs keletje a cukorborsó, ezt úgy látszik megunják nyáron át. Ára most van minden, ami csak szükséges, még sör is. Amikor elbúcsúztunk is azt hallottuk utoljára, hogy bárcsak nyáron is enynyi sör lenne. Ezt nem mertük megígérni, mert a sörgyártól nem volt erre felhatalmazásunk, de a nagygömögekkel együtt reméljük, hogy lesz. (Szanatír)