Napló, 1961. január (Veszprém, 17. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

2 A pártoktatás tapasztalatai a Balatonfüredi Hajógyárban PÁRTOKTATÁSUNKBAN az előző évekhez viszonyítva nem­csak mennyiségi, hanem minőségi javulás is tapasztalható. A párt­oktatások színvonala állandóan emelkedik, mert egyrészt — igen helyesen — pártszervezeteink azt a jól bevált gyakorlatot alkalmaz­zák, hogy a nagyobb tapasztalat­tal rendelkező propagandistákat nem cserélgetik, hanem meghagy­ják ugyanabban a pártoktatási formában. Ennek köszönhető, hogy szin­te teljes egészében megszűnt az az unalmassá vált gyakorlat, hogy az előadó egyszerűen felol­vassa a brosúrákat. Az előadók jó felkészülése ér­dekessé és könnyebben elsajátít­­hatóvá teszi a politikai előadáso­kat. Az elvi és gyakorlati mód­szerek helyes társítása világossá teszi a hallgatók számára, hogy a marxizmus—leninizmus nem el­vont dogma, hanem nélkülözhe­tetlen tudomány a tömegek milli­óit szolgáló szocialista és kommu­nista társadalmi rendszer meg­ismeréséhez és megszilárdításá­hoz, harci fegyver a még elnyo­mott országok népeinek szabad­ságharcához. A BALATONFÜREDI Hajó­gyárban három párt oktatási for­mán tanulnak a dolgozók. Ezek közül legutóbb a politikai gazda­ságtan hallgatóinak oktatásán vettünk részt. Igaz, hogy nem nagy a hallga­tók száma (10 fő), de éppen ezért több idő jut a vitára, az egyes elvi állásfoglalások kialakítására. Országh Attila — a politikai gazdaságtan propagandistája — rendszeresen felkészül az előadá­sokra, világosan, félreérthetetle­nül magyarázza az elvi kérdése­ket, vázlatszerű, de áttekinthető jegyzetet készít magának. Legutóbb a „Kapitalizmus álta­lános válsága, a válság keletke­zése és lényege’’ volt az oktatás anyaga. Az előadó kérdésére igen he­lyesen és sokoldalúan válaszol­ták meg a hallgatók az általános válság lényegét és keletkezésének okait AZ ELVI MEGHATÁROZÁ­SOKHOZ felhasználták napjaink politikai életének gyakorlati ta­pasztalatait. Többek között a kon­gói helyzetet, a belga sztrájktól nem elvonatkoztatva, hanem an­nak elkerülhetetlen velejárója­ként elemezték, hangsúlyozva, hogy az általános válság egyik fokmérője a dolgozók elnyomoro­­dása, egyre nagyobb méretű elé­gedetlensége. Igen helyesen magyarázták a hallgatók az általános­ válság jel­lemzőit, mely szerint az általános válság nemcsak egy kapitalista államra, hanem az egész kapita­lizmusra, nemcsak egy iparágra, hanem politikai, gazdasági és kul­turális területre egyaránt kiter­jed, s hogy az általános válság a kapitalizmus törvényszerű, perio­dikusan ismétlődő, elkerülhetet­len velejárója. A hallgatók jó felkészüléséről tanúskodott az a hozzászólás is, melyben az egyik helyesen fejte­geti azt, hogyan lehetséges, ami­kor azt hirdetjük, hogy az impe­rialista és szocialista tábor állan­dóan szemben áll egymással­, ugyanakkor a békés egymás mel­lett élés elvét valljuk. E kérdés­hez többen is­ hozzászóltak és he­lyesen értékelték e kettő, de egy­másnak nem ellentmondó állás­foglalásukat. A HALLGATÓK valamennyi kérdésre helyesen válaszoltak. Volt egy-két kérdés, mint példá­ul a „Mi fogja még jobban meg­ingatni az imperializmus pillére­it”, vagy a „Miért növekszik az imperializmusban a kapacitás­ ki­használatlansága” — amelyre az előadónak kellett bővebb magya­rázatot adni­. Általában véve a Balatonfüredi Hajógyár politikai gazdaságtan tanfoly­amán az alapos felkészülés, az egyes kér­désekkel való részletes foglalko­zás­ volt a jellemző. Meggyőződé­sünk, hogy amennyiben a többi oktatási forma hallgatói is ha­sonló elmélyültséggel tanulmá­nyozzák a marxizmust, akkor el­mondhatjuk, hogy a Balatonfüre­di Hajógyárban a propaganda­munka jó irányban halad. Szabó Ferenc NAP £›0 ÉLET ÉS ISKOLA Az ajkai üzemek támogatják a gimnázium tanulóinak gyakorlati foglalkoztatását Az Ajkai Gimnázium 1960— 61. évi nevelési terve két közis­mert, sokat idézett mondattal kezdődik: „Minden gyermek ér­deke megkívánja, hogy szocialis­ta szellemben neveljék..„Kö­zelebb kell hozni iskoláinkat az élethez...” Célkitűzés és vezér­fonal ez a két mondat: új felada­tok vállalására emlékezteti a fia­tal tantestületet, amelynek „leg­öregebb” tagja 31 éves.­­ Ajka rohamos fejlődésével a gimnázium is lépést tart. 12 tan­termes, korszerűen berendezett új iskola épül, előreláthatólag m­ár szeptemberben megvalósul a tanárok és tanulók óhaja, költöz­hetnek. Addig még a mostani — 1953-ban alapított — iskolában tanítanak és tanulnak. A gyakor­lati életre való nevelést tavaly kezdte a tantestület, akkor még csak egy kísérleti osztállyal, s az­óta már két első és egy második osztályban folyik a politechnizált 5+1-es oktatás. Az elsősök tanműhelyekben, a másodikosok már szakmunkások, mesterek mellett dolgoznak. Egy­­egy osztály üzemi elfoglaltsága heti hat óra. Ebből kettő az elmé­leti, négy a gyakorlati. A gimnázium A osztályai hu­mán osztályok, B osztályai reál tagozatúak. A tanulók zöme aj­kai, de sok a naponta érkező­ tá­vozó, bejárók száma is. A korsze­rű általános műveltséget, amely­nek szerves, kiszakíthatatlan ré­sze a politechnikai ismeret, itt sajátítják el Idei létszámuk: 258. Érdekes és­ elgondolkoztató, hogy többségük lány. Alig száz fiú jár csak az Ajkai Gimnáziumba. És a fiúk elsősorban villanyszerelők, gépkocsiszerelők, lakatosok, ma­rósok szeretnének lenni: hőtech­nikai és elektrotechnikai szak­mákkal ismerkednek. A lányok az üveggyárat, esetleg a labo­ráns­ munkát választanák. Belőlük mindig több a jelentkező, mint az üzemek várnák: az üveggyár is csak 10 lányt tud foglalkoztatni a csiszolóban. A természettudományos és technikai ismeretek tér­hódításának, a megvalósuló okta­tási reformnak örülnek a neve­lők. Az iskola szakköreiben is állan­dóan a legidőszerűbb kérdések megvitatását tűzik napirendre, a KISZ szervezet politikai körében például megtárgyalták a tanulók, hogy a munka miért becsületbeli ügy, s hogy a jó tanulás miért politikai kötelesség. A válaszok egyértelműek voltak: a jó tanuló hamarabb érti meg a bonyolult gépek kezelését. Automatizálás­hoz érő korunkban a gyárak dol­gozóinak is művelteknek kell lenniük, hogy a tudomány, a tech­nika világában tájékozódni tudja­nak. S nemcsak beszélnek erről, ha­nem cselekszenek is az ajkai gimnazisták. Egyre többen isme­rik meg az alkotó munka örö­mét: a 258-as létszámból 113 fő szerez az erőműben, a bauxitban, az üveggyárban és más üzemek­ben szakmai ismereteket. Ismer­kednek a szakemberekkel. Megta­nulják a szakszervezeti bizottsá­goktól a munkavédelem, bizton­ságtechnika és egészségügy rend­szabályait. KISZ szervezetük ál­landó kapcsolatban él az üzemi KISZ szervezetekkel. Igen jel­lemző ezekre a jó kapcsolatokra, hogy például a gimnázium autós szakkörének autóját a bauxit ki­szistái javítják. Közben a szank>­­kör tagjai is elleshetik a fogáso­kat, valamennyien részt vehetnek — legalább megfigyelőként ** a szerelési gyakorlatokban, a ta­pasztaltabbaktól egyúttal közle­kedést és rendészetet is tanulnak; 100-120 gyerek lesi­ várja iz­gatottan, hogy mikor „indul már be” a Művelődésügyi Minisztéri­umtól ajándékba kapott autó? Abban, hogy biztosan „beindul”, egyikük sem kételkedik. Tettvá­gyuk, lelkesedésük­ akkora, hogy elhatározták: motorkerékpárt vesznek és megalakítják a moto­ros­ szakkört is. Anyagi alapjuk — 4600 forint készpénzük — már van, 5—6000 forintot a Veszprémi Építőipari Vállalattól is várva­­várnak, okkal, mert becsületesen megdolgoztak érte. Urbányi György, Hosszú Fe­renc, Bamaházi Lajos, Gombkötő István jól dolgoznak az üzemben. A róluk mondott jó vélemény­t tetőjük — Vesztergom György — hitelesíti. A már meglett férfi, gyakorlott gépipari munkás, lé­nyegében mégis „vén fejjel” osz­tálytársa egy-egy beosztottjának. Másodéves technikumi anyagot­ tanul, akárcsak Gombkötő Pista. Ösztönzi az anyagi érdekeltség is, de főképpen az, hogy pótolja a mulasztottakat elméleti kérdé­sekben se kelljen szégyenkeznie. Iskolai gondja így közös a fiata­lokéval, együtt töpreng velük, együtt tanul. Igazán akkor elége­dett, ha egymást segítve oldhat­ják meg a fogasabb matematikai vagy fizikai feladatokat. Üzemben és iskolában így ta­nulják az ajkai fiatalok a társa­dalmi együttélés szabályait, meg­tanulják egyéni érdeküket a kö­zösség érdekeinek alárendelni. Szívesen dolgoznak a közösségért. Legutóbb is 900 munkaóránál­­több társadalmilag hasznos munkát végeztek: együtt fektették a ká­belt a felnőttekkel. Dolgoztaik az iskolaépítésnél, kivonultak a he­lyi, a tósoki termelőszövetkezet­be, s munkájukkal ott is és min­denütt megérdemelték az elisme­rést. Szívügyük városuk fejlődé­se. Nem húzódoznak a gya­korlati élet újabb és újabb ismeretanya­gának megszerzésétől, világnéze­tükben erősödve ismerkednek az üzemi élettel, a szocialista brigá­dok, az élenjáró - újítók, a mun­­kaverseny-szervezők életével. Ta­nulnak tőlük. Van kire támasz­kodniuk a korszerű, a politechni­kai műveltség megszerzése köz­ben. Segíti őket az egész társada­lom ,a család, az üzem és az is­kola. Cserhát József A vád: ifjúság elleni bűntett Heten vannak testvérek. Ernő a legidősebb, 15 éves. Már „szép” múlt áll mögötte: csavar­gott, többször lopáson érték. A gyermekvédő otthonból — ahová a gyámügyi hatóság vitette a tíz­éves kora óta tolvaj gyereket — többször megszökött. Most javító­nevelő intézetben van. Erzsi 13 éves — de még csak az általános iskola második osz­tályába jár. Azaz: járna, mert az 1960—61-es tanévben még egyszer sem volt iskolában! Tízéves — és első osztályos A tízéves Sándor — első osztá­lyos! — már jól ismert „szemé­lyiség” a rendőrségen: több alka­lommal lopott. S János, a hétéves kisfiú is lop... Imre és Marika még öt, illetve két és féléves, a legkisebb, Ferike pedig héthóna­pos. Felelőtlenség, elvetemültség, vagy észbeli felfogóképesség hiá­nya? — A felsorolt bűnlista elle­nére apjuk és anyjuk ugyanazt mondja: nem érzem magamat bű­nösnek miatta! A vádlottak padján ülnek. — Egymás mellett a két szülő. S nem tudnak, vagy nem akarnak fele­letet adni, hogy miért nem törőd­nek gyermekeikkel. A most 15 éves Ernő már két éve is megtette, hogy napokig nem ment haza, s előfordult az is, hogy a tízéves Sándor nem volt otthon éjszaka. S mikor a bí­ró szava vádlóan kérdez, hogy mit tettek ilyenkor, bizonytalanul felel az apa: — kerestem ... szól­tak a rendőrnek... megvertem, mikor hazajött. — Zavarosan, ös­­­sze-vissza beszél. Kilencszer kellett feljelenteni Dehogy kereste, dehogy törő­dött vele! Nem szégyelli kijelen­teni: a tízéves Sándor fiamért nem felelek, rossz társaságba került, hazudik és lop, nem tudok neki parancsolni... Tízéves a gyerek — nem tud neki parancsolni az apja?! Dehogy nem tudna — nem látszik ő olyan gyenge akaratú embernek — csak nem törődött vele. Azzal sem, hogy gyerekek nem járnak iskolába. A gyámügyi hatóság emiatt egy év alatt — 1960-ban — kilencszer jelentette fel a szülőket! A 13 éves Erzsi nemcsak, hogy nem akar a hétéves másodikosok­kal egy osztályba járni, de nem is engedik hazulról iskolába, ott­hon dolgozik, vigyáz a kicsikre. Hogy mi lesz belőle egyetlen el­végzett osztállyal?! (Hiszen jófor­mán olvasni sem tud!) — mit tö­rődik azzal apja, anyja? Hogy él ez a család, milyenek a körülményeik? Apa és anya dol­gozik, összkeresetükből ha nem is fényesen, de rendesen meg le­hetne élni, de nemcsak a nevelés­sel, a beosztással is baj van. Fenyegető levelek­­ a gyámügyi hatósághoz Az állam nem magánügynek te­kinti az ilyen gyermekek szomo­­­rú sorsát, s ha kell, még szüleik­kel szemben is megvédi jövőjüket. Mindent megtesz, hogy kiszakítsa a káros környezetből, különös gonddal nevelje őket. A gyermekvédelmi hatóságok nem nézték tétlenül, hogy az ap­ró gyerekek egymás után a bűnö­zés ingoványos talajára tévedje­nek. Állami gondozásba vették, még 1957-ben Ernőt, 1960-ban pe­dig Sándort, Jánost és Imrét. Az apa, aki azzal nem törődött, hogy a kisgyerekek éjszaka merre csa­varognak, most nagyon „szívére vette” a gyerekek távozását. Sze­rette volna megakadályozni, hogy csavargó gyerekeiből — míg nem késő — rendes embert neveljen az állam. A Vas megyei Szeme­­nyére nevelőszülőkhöz elhelyezett gyermekeket hazaszöktette. — Ők jogtalannak tartják, hogy „ma­gánügyeikbe” beleavatkozzanak, gyerekeik sorsával törődjenek. Fenyegették a gyámügyi hatósá­got, sőt az előadónak egy kedves lapot is küldtek: ajánlották, hogy kössön életbiztosítást... Fel kell rázni a szülőket — ha kell a bíróság előtt —, hogy fele­lősek gyermekeik neveléséért! A bíróság büntetése nevelő jellegű. Figyelmeztető, hogy vigyázniuk kell a kisebbekre, a nagyobbak nevelését már az állam vette ke­zébe. A gyermekeiket elhanyagoló szülőket háromévi próbaidőre fel­függesztett börtönbüntetésre ítél­ték. A gyermekek sorsát figye­lemmel kíséri a gyámügyi ható­ság, s amennyiben a nevelésük­ben nem történik javulás, az apá­nak a kiszabott hathónapi, az anyának a négyhónapi börtönbün­tetést le kell töltenie. (Az ítélet jogerős.) ISz-e) Az üdülők érdeke is női és vezetői bábáskodnak, ha­nem a közelben levő üdülők is. A tavalyi szeles, hideg nyár adta-e nekik az ötletet, hogy jó egy művelődési otthon, ha már fürödni nem lehet­­, de az biz­tos, hogy a község is jól jár, és az üdülők is, ha Zánka előbb művelődési otthonhoz minél jut. Ezért segített az Erdőért üdülő­gondnoksága. Húsz köbméter deszkával és egyéb faanyaggal já­rult hozzá az építkezéshez, a Ta­lajjavító Vállalást pedig az alapo­zási munkákhoz. A zánkai műve­lődési otthon — amelynek értéke egymillió forint — „társadalmi jelleggel” épül, terveit a Hazafias Népfront mérnökei készítették, gyámja a megyei tanács, építői az üdülők, a falu lakói, a vasutasok és itt-ott állami építőmunkások is segítenek. Már teteje is van, s méreteiből sejteni lehet, hogy nagy létesít­mény lesz. Az épülő zánkai műve­lődési otthonról van szó, melynek születésénél nemcsak a község la- 1961. január 24. A MIKROFON KÖRÜL A Petőfi-rádió vasárnap este húsz perces riportműsort, kerek­­asztal-beszélgetést sugárzott megyénk irodalmi életéről. Képünkön Molnár Sándor nyilatkozik a rádió­ riporternek az SZMT Kisfaludy Művelődési Otthona irodalmi klubjának működéséről.

Next