Napló, 1963. december (Veszprém, 19. évfolyam, 281-306. szám)
1963-12-18 / 295. szám
IMS. december II. Több mint félmillió forint értékű újítás Az utolsó lépéseket szinte futva teszi meg mindenki, hogy mielőbb fedett helyre kerüljön a hófúvás elől. A portásfülke előtt mi is bebocsájtásra várakozunk, míg kitöltik a szokásos belépőjegyet. — Az elvtársak kit keresnek — fordult felénk a portás. — Balogh László művezetőt. — Az újító Balogh-ot? — Igen a gépszerelő műhelyből. A Péti Nitrogénműveknél ahol dolgozik — sokan így ismerik. A napokban adta be a 120. újítását. Szép szám, kevesen dicsekedhetnek ennyivel. Őt azonban nem a szám, hanem bátor vállalkozása tette egyszeribe közismertté. Az üzemvezetőség nagy gondokkal küszködött. Sürgős javításra szorult a régi technológiával működő pétisó üzem golyós malmának gördülő felülete. Az 5 méter hosszú alkatrészt csak falbontás után lehetett volna kiszerelni, hogy újraszabályozásra Pestre szállítsák. A vállalt határidő hat hét. Veszélyben forgott a tervteljesítés is, hiszen ennyi 00 ötszáz-hatszáz fordít1 ,mellékest egy ho dról A földművesszövetkezetek szerte az országban megkezdték a jövő évi termelési szerződések — közöttük a babtermelési szerződések — kötését. Ebből a belföldön is keresett, s külföldön is szinte korlátlanul értékesíthető cikkből 1964-ben 1900 vagonnal szándékoznak felvásárolni. Az eddig befutott jelentések azonban érdektelenségről tanúskodnak. Ezideig mindössze 300 vagonra sikerült megkötni a szerződést. A vonakodás egyrészt az utóbbi 3—4 év kedvezőtlen időjárásával, illetve ennekvetkeztében a rossz terméssel, másrészt pedig a helyi szervek — tanácsok, szövetkezeti vezetők — helytelen szemléletével magyarázható. A kedvezőtlen időjárásból azonban helytelen dolog lenne azt a következtetést levonni, hogy nem érdemes babtermeléssel foglalkozni, hiszen már csak közepesen jó időjárás esetén is egy hold kukoricaköt ősként termesztett bab legalább ötü—600 forint többletbevételhez juttatja a termelőket minden külön munka nélkül. A közös és a háztáji ilyen kapcsolatára a legjobb példát Szabolcs-Szatmár megye szolgáltatta. Az illetékes országos szervek által is támogatott „szabolcsi módszer” szerint a szövetkezet szerződik az egész köztes babbal is hasznosított területre. A táblákat családi művelésre osztják ki. Az ott termett hab teljes mennyiségben a megművelését illeti meg. Ugyanazt az árat kapja érte, mintha saját háztáji földjén termelte volna. A szövetkezet előnye abból származik, hogy az ilyen módon termelt babot nagy tételben értékesíti, tehát megkapja érte a szerződéses, illetve a nagyüzemi felárat. Időt még túlórával sem lehetne pótolni. Ekkor állt elő Balogh László javaslatával. Elkészített egy olyan esztergabefogó szerkezetet, melynek segítségével saját forgása közben, a helyszínen, falbontás és szétszedés nélkül leszabályozta a megsérült gördülőfelületet, és 24 óra múlva már zavartalanul működött tovább a gép. Balogh László azóta kiváló újító, a Népköztársaság Érdemérem bronz fokozatának viselője és több mint félmillió forint értékű újítással gazdagította üzemét. Nem csekély dolgok ezek, s az sem csoda, ha mindezt a porta is tudja róla. Szabó F. Valamiről ellenkeztek apjainkban végzik az ISZM statisztikai lapok kitöltését. Az ország valamennyi KISZ alapszervezetében most mérik fel, hogyan teljesítették a fiatalok az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom követelményeit mennyien vesznek részt különböző ágazataiban. A felmérés helyes, hiszen szükséges országos szinten világos képet kapni a mozgalom helyzetéről. Helyes az ISZM statisztikai lapok kibocsájtása is. Az azonban, hogy ezeken a lapokon az alapszervezeteknek közel 100 rovatot kell kitölteniük, annál rosszabb és szükségtelen. Csak a bürokrácia várát erősítjük olyan rovatok kitöltésével, amely arról vallatja az alapszervezeteket, hogy rét, legelő „ápolásban” mennyi fiatal vett részt, és hány katasztert „ápoltak.” Vagy hold legelőt négy követelményt az, hogy a teljesített fiatalok foglalkozás szerinti megoszlását 11 rovatban kell meghatározni. De sorolhatnánk még számos példát, — sajnos, sok van belőlük. A tartalmában helyes statisztikai lapokat úgy kell megszerkeszteni, hogy azok nélkülözzenek minden bürokráciát. S erről felejtkeztek meg ennek szerkesztői. Néhány hibával a legjobb dolgot is el lehet rontani. (—drássy) N ííízrendészeti krin Ua Veszélyes tűz keletkezett az elmúlt héten Vanyolán, az Árpád u. 29. sz. házban, ifj. Burkás László lakásán. A tűzhelyből kipattanó szákra meggyújtotta a szoba berendezést és az épületben is kárt tett, de a lakásban felügyelet nélkül, ágyban fekvő, három kisgyermeknek szerencsére nem történt baja. A kár tízezer forint. A tüzet a vanyolai önkéntes tűzoltók és a pápai állami tűzoltóság együttes munkával oltotta el. Kisebb tűz pusztított Csopakon is, a Mandula u. 2. sz. házban, ahol a kéménybe beépített gerenda meggyulladt. A tüzet eloltották, különösebb kár nem esett. | IajmSvisSrP SAPLÖ n „Mi köll a vendégnek? Előfordult már a nagynyári csúcsforgalomban — mikor a vendéglátóipar mindenkit fedélzetre szólít a Balaton parton —, hogy az I. osztályú balatonfüredi Kedves Eszpresszóban úgy fogadta egy felszolgáló a vendéget: „Mi kell?” Az új Tihany-szállóban pedig a szobáját kereső külföldinek ceruzát és papírt nyomott a kezébe a szobaasszony, írja fel a számot, mert nem érti. Beruházási, építőipari gondjaink ellenére sok dicsekedni valónk van legforgalmasabb üdülőhelyeinken. Balatonalmádiban most építenek új éttermet, bisztrót, korszerűsítik az Balatonfüreden Aranycsillag- szállót, Siófokon szaporodnak az emeletes szállodák. Folyik a versenyfutás az egész parton a gyorsan növekvő igényekkel. Álljuk is a saját létesítményekben, de elmaradunk a kiszolgálás kulturáltságában. Napjainkban a nagy gond a „jut-e mindenkinek hely” másodrendűvé válik egy másik mellett: képesek vagyunk-e gyorsan, udvariasan, szakértelemmel kiszolgálni a vendégeket. A kérdés bonyolultabb, mint hinni lehetne. Bizonyításul csak egyetlen adat. Az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat füredi egysége Almáditól—Tihanyig csupán 300 embert tud foglalkoztatni ilyenkor télen. A nyári rohamkor létszámuk ennek négyszeresét is meghaladja. A nagy hígítás magában hordja a szaktudás, az alapvető udvariassági szabályok ismeretének hiányát, az előzőleg említett hibák lehetőségét. Van-e megoldás ? Természeti adottságok mellett tudjuk-e állni a versenyt kiszolgálás színvonalában is a nagy múltú külföldi üdülőhelyekkel? A válasz: idegenforgalmi lehetőségeink, terveink ismeretében csak igen lehet, örvendetes, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium — ha egy kicsit késve is — de megtette az első lépéseket ennek érdekében. Sürgős volt ez, az említett indokol mellett azért is, mert rohamosan csökken azon munkaerők száma, akik csak a nyári hónapokban kívánnak dolgozni. (Különösen erőteljes ez a folyamat a jól iparosított Veszprém megyében.) Eddig az volt a gyakorlat, hogy a főidényben Budapestről elhozták a Balaton-partra a nélkülözhető Bár ezt bizonyos szakembereket, fokig állandóan így kell csinálni, nyilvánvaló, hogy a nyáron hasonló gondokkal bajlódó főváros egyre kevesebb embert tud adni. A legalább alapismeretekkel rendelkező személyzet egy részének toborzása a Balaton környékén elkezdődött, méghozzá igen kedvező körülmények között. Balatonfüreden 110, Keszthelyen 50 embert kívánnak négyhónapos fizetéses tanfolyamon felkészíteni az idény feladataira. A januárban induló oktatásban borászokat, italmérőket, szobalányokat, szállodai takarítókat, kávéfőzőket képeznek. Jut idő a négy hónap alatt minimális nyelvtudás elsajátítására is. A cél: legjobb gyakorlati képesítést adni, megszerzett tudás jó hasznosítását teszi lehetővé az egyenlőtlen munkaidőre vonatkozó rendelet. A négyhónapos idényben 12 órát dolgoznak majd, amit szezonzárás után „csúsztatnak” le, így 11 hónapra köthetnek szerződést — a tanfolyam idejével együtt — ami enyhíti a dolgozók legnagyobb gondját: az idényfoglalkoztatást. Ilyen nagy lehetősége a hozzáértő személyzet biztosítására, még sosem volt a vendéglátóiparnak. Mégis azt kell mondanunk, ez csak a kezdet — az első lépés. A magasszintű idegenforgalmi ellátáshoz törzsgárda kell — csupán Füred n 6—800 ember, hogy nyáron csak 3000-et kelljen felvenni. Da, hogy lehet ennyi embernek állandó munkát adni? Az idénynyújtás és az egyenlőtlen munkaidő csak részben segít a kérdés megoldásán. Tavaly Siófokon feltűnt a presszókban néhány manöken, mint kiszolgáló. A tél a ruhabemutatók, a nyír az idegenforgalom ideje. Ha két helyen dolgoznak, haszna nekik és vendéglátásunknak is. Igen ám, de ez is csak egy csepp a tengerben. Nem is ez a lényeg, hanem a példa. Számos pandant vállalatot lehetne és kellene létrehozni az üdülőközpontok környékén, melyek munkát adnának az idény végeztével a vendéglátóipari dolgozóknak. Csak ezért vállalatokat, szövetkezeteket alakítani azonban nem érdemes. De ha két legót üthetnénk egy csapásra, rögtön kifizetődő lenne. Évente panaszkodunk, hogy ízléses ajándéktárgyakkal, tudjuk ellátni az bizsukkal nem üdülőhelyeket. Az eredmény: üres kézzel mennek el a látogatók, kevesebb devizát költenek. A vendéglátás téli létszámfeleslege, túlnyomórészt nők — megfejtő irányítás mellett értékes milliókat termelhetne. Ilyen munkahelyek szervezésének még harmadik előnye is van: kict raktár kell hozzá. Nem valószínű, hogy országosan sikerül megoldani ezt a gondot — pedig az lenne legjobb. Addig viszont a hely a erők — a tanácsok, szövetkezetek — teljes erővel tevékenykedhetnének. A vendéglátás és idegenforgalom munkaerő problémájának van még egy területe, melyről nemigen beszéltünk. Másutt se, de nálunk még kevésbé változott, még a száz évvel ezelőttihez képest is a konyhai technológia. Ha nem is áttörésre gondolunk itt — bár az sem ártana — rugalmasabban használhatnánk a külföldi tapasztalatokat, eredményeket. Felszolgálónak még csak jelentkeznek, mosogatónak, konyhai előkészítőnek már nem. Ezeket a munkákat gépesítéssel, központi ellátással másutt már megoldották. Próbálkozás itt is akadt. Beszereztünk külföldről egy hibás konstrukciójú kis egységbe való mosogatógépet, melyet sehol sem használnak, mert a nagy áramfogyasztás „csődbe” juttatná a céget. Érdemesebb kézzel. A vendéglátóiparban kevés a gépesíthető munka. Mióta egyre inkább híján vagyunk a munkáskéznek, az, ilyen lehetőséget sem szabad elszalasztani, nem beszélve arról, hogy a kulturáltságot ez is növeli. Az idegenforgalmi ellátás kulturáltságát, melyben most tesszük a munkaerő oldaláról nézve az első lépéseket. Csak az első lépéseket, melyeket újabbaknak kell követni. Pünkösti Árpid