Napló, 1963. december (Veszprém, 19. évfolyam, 281-306. szám)

1963-12-18 / 295. szám

IMS. december II. Több mint félmillió forint értékű újítás Az utolsó lépéseket szinte fut­va teszi meg mindenki, hogy mi­előbb fedett helyre kerüljön a hófúvás elől. A portásfülke­ előtt mi is bebocsájtásra várakozunk, míg kitöltik a szokásos belépő­jegyet. — Az elvtársak kit keresnek — fordult felénk a portás. — Balogh László művezetőt. — Az újító Balogh-ot? — Igen a gépszerelő műhely­ből. A Péti Nitrogénműveknél ahol dolgozik — sokan így isme­­­rik. A napokban adta be a 120. újítását. Szép szám, kevesen di­csekedhetnek ennyivel. Őt azon­ban nem a szám, hanem bá­tor vállalkozása tette egyszeribe közismertté. Az üzemvezetőség nagy gon­dokkal küszködött. Sürgős javí­tásra szorult a régi technológiá­val működő pétisó üzem golyós malmának gördülő felülete. Az 5 méter hosszú alkatrészt csak falbontás után lehetett volna ki­szerelni, hogy újraszabályozásra Pestre szállítsák. A vállalt határ­idő hat hét. Veszélyben forgott a tervteljesítés is, hiszen ennyi 00 ötszáz-hatszáz fordít1 ,mellékes­t egy ho dról A földművesszövetkezetek szer­te az országban megkezdték a jö­vő évi termelési szerződések — közöttük a bab­termelési szerző­dések — kötését. Ebből a belföl­dön is keresett, s külföldön is szinte korlátlanul értékesíthető cikkből 1964-ben 1900 vagonnal szándékoznak felvásárolni. Az ed­dig befutott jelentések azonban érdektelenségről tanúskodnak. Ez­­ideig mindössze 300 vagonra si­került megkötni a szerződést. A vonakodás egyrészt az utóbbi 3—4 év kedvezőtlen időjárásával, illet­ve ennek­­­vetkeztében a rossz terméssel, másrészt pedig a helyi szervek — tanácsok, szövetkezeti vezetők — helytelen szemléleté­vel magyarázható. A kedvezőtlen időjárásból azonban helytelen do­log lenne azt a következtetést le­vonni, hogy nem érdemes bab­termeléssel foglalkozni, hiszen már csak közepesen jó időjárás esetén is egy hold kukoricaköt­­­ ősként termesztett bab legalább ötü—600 forint többletbevételhez juttatja a termelőket minden kü­lön munka nélkül. A közös és a háztáji ilyen kap­csolatára a legjobb példát Sza­­bolcs-Szatmár megye szolgáltat­ta. Az illetékes országos szervek által is támogatott „szabolcsi módszer” szerint a szövetkezet szerződik az egész köztes babbal is hasznosított területre. A táblákat családi művelésre osztják ki. Az ott termett hab tel­jes mennyiségben­­ a megműve­­lését illeti meg. Ugyanazt az árat kapja érte, mintha saját háztáji földjén termelte volna. A szövet­kezet előnye abból származik, hogy az ilyen módon termelt ba­bot nagy tételben értékesíti, te­hát megkapja érte a szerződéses, illetve a nagyüzemi felárat. Időt még túlórával sem lehetne pótolni. Ekkor állt elő Balogh László javaslatával. Elkészített egy olyan esztergabefogó szerkezetet, mely­nek segítségével saját forgása közben, a helyszínen, falbontás és szétszedés nélkül leszabályoz­ta a megsérült gördülőfelületet, és 24 óra múlva már zavartala­nul működött tovább a gép. Ba­­­­logh László azóta kiváló újító,­­ a Népköztársaság Érdemérem­­ bronz fokozatának viselője és több mint félmillió forint értékű újítással gazdagította üzemét. Nem csekély dolgok­­ ezek, s az sem csoda, ha mindezt a porta is tudja róla. Szabó F. Valamiről elle­nkeztek apjainkban végzik az ISZM statisztikai la­pok kitöltését. Az or­szág valamennyi KISZ alap­szervezetében most mérik fel, hogyan teljesítették a fiatalok az Ifjúság a Szocializmusért Mozgalom követelményeit mennyien vesznek részt külön­böző ágazataiban. A felmérés helyes, hiszen szükséges országos szinten vi­lágos képet kapni a mozgalom helyzetéről. Helyes az ISZM statisztikai lapok kibocsájtása is. Az azonban, hogy ezeken a lapokon az alapszervezetek­nek közel 100 rovatot kell ki­tölteniük, annál rosszabb és szükségtelen. Csak a bürokrá­cia várát erősítjük olyan rova­tok kitöltésével, amely arról vallatja az alapszervezeteket, hogy rét, legelő „ápolásban” mennyi fiatal vett részt, és hány katasztert „ápoltak.” Vagy hold legelőt négy követelményt az, hogy a teljesített fiatalok foglalkozás szerinti megoszlását 11 rovatban kell meghatározni. De sorolhat­nánk még számos példát, — sajnos, sok van belőlük. A tartalmában helyes sta­tisztikai lapokat úgy kell meg­szerkeszteni, hogy azok nélkü­lözzenek minden bürokráciát. S erről felejtkeztek meg en­nek szerkesztői. Néhány hibá­val a legjobb dolgot is el le­het rontani. (—drássy) N ííízrendészeti krin­ Ua Veszélyes tűz keletkezett az el­múlt héten Vanyolán, az Árpád u. 29. sz. házban, ifj. Burkás László lakásán. A tűzhelyből k­i­­­­pattanó szákra meggyújtotta a­­ szoba berendezést és az épületben­­ is kárt tett, de a lakásban felü­gyelet nélkül,­ ágyban­­ fekvő, há­rom kisgyermeknek szerencsére nem történt­ baja. A kár tízezer forint. A tüzet a vanyolai ön­kéntes tűzoltók és a pápai állami tűzoltóság együttes munkával ol­­­­totta el.­­ Kisebb tűz pusztított Csopakon­­ is, a Mandula u. 2. sz. házban,­­ ahol a kéménybe beépített geren­da meggyulladt. A tüzet eloltot­ták, különösebb kár nem esett. | IajmSvisSrP SAPLÖ n „Mi köll­ a vendégnek? Előfordult már a nagy­­nyári csúcsforgalomban — mi­kor a vendéglátóipar mindenkit fedélzetre szólít a Balaton par­ton —, hogy az I. osztályú ba­latonfüredi Kedves Eszpresszó­ban úgy fogadta egy felszolgáló a vendéget: „Mi kell?” Az új Tihany-szállóban pedig a szo­báját kereső külföldinek ceru­zát és papírt nyomott a kezé­be a szoba­asszony, írja fel a számot, mert nem érti. Beruházási,­ építőipari gond­jaink ellenére sok dicsekedni valónk van legforgalmasabb üdülőhelyeinken. Balatonalmá­diban most építenek új étter­met, bisztrót, korszerűsítik az Balatonfüreden Aranycsillag- szállót, Siófokon szaporodnak az emeletes szállodák. Folyik a versenyfutás az egész par­ton a gyorsan növekvő igé­nyekkel. Álljuk is a saját léte­sítményekben, de elmaradunk a kiszolgálás kulturáltságában. Napjainkban a nagy gond a „jut-e mindenkinek hely” má­sodrendűvé válik egy másik mellett: képesek vagyunk-e gyorsan, udvariasan, szakérte­lemmel kiszolgálni a vendége­ket. A kérdés bonyolultabb, mint hinni lehetne. Bizonyításul csak egyetlen adat. Az Országos Ide­genforgalmi Szálloda és Étte­rem Vállalat füredi egysége Almáditól—Tihanyig csupán 300 embert tud foglalkoztatni ilyen­kor télen. A nyári rohamkor létszámuk ennek négyszeresét is meghaladja. A nagy hígítás magában hordja a szaktudás, az alapvető udvariassági sza­bályok ismeretének hiányát, az előzőleg említett hibák lehető­ségét. Van-e megoldás ? Ter­mészeti adottságok mellett tud­juk-e állni a versenyt kiszol­gálás színvonalában is a nagy múltú külföldi üdülőhelyekkel? A válasz: idegenforgalmi lehe­tőségeink, terveink ismeretében csak igen lehet, örvendetes, hogy a Belkereskedelmi Minisz­térium­ — ha egy kicsit késve is — de megtette az első lé­péseket ennek érdekében. Sür­gős volt ez, az említett indokol­ mellett azért is, mert rohamo­san csökken azon munkaerők száma, akik csak a nyári hó­napokban kívánnak dolgozni. (Különösen erőteljes ez a folya­mat a jól iparosított Veszprém megyében.) Eddig az volt a gyakorlat, hogy a főidényben Budapestről elhozták a Balaton-partra a nélkülözhető Bár ezt bizonyos szakembereket, fokig állan­dóan így kell csinálni, nyil­vánvaló, hogy a nyáron hasonló gondokkal bajlódó főváros egy­re kevesebb embert tud adni. A legalább alapismeretekkel rendelkező személyzet egy ré­szének toborzása a Balaton kör­nyékén elkezdődött, méghozzá igen kedvező körülmények kö­zött. Balatonfüreden 110, Keszt­helyen 50 embert kívánnak négyhónapos fizetéses tanfolya­mon felkészíteni az idény fel­adataira. A januárban induló oktatásban borászokat, italmé­rőket, szobalányokat, szállodai takarítókat, kávéfőzőket ké­peznek. Jut idő a négy hónap alatt minimális nyelvtudás el­sajátítására is. A cél: legjobb gyakorlati képesítést adni, megszerzett tudás jó hasznosí­­­tását teszi lehetővé az egyen­lőtlen munkaidőre vonatkozó rendelet. A négyhónapos idény­ben 12 órát dolgoznak majd, amit szezonzárás után „csúsz­tatnak” le, így 11 hónapra köt­hetnek szerződést — a tanf­o­­lyam idejével együtt — ami enyhíti a dolgozók legnagyobb gondját: az idény­foglalkozta­tást. Ilyen nagy lehetősége a hoz­záértő személyzet biztosítására, még sosem volt a vendéglátó­­iparnak. Mégis azt kell monda­nunk, ez csak a kezdet — az első lépés. A magasszintű ide­genforgalmi ellátáshoz törzs­gárda kell — csupán Füred n 6—800 ember, hogy nyáron csak 3000-et kelljen felvenni. Da, hogy lehet ennyi embernek ál­landó munkát ad­ni? Az idény­­nyújtás és az egyenlőtlen mun­kaidő csak részben segít a kér­dés megoldásán. Tavaly Siófokon fel­tűnt a presszókban néhány manöken, mint kiszolgáló. A tél a ruhabemutatók, a nyír az idegenforgalom­­ ideje. Ha két helyen dolgoznak, haszn­a nekik és vendéglátásunknak is. Igen ám, de ez is csak egy csepp a tengerben. Nem is ez a lényeg, hanem a példa. Szá­mos pandant vállalatot lehetne és kellene létrehozni az üdü­lőközpontok környékén, me­lyek munkát adnának az idény végeztével a vendéglátóipari dolgozóknak. Csak ezért vállalatokat, szö­vetkezeteket alakítani azonban nem érdemes. De ha két legó­­t üthetnénk egy csapásra, rögtön kifizetődő lenne. Évente pa­naszkodunk, hogy ízléses aján­déktárgyakkal, tudjuk ellátni az bizsukkal ne­m üdülőhelye­ket. Az eredmény: üres kézz­el mennek el a látogatók, keve­sebb devizát költenek. A ve­n­­d­églátás téli létszámfeleslege, túlnyomórészt nők — megfejt­­ő irányítás mellett értékes millió­kat termelhetne. Ilyen mun­kahelyek szervezésének még harmadik előnye is van: kic­t raktár kell hozzá. Nem valószínű, hogy orszá­gosan sikerül megoldani ezt a gondot — pedig az lenne legjobb. Addig viszont a hel­y a erők — a tanácsok, szövetkeze­tek — teljes erővel tevékeny­kedhetnének. A vendéglátás és idegenfor­galom munkaerő problémájá­nak van még egy területe, melyről nemigen beszéltünk. Másutt se, de nálunk még ke­vésbé változott, még a száz évvel ezelőttihez képest is a konyhai­ technológia. Ha nem is áttörésre gondolunk itt — bár az sem ártana — rugalma­sabban használhatnánk a kül­földi tapasztalatokat, eredmé­nyeket. Felszolgálónak még csak­ jelentkeznek, mosogató­nak, konyhai előkészítőnek már nem. Ezeket a munkákat gé­pesítéssel, központi ellátással másutt már megoldották. Pró­bálkozás itt is akadt. Beszerez­tünk külföldről egy hibás konstrukciójú kis egységbe való mosogatógépet, melyet sehol sem használnak, mert a nagy áramfogyasztás „csődbe” jut­tatná a céget. Érdemesebb kéz­zel. A vendéglátóiparban kevés a gépesíthető munka. Mióta egyre inkább híján va­gyunk a munkáskéznek, az, ilyen lehetőséget sem szabad elszalasztani, nem beszélve ar­ról, hogy a kulturáltságot ez is növeli. Az idegenforgalmi ellá­tás kulturáltságát, melyben most tesszük a munkaerő olda­láról nézve az első lépéseket. Csak az első lépéseket, melye­ket újabbaknak kell követni. Pünkösti Árpid

Next