Napló, 1968. augusztus (Veszprém, 24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
o __ mm ■ Folytatódnak a szovjet-csehszlovák pártközi megbeszélések Cserna (Agcsernye), Csehszlovákia: a CSKP KB elnökségének és az SZKP Politikai Bizottságának küldöttsége megkezdte a pártközi tárgyalásokat. Képünk az első ülésen készült. Az asztal baloldalán a szovjet, a másik oldalán a csehszlovák delegáció tagjai. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Mint a TASZSZ jelenti, a Tisza-menti Ágcsernyőn szerdán folytatódtak a tárgyalások az SZKP KB Politikai Bizottsága és a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának Elnöksége között. A tanácskozást őszinte elvtársi légkör jellemezte. Sajtószabadság és felelősség Aki a napi híreket, tudósításokat figyelmesen olvassa, észreveheti, hogy a csehszlovákiai belső fejlődés egyik rendkívül ellentmondásos — és tegyük hozzá: nyugtalanító — mozzanata az a mód, ahogyan egyes ottani sajtóorgánumok visszaélnek a szocialista demokrácia által biztosított szabadságjogokkal. A sok közül talán egyetlen példa is világosan szemlélteti, hogy mire gondolunk. Két újság, a Smena és a Mlada Fronta ,arra a napra, amelyen a szovjet és a csehszlovák pártközi megbeszélések elkezdődtek, ötperces országos tüntető munkabeszüntetést javasolt. Könnyű belátni, hogy egy ilyen indítvány, amelyet a csehszlovák vezetők visszautasítottak, sok mindent szolgálhat, csak egyet nem: azt, hogy segítse a szovjet-csehszlovák pártközi tárgyalások kedvező légkörének kialakítását. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy olyan történelmi pillanatban, amey mind az ország belső helyzete, mind pedig a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok szempontjából rendkívül felelősségteljes, legalábbis elvárható lenne, hogy azok, akiknek szava a modern technika jóvoltából egyszerre tíz- és százezrekhez jut el, felmérjék egy-egy ilyen felhívás várható visszhangját, hatását. Semmiképpen sem vezethet jóra az, ha a csehszlovák újságok (vagy sok közülük) nem veszik kellőképpen figyelembe a sajtószabadságnak a másik oldalát is: az írástudók, a sajtó felelősségét. Hadd tegyük hozzá, hogy erre a felelősségre nálunk sokan nagyon szomorú történelmi tapasztalat árán ébredtek rá. Valaki azt is mondhatná: tőlünk, innen a szomszédból nehéz megítélni, hogy egyegy, hatásában provokatív csehszlovákiai sajtóhangot milyen szándék vezérelt. De, ha feltételezzük is az indítékok jóhiszeműségét, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hatásos következmény soham csupán a szándékon múlik. Kivált így van ez a sajtó esetében, ahol a leírt szó — a modern tudományos kutatások tanúsága szerint — szinte annyiféle hatással lehet ahányan olvassák Amikor hetekkel ezelőtt napvilágot látott a Kétezer szó című felhívás, éppen az egyik csehszlovák vezető, Josef Smrkovsky figyelmeztette ennek, a — véleményünk szerint — ezerkilencszázötvenhatos ízű iratnak a szerzőit, hogy az emberek szemét nem az általános és hangzatos csengésű elvi megfogalmazások ragadják meg, kétezer vagy akár többezer szóból sem, hanem — az a néhány, amely „kézzelfogható” dolgokat mond: sztrájkra, tüntetésre, bojkottra agitál, mozgósít. Korántsem mindegy tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió milyen irányban hangolja — és szervezi — a közvéleményt. A szenvedélyek felkorbácsolása pedig beláthatatlan következményekkel járhat. A sajtószabadság — éppen a fent vázolt felelősség miatt — semmiesetre sem jelenthet szabadosságot. Emberileg lehet érthető — különösen ott, ahol sokáig más volt a gyakorlat — a szókimondás mámora, de társadalmi tényezőként a mámor, a bódulat veszedelmes dolog. Hajlamossá teheti az embert, hogy megfeledkezzék arról az alapvető igazságról, hogy sem a demokrácia, sem az általa biztosított sajtószabadság nem elvont fogalom, hanem társadalmilag, osztályérdekek révén, tartalmát és célját tekintve nagyon is meghatározott dolog. A csehszlovák sajtó egy részében ez a feledékenység odáig fajul, hogy egyik-másik lap szerkesztősége tág teret ad az állítólag egyéni véleményt képviselő jobboldali, objektíve a szocialista társadalmi rend ellen izgató fellépéseknek, de nem talál helyet a szocializmus mellett egyértelműen fellépő cikkírók véleményének publikálására. Különös, fejtetőre állított sajtószabadság az ilyen! Arról nem is szólva, hogy ha a csehszlovákiai megújhodási folyamat résztvevői komolyan veszik azt, amit emberségről és erkölcsről mondanak, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon az-e a tisztességes — és tegyük hozzá: bátor — kiállás, ha valaki kényelmesen együtt úszik az árral, vagy pedig az, ha állampolgári és újságírói felelősségét felismerve vállalja a kockázatot, hogy teljesítse küldetését akkor is, ha annak nem egyértelmű taps a jutalma. A mi felfogásunk szerint az a szocialista demokrácia, az a szocialista sajtószabadság, ami a dolgozó emberek boldogulását, vagyis — ahogy mondani szoktuk — a szocializmus építését a legjobban szolgálja. Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy nem lehet vita, ellenvélemény. Csupán azokra a termékenyítő eszmecserékre hivatkozunk, amelyek a hazai, napi- és hetilapokban, vagy méginkább az elmélyültebb elemzésre, vitára „alkatilag” alkalmasabb, nagyobb terjedelmű folyóiratok hasábjain gyakorlatilag napirenden vannak, sokszor „kényesnek” tartott témákról is.Szerintünk a sajtószabadságnak ez a felelős, az ország, az emepaderek holnapja iránt elkötelezett felfogása a helyes. S miután volt részünk az ellenkező előjelű, vagdalkozó „sajtószabadságból” is — ,és láttuk, hogy mire vezetett, értehető, ha aggodalommal fogadjuk, amikor egy baráti, szocialista országban ilyen, „tegnapi” sajtószabadosság bontakozik ki. A cél: Palesztina felszabadítása Hasszán Al -Bakr, iraki elnök kedden elhangzott rádióbeszédében kijelentette: „a forradalmi parancsnokság tanácsa úgy határozott, hogy meg kell teremteni Irakban a demokratikus nemzeti egységkormányt. Meg fogjuk valósítani az iraki és az arab nemzet minden reményét, független olajpolitikát dolgozunk ki és nem fogunk meghajolni a nemzetközi olajmonopóliumok előtt” — hangsúlyozta az elnök. Az elnök végül megállapította: őszintén törekszünk az arab egység létrejöttére, s előkészítjük fegyveres erőinket Palesztina felszabadítására.” A Bagdadból érkezett legfrissebb jelentések szerint a keddi „új államcsíny” végrehajtásában az elnök legfőbb támogatója El-Takriti tábornok, a fegyveres erők vezérkari főnöke volt. Razak El-Najef volt miniszterelnök úgy döntött, hogy Marokkóba megy önkéntes száműzetésbe — jelentette a MENA hírügynökség. Egy katonai repülőgép Bagdadból Ammanba indult, hogy onnan Beirutba szállítsa Abdel Rahman Al-Daud volt hadügyminisztert. A kairói sajtó az iraki fordulatról A kairói lapok vezető hat éven adnak hírt az iraki kormány feloszlatásáról, a miniszterelnök és a hadügyminiszter száműzetéséről. Az Ahram szerint a Baath párt „régi gárdája” számolta fel a fiatal tisztek csoportját, amely vele együtt részt vett a július 17-i államcsínyben. A Progres Egyptien kiemeli El-Bakr elnök nyilatkozatát, mely szerint az új kormány vonala a haladás lesz. A nyilatkozat azzal vádolja az eltávolított személyeket, hogy ellenforradalmi és haladásellenes politikát folytattak, el akartak törölni bizonyos haladó törvényeket. Politikájuk lelepleződött, amikor a július 28-i minisztertanácson javasolták az iraki nemzeti olajtársaság felszámolását. A nyilatkozat szerint az új bagdadi kormány független olajpolitikát követ majd és megerősíti a nemzeti olajtársaságot. Drámai helyzet a jordániai Husszein-hídnál A kairói lapok tudósításai szerint a jordániai Husszein hídnál drámai események zajlottak le. A hidat a jordán hatóságok lezárták, hogy megakadályozzák tízezer Palesztinai menekült deportálását. Az izraeli megszálló hatóságok módszeresen eltávolítják a Palesztinai menekülteket a gázai övezetből és elhatározták 50 ezer Palesztinai kitelepítését a Jordán folyó keleti partjára. Az arab államok U Thant közbenjárását kérték a deportálás megakadályozására, de Izrael ennek ellenére megkezdte az 50 ezer palesztinai elhurcolását. Az első tízezer menekültet egy Jerikó mellett felállított táborba szállították. Az ellenállás leküzdésére az izraeliek tankokat vetettek be. Tankok kísérték azokat az autóbuszokat is, amelyeken a palesztinaiakat a Jerikó tábortól a Jordán hídjához szállították. A jordán őrség azonban lezárta a hidat. Az izraeli erők megtorlásul tüzet nyitottak a jordán állásokra. A tűzpárbaj két órán át tartott s ez alatt az autóbuszok visszavitték a menekülteket a jerikói táborba. A kairói lapok szerint az arab államok nevében háromtagú delegáció kereste fel az ENSZ-ben A Thant főtitkárt és a Huszszein hídnál lezajlott események kapcsán ismét kérte, hogy az ENSZ küldjön haladéktalanul megfigyelőket a helyszínre a deportálások ügyének kivizsgálására. Az Ahram szerint minden eszközt igénybe kell venni az izraeli terv keresztül húzása érdekében. NAPLÓ Súlyosbodott a bolíviai válság Kedden este válságosra fordult a bolíviai helyzet. Barrientos elnök, aki egyben a nemrég alakult katonai junta vezetője, nyíltan azzal fenyegetőzik, hogy feloszlatja a parlamentet és magát diktátorrá kiáltja ki. Az AFP a válság kiéleződésével hozza összefüggésbe a következő két jelenséget: Barrientos elnök kedden este bejelentette, hogy helyi idő szerint húsz órakor rádiószózattal fordul az országhoz. A kitűzött időpont előtt azonban a tervezett beszédet minden indokolás nélkül lemondták. A válság súlyosbodására mutat az is, hogy a parlamenti képviselők fiókjaikból kirámolták irataikat és elhagyták hivatali helyiségeiket. Arguades volt bolíviai belügyminiszter hollétéről egyébként továbbra is ellentmondó hírek keringenek. Leginkább az a feltételezés tartja magát, hogy a volt belügyminisztert Londonban a CIA és az angol titkosszolgálat ügynökei őrzik. A jelek szerint ugyanis a CIA fontos szerepet játszott Che Quevara meggyilkolásában, és a tervekről feltehetőleg az akkori belügyminiszternek is tudomása volt. N. Grigyuk: Egy legendás hírszerző Fordította: Sárközi Gyula (9. rész) A Sztrutyinszkij-család Amikor Marijkával Rovnóba utaztunk, az országútig elkísért minket Valentyin Szemjonov, Mihail Szarkiszján és Borisz Szuhenko. Szerencsés utat kívántak, mondván: járjunk jó szerencsével, aztán elindultunk Berezno felé. De alig mentünk kétszáz métert, kiabálást hallottam a hátam mögül. Megfordultam, hát látom: Szárkiszján fut a fogat után és integet. Megállítottam a lovakat. — Mi történt? — kérdem Mihailtől. — Elfelejtettünk figyelmeztetni. Tudomásunkra jutott, hogy ezen a vidéken partizánok tevékenykednek, de azt nem sikerült megállapítanunk, kifélék-mifélék. Ha majd hazafelé jössz a városból, légy óvatos. Ki tudja, miféle emberek. Felfegyverezve járják a falvakat, a parasztokat nem bántják, de a németeknek sok borsot törnek az orruk alá. — Hátha egy másik osztag emberei? — Nem. Mi már felvettük a kapcsolatot Szahurov egységeivel. Alegységei nincsenek ezen a vidéken. Ezek alighanem idevalósiak. A parancsnok kiadta a feladatot, kutassuk fel őket, de egyelőre még nem sikerült. Nagyon kemény fickók, határozottan lépnek fel, néha sokat kockáztatnak, de találékonyak. Megköszöntem a figyelmeztetést, újból elbúcsúztunk egymástól, és a lovak elindultak. Hazatérőben nem szerettem volna összeakadni ezekkel a rejtélyes partizánokkal. Elvégre fegyver és német igazolvány volt nálam, nagy pácba kerülhettem volna. De minden simán ment és kaland nélkül értem vissza az osztaghoz. — Jó hírem van — fogadott minket Szárkiszján. — Emlékszel, amikor figyelmeztettelek, hogy könnyen összeakadhatsz az ismeretlen partizánokkal? — Nemcsak, hogy emlékszem, de iparkodtam is elkerülni őket. — Hát szóval megszaporodtunk: a Sztrutyinszkij-család csatlakozott az osztaghoz. — Az egész család? — Úgy, ahogy mondod. Ha tudnád, micsoda emberek! — kiáltott fel lelkesen Misa. — Képzeld, amikor bejöttek a megszállók, fegyvert szereztek és harcolni kezdtek — mindnyájan: az apa, a mama, a fiúk és a lányok is... — Aztán ki a parancsnokuk, az apa? — Nem, a legidősebb fiú, Nyikoláj. Mindjárt megismerkedsz vele és meglátod, milyen legény a talpán. Még aznap találkoztam vele. Zömök, mokány kis ember, bajuszos arca rokonszenves, haja göndör. Köszönésemre elmosolyodott és így szólt: — Nyikoláj Sztrutyinszkij vagyok. — Az a bizonyos parancsnok, aki egy partizáncsalád élén jár? — kérdeztem. — Hát igen, úgy valahogy. És te ki vagy? — Az osztag hírszerzője. Szintén Nyikoláj. Grigyuk. Pár órával ezelőtt tértem vissza a vállalkozásból. Egész idő alatt izgultam, nehogy a kezeid közé kerüljek. — Kár volt idegeskedned. Nem vagyunk mi olyan ostobák, hogy ne ismernénk meg, ki az ellenség, ki a jóbarát. Már régóta tudtuk, hogy az erdőben ejtőernyősök szálltak le. Nem volt szándékunkban megkeresni benneteket, gondoltuk különleges megbízatásotokban és nem akartunk zavarni titeket. De aztán látjuk ám, hogy ezekből az ejtőernyősökből lassan egész osztag áll össze. Akkor határoztuk el, hogy csatlakozunk. Az igaz, nem volt könnyű elcsípni benneteket, de amint látod, végül csak sikerült. Így ismerkedtem meg Nyikoláj Sztrutyinszkijjal. A fivérek, egyszer a tanyákat járva bementek egy elhagyott házba. Felmásztak a padlásra, a tetőn figyelőnyílást vágtak s elterültek az illatos szénán. Estefelé észrevették, hogy egy csoport polkcáj közeledik a házhoz. — Üljünk csendben — javasolta Rosztyiszláv. — Ha látják, hogy senki sincs a házban, szépen odábbállnak. — De a fegyvereket azért tartsuk csak kéznél, — tette hozzá Zsorzs. — Érzem, hogy nem kerüljük el az összecsapást — szólalt meg Nyikoláj. — Zsorzs, vedd elő a géppuskát. Rosztyiszláv, te pedig a kézigránátokat. Én az ablak mellé állok, s kellő időben parancsot adok. Parancs nélkül semmit se csináljatok. A polkcások tízen lehettek. Nem jöttek be a házba, csak egyik társukat küldték előre, nézze meg, van-e valaki odabent. A policáj benézett a pitvarba, a kamrába, a szobákba és visszatért társaihoz. — Felnéztél a padlásra is, Klim? — kérdezte tőlük egyikük, aki a parancsnokuk lehetett. — Nem! Mi az ördögnek másszak oda? -■et. Eredj csak, és nézz ott széjjel. A padláson mindig rejtőzködik valaki. Ha észreveszel valakit, kapd el az üstökét és cibáld ki. De nehogy megöld ám! Hagyd meg estére, hadd legyen kivel elszórakoznunk. A padláson sötét volt, de amint kinyílt a pitvar ajtó, keskeny fénycsík hullott oda. A fivérek hallották, amikor a polkcát elérte a lépcsőt, bosszúsan mozgott, s kovácsfújtatóként lihegve lépkedett felfelé.“ „Csak találjak és ne tévesszem el a célt — gondolta Nyikoláj és szorosabban markolta meg a puskáját. — Zsorzs pedig küldjön egy sorozatot az udvaron állókba. Fő, hogy senkit se hagyjunk életben. Mi lenne a családdal, ha felismernének bennünket?” Ebben a pillanatban feltűnt a padlásajtóban a polkcás feje. Nyikoláj meghúzta a ravaszt. Eldördült a lövés és a váratlan vendég jajszó nélkül dübörögve zuhant vissza. — Zsorzs lőjj! — vezényelt Nyikoláj. Felugatott a géppuska. Egy szempillantás alatt három policájt kaszált le. A többiek futásnak eredtek. A fiúk leugráltak a padlásról, öszszeszedték a zsákmányt: négy puskát, egy géppisztolyt, néhány kézigránátot. További itt-tartózkodásuk veszélyessé vált, ezért a három fivér nyomban el is hagyta a házat. A polkcájok megölése hatalmas pánikot keltett az ellenség soraiban. Megjelent a büntetőosztag, átfésülte a környék erdeit, de senkit sem talált. — „Hol lehetnek ezek a partizánok?” — törték a fejüket a megszállók. Az még csak eszükbe sera jutott, hogy azok nem az erdőkben bujkálnak, hanem a beli lakosság közt élnek, hogy az egyszerű Sztrutyinszkij-család ilyen félelmetes erőt képvisel. (Folytatjukt) — Csütörtök, SMS, MdRt V