Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Mai számunk tartalmából A Tanács­köztársaság hétköznapjai 3. oldal „Szignó" a föld alatt 4. oldal Félévszázados történelem 5. oldal Az ürügy 7. oldal Szalmaporban 9. oldal A Tanácsköztársaság veszprémi emlékműve (Mint beszá­moltunk róla, az 50. évforduló alkalmából rendezett ünnep­ségen a megyei pártbizottság koszorúját Pap János első tit­kár, a KB tagja, és Kovács Gyula titkár helyezte el. N­agy nemzeti ünnepünk ez a nap! A magyar nép a világ haladó népei­nek szolidaritásával ezekben a na­pokban emlékezik az 50 esztendővel ezelőtti dicső történelmi időszakra, amikor hazánk, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával, Szovjet-Oroszország után második bázisá­vá vált a kommunista világmozg­­­­ómnak. A magyarországi proletárdiktatúra ki­magasló esemény népünk évezredes törté­nelmében. Megtestesült és összegeződött benne a magyar nép minden eddigi sza­badságküzdelme és osztályharca. .. alagy Októberi Szocialista Forradalom már megelőzően példát mutatott az egész világ proletariátusának, hatására minde­rt­üttt érlelődtek a proletár forradalom fel­tételei. Az oroszországi példa nyomán egymást követték a politikai tömegsztrájkok, együtt­érzésről tanúskodó nagygyűlések. A forra­dalmi rohanás első állomása 1918 október 31. a polgári demokratikus forradalom győzelmének, napja volt. A történelem sod­rását azonban az ellenforradalmi erők szervezkedése és a szociáldemokrata áru­lás sem állíthatta meg. Magyarország a forradalmi harcok csatatere lett, megszü­letett és igen rövid idő alatt politikai erővé vált a Kommunisták Magyarországi Pártja. A dolgozók világos választ akartak kap­ni követeléseikre, békére, kenyérre, sza­badságra, földre vágytak. Égető problé­máikra helyes választ egyedül a fiatal kommunista párt adhatott. A kínálkozó történelmi pillanatot a párt megragadta: az első magyar proletárdiktatúra megsze­rezte a munkásosztály számára a hatalmat, és a munkásosztály azonnal hozzákezdett az új társadalom, a szocializmus építésé­hez. Annak ellenére, hogy a dicsőséges Ta­nácsköztársaság mindössze 133 napig ál­lott fenn, jelentős eredményeket ért el, és ezen rövid idő alatt többet tett a magyar nép érdekében, mint azelőtt évszázadokon át az ország kizsákmányoló urai tettek. Mindaz, amit a munkáshatalom fennállása alatt megalkotott, elkezdett, vagy megter­vezett, örök tanúságtétele a felszabadult nép teremtő erejének. A proletariátus szétzúzta a reakciós államgépezetet, s helyette újat ho­zott létre, megteremtette a dolgozó nép szerveit, a tanácsokat. Április 7-én ta­nácsválasztásokat bonyolítottak le, amiről így ír a kor krónikása, a Vörös Zászló, vá­lasztási tudósításában: „A nincstelenek tö­mege ragyogó, boldog arccal, az aktus ko­molyságától áthatva nyugodt öntudattal él a forradalom által ráruházott joggal, a szavazással." A Munkás Újság a választás pápai eseményeiről így emlékezik meg: ...4 város ünnepi díszt öltött. A katonák zene­szóval, vörös zászlókkal gyönyörű felvo­nulást rendeztek és lelkes ovációval bejár­ták a várost .. A Tanácsköztársaság létrehozta alkotmá­nyát, amelynek célja mindennemű kizsák­mányolás megszüntetése, az új társadalom előkészítése volt. Államosították, a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, gyárakat, a száz holdon felüli birtokokat, a bankokat, a nagykereskedelmet. Bevezették a 8 órás munkaidőt, biztosították a tanoncgyerme­­kek elméleti és gyakorlati oktatását, védel­mét. Emberhez méltó lakást adtak több tíz­ezer hajléktalannak, köztulajdonba vették a szanatóriumokat, kórházakat. A betegek számára ingyenes ápolást és gyógykezelést biztosítottak. A Tanácsköztársaság államo­sította az iskolákat, ingyenessé tette az ok­tatás minden formáját. Megyénkben március 22-én került sor a hatalom átvételére. A katona- és munkás­­tanács a vármegye területére kinevezte a forradalmi tanácsot. Vezetője és tagjai a munkásosztály ügyének legodaadóbb har­cosai voltak: Veszprémben Jankovics La­jos, Szigeti József, dr. Hajós Zoltán, Pápán Bognár József, Kerekes Lajos, dr. Balla Róbert. Megyénkben — mezőgazdasági jel­lege miatt — alapvető gazdasági intézke­dés volt a föld szocializálása. A gyárak, üzemek szocializálására is sor került. Pápán először a Perutz gyárat ál­lamosították — még márciusban. Veszp­rémben ekkor még nem volt komolyabb ipari üzem, de köztulajdonba vettek né­hány kisebb termelőüzemet. Szocializálták a füredi, hévízi gyógyfürdőket és más üdü­lőket is. Rövid idő alatt is figyelemre méltó intézkedések születtek az iskolai és iskolán kívüli oktatás megszervezésére. A közellátás szervezésének legnagyobb érde­me, hogy a szerény lehetőségek között is igazságos volt. A­z új társadalmi rendhez való vi­szonyra jellemző, hogy Veszprém­ben az első felhívásra száz munkás lépett be a vörös hadseregbe, Keszthelyen és környékén március végéig 350 szerve­zett iparos jelentkezett, hogy szerszámait felcserélje fegyverre és harcoljon a Ta­nácsköztársaságért. Pápán április 19-ig 500-an jelentkeztek a vörös hadseregbe. Ötven év távlatából is büszkeség tölthet el bennünket, hogy a Tanácsköztársaság védelmében nem kis számban harcoltak a fronton Veszprém megyei vöröskatonák is. A Magyar Tanácsköztársaságot 4 és fél hónapi alkotó munka után végül a nem­zetközi burzsoázia osztályösszefogása ver­te le. Az idegen katonai túlerő gátlástalan beavatkozása derékba törte egy sokat szen­vedett nép súlyos küzdelmek során kiví­vott szabadságát. A fehérterror dühöngése nemsokára Veszprém megyére is kiterjedt. Augusztus 23-án 39 komuftistát a veszprémi fegy­­házból Siófokra szállítottak és kegyetlen kínzások után valamennyit kivégezték. De­­vecserben 23 pápai elvtársat végeztek ki, de rajtuk kívül is még sokat, akik hazáju­kért, népükért harcoltak. Tetteik példája előttünk is örök emlékként él. A magyar proletárdiktatúra eszmei ha­gyatéka, küzdelmének tanulságai a szocia­lizmus építésének, nemzetközi méreteiben is hasznos kincsestára lett. Gyakorlatban hirdette a nemzetközi munkásmozgalom fellendülésének lehetőségét és szükséges­ségét. A fiatal Magyar Tanácsköztársaság harcát és sikereit a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme tette lehetővé, mert kinevelte a magyar kommunista moz­galom legjobbjait, eszmei és erkölcsi se­gítséget adott a forradalom győzelméhez. A magyar kommün léte viszont a világ első szocialista államának, adott erkölcsi és ka­tonai segítséget. A Tanácsköztársaság és az azóta eltelt 50 esztendő nagy tanulsága az is, hogy a magyar nemzet sorskérdéseinek megoldá­sára csak egyetlen erő, a munkásosztály képes, mert érdekei egybeesnek a társada­lom nagy többségének, így az egész nem­zet érdekeivel e­mlékezzünk kegyelettel a magyar nép történelmének e dicső napjaira, elődeink művének folytatásával te­remtsük meg az ötven évvel ezelőtt meg­álmodott boldog magyar jövőt. 133 NAP TÖRTÉNELEM Írta: Dr Bodogán János, a Veszprém megyei Tanács vb elnöke . ^^^SZM^ESZPREMMEETE^IZoTrsaG^^^MteTf^flHflC^aPJ^^B Ünnepi ülés a Parlamentben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa csütörtökön délután a Parlament kongresszusi ter­mében ünnepi ülést tartott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés elnökségé­ben helyet foglalt Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnö­ke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Németh Károly a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Hevesi Gyula, Hunya István, Kun Béláné, Nógrádi Sándor. Sza­muely Tiborné, a munkás­­mozgalom régi harcosai. Az elnökségben foglalt helyet D. Sz. Poljanszkij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetője, Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Po­litikai Bizottságának tagja, a műszaki tudományos fejlesz­tési bizottság elnöke, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Samo Fal­an, a Szlovák Kommunista Párt El­nökségének tagja, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kor­mányának elnökhelyettese, a csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség vezetője. Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politi­kai Bizottságának póttagja, miniszter­el­n­ökhelyettes, a lengyel párt- és kormánykül­döttség ve­zetője, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Német De­mokratikus Köztársaság Ál­lamtanácsának tagja, az NDK párt- és kormányküldöttségé­nek vezetője, Gheorghe Apos­tol, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a szakszervezetek központi tanácsának elnöke, a román párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Milivoje Ruka­­vina, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, a jugoszláv kormány­­küldöttség vezetője. Az el­­nökség tagja volt Pavel Bel­­jajev űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse is. Részt vettek az ülésen: Ap­­ró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Nyers Rezső, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Aj­tói Miklós, Czinege Lajos, Il­­ku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bi­zottság titkárai; ugyancsak a padsorokban foglalt helyet politikai, gazdasági, kulturá­lis, társadalmi életünk szá­mos, más vezető személyisége, az MSZMP Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány, továbbá a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének számos tagja. Részt vett az ünnepi ülésen a magyar forradalmi munkásmozgalom sok régi harcosa, így a Magyar Ta­nácsköztársaság több volt népbiztosa, valamint az év­forduló alkalmából kitünte­tett veteránok népes csoport­­(Folytatás * 2. oldalon) Ma — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfor­dulóján­­ avatják Budapesten, a Dózsa György úton felállí­tott tanácsköztársasági emlékművet, Kiss István szobrász­­művész alkotását Amit az ember megtehetett... Méltó folytatása volt a szerda esti if­júsági felvonulásnak csütörtökön a városi veterántalálkozó Veszprémben. Akik a városi pártbizottság és a tanács meghívá­sára eljöttek ts délutá­ni beszélgetésre, elő­ző este végignézték a kétezer veszprémi fiatal lelkes, fáklyás felvonulását is. Tudom. Beszéltek róla, me­séltek egymásnak, amíg a városi tanács­házán az emléktábla leleplezésére vártak. — Láttalak, Józsi, bent voltál a sorban. — Az unokámmal, gimnazista. Az emléktáblát is az unokák állítot­ták, ort állnak elötte Ifjú Gárda egyenru­hában és beszédet mondanak. Kovács János, a városi ta­nács elnökhelyettese beszél: — Mindent megtet­tek ők, amit ember megtehetett! Kellett — hát az életüket adták. „Mi, akik megértük az év­fordulót, meghajtjuk fejünket emlékük előtt" — és nehezen billen a derék, az őszhajú veterán tisz­teleg egykori harcos­társai neve előtt. Aztán valaki meg­fogja Kovács János karját. — Elvtárs! Ha sza­badna néhány szót. Naumann Sándor­­, a veszprémi direk­tórium egykori titká­ra, majd a vörös ez­red politikai biztosa. Az évfordulóra láto­gatott haza — kül­földről. — Ludvig Kálmán­ra szeretném emlé­keztetni az elvtársa­kat. Arra a kommu­nistára, akit kivégez­tek, mert Vörös Új­ságot szerkesztett. Koszorúk jelzik a kegyeletteljes emlé­kezést a leleplezett emléktábla körül, az­után a nagyterembe vonulnak a vendé­gek. Egy kézfogás Szabó Lászlónéval, a városi pártbizottság első titkárával, egy baráti szóváltás Bas­­ki Sándorral, a me­gyei tanács elnökhe­lyettesével, azután kezdődik a műsor. Az 1-es számú ál­talános iskola úttö­rői dalban, versben prózában vonultatják­­végig előttünk a Ma­gyar Tanácsköztár­saság nagyobb állo­másait. Egy taps, egy szó: így volt, bi­zony! Egy mosoly a piros nyakkendőrök felé. Ők már a déd­unokákhoz tartoznak. Amit mondanak, könyvből tudják, a hallgatóság írta a könyvet, a történelem félévszázados lapjait. Sokáig együtt ma­radtak még a műsor után. Akárcsak egy érettségi találkozón. Csakhogy ők a leg­szigorúbb bizottság — az élet és a nép — előtt vvizsgáztak. Jelesre! ®­ gárdonyi

Next