Napló, 1969. március (Veszprém, 25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
Mai számunk tartalmából A Tanácsköztársaság hétköznapjai 3. oldal „Szignó" a föld alatt 4. oldal Félévszázados történelem 5. oldal Az ürügy 7. oldal Szalmaporban 9. oldal A Tanácsköztársaság veszprémi emlékműve (Mint beszámoltunk róla, az 50. évforduló alkalmából rendezett ünnepségen a megyei pártbizottság koszorúját Pap János első titkár, a KB tagja, és Kovács Gyula titkár helyezte el. Nagy nemzeti ünnepünk ez a nap! A magyar nép a világ haladó népeinek szolidaritásával ezekben a napokban emlékezik az 50 esztendővel ezelőtti dicső történelmi időszakra, amikor hazánk, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával, Szovjet-Oroszország után második bázisává vált a kommunista világmozgómnak. A magyarországi proletárdiktatúra kimagasló esemény népünk évezredes történelmében. Megtestesült és összegeződött benne a magyar nép minden eddigi szabadságküzdelme és osztályharca. .. alagy Októberi Szocialista Forradalom már megelőzően példát mutatott az egész világ proletariátusának, hatására mindertüttt érlelődtek a proletár forradalom feltételei. Az oroszországi példa nyomán egymást követték a politikai tömegsztrájkok, együttérzésről tanúskodó nagygyűlések. A forradalmi rohanás első állomása 1918 október 31. a polgári demokratikus forradalom győzelmének, napja volt. A történelem sodrását azonban az ellenforradalmi erők szervezkedése és a szociáldemokrata árulás sem állíthatta meg. Magyarország a forradalmi harcok csatatere lett, megszületett és igen rövid idő alatt politikai erővé vált a Kommunisták Magyarországi Pártja. A dolgozók világos választ akartak kapni követeléseikre, békére, kenyérre, szabadságra, földre vágytak. Égető problémáikra helyes választ egyedül a fiatal kommunista párt adhatott. A kínálkozó történelmi pillanatot a párt megragadta: az első magyar proletárdiktatúra megszerezte a munkásosztály számára a hatalmat, és a munkásosztály azonnal hozzákezdett az új társadalom, a szocializmus építéséhez. Annak ellenére, hogy a dicsőséges Tanácsköztársaság mindössze 133 napig állott fenn, jelentős eredményeket ért el, és ezen rövid idő alatt többet tett a magyar nép érdekében, mint azelőtt évszázadokon át az ország kizsákmányoló urai tettek. Mindaz, amit a munkáshatalom fennállása alatt megalkotott, elkezdett, vagy megtervezett, örök tanúságtétele a felszabadult nép teremtő erejének. A proletariátus szétzúzta a reakciós államgépezetet, s helyette újat hozott létre, megteremtette a dolgozó nép szerveit, a tanácsokat. Április 7-én tanácsválasztásokat bonyolítottak le, amiről így ír a kor krónikása, a Vörös Zászló, választási tudósításában: „A nincstelenek tömege ragyogó, boldog arccal, az aktus komolyságától áthatva nyugodt öntudattal él a forradalom által ráruházott joggal, a szavazással." A Munkás Újság a választás pápai eseményeiről így emlékezik meg: ...4 város ünnepi díszt öltött. A katonák zeneszóval, vörös zászlókkal gyönyörű felvonulást rendeztek és lelkes ovációval bejárták a várost .. A Tanácsköztársaság létrehozta alkotmányát, amelynek célja mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, az új társadalom előkészítése volt. Államosították, a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, gyárakat, a száz holdon felüli birtokokat, a bankokat, a nagykereskedelmet. Bevezették a 8 órás munkaidőt, biztosították a tanoncgyermekek elméleti és gyakorlati oktatását, védelmét. Emberhez méltó lakást adtak több tízezer hajléktalannak, köztulajdonba vették a szanatóriumokat, kórházakat. A betegek számára ingyenes ápolást és gyógykezelést biztosítottak. A Tanácsköztársaság államosította az iskolákat, ingyenessé tette az oktatás minden formáját. Megyénkben március 22-én került sor a hatalom átvételére. A katona- és munkástanács a vármegye területére kinevezte a forradalmi tanácsot. Vezetője és tagjai a munkásosztály ügyének legodaadóbb harcosai voltak: Veszprémben Jankovics Lajos, Szigeti József, dr. Hajós Zoltán, Pápán Bognár József, Kerekes Lajos, dr. Balla Róbert. Megyénkben — mezőgazdasági jellege miatt — alapvető gazdasági intézkedés volt a föld szocializálása. A gyárak, üzemek szocializálására is sor került. Pápán először a Perutz gyárat államosították — még márciusban. Veszprémben ekkor még nem volt komolyabb ipari üzem, de köztulajdonba vettek néhány kisebb termelőüzemet. Szocializálták a füredi, hévízi gyógyfürdőket és más üdülőket is. Rövid idő alatt is figyelemre méltó intézkedések születtek az iskolai és iskolán kívüli oktatás megszervezésére. A közellátás szervezésének legnagyobb érdeme, hogy a szerény lehetőségek között is igazságos volt. Az új társadalmi rendhez való viszonyra jellemző, hogy Veszprémben az első felhívásra száz munkás lépett be a vörös hadseregbe, Keszthelyen és környékén március végéig 350 szervezett iparos jelentkezett, hogy szerszámait felcserélje fegyverre és harcoljon a Tanácsköztársaságért. Pápán április 19-ig 500-an jelentkeztek a vörös hadseregbe. Ötven év távlatából is büszkeség tölthet el bennünket, hogy a Tanácsköztársaság védelmében nem kis számban harcoltak a fronton Veszprém megyei vöröskatonák is. A Magyar Tanácsköztársaságot 4 és fél hónapi alkotó munka után végül a nemzetközi burzsoázia osztályösszefogása verte le. Az idegen katonai túlerő gátlástalan beavatkozása derékba törte egy sokat szenvedett nép súlyos küzdelmek során kivívott szabadságát. A fehérterror dühöngése nemsokára Veszprém megyére is kiterjedt. Augusztus 23-án 39 komuftistát a veszprémi fegyházból Siófokra szállítottak és kegyetlen kínzások után valamennyit kivégezték. Devecserben 23 pápai elvtársat végeztek ki, de rajtuk kívül is még sokat, akik hazájukért, népükért harcoltak. Tetteik példája előttünk is örök emlékként él. A magyar proletárdiktatúra eszmei hagyatéka, küzdelmének tanulságai a szocializmus építésének, nemzetközi méreteiben is hasznos kincsestára lett. Gyakorlatban hirdette a nemzetközi munkásmozgalom fellendülésének lehetőségét és szükségességét. A fiatal Magyar Tanácsköztársaság harcát és sikereit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme tette lehetővé, mert kinevelte a magyar kommunista mozgalom legjobbjait, eszmei és erkölcsi segítséget adott a forradalom győzelméhez. A magyar kommün léte viszont a világ első szocialista államának, adott erkölcsi és katonai segítséget. A Tanácsköztársaság és az azóta eltelt 50 esztendő nagy tanulsága az is, hogy a magyar nemzet sorskérdéseinek megoldására csak egyetlen erő, a munkásosztály képes, mert érdekei egybeesnek a társadalom nagy többségének, így az egész nemzet érdekeivel emlékezzünk kegyelettel a magyar nép történelmének e dicső napjaira, elődeink művének folytatásával teremtsük meg az ötven évvel ezelőtt megálmodott boldog magyar jövőt. 133 NAP TÖRTÉNELEM Írta: Dr Bodogán János, a Veszprém megyei Tanács vb elnöke . ^^^SZM^ESZPREMMEETE^IZoTrsaG^^^MteTf^flHflC^aPJ^^B Ünnepi ülés a Parlamentben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön délután a Parlament kongresszusi termében ünnepi ülést tartott a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Hevesi Gyula, Hunya István, Kun Béláné, Nógrádi Sándor. Szamuely Tiborné, a munkásmozgalom régi harcosai. Az elnökségben foglalt helyet D. Sz. Poljanszkij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a műszaki tudományos fejlesztési bizottság elnöke, a bolgár párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Samo Falan, a Szlovák Kommunista Párt Elnökségének tagja, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökhelyettese, a csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője. Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja, miniszterelnökhelyettes, a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetője, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának tagja, az NDK párt- és kormányküldöttségének vezetője, Gheorghe Apostol, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnökségének tagja, a szakszervezetek központi tanácsának elnöke, a román párt- és kormányküldöttség vezetője, dr. Milivoje Rukavina, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) tagja, a jugoszláv kormányküldöttség vezetője. Az elnökség tagja volt Pavel Beljajev űrhajós ezredes, a Szovjetunió Hőse is. Részt vettek az ülésen: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Nyers Rezső, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtói Miklós, Czinege Lajos, Ilku Pál, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai; ugyancsak a padsorokban foglalt helyet politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi életünk számos, más vezető személyisége, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány, továbbá a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének számos tagja. Részt vett az ünnepi ülésen a magyar forradalmi munkásmozgalom sok régi harcosa, így a Magyar Tanácsköztársaság több volt népbiztosa, valamint az évforduló alkalmából kitüntetett veteránok népes csoport(Folytatás * 2. oldalon) Ma — a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján avatják Budapesten, a Dózsa György úton felállított tanácsköztársasági emlékművet, Kiss István szobrászművész alkotását Amit az ember megtehetett... Méltó folytatása volt a szerda esti ifjúsági felvonulásnak csütörtökön a városi veterántalálkozó Veszprémben. Akik a városi pártbizottság és a tanács meghívására eljöttek ts délutáni beszélgetésre, előző este végignézték a kétezer veszprémi fiatal lelkes, fáklyás felvonulását is. Tudom. Beszéltek róla, meséltek egymásnak, amíg a városi tanácsházán az emléktábla leleplezésére vártak. — Láttalak, Józsi, bent voltál a sorban. — Az unokámmal, gimnazista. Az emléktáblát is az unokák állították, ort állnak elötte Ifjú Gárda egyenruhában és beszédet mondanak. Kovács János, a városi tanács elnökhelyettese beszél: — Mindent megtettek ők, amit ember megtehetett! Kellett — hát az életüket adták. „Mi, akik megértük az évfordulót, meghajtjuk fejünket emlékük előtt" — és nehezen billen a derék, az őszhajú veterán tiszteleg egykori harcostársai neve előtt. Aztán valaki megfogja Kovács János karját. — Elvtárs! Ha szabadna néhány szót. Naumann Sándor, a veszprémi direktórium egykori titkára, majd a vörös ezred politikai biztosa. Az évfordulóra látogatott haza — külföldről. — Ludvig Kálmánra szeretném emlékeztetni az elvtársakat. Arra a kommunistára, akit kivégeztek, mert Vörös Újságot szerkesztett. Koszorúk jelzik a kegyeletteljes emlékezést a leleplezett emléktábla körül, azután a nagyterembe vonulnak a vendégek. Egy kézfogás Szabó Lászlónéval, a városi pártbizottság első titkárával, egy baráti szóváltás Baski Sándorral, a megyei tanács elnökhelyettesével, azután kezdődik a műsor. Az 1-es számú általános iskola úttörői dalban, versben prózában vonultatjákvégig előttünk a Magyar Tanácsköztársaság nagyobb állomásait. Egy taps, egy szó: így volt, bizony! Egy mosoly a piros nyakkendőrök felé. Ők már a dédunokákhoz tartoznak. Amit mondanak, könyvből tudják, a hallgatóság írta a könyvet, a történelem félévszázados lapjait. Sokáig együtt maradtak még a műsor után. Akárcsak egy érettségi találkozón. Csakhogy ők a legszigorúbb bizottság — az élet és a nép — előtt vvizsgáztak. Jelesre! ® gárdonyi