Napló, 1970. november (Veszprém, 26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

A megyei pártértekezlet második napjának vitája A megyei pártértekezleten tegnap, délelőtt folyamán még hozzászólások hangzottak el. A vitában résztvevők fel­szólalásait időrendi sorrendben közöljük. A tanácskozást Pap János elvtárs foglalta össze. Rostési József, a megyei KISZ-bi­zottság első titkára : Fokozódó figyelem az ifjúság iránt Bevezetőjében arról be­szélt, hogy nálunk, Veszp­rém megyében fokozódó fi­gyelem nyilvánul meg az if­júság iránt. A megye ifjúsá­gáról alkotott kép nem men­tes ugyan bizonyos negatív árnyalatoktól, de határozot­tan kirajzolódik az ifjúság­nak a párt politikájával való egyetértése és annak végre­hajtására való törekvése. Mindennek bizonyítékai az ifjúsági brigádok munkája, a diákok iskolai és építőtábori eredményei, a kongresszusi munkaverseny felajánlásai, a péti és ajkai ipari beruhá­zások felett vállalt védnök­ség. Ezután foglalkozott Központi Bizottság februári,­­ ifjúságpolitikai határozata által felvetett feladatokkal, a végrehajtás eddigi tapaszta­lataival. Hangsúlyozott né­hány, az ifjúsági munka szempontjából fontos me­gyei jellegzetességet, olyano­kat, amelyek a határozatok megvalósítása során kerültek felszínre. Több vezető képtelen a he­lyi, adott körülményeket fi­gyelembe venni, így igen gyakran megmaradna­k az if­júságról alkotott régóta ismételgetett, általános, kedve­zőtlen véleménynél. A továbbiakban kitért ar­ra, hogy erősíteni kell a KISZ kommunista jelleget,, fokozni a KISZ-tagok társa­dalmi aktivitását. Ebből a a fontos munkából elsősorban párttagoknak kell kiven­niük" a részükér’ Olyan fel­adatokat, célokat állítsanak a pártszervezetek a KISZ- fiatalok elé, amikért azok lelkesedni tudnak, amiknek a megoldásakor érzik mun­kájuk politikai, társadalmi súlyát. Felvetette a szakmunká­s­­tanulók helyzetének néhány hiányosságát is.­­ A megyei pártbizottság beszámolója és az eddig el­hangzott hozzászól­ások is elégtelennek ítélik az •f iúság egyik legfontosabb rétegének, a szakmunkástanulóknak a helyzetét — mondotta. Csatlakozom ehhez a véle­ményhez és ahhoz is, hogy ez jórészt­ irányítási m­oO­é­­ma. Másrészt viszont a kellő társadalmi megbecsülés hiá­nyát is­­ érezhetjük benne Megyénkben mintegy tízezer szakmunkástanuló jelenti a munkásosztály közvetlen utánpótlását. Kedvezőtlen körülményeiket jelzi, hogy részükre épült például a leg­kevesebb kollégiumi férő­hely, a leánytanulóknak egyáltalán nincs kollégiu­muk. Az üzemekben is na­gyobb eredménynek számít egy új gép, mint 30—50 fia­tal szakmunkástanuló mun­kába állása. A szakmunkás­avatás, a munkásosztály so­raiba lépés is csak admi­nisztratív aktus. Szóvá tette a munkás-pa­raszt szülők továbbtanulási gyermekeinek problémáit. Legnagyobb feladatokat ezen a téren az általános iskolák számára jelölt meg, hiszen ott igen nagy a lemorzsoló­dás: 16 éves korig a gyere­kek 14 százaléka nem végzi el az általános iskolát. — Elmondhatom, hogy megyénkben sikeres kezde­­ményezés történt, amely hosszabb távon is eredmé­nyes lehet. Ez a fizikai dol­gozó szülők tehetséges gyer­mekeivel való külön foglal­kozás. Veszélyt is látok azonban abban, hogy sokan olyan kategóriába kívánják olvasztani ezt a törekvést, mint a „hátrányos helyzetű” tanulók csoportja. Ez elvi és gyakorlati zavarokat is okoz, mert ha akarjuk, nemi erő­szakkal mindenkit hátrányos helyzetűnek minősíthetünk, például egy elfoglalt orvos gyermekét is. Ezért javaslom, hogy mindenhol egységesen a munkás- és parasztszülők gyermekeinek segítése legyen a cél. Befejezésül érintette azt a vitát, ami a Szervezeti Sza­bályzat módosításával, a párttag felvételi korhatárral kapcsolatban megyénkben is kialakult. Hangoztatta, hogy a szervezeti szabályzat csak lehetőségeket kínál és nem felvételi kötelezettséget hir­det a 13 évesek számára. An­nak lehetőségét adja meg, hogy mind több, arra érde­­mes fiatal zárkózhasson fel a munkásosztály forradalmi élcsapatához. Kisc­ergely Lajos, a Péti Nitrogénművek igazgatója hozzászólásában szólt Vár­palota lendületes ipari fejlő­déséről, részletesen elemezte a Péti Nitrogénművek hely­zetét, az elmúlt időszakban megtett útját. A Péti Nitrogénművek két utolsó ötéves terv idejé­­ alatt közel 12 milliárd forin­tos fejlesztési alapot kapott az államtól. Ezzel lényegesen emelhette a gyár technikai színvonalát, termékeinek ér­tékét, a dolgozók szociális körülményeit. A gyár fejlő­désének illusztrálására em­lítette, hogy amíg 1969-ben 11 százalékát gyártotta a hazai nitrogén-műtrágyák­nak, addig 1970-ben már 30 százalékát. A most induló, 8,5 milliárd forintos beruhá­zással ezt a számot még to­vább akarják emelni a gyár dolgozói. Igen nagy elismeréssel szólt a vállalat munkás-kollektí­vájáról, a fiatalokról, akik példamutató munkával segí­tették a szép eredmények el­érését. Külön köszönetet mondott a KISZ-fiataloknak, akiknek a védnöksége nélkül a gyár nem tartana azon a szinten, amelyen ma termel. Értékelte a gárda fejlesztő saját kutató­tevékenysé­gét, amely alapján több ki­sebb üzemrészt is munkába állítottak. Ugyanakkor ki­emelte a kutatóintézetekkel — különösen a NEVIKI-vel — fenntartott szoros kapcso­latok jelentőségét és haté­konyságát. Befejezésül említést tett az új gazdaságirányítási rend­felszólalásának bevezető­jében utalt arra, hogy a szakszervezetek az elmúlt időszakban munkálkodtak a párttal együtt a gazdasági feladatok megoldásán, a ha­tékonyság növelésén. Az új gazdaságirányításnak társa­dalmi életünkre gyakorolt hatását olyan közgondolko­dás kialakulásában jelölte meg, amely a tartalmasabb munka feltételeit keresi. összegezte a következő időszak gazdasági feladatait: — A X. kongresszus irány­elvei is fő feladatként munka hatékonyságának fo­­­kozását, a termelékenység növelését, az intenzív gazda­sági fejlődést jelölik amelyeket nagy ütemű meg, mű­szaki fejlesztéssel lehet majd elérni. Ez a folyamat hosszú időt vesz természetesen igénybe. Vele párhuzamosan biztosítani kell a munkahe­lyek belső tartalékainak fel­tárását. Ezt elsősorban munkafegyelem megszilárdí­­­tásával lehet elérni, ami ra­dikális vállalati intézkedések során valósulhat meg. Ész­­szerűsíteni kell a munkaerő­­gazdálkodást, a vállalatok csak azt a területet fejles­­­szék, amelyhez megfelelő­­ munkaerő áll rendelkezésük­re. Sokat kell törődni a ha­tékony munka- és üzemszer­vezéssel. Megyénk bányái és a Bakony Művek igazolják, hogy milyen lehetőségeink vannak még ezen a terüle­ten. Igen fontos a helyes és jó bérgazdálkodás is, a törzs­gárda megbecsülése, a pre­mizálás. Az anyagi és erköl­csi ösztönzőknek együttesen kell szolgálniuk a jó mun­kahelyi légkör kialakítását. A továbbiakban beszélt azokról a hatékonyság-foko­­zó lehetőségekről is, amelyek a munkaversenyben és a szo­cialista brigádmozgalomban rejlenek, és amelyeket még korántsem aknáztunk ki kel­lőképpen. Több vonatkozásban is ele­­­­mezte azt az új helyzetet,­­ amely elé az új gazdasági mechanizmus állította a szak­­­­szervezeteket. Előtérbe ke­rültek például a dolgozók jog- és érdekvédelmi prob­lémái. Bonyolult érdekviszo­nyok alakultak ki. Ezeket a szakszervezet úgy igyekszik koordinálni, hogy ösztönöz­zön a jobb munkára és az egyéni és csoportérdek kielé­gítése ne sértse a népgazda­ság érdekeit. Részletesen elemezte a szo­cialista demokrácia és az üzemi demokrácia tovább­fejlesztésének feladatait.­­Hangoztatta, hogy a mun­kásosztályt nemcsak a köz­életi, politikai tevékenységbe kell bevonni, hanem építeni kell véleményére a termelés irányításában, a tervezésben is. Bírálta azokat a nézete­ket, amelyek szerint a mun­kások nem értenek a bonyo­lult kérdésekhez. Példának hozta fel a proletárforradal­maknak, az 56-os ellenforra­dalom visszaverésének ese­ményeit, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését, ame­lyekkel a munkásosztály bi­zonyította, hogy igenis képes minden lényeges, a társadal­mi haladást szolgáló kérdés­ben helyes álláspontot kiala­kítani. Ne a munkásokkal végeztessük el a bonyolult vizsgálatokat, de legyenek ott a határozatok meghozatalá­nál és a realizálásánál. A pártértel­­ezl­és­en felszólaló egyszerű munkásemberek, szer által felvetett néhány problémáról. Hangsúlyozta, hogy a X. kongresszusnak meg kell találni azokat módszereket, amelyekkel ér­­­vényt lehet majd szerezni az állami fegyelemnek, és ame­lyek hatására a gazdasági vezetők fokozottabban figye­lembe veszik a központi uta­sításokat, irányítást. Határo­zott intézkedéseket sürgetett a munkaerővándorlás meg­szüntetésére is.A munkásasszonyok is nagy po­litikai érzékről és hozzáér­tésről tettek tanúbizonysá­got. Kedvezőtlennel­ ítélte, hogy a munkások gyakran többet tudnak a nagyvilág dolgairól, mint saját üzemük életéről. Ezt azzal magya­rázta, hogy az üzemen belüli információ igen gyenge. Fel­hívta a pártszervezetek fi­­­­gyelmét arra, hogy adjanak­­ megfelelő segítséget a gazda­­sági vezetésnek, a minél többrétű tájékoztatás meg­szervezéséhez. Hozzászólásának befejező részében Szabó Kálmán fog­a­lalkozott a nők helyzetével, gyermekgondozási segély hatásával, az óvodák, bölcső­dék fejlesztésének szüksé­gességével. Pajor János, a Devecseri Állami Gazdaság igazgatója A küldött bevezetőjében a devecseri járás általános helyzetével foglalkozott, el­mondva: közismert, hogy a járás nem tartozik sem föld­rajzilag, sem gazdaságilag a legjobb adottságú területek közé. Mezőgazdasági jellege dominál, ipara kisebb jelen­tőségű. Örömmel számolt be arról, hogy míg a korábbi években a legelmaradottabb területek egyike volt a járás, az utóbbi években viszont — a IX. pártkongresszus óta — határozott fellendülés tapasz­talható. Ez véleménye szerint elsősorban az egyre jobb és hatékonyabb politikai mun­kának köszönhető. Termé­szetesen ezzel összefüggésben a mezőgazdasági gazdálkodó egységek pénzügyi és terme­lési eredményei is javultak Ezt a kijelentését Pajor Já­nos a termésátlagok, az ál­lattartás termelési eredmé­nyei és a mezőgazdasági ter­melés egyéb fontos mutatói felsorolásával támasztotta alá. Kijelentette: — A szembetűnő változást egyetlen átfogó adat is rep­rezentálja: 1965-ben még 20 gyenge termelőszövetkezet gazdálkodott a devecseri já­rásban és év végén összesen 17 millió forint mérleghián­­­nyal zártak. A IX. kongres­­­szus után vezették be a járás tsz-eibe az úgynevezett ter­mék-dotációs rendszert. Ez lényegében, bár az új me­chanizmus előtt, de ennek szellemében született. Sza­bályzó és ösztönző funkciója sikeresnek bizonyult, úgy is mondhatni: ,,rendbe tette” a termelőszövetkezetek gazdál­kodását, leginkább az éssze­rűség szempontjából. Ma nincs fizetésképtelen tsz-ünk. A továbbiakban a küldött munkahelye, a Devecseri Ál­lami Gazdaság eredményei­­­­vel és gondjaival foglalko­­­­zott. Örömmel jelentette a pártértekezletnek, hogy nagyüzem évek óta töretle­­­nül fejlődik, gazdasági éveit rendben nyereséggel zárja, s bizonyos mértékig ennek kö­vetkeztében is jó a munka­­fegyelem, jó a politikai han­gulat. Hozzátette, hogy meg­ítélése szerint a gazdaság 75 kommunistából álló párt­­szervezetének nagy része van ebben mind a termelési, mind a politikai tevékeny­éget illetően, után az állami gazdaság te­vékenységi formáiról, s ezen belül is a termelési szako­sodás megvalósításáról. Rendkívül érdekes példát, említett akkor, amikor a nagyüzemi tojástermelésre való áttérés hatalmas iramú fejlődéséről beszélt. Elmond­ta, hogy néhány év alatt 1 millióról évi 22 millió da­rabra emelkedett a tojáster­melés, ami azt jelenti, hogy a Devecseri Állami Gazda­ságban 1,4 másodpercenként ,,termelődik” egy tojás. Ezután a pártértekezletnek beszámolt a X. pártkong­resszus tiszteletére indított munkaversenyről az állami gazdaságban. Elmondta, hogy 19­ szocialista címért küzdő brigád összességében több mint félmillió forint értékű termelési felajánlást tett. A­­ brigádok az év végére válla­­l­lásaikat teljesíteni tudják. Dr. Majdik Ferenc, a Nehézvegyipari Kutató Intézet igazgatója Bevezetőjében dr. Majdik­ Ferenc bejelentette, hogy a Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetsége Vesz­prém megyei tevékenységéről, valamint a műszaki fejlesztés és a kutatómunka néhány kérdéséről kíván beszélni. Mindenekelőtt megfogalmazta a MTESZ programját és fel­adatát: — E szövetség a tudo­mány fejlesztésére, a techni­kai haladás társadalmi alapo­kon történő előmozdítására hivatott — mondotta. Ezután beszámolt arról, hogy Veszprém megyében a tudományos egyesületek kü­lönböző tagozatai keretében mintegy háromezer szakem­ber tevékenykedik. Egyben javaslatokat tett tevékenysé­gük hatékonyabb hasznosítá­sára is. Felhívta a figyelmet számos példa alapján arra, hogy hasznos dolog, ha a vál­lalatok a műszaki és gazdasá­gi értelmiség javaslatait foko­zottabban figyelembe veszik, és gazdasági döntéseik meg­alapozásánál segítségként fel­használják. Részletesen szólt a fiatal szakemberek munká­jának, munkakedvének és lendületének hasznosításáról is. Hivatkozott az ezzel fog­lalkozó párthatározatra és el­mondotta, hogy ennek szelle­mében a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség szerveivel közö­sen éppen napjainkban foly­tatnak nagy arányú felmérő munkát a megyében: kétezer fiatal műszaki érintett ebben. Felvetette, hogy a fiatalok bekapcsolását a tudomá­nyos életbe ajánlatos már az egyetemen elkezdeni. Beje­lentette, hogy a MTESZ mű­szaki lapot fog indítani, a többi között ennek a célnak az érdekében is. Megemlítette, hogy véle­ménye szerint rendkívül hasznos az a széles körű tár­sadalmi vita, amelyet az or­szágos fejlesztési koncepciók­ról folytatnak a tudományos egyesületek és tagozatok Veszprém megyéből nem egy igen eredményes tanácskozást lehet megemlíteni jó példa­ként. Ilyen volt például az lélelmiszetvga­ ítóltadá­ssal, a veszprém­i városfe­jlesztéssel, a a közlekedéspolitikai koncep­ció végrehajtásával kapcsola­tos viták megszervezése. A továbbiakban a küldött elmondotta, hogy a szlovák és lengyel testvérszervezetek­­kel egyre gyümölcsözőbb kap­csolatai alakulnak ki Veszprém megyei szervezet­é­nek, s ezek a kapcsolatok el­sősorban a tapasztalatok ki­cserélése szempontjából je­lentősek. Bejelentette, hogy az év végén, illetve a jövő év elején a megyeszékhelyen hozzákezdenek a technika háza megépítéséhez, terv valósul meg ezzel. Régi hogy megvalósulhat, azért a­­ küldött köszönetet mondott a megye és Veszprém párt- és állami vezetésének Ezután a NEVIKI igazga­tója a műszaki fejesztés né­hány kérdéséről! Hangsúlyozta, hogy a beszélt­ párt Központi Bizottsága mánypolitikai irányelvei tudó­hazai tudomány - kutató­a munka történetében mér­földkővé vált. Végrehajtása során meg kell vaósulnia a termeléssel közvelen kap­csolatban levő kuatómunka eredményei gyors realizálá­sának. Ennek feltéelei meg­valósulóban vannak és ez elsősorban a kutató­intézetek vállalatszerű tadálkodásra történt átállításának követ­kezménye. A kutatási témák­ra kötött kétoldalú szerződé­sek egyszersmind tíz együtt­működést teremtik meg kutatóintézetek és az ipar kö­­­zött. Ez az elmúl két év alatt nagy vonalaiban be­vált. Gondot jelen viszont, hogy a vállalatok általában rövidlejáratú és gyakran részletkérdésekre irányuló kutatómunkát gényelnek csupán, ez a folyamat­ — ha teret engednénk neki — a kutatókapacitás tétaprózó­­dásához vezetne, felhívta figyelmet egy máik gondra a is hogy a vállalaOk hajla­mosak még kizáróag a koc­kázat nélküli, új termékek bevezetésére, a tűzött óva­tosságra, s ez nem serkenti a kutatómunkát sem Ugyanakkor öröm­mel­­ szá­molt be a NÉV Ili és a Nit­(F­oly­tatás a 3. oldalon) Szabó Kálmán, az SZMT vezető titkára: Feladatok az üzemi demokrácia tévesztésére Rostási József Kisgergely Lajos Szabó Kálmán Pajor János Dr. Majdik Ferenc

Next