Napló, 1974. október (Veszprém, 30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-01 / 229. szám
Üdvözlő távirat a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének PEKING A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam nevében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás érdekében továbba szélesedjenek. Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Budapest, 1974. szeptember 30. Costa Gomes tábornok az új portugál államfő Spinola portugál köztársasági elnök hétfőn délelőtt elhangzott: beszédében bejelentette, hogy lemond. Antonio de Spinola tábornok azzal indokolta meg elhatározását, hogy lemond államfői tisztségéről, hogy — úgymond — a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalma eltért eredeti programjától. Hevesen bírálta a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalmának demokratizálási és a gyarmatosítás felszámolására irányuló programját. Azt mondta, hogy Portugáliában általánossá vált az anarchia és a gazdasági káosz. Az államfő rádió- és televíziós beszédét 11.35 órakor fejezte be. Még egy utolsó felhívást intézett a portugálokhoz, arra szólítva fel őket, hogy őrizzék meg „demokratikus szellemüket”. A portugál államtanács és a nemzet megmentésének juntája hétfőn délután Costa Gomes tábornokot a fegyveres erők eddigi vezérkari főnökét, az államtanács és a junta tagját nevezte ki Portugália új köztársasági elnökévé. Costa Gomes tábornok azok közé a katonatisztek közé tartozik, akik magukévá tették a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalmának (MFA) társadalmi-politikai programját. Az utóbbi időkben olyan személyiségnek ismerték, aki a politikai életben lemondott Spinola elnök képviselte konzervatív jobboldal és a Goncalves vezette haladó katonai szárny között helyezkedett el. Spinola elnök lemondása Kétségkívül a legsúlyosabb válságot vészelték át a portugál de-mokrácia hívei az április 25-i fordulat óta. Kiderült, hogy sokkal többről volt szó, mint a szombat délutánra tervezett jobboldali tüntetésről: a konzervatív katonai és politikai erők kísérelték meg átvenni a hatalmat. Hogy nem sikerült az összeesküvés, az azoknak a munkásosztagoknak és vasutasoknak köszönhető, akik a lisszaboni tüntetésre igyekvő reakciós ellenzékieket a főváros előtt feltartóztatták és a Fegyveres Erők Mozgalmának, amely a legjobbkor avatkozott be az események alakulásába. A jobboldali fasiszta ihletésű puccskísérlet bumerángnak bizonyult, amely kitervelőik fejére hullt vissza. Szombat óta folynak a letartóztatások. Reméljük, hogy az eset után sikerül megtisztítani az antidemokratikus elemektől a legfelsőbb portugál vezetést. A következő két tény érzékelteti, milyen mértékben volt megosztott a hatalom csúcsa is Portugáliában. A reakciós tüntetés Spinola tábornokot éltetve és teljes hatalomátvételét sürgetve valósult volna meg, ha nem kénytelen lefújni maga az államfő. Ugyanakkor a puccsista fasiszta katonatisztek távcsöves puskával akarták megölni Vasco Goncaloves miniszterelnököt, aki a Fegyveres Erők Mozgalmának (portugál rövidítése: MFA) egyik legmarkánsabb képviselője, az április 25-i katonai felkelés egyik legaktívabb szervezője és végrehajtója. A jobboldal szombaton Spinola elnök felhasználásával szerette volna a demokratizálási folyamatot megállítani, ami nyílt szakítást jelent az MFA programjával. Ez pedig — s ez nagyon fontos! — a jelenlegi koalíciós kormányzás alapja. A jobboldali veszély igen nagy volt, hiszen több minisztert és magas rangú katonai vezetőt kellett letartóztatni a puccskísérletben való részvétel vádjával, így Sanches Osorio őrnagyot, tájékoztatási minisztert, aki szombaton hajnalban bejelentette azt a hamis hírt, hogy Spinola elnök átvette a teljhatalmat és a fasiszta nézeteiről hírhedt Raulza de Arriga tábornokot, valamint a megdöntött Caetano-rezsim volt külügyminiszterét, Franco Nogueirát, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Vasárnap egész nap ülésezett a portugál elnöki tanács, a kormány, majd hétfőn hajnalban Vasco Goncalves miniszterelnök szenvedélyes szavakkal tett hitet a Fegyveres Erők Mozgalmának programja maradéktalan megvalósítása mellett, beleértve a jövő év március végéig megtartandó általános választásokat és a demokratikus vívmányok megőrzését és továbbfejlesztését. Spinola elnök a jobboldali kudarc után lehetetlen helyzetbe került: amikor elfogadta ideiglenes államfői funkcióját az április 25-i fordulat után, elfogadta az MFA (a fasizmust megdöntő kapitányok mozgalmának) programját. Ezt tagadta meg gyakorlatilag szeptember 28-án, szombaton,, mint emlékezetes, a „Portugália és a jövő” című könyvével — lehetséges, hogy akaratán kívül — járult hozzá az önmagát régen túlélt diktatúra összeomlasztásához. De az életre-halálra elszánt fiatal tisztek mertek cselekedni április 25-én! Ugyanezen a napon a déli órákban Spinola még a következőket mondja telefonon egyik érdeklődő barátjának: „Még csak szemlélője vagyok, ami történik ...” S később — elnökként — a legnagyobb politikai haszonélvezője lett az eseményeknek. Nem maradt más lehetősége, mint a lemondás, amit a hétfő délelőtti — igaz megtévesztően ügyesen csomagolt — rádióbeszédében jelentett be. Személyével a jobboldali reakció egyik nagy reménységét vesztette el. Tehát igen nagy győzelmet aratott a portugál nép. Ehhez azonban nyomban hozzá kell tennünk, hogy még nem dőlt el a demokrácia hívei és a jobboldali reakciósok közötti kemény küzdelem. A portugál kommunisták legendáshírű főtitkárával értünk egyet, aki a győzelem mámorában is a veszélyes illúziókra figyelmeztet: „ ... Nehéz küzdelem volt és bizonyára nem ez lesz az utolsó. Még igen sok nehézséget kell leküzdenünk ahhoz, hogy Portugália valóban demokratikus országgá váljon”. Horváthy György 2 — NAPLÓ — 1974. október 1. kedd — (Folytatás az 1. oldalról) Bizottságának főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyarországi hivatalos, baráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a magyar—szovjet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei között munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szervezeteinek, minisztériumainak és főhatóságainak, megyéinek és városainak kapcsolatai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves terveinek összehangolása terén végzett munkát kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozótartalékainak további kiaknázására, s a legfontosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció kiszélesítésére hozott közös intézkedések nagy jelentőségét. A felek egyetértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjában előirányzott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudományos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját, mindkét fél számára nagy haszonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kutatásban és a tervező munkában megvalósuló együttműködés további bővítésére, a koordináció további tökéletesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése szerves része annak az együttes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítására. Megállapodtak: megbízzák illetékes szerveiket, hogy fokozzák az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkát, így jobban kihasználják az egyes kulcságazatok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és műszaki-tudományos együttműködést a hatékonyság fokozására, és országaik népgazdasági fejlődésének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősítették, mindent megtesznek, hogy elősegítsék e kapcsolatok továbbfejlesztését, a két ország tudományos és művészeti szervezetei, intézetei közötti szoros együttműködés tökéletesítését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredményesen fejlődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasználják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradhatatlanul törekszik a szocialista országok egységének erősítésére, sokoldalú együttműködésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzetközi tevékenységük összehangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszilárdításának egyik legfontosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerződés szervezetének, a baráti országok politikai együttműködése kollektív szervének jelentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP- nak más testvérpártok képviselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és munkáspártok 1969 évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek: számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított, és megpróbált ellentámadásba átmenni — megerősödött a demokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettségéből kiindulva az MSZMP és az SZKP a jövőben is minden módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforottságának további erősítését, a marximus-leninizmus elvei alapján. Mindkét párt határozottan síkraszállt az antikommunizmus, a nacionalizmus és a sovinizmus a jobboldali és „baloldali” opportunizmus minden megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok regionálisan és világméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mélyreható változások jellemzik A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatáért elfogadottá válik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős normalizálódásában, a szocialista és a tőkés országok közötti konstruktív párbeszéd kibontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelenségben. Az európai földrész helyzetének megvitatásakor a felek kiemelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti — a békés egymás mellett élés elvei alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének kiszélesítését. A felek kijelentették, lehetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé válik Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafordíthatatlanná tételében is. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törekszik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát — teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruktív megállapodás szülessék. A középeurópai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyanilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-közgyűlés 29. ülésszakán beterjesztett „Egyezmény a természeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az emberek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézkedések eltiltásáról” elnevezésű szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megállapodás megkötése a világ minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezeteinek további kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert valamennyi ázsiai állam kollektív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet és megállapították, hogy a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsíkon végrehajtott csapatszétválasztást csupán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása, és a Palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból megerősítik, változatlanul támogatják a vietnami nép igazságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak következetes és maradéktalan teljesítésére. Határozottan elítélik a saigoni rendszernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politikáját, és kijelentik, hogy csakis a Párizsban elért megállapodások pontos és maradéktalan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért haladással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fejlődését. Síkraszállnak a kambodzsai kérdésnek a kambodzsai nép nemzeti érdekeivel összhangban történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatait Korea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatására hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás folyamatát Portugáliában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a demokratikus rendszer megteremtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement demokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladék erők tevékenysége iránt, amely az ország függetlenségének és szuverenitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság függetlensége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megvédenék a Ciprusi Köztársaságot a külső bevatkozástól, és biztosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Ciprus területéről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi öszszehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nemzetközi fejlődés jelenlegi szakaszát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, célratörő tevékenységének eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, amelyek a hidegháborús időket akarják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik megzavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideológiai aknamunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a határozott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hívott meg magyarországi látogatásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt- és kormányköldötségének a Szovjetunióban tett látogatásáról