Napló, 1974. október (Veszprém, 30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Üdvözlő távirat a Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Csou En-laj elvtársnak, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsa elnökének PEKING A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar nép és a magam ne­vében üdvözletemet és jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a ha­ladás érdekében tovább­a szél­esed­jenek. Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Budapest, 1974. szeptember 30. Costa Gomes tábornok az új portugál államfő Spinola portugál köztársa­sági elnök hétfőn délelőtt el­hangzott:­ beszédében beje­lentette, hogy lemond. Antonio de Spinola tábor­nok azzal indokolta meg el­határozását, hogy lemond ál­lamfői tisztségéről, hogy — úgymond — a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalma eltért eredeti programjától. Hevesen bírál­ta a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalmá­nak demokratizálási és a gyarmatosítás felszámolásá­ra irányuló programját. Azt mondta, hogy Portugáliában általánossá vált az anarchia és a gazdasági káosz. Az államfő rádió- és te­levíziós beszédét 11.35 óra­kor fejezte be. Még egy utol­só felhívást intézett a por­tugálokhoz, arra szólítva fel őket, hogy őrizzék meg „de­mokratikus szellemüket”. A portugál államtanács és a nemzet megmentésének juntája hétfőn délután Cos­ta Gomes tábornokot a fegy­veres erők eddigi vezérkari főnökét, az államtanács és a junta tagját nevezte ki Por­tugália új köztársasági elnö­kévé. Costa Gomes tábornok azok közé a katonatisztek közé tartozik, akik magukévá tet­ték a fasizmust megdöntő fegyveres erők mozgalmának (MFA) társadalmi-politikai programját. Az utóbbi idők­ben olyan személyiségnek is­merték, aki a politikai élet­ben lemondott Spinola elnök képviselte konzervatív jobb­oldal és a Goncalves vezet­­te haladó katonai szárny kö­zött helyezkedett el. Spinola elnök lemondása K­étségkívül a legsúlyo­sabb válságot vészel­ték át a portugál de-­­mokrácia hívei az április 25-i fordulat óta. Kiderült, hogy sokkal többről volt szó, mint a szombat délutánra terve­zett jobboldali tüntetésről: a konzervatív katonai és poli­tikai erők kísérelték meg át­venni a hatalmat. Hogy nem sikerült az összeesküvés, az azoknak a munkásosztagok­nak és vasutasoknak köszön­hető, akik a lisszaboni tün­tetésre igyekvő reakciós el­lenzékieket a főváros előtt feltartóztatták és a Fegyve­res Erők Mozgalmának, amely a legjobbkor avatkozott be az események alakulásába. A jobboldali fasiszta ihletésű puccskísérlet bumerángnak bizonyult, amely kitervelőik fejére hullt vissza. Szombat óta folynak a letartóztatások. Reméljük, hogy az eset után sikerül megtisztítani az anti­demokratikus elemektől a legfelsőbb portugál vezetést. A következő két tény ér­zékelteti, milyen mértékben volt megosztott a hatalom csúcsa is Portugáliában. A reakciós tüntetés Spinola tá­bornokot éltetve és teljes ha­talomátvételét sürgetve való­sult volna meg, ha nem kény­telen lefújni maga az állam­fő. Ugyanakkor a puccsista fasiszta katonatisztek táv­csöves puskával akarták megölni Vasco Goncaloves miniszterelnököt, aki a Fegy­veres Erők Mozgalmának (portugál rövidítése: MFA) egyik legmarkánsabb képvi­selője, az április 25-i katonai felkelés egyik legaktívabb szervezője és végrehajtója. A jobboldal szombaton Spinola elnök felhasználásá­val szerette volna a demok­ratizálási folyamatot meg­állítani, ami nyílt szakítást jelent az MFA programjá­val. Ez pedig — s ez nagyon fontos! — a jelenlegi koalí­ciós kormányzás alapja. A jobboldali veszély igen nagy volt, hiszen több minisztert és magas rangú katonai ve­zetőt kellett letartóztatni a puccskísérletben való részvé­tel vádjával, így Sanches Osorio őrnagyot, tájékoztatási minisztert, aki szombaton hajnalban bejelentette azt a hamis hírt, hogy Spinola el­nök átvette a teljhatalmat és a fasiszta nézeteiről hírhedt Raulza de Arriga tábornokot, valamint a megdöntött Cae­­tano-rezsim volt külügymi­niszterét, Franco Nogueirát, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Vasárnap egész nap ülé­sezett a portugál elnöki­ ta­nács, a kormány, majd hét­főn hajnalban Vasco Gon­calves miniszterelnök szen­vedélyes szavakkal tett hi­tet a Fegyveres Erők Moz­galmának programja mara­déktalan megvalósítása mel­lett, beleértve a jövő év már­cius végéig megtartandó ál­talános választásokat és a demokratikus vívmányok megőrzését és továbbfejlesz­tését. Spinola elnök a jobboldali kudarc után lehetetlen hely­zetbe került: amikor elfogad­ta ideiglenes államfői funk­cióját az április 25-i fordu­lat után, elfogadta az MFA (a fasizmust megdöntő kapi­tányok mozgalmának) prog­ramját. Ezt tagadta meg gya­korlatilag szeptember 28-án, szombaton,­­, mint emléke­zetes, a „Portugália és a jö­vő” című könyvével — le­hetséges, hogy akaratán kí­vül — járult hozzá az önma­gát régen túlélt diktatúra összeomlasztásához. De az életre-halálra elszánt fiatal tisztek mertek cselekedni áp­rilis 25-én! Ugyanezen a na­pon a déli órákban Spinola még a következőket mondja telefonon egyik érdeklődő barátjának: „Még csak szem­lélője vagyok, ami törté­nik ...” S később — elnök­ként — a legnagyobb politi­kai haszonélvezője lett az eseményeknek. Nem maradt más lehetősége, mint a le­mondás, amit a hétfő délelőt­ti — igaz megtévesztően ügyesen csomagolt — rádió­beszédében jelentett be. Sze­mélyével a jobboldali reak­ció egyik nagy reménységét vesztette el. T­ehát igen nagy győ­zelmet aratott a por­tugál nép. Ehhez azonban nyomban hozzá kell tennünk, hogy még nem dőlt el a demokrácia hívei és a jobboldali reakciósok közötti kemény küzdelem. A portu­gál kommunisták legendás­­hírű főtitkárával értünk egyet, aki a győzelem mámo­rában is a veszélyes illú­ziókra figyelmeztet: „ ... Ne­héz küzdelem volt és bizo­nyára nem ez lesz az utolsó. Még igen sok nehézséget kell leküzdenünk ahhoz, hogy Portugália valóban demokra­tikus országgá váljon”. Horváthy György 2 — NAPLÓ — 1974. október 1. kedd — (Folytatás az 1. oldalról) Bizottságának főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyarországi hivatalos, ba­ráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztönzést adott a magyar—szovjet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizott­sága, valamint a két ország kormány­zati és törvényhozó szervei között mun­kakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szervezeteinek, mi­nisztériumainak és főhatóságainak, me­gyéinek és városainak kapcsolatai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom nö­vekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság kö­vetkező ötéves terveinek összehangolása terén végzett munkát kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó­tartalékainak további kiaknázására, s a legfontosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció kiszélesítésére hozott közös intézkedések nagy jelentő­ségét. A felek egyetértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolása­kor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integ­ráció komplex programjában előirány­zott új, korszerű gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműködési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar—szovjet műszaki-tudo­mányos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját, mind­két fél számára nagy haszonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyor­sítását. Rámutattak, hogy a felek erő­feszítéseket tesznek a tudományos ku­tatásban és a tervező munkában meg­valósuló együttműködés további bőví­tésére, a koordináció további tökélete­sítésére, mindezzel fokozva a népgazda­ság hatékonyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztése szerves ré­sze annak az együttes munkának, ame­lyet a testvéri szocialista országok foly­tatnak a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósí­tására. Megállapodtak: megbízzák ille­tékes szerveiket, hogy fokozzák az in­tegráció konkrét megvalósításával kap­csolatos munkát, így jobban kihasznál­ják az egyes kulcságazatok és termék­fajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és műszaki-tu­dományos együttműködést a hatékony­ság fokozására, és országaik népgazda­sági fejlődésének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bő­vültek az ideológiai munkában, az ok­tatás, a tudomány és a kultúra terüle­tén. Megerősítették, mindent megtesz­nek, hogy elősegítsék e kapcsolatok to­vábbfejlesztését, a két ország tudomá­nyos és művészeti szervezetei, intézetei közötti szoros együttműködés tökéletesí­tését. Aláhúzták a marxista-leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozá­sát szolgáló közös tevékenység, a bur­­zsoá ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredményesen fej­lődik a magyar—szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcso­latok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma széle­sítse még tovább a külpolitikai konzul­tációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meg­határozó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehető­vé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mérték­ben felhasználják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett ta­pasztalatokat, egyeztessék a két or­szágnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet ba­rátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió megerősítette szilárd eltökéltsé­gét, hogy továbbra is fáradhatatlanul törekszik a szocialista országok egysé­gének erősítésére, sokoldalú együttmű­ködésük kiszélesítésére és tökéletesíté­sére, nemzetközi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folya­mat megszilárdításának egyik legfon­tosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a Varsói Szerződés szer­vezetének, a baráti országok politikai együttműködése kollektív szervének je­lentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP- nak más testvérpártok képviselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel álla­pították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és mun­káspártok 1969 évi nemzetközi tanács­kozásán megjelölt irányvonala alap­ján nagy eredmények születtek: szá­mos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellenállást tanúsított, és megpróbált el­lentámadásba átmenni — megerősödött a demokratikus és haladó erők hely­zete. Internacionalista kötelezettségéből ki­indulva az MSZMP és az SZKP a jö­vőben is minden módon elő fogja se­gíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforottságának to­vábbi erősítését, a marximus-leniniz­­mus elvei alapján. Mindkét párt hatá­rozottan síkraszállt az antikommuniz­­mus, a nacionalizmus és a sovinizmus a jobboldali és „baloldali” opportuniz­mus minden megnyilvánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mel­lett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentő­séget tulajdonít a kommunista és mun­káspártok regionálisan és világméretek­ben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy előse­gíti az erre irányuló gyakorlati lépé­sek megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémák­ról folytatott eszmecsere során egyet­értettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mély­reható változások jellemzik A nemzet­közi kapcsolatok gyakorlatáért elfoga­dottá válik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szov­jet—amerikai kapcsolatok jelentős nor­malizálódásában, a szocialista és a tő­kés országok közötti konstruktív párbe­széd kibontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelenségben. Az európai földrész helyzetének meg­vitatásakor a felek kiemelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége döntően elő­segíti — a békés egymás mellett élés elvei alapján — az európai enyhü­lési folyamat elmélyülését, a különbö­ző társadalmi rendszerű európai álla­mok együttműködésének kiszélesítését. A felek kijelentették, lehetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együtt­működés kontinensévé válik Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési folyamat megszilárdításában és visszafordíthatatlanná tételében is. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió arra törekszik, hogy az euró­pai politikai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testü­lete 1974 áprilisában Varsóban meg­tartott ülésén kifejtett álláspontjukat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem károsodhat — figye­lembe véve az összes európai állam biztonságát — teljes mértékben lehe­tővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruk­tív megállapodás szülessék. A közép­európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalások sike­re lényeges eleme lenne a katonai eny­hülésnek, és kedvező feltételeket te­remtene ahhoz, hogy a jövőben ugyan­ilyen tárgyalásokra kerüljön sor Euró­pa más körzeteiről. A felek nagy jelentőséget tulajdoní­tanak az ENSZ-közgyűlés 29. üléssza­kán beterjesztett „Egyezmény a ter­mészeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az em­berek jólétét és egészségét károsító ka­tonai és más célú intézkedések eltiltá­sáról” elnevezésű szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfe­lelő megállapodás megkötése a világ minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió síkraszáll a nemzetközi enyhü­lés övezeteinek további kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásá­nak eszméje konstruktív jellegű. E rendszert valamennyi ázsiai állam kol­lektív erőfeszítéseivel lehetne kialakí­tani, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsönös tisztelet­ben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet és megállapí­tották, hogy a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsíkon végrehajtott csapat­szétválasztást csupán első lépésnek te­kintik a közel-keleti konfliktus álta­lános rendezése felé. A felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az izraeli csapa­toknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása, és a Palesztinai arab nép törvényes jogai­nak biztosítása alapján lehetséges. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió újból megerősítik, változatla­­­­nul támogatják a vietnami nép igazsá­gos harcát, s a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság kormánya és a Dél­vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya erőfeszítéseit az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak következetes és maradék­talan teljesítésére. Határozottan elíté­lik a saigoni rendszernek az imperia­lista körök támogatásával az egyez­mény szabotálására irányuló politiká­ját, és kijelentik, hogy csak­is a Pá­rizsban elért megállapodások pontos és maradéktalan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedet­tek a laoszi politikai rendezés ügyé­ben elért haladással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semle­ges laoszi állam fejlődését. Síkraszáll­­nak a kambodzsai kérdésnek a kam­bodzsai nép nemzeti érdekeivel össz­hangban történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió továbbra is támogatja a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatait Korea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából von­ják ki a külföldi csapatokat. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának anti­­imperialista irányzatát, és hozzájáru­lásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtor­lást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsér­tésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatására hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalaku­lás folyamatát Portugáliában. Sikere­ket kívánnak a haladó erőknek, ame­lyek arra törekszenek, hogy erőfeszí­téseiket egyesítve, közös frontba tö­mörülve harcoljanak a reakció mes­terkedései ellen, a demokratikus rend­szer megteremtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbement demokra­tikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenysé­gének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladék erők tevé­kenysége iránt, amely az ország füg­getlenségének és szuverenitásának meg­erősítésére és mélyreható megújhodá­sára irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság füg­getlensége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Véleményük sze­rint haladéktalanul olyan intézkedése­ket kell foganatosítani, amelyek meg­védenék a Ciprusi Köztársaságot a külső bevatkozástól, és biztosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Cip­rus területéről. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió ezzel kapcso­latban hangsúlyozta az ENSZ kereté­ben Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi ösz­­szehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyoz­ták, hogy a nemzetközi fejlődés jelen­legi szakaszát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, célratörő tevékenységé­nek eredményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, ame­lyek a hidegháborús időket akarják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik megzavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszo­nyának normalizálását, szítják az an­­tikommunizmust, ideológiai aknamun­kát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szo­cialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet prob­lémáira, arra a határozott küzdelem­re, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdításáért és továbbfejlesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió külpolitiká­jában a jövőben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes meg­elégedését fejezte ki a tárgyalások me­netével és eredményeivel kapcsolat­ban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés to­vábbi fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hívott meg magyarországi látogatásra. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfo­gadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. KÖZLEMÉNY a Magyar Népköztársaság párt- és kormányköldöt­ségének a Szovjetunióban tett látogatásáról

Next