Napló, 1989. július (Veszprém, 45. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-14 / 164. szám
Igaz mese a segítő szándékról HÍDÉPÍTŐK Egyszer volt, hol nem volt egy kis falu a Bakonyban, ahonnan az út nem vezet tovább. E kis falu, Bakonyszűcs parókiája jó egy éve megüresedett, s az épület azóta lakatlan. De lehet bele életet lehelni, ha sok ember ebben a faluban, környékén, de még a messzi Budapesten is ugyanazt akarja. Hidat építeni a betegség és az élet közé. Hogy a gyerekek, akik a szörnyű betegségben szenvedtek, gyerekként örülhessenek a vakációnak, a falusi életnek, s mindannak, ami vele jár. A parókia utóélete Ha dr. Bakos Márta, a II. számú gyermekklinika orvospszichológusa nem ismeri az ugodi körzeti orvost, dr. Berán Vencelt, az pedig a helybéli kanonokot, Rajczi Pált. Bakonyszűcs neve továbbra is rejtve marad ország-világ előtt, így azonban mintegy 2 hónapja kiderült, hogy a bakonyszűcsi parókia üres, lakója már nem lesz, s alkalmas volna például daganatos betegségben szenvedő gyerekek nyári üdültetésére, később talán folyamatosan felnőtteket is fogadhatna. Az épületet a hozzáértők 200 évesre becsülik, s ahogy már említettem, jó ideje lakatlan. A doktornő megkeresi hát az ugodi közös községi tanácsot — tudnának-e segíteni? A válasz egy megbeszélés összehívása június 8-ra. A meghívót a bakonykoppányi tsz-irodába kapták a környékbeli gazdálkodószervezetek, így a tsz, a franciavágási faüzem, az ugodi erdészet és a takarékszövetkezet. A doktornő elmondta, mi a terv, s azonnal megértésre talált. Munkát, anyagot, pénzt ajánlottak, kinek mire volt lehetősége. A tanácskozás másnapján, június 9-én megkezdődött a hajdani parókia rendbetétele. Ha ezen a nyáron még gyerekeket akartak itt látni, csak belső felújításra gondolhattak, no meg a hatalmas kert rendbetételére. Életképes is legyen Június 9-től nem volt néptelen a parókia, mindig dolgozott ott valaki. De nem maradtak magukra. A Rák ellen az emberért, a holnapért alapítvány 500 ezer forintot ajánlott a bakonyszűcsi utókezelő létrehozására. A Veszprém Megyei Tanács 30 ezer forinttal járult hozzá a felújításhoz, s az egészségügyi osztály megkezdte a szervezést, hogy az üdülés ideje alatt egészségügyi szakdolgozót tudjon Bakonyszűcsre küldeni. Június 22-én 12 órára az ugodi tanácsra várták dr. Schuller Dezső professzort, a gyermekklinika főigazgató főorvosát, hogy a helybéli és a megyei tanács szakembereivel már a megújításról tárgyaljanak. A gépkocsi hibája miatt csak délután érkeztek meg a budapestiek, akiket Rajczi Pál kanonok is elkísért. A profeszszor köszönetet mondott a kezdeményezésért, s megemlítette: azért jöttek, hogy ne csak megszülessen, életképes is legyen a „gyermek”. Ekkor persze már szóba kerültek az akadályozó tényezők is. Hiszen az utókezelőt - joggal - hosszú távra gondolják létrehozni. Az épület a katolikus egyházé, amely hozzájárult ilyetén hasznosításához. De amiben élnek, azt takarítani, fűteni kell. Az üdülővendégek étkezéséről gondoskodni kell. Mindehhez pénzre van szükség folyamatosan. S elkészül-e időre a felújítás? Ez a legfontosabb most, hiszen kitűzték az avatás időpontját: 1989. július 15. Vitorlástábor nyitotta meg kapuit a festői szépségű Pécsi-tavon a Mecsek hegyei között. Az egyhetes turnusokban hetenként húsz, hat éven felüli, úszni tudó gyerek ismerkedik meg a „vízen járás" elméleti és gyakorlati ismereteivel. A gyakorlati oktatás a legkönnyebben kezelhető, legkisebb, optimist típusú vitorlás hajókkal történik. Minden nyolcadik vásárlót becsapnak az építőanyag-kereskedelemben Huszonkét állami vállalatnál, 60 szövetkezetnél, 68 magánkereskedőnél és 8 ipari termelőnél ellenőrizték a kereskedelmi felügyelőségek az építőanyagok értékesítésének körülményeit, az áruellátást, a minőségvédelmet, az ár és minőség összhangját. A vizsgálat a falazóanyagokra, tetőfedő anyagokra, kötőanyagokra, faárukra, nyílászárókra, valamint a csempékre, kádakra, mosdókra terjedt ki. Az értékelés megállapítja: a korábbinál többen keresik az olcsóbb árukat, ezekből nincs elegendő. Ugyanakkor a termelő- és forgalmazóvállalatoknál is gondot okoz, hogy a korszerűbb, ám drágább termékek miatt a készletek értéke növekedett, s ez pénzügyi nehézségeket okoz, elsősorban a forgalmazóknak. A mostoha körülmények következménye: meghaladta a 4 millió forintot azoknak az áruknak az értéke, amelyeket minőségi hibáik miatt le kellett árazni. A tüzépvállalatok némelyike ugyan különböző formákat alakított ki a minőségvédelem javítására, az ország építőanyag-ellátásának nagy részét biztosító áfészeknél azonban nem történt előrelépés. Az építőanyag-árusító telepeken az ártájékoztatás általában megfelelő, mindössze néhány helyen tapasztalták az ellenőrök, hogy a pénztárak mellett nem tüntetik fel az egyes termékek árait. A felügyelők 261 próbavásárlást végeztek, ebből 32 alkalommal "tapasztalták, hogy az eladók rosszul számoltak, illetve mértek, megkárosítva a vásárlókat. A felügyelőségek összességében mindkét negyedik építőanyag-forgalmazónál találtak olyan, jogszabályba ütköző hiányosságot, amikor a kereskedőt felelősségre kellett vonni. Pénzbírságot 227 ezer forint értékben szabtak ki, 70 esetben. A vizsgálat tapasztalatai alapján az OKPF felhívta az építőanyag-kereskedelmi vállalatok és az érintett szövetkezetek figyelmét, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek a minőségvédelmi előírások fokozottabb betartására, annál is inkább, mert az áremelkedések következtében a vásárlók elvárásai is növekednek az áruk minőségével szemben. A piacfelügyelőség intézkedéseket sürget a telepek műszaki és technikai felszereltségének javítására, mert csak így biztosítható a telepeken az építőanyagok minőségének megóvása. 4-NAPLÓ - 1989. július 14., péntek Meg kell lennie Bakonyszűcs, július 5., szerda: forró nyári nap kora délutánján keresem az épületet, hogy magam is lássam, hova várják a gyerekeket. El sem téveszthetném, melyik házról van szó. Kapuoszlopainak közét egy fiatalember méri, az udvarban egy idősebb az elburjánzott gazt irtja. Két fiatal nő járja végig a helyiségeket, egyikük helybeli, a másik a területi gondozási központ szakembere. A ház minden helyisége hófehérre meszelve, az ablakok, ajtók barnák. A szép régi faveranda sajnos elég roskadt, hírlik: a hubertlaki fafaragók teszik rendbe, ők ígértek szobrokat, játékokat is az udvarra. Az ugodi tanácselnöktől, Márkus Gyulától tudom: a közeli művelődési ház programokat ígér az itt üdülőknek. A ház számomra most áttekinthetetlen, csak hallom, hogy három szobájában 15—20 vendéget akarnak elhelyezni. Addig azonban még sok a tennivaló. Az egészségügyi szakemberek szerint mérhetetlenül sok, hiszen 200 éves épületről, s gyerek vendégekről van szó. Mindegy mennyi a munka, meg kell lennie. Ezt mondja a helybeli fiatalasszony is, ő nagyon bizakodó. Persze, van ennek alapja, tudja mi történt itt nem egészen egy hónap alatt. S hallott arról is, hogy újabb felajánlások érkeztek, egyebek között a hajdani neves focisták közreműködésével lezajlott focigála bevételéből. Azt én tudom, hogy közben Veszprémben elkészült a jogi okirat, ami a működtetés feltételét teremti meg. Ottjártam óta eltelt több mint egy hét. És sokakkal együtt a szombatot várom. Addigra a gyerekek már Bakonyszűcsön lesznek . . . Horváth Éva Felettünk kék ég, alattunk népharag (I.) „Nem győzöm szidni a Horthyt...” Mostanság sokan támadják a pápai repülőteret — a szavak fegyverével. A környékbeli községekben mind többen hangot adnak annak a kérésüknek, hogy csökkentsék repülési idejüket a szuperszonikus gépek. A zajártalom Takácsiban és Vaszaron egyet jelent megrémült gyerekkel, élvezhetetlen tv-adással és népharaggal. Kezdetben ő is félt... — Különösen a legkisebbek félnek, amikor a gépek áthúznak a falu felett — mondja a vaszari óvoda vezetője, Kiss Ervinné. Befogják a fülüket, néhányan leguggolnak, a gyengébb idegzetűek sírnak. Ilyenkor be szeretnének jönni az udvarról. A foglalkozásokat félbe kell szakítani, mert a gépek zaját képtelenség túlkiabálni. Nem egy gyerek felébred gyakorlatozás alatt. Nézze, én tíz éve lakom a községben, de kezdetben magam is féltem . . . Elgondolkodtam már azon, hogy ezek a gyerekek születésüktől fogva ennek az ingernek vannak kitéve. Vajon mennyire károsodik az idegrendszerük? Nehéz erre a kérdésre válaszolni még a szakembernek is. A gondozónők elmondták, szerintük nem élvezhetetlen a tv-adás a repülés ideje alatt, de szemcsés a kép, s jól fel kell hangosítani a készüléket. Gyakran ez sem használ. Míg a vaszari tanácsra igyekszem, eszembe jut egyik pápai ismerősöm története: kivitték a város határába néhány éves kislányukat, hogy együtt legyen a család, míg a kertet gondozzák. A felettük elszálló géptől úgy megijedt a lányuk, hogy bepisilt. Volt, aki jó hírről számolt be: már nem szerelik a gépeket a reptéren, azóta csendesebb a környék. Porpáczy Nándorné szavaiban némi ingerültség vibrál, amikor rátérek témámra. — A korábbi falugyűléseken is szóba került a községeinket érintő zajhatás, de nem tudom, hogy elődömmel tárgyalt-e valaki. Én már 2-3 éve kértem a városi tanács elnökét, vonjanak be a repülősökkel való „egyezkedésbe”, de egyszer sem szólt. Az elnökasszony elém teszi a tavaly október 26-ai falugyűlés jegyzőkönyvét. „A gépek gyakorlatozása zavarja a lakosság nyugalmát. A televízió- és a rádióadások a repülési időben élvezhetetlenek." — olvasom a takácsi fórumon készült anyagban. Porpáczyné elmondja, Vaszaron is hasonlók a panaszok. — Az óvoda tornaszobájánál, az iskola politechnikai műhelyénél megrepedt a fal .. . - Nemrég végeztettük el a statikai vizsgálatokat, de a repülésnek ehhez semmi köze sincs. Kivitelezői hanyagságról van szó . . . Újabb levelet forgatok a kezemben, amelyben Kositzky Attila ezredes, a pápai repülőtér parancsnoka tájékoztatásul közli, hogy október 10-én (1988) megbeszélést folytatott Pápa tanácselnökével, az MSZMP helyi első titkárával, a népfront városi titkárával, valamint az érintett három országgyűlési képviselővel, akiket, mint írja, tájékoztatott a repülési váltások, valamint a magasság és terület szerinti korlátozásról. Végezetül: „A felszálló gépek zaj- és egyéb hatásait csökkenteni nem tudjuk. A repülési váltások időpontjait azonban saját lehetőségeinken belül a lakossági igényekhez igazítottuk." — Mit jelent ez a gyakorlatban? —kérdezem Porpáczynét. — Én semmilyen változást nem tapasztaltam. — Mit gondol, miért nem hívták meg önt, a legérintettebbet, hisz két „faluja" felett húznak át a gépek? — Nem tudom. — Az önök országgyűlési képviselője Tulok András. Ő szólt az ott hallottakról? — Nem. A takácsi óvodában sokszor el kell mondani, hogy milyen gépek szállnak fent. „Tologatták a glóbuszt” A takácsiakat leginkább most az foglalkoztatja, hogy miért csúszott fél évet a vízmű megépítésének programja. No persze, ezért is a tanácsot hibáztatják . . . Igaz, hogy már tavaly márciusban elkészült a vízbázis, ám a két glóbusz helyét csak ezután kellett kijelölni. A tervek felkerültek a Honvédelmi Minisztériumba, ugyanis a víztározók nem lehetnek közel a leszállópályához. A HM elutasító válaszára a vízművesek kétszer fellebbeztek. Az eredeti helytől 1000 méterre „tették” a glóbuszt a katonák. Újabb egyeztetés, újabb terepszemle, közben peregtek a hónapok. Végül egy kertben jelölték meg a helyét. (A kisajátítás is pénzbe került!) Tovább növeli a kivitelezés költségeit, hogy a „gömbre" lámpafüzért kell felszerelni, nehogy éjszaka nekiütközzenek a gépek. Vajon megáll-e az eredeti költségvetés 37 millió forintnál? Milyen mélyre tud nyúlni a lakosság a zsebében? A takácsi óvoda vezetője, Horváth Lajosné 19 éve foglalkozik a gyerekekkel. — Van, aki sír, van, aki a ruhámba kapaszkodik, a többség persze már megszokta ezt a zajt. Szinte minden alkalommal elmagyarázom nekik, hogy milyen gépek repülnek, s nyugtatgatom a félősebbjét. A Vörösmarty utcában a 68 éves, tősgyökeres Bakó József felpaprikázva mutat berepedt ablaküvegjére. — Ők csinálták! Nem győzöm szidni Horthyt, miért itt építtetett repülőteret. Igaz, azoknak a masináknak darázsdongásuk volt ezekhez képest. Ezek a modern gép . . . Vadászrepülő húz át felettünk. Folytatja: - Szóval, a modern gépek már zajosabbak. Akkor istenes a dolog, ha felszállás után jobbra fordulnak. Ha balra emelkednek a magasba, bejönnek a falu fölé. Mondja, rájuk nem vonatkozik a csendrendelet? Még éjfél körül sem hagyják pihenni az embert. Székesfehérváron megalakult a Szuna agd Gorsium Gépkocsi-értékesítő Kft., ahol valutáiról ne szedjék le a keresztfáért használt és új nyugati típusú gépkocsikat lehet vásárolni. Jelenleg 1000 DM-tő/ 20 vizet? ezer DM-ig terjedő árfekvésű, elsősorban Opel személygépkocsik kaphatók itt. (Folytatjuk) Aláírásgyűjtés A Dózsa György utcában lakó, 66 éves Fellner Károlyt azzal verte a sors, hogy a felszállópályától jó 500 méterre lakik. Vagy két hónapja történt: az egyik gép többször óriáskerék-figurát csinált a fejünk felett, amitől a feleségem anynyira megijedt, hogy összeesett. Érthető, hogy most tavaszszal Fellner Károly volt az egyik aláírásgyűjtő a községben és Pápán, amelyet a Fidesz szervezett. Az 580 aláírást átnyújtották a pápai reptér parancsnokának, aki, mondván, hogy nem illetékes, továbbította panaszukat a HM-be. * Cikkünk következő részében a „fémmadarak" fellegvárába, a reptérre látogatunk el, hogy megkérdezzük Kositzky ezredest: mit tettek, vagy netán tesznek azért, hogy piló- Mátételki András