Napló, 1989. október (Veszprém, 45. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-17 / 245. szám
Több áru exportra közös vállalat a juhászat szolgálatában Drágákn eladni, olcsó szolgáltatásokkal segíteni a termelőket - ezeket a törekvéseket tűzte programjául maga elé a tevékenységét 1990 januárjától új szervezetben folytató VÁR-JUH Juhtenyésztő és Értékesítő Közös Vállalat. Mielőtt az olvasó megbbotránozna, hogy a „drágán eladni" célt népszerűsítjük, nyomban pontosítjuk: a juhászatok döntő részükben külpiacra dolgoznék. Ez év végéig a VÁRJUH termelési rendszer a közös vállalathoz képest lazább keretek között végzi tevékenységét, a jövő évtől azonban határozottabb formában törekszik a jövedelmezőbb gazdálkodásra. Növelni kívánja a vágójuh mellett például bárányexportját az ideihez képest jövőre a kétszeresére. A terv fedezete biztosítottnak látszik, amit az is jelez, hogy az eredetileg csak megyebeli gazdaságokat tömörítő szervezetben a közelmúltban újabb hat juhtartó üzem pont teljes jogú tagságot kap és a Baranya, Pest, Békés, Tolna és Fejér megyei gazdaságok 14 ezer anyajuhot hoztak magukkal, így a taggazdaságok anyaállománya 130 ezerre emelkedett. A közös vállalat tervei között szerepel a kistermelőkkel való együttműködés fejlesztése is. Már az idén számottevő mennyiségű gyapjút értékesítettek a magánj utószatokból, részt vettek a 'bárányexportban és a termelési rendszer vágóhídjára 'is szállítottak alapanyagot. A hazai gyapjúpiac, a feldolgozó vállalat nyomott áraival, a gyapjú exportálásában teszi érdekeltté a juhtartókat. A közös vállalat keresi útját, lehetőségét, hogy valuistává változtassa az itthon eléggé i nem becsült árut. A jelenlegi állapot szerint 40 juhtartó gazdaság részvényes (vagyoni hozzájárulást fizető) tulajdonosa a közös vállalatnak. A tulajdonosok eltökélt célja, hogy nem érik be a cégtábla átfestésével. A juhászat nemcsak foglalkozást jelent, az exporttal valutát „termel". Hozzászólás Hogyan tovább? Jó tollú, ügyes újságíróink „töprengéseit" mindenkor igen szívesen olvasom, és magam is elgondolkodom a szerzővel együtt aktuális kérdéseink sajátos felvetésén, megjelenésén. Szeretem a töprengő embereket, mert azok gondolkodnak valamin, azok keresik az összefüggéseket, a belső rugókat.. ., közben talán még a megoldásnak valamilyen módozatát is. Magam is töprengek azon, hogy nagyon sok embernél miért előzi meg az érzelem az értelmet. Világos, hogy egyénileg mindenki szeretne jól vagy jobban élni. E tekintetben szívesen lehúzza a másikról a nagyobbodni sehogyan sem akaró takarót, a nemzeti jövedelem tartósan stagnáló összegét. Követeli a reálbér fenntartását, tiltakozik az áremelések ellen, sztrájkkal fenyegeti a kormányt, ha követelését nem teljesíti, tiltakozik az építési kölcsön kamatjának emelése ellen, de szeretné a szerkezetátalakítást éppen úgy, mint az állami támogatások csökkentését, megszüntetését ..., de ugyanakkor természetesen a szociálpolitikai védőháló fejlesztését, a nyugdíjak vásárlóerejének fenntartását is stb. Érzelmileg za van.... de természetesen mindenkinek igaértelmileg: miből mindez, hol van az a forrás, amelyik kibírja az egyébként természetes igények kielégítését? Elosztási harc folyik, de termelési harc annál kevésbé. szakszervezet be akarja bizonyítani nélkülözhetetlenségét, és szinte egymásra licitálva követeli tagjai számára a jobb elosztást..., és akkor mi marad a többinek? Néhány dolgon pedig el kell gondolkodni. Az építési kölcsönök összege közel negyedbillió, a kamatteher, amelyet az állam az OTP-nek térít, közel 50 milliárd (több mint a költségvetési hiány), és most következik a legnépszerűtlenebb következtetés: az infláció durván 20 százalék, a kamatteher 1-2 százalék, az adósnak juttatott kedvezmény így mintegy 18 százalék, ennyivel csökken az adósság valóságos terhe. Ha ezzel szemben áll mintegy 10 százalékos béremelés, nem kell valami lángész ahhoz, hogy belássuk, belássák, hogy 4-5 évi infláció komoly mértékben csökkenti az adósságterhet (sajátos állami támogatás ez), hacsak nem következik be valamilyen valorizáció, azaz felértékelődés. Töprengésem azonban néhány sajátságos - az inflációs korszakra kiterjedően - kérdésre is kiterjed. Korszakunkban a kamatokból meg lehet élni..., de közben tönkremegy a tőke. Vagyis nehéz egyetérteni azokkal a vállalatokkal, intézményekkel, amelyek kamatoztatásban, és nem vállalkozásban látják pénzük értékének m megóvását. Ám meggondolandó a befektetés, beruházás eldöntésének kérdése is. Tudjuk, hogy a kölcsönkamat magas. De sajátságos helyzetben vannak azok, akik az áremelésben át tudják hárítani a kamatterhet a fogyasztókra. Ezek még a magas kamatteher mellett is jó helyzetbe kerülnek, tehát vállalkozniuk kell. Intenzíven kell tehát töprengenie mindenkinek, mert csak így tudunk előbbre jutni. Dr. Borsi Lőrinc Van, akit lázba hoz, van, akit lehűt az osztrákokkal közösen tervezett Bécs-Budapest világkiállítás. A láz okozója a remélt számos foglalkoztatási, idegenforgalmi, gazdasági, beruházási haszon. A hűtés okozója az a nem minden alapot nélkülöző pesszimizmus, miszerint nincs elégséges infrastruktúránk egy ilyen világméretű rendezvény lebonyolítására. A tervezett világkiállításhoz nem kis kapcsolódása lehetne hazánk minden tekintetben frekventált térségének, Veszprém megyének, a Balatonnak. Az összefüggésekről István János megyei tanácselnökkel beszélgettünk. Kell-e nekünk egyáltalán ? - Veszprém megye szinte minden tekintetben - termelés, közlekedés, idegenforgalom - frekventált térsége Magyarországnak. Valószínűsíthető, hogy a világkiállítás megvalósulása esetén ide is valami szerep jut. Mit remél, mit tud adni ehhez és mit kíván ehhez a megye? — Méretéből, időtartamából adódóan hat hónaposra tervezik — ebben a kis országban a világkiállítás nyilvánvalóan nem egyetlen helyre, korlátozódhat Budapestre, az ország fővárosaira. Az ország más térségei,különösen pedig a Dunántúl, feltétlenül érintenek , amelyet hazánkba érkező nyugati üzletemberek, turisták, óhatatlanul szerephez kell jusson a világkiállítás idején, mivel a rendezvények Másrészt, mindegyike aligha kerülhet pestre, ezekből minden Budabizonnyal a Dunántúl, így Veszprém megye is részesedhet. Fontosságunkat a Balaton kapcsán is ki kell hangsúlyozni, mert a kiállítás hat hónapja érinti a nyári idegenforgalmi szezon egy részét is. Biztos vagyok abban, hogy aki a világkiállításra jön, ittléte alatt kisebb-nagyobb időt el fog tölteni a Balatonnál, a Bakonyban. — Vannak, akik megkérdőjelezik a világkiállítás jogosultságát. Mondván, hogy nem „nőttünk" fel ekkora feladathoz, nincsenek világszínvonalú szolgáltatásaink. Személy szerint mi az ön megítélése? — Előrebocsátom,hogy rettenetesen keveset tudunk világkiállítás anyagi feltételeiről. Ez gondot jelent. Megítélésem szerint lényegesen szélesebb körben kellene ismertetni — főleg az érdekelt térségekben konzultálva — az elképzeléseket. Tavasszal volt egy értekezlet, amelyen az eddigi egyetlen tájékoztatást kaptuk. Azon kívül hivatalosan semmitbevételével Mindezek figyelemaz az én véleményem, hogy az Európához való csatlakozásunk, tartozásunk igen fontos állomása lenne a világkiállítás közös megrendezése Béccsel. Hiszem, hogy Magyarország nemzetközi elismertsége mindenképpen megnőne egy sikeres világkiállítás után. Ez a remélt erkölcsi siker viszont irtózatos pénzekbe kerül, - így igaz. Viszont a ráfordítások, a tőkebefektetések másodlagos haszonnal is járnak. A beruházásokkal mindenképpen olyan feladatokat oldanánk meg, amelyeket előbb-utóbb el kell végezni. Mire gondolok? Autóutak építésére, egyéb infrastruktúrák kialakítására a kommunális ellátásban, a postai szolgáltatásokban. Ezek Magyarország mai gazdasági helyzetében nem megoldhatók, a világkiállítás keretében viszont igen. De nekem ezzel kapcsolatban is vannak aggályaim. — Parancsoljon, fejtse ki! - Arra a kitételre, hogy a világkiállításhoz szükséges pénzügyi alapokat vállalkozói forrásokból akarják biztosítani, én ma nem látok garanciát. Ha pedig a költségek nagyobb hányadát a központi költségvetésnek kellene vállalnia, az óriási gondot jelentene. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében erre nincs pénz. Természetesen nincs pénzük ilyen célra a megyéknek sem. Na már most,ha a világkiállításon szerepet szánnak — kell, hogy szánjanak! — az ország egyes térségeinek, a megyék egy részének, akkor ezt nem tehetik úgy, hogy a mi anyagi, pénzügyi forrásainkra, alapjainkra kacsintgassanak. Ez nem fog menni. — De ez nem jelent abszolút elzárkózást? - Természetes, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy mi például a Balaton-parttal összefüggő fejlesztési kérdésekben, világkiállítási beruházásokban partnerek vagyunk és leszünk, de mi csak mint kiegészítő források jöhetünk szóba. A fő forrást akárhogy is, de vagy a vállalkozói, működő tőkének, vagy a központi költségvetésnek kell biztosítania. Nekem változatlanul kétségeim vannak a tőkeforrás biztosításával kapcsolatban, amit azon az említett tavaszi értekezleten is kifejtettem. Most sem látom a jelét annak, hogy akár hazai, akár külföldi vállalkozók tülekednének pénzükkel a világkiállítás megrendezésére, illetve a közreműködésére. Hasznot hozhat később is a befektetés . Éppen frekventáltsága, idegenforgalmi nemzetközi tranzitforgalmi jelentősége miatt Veszprém megye, a Balaton-felvidék többszörösen, hosszabb távon megtérülő hasznot jelentene a befektetőknek. Egyetért ezzel? - Igen, én is így látom. Hiszen meggyőződésem, hogy azok a beruházások, amelyekre remélhetőleg sor kerül majd a világkiállítás kapcsán, nemcsak az akkori hat hónapot szolgálják. Az lenne a legelfogadhatóbb megoldás, ha olyan összhangot teremtenének a fejlesztő munkában, amely egyaránt szolgálja nagy nemzetközi rendezvényt, a és a későbbi, folyamatos idegenforgalmat. Részemről támogatom a világkiállítás megrendezését, amelyben jelentős szerephez kell jusson Veszprém megye is. - Világkiállítás és idegenforgalom ... Általános fejlesztési igények, a világrendezvényhez kötődő, abból fakadó szolgáltatásbővítés... Többször megfogalmazódott már az a jogtalanság, hogy az idegenforgalomból származó vállalkozói, vállalati haszon nagy hányada máshol csapódik le, mint ahol a haszon képződik. Magyarán, egy alföldi, budapesti vállalkozó - kereskedő, vendéglős - a Balatonnál lekaszált haszon adórészének nagy többségét lakóhelyén fizeti be. Mit szól ehhez a megyei tanács elnöke? Nem forszírozzák a haszon nagyobb részének itttartását, amelyből a helyi tanácsok nagyobb fejlesztési forrásokhoz jutnának, például a világkiállítás előtt? - Az ön által felvetett régi problémánk egyaránt illeti a balatoni maszekokat és a vállalatokat. A vendéglátás, idegenforgalom haszna országos szállodaipari cégek központi, budapesti kasszájába vándorol, az adót abból fizetik. Az igaz, hogy ezek hozzájárulnak különböző központi — például idegenforgalmi - alaphoz. Ebből valami visszajut a Balatonhoz is, főleg a Balatoni Intéző Bizottságon keresztül. Ennek ellenére én azt hiszem, ezek nagyságrendjeikben, mértékükben messze elenyészőek ahhoz képest, ami nyereség ebből a térségből Budapestre koncentrálódik. És egyszer ezt is át kellene tekinteni! Megítélésem szerint az idegenforgalom állami szférában lecsapódó hasznából a mainál többnek kell visszaáramolnia abba a térségbe, ahol azt megtermelik. - Van erre kilátás, vagy remény? — Pillanatnyilag nincs. - Forszírozza ezt valaki? — Igen. Személyesen én többször felvetettem az orszáigos idegenforgalmi tanács ülésén. Ebben egyelőre nincs érdemi elmozdulás. Itt jön másik „lépés”, a személyi jövedelemadó kérdése. A mostani adórendszer szerint az ország más térségeiből érkező magánkereskedők lakhely szerint adóznak. Noha, a jövedelemük itt képződik. Régi téma ennek az ellentmondásnak a feloldása. A Pénzügyminisztériumban reagálás van, döntés még nincs ennek a helyzetnek a tisztázására. Az új államháztartási, és az önkormányzati törvény kereteibe ez a téma valószínűleg bele fog kerülni. Mi is azt akarjuk, hogy az itt képződő haszon adója itt illesse meg a tanácsokat, és ne a lakóhely szerinti tanácsoknál csapódjon le. Kanyarodjunk vissza pénzforráskereső beszélgetésünkből a világkiállításhoz ön szervezési szakember is. Hosszú időn át egyik vezetője volt a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Veszprém megyei csoportjának. Milyennek ítéli meg annak a világkiállításnak az előkészületeit, szenvezettségét, amely szavai szerint netán sorsfordító jelentőségű lehet a magyarság mai történetében? Ha utat vesztünk, megbénulunk - Sajnálatosnak tartom, hogy a megyéktől hivatalosan nem igénylik a szervezők a közreműködés lehetőségeit. Mi önkezdeményezőként tervezünk, ajánlunk. Nem tudjuk, hogy a mi ajánlatainkból mit tudnak befogadni az illetékes főszervezők. Márpedig ezeket a döntéseket nem szabad az utolsó percekre halasztani. Ismereteink szerint megyénk egyáltalán nem szerepel a központi, országos rendezvények programjában. — Tavasszal ön — mint említette — ajánlotta magunkat. A Balatont, a Bakonyt, történelmi nevezetességeinket. Mit szóltak hozzá? Akkor a jogosságunkat elfogadták, de azóta senki nem kérte tőlünk, hogy ajánlatunkat részleteiben dolgozzuk ki. Én azon az elnöki értekezleten felvetettem az Ausztriából Budapestre irányuló autóútépítés kapcsán, hogy ma már egyszerűen csőd a balatoni közúti közlekedés. A nyugati irányból érkező forgalom a 8-as és a 71-es utakon bonyolódik, tehát itt is korszerűsítésre, bővítésre lenne szükség, nemcsak Bécs—Győr—Budapest között. — Ön tehát úgy véli, a világkiállítás kapcsán feltétlenül indokolt az északbalatoni úthálózat újjáépítése? — Feltétlenül ez a véleményem. Ez régi igénye már az idegenforgalomnak. KELL oldani, mert már ezt még most is évek óta tapasztalhatjuk, például Balatonfüred térségében, a közlekedés nyári megbénulását. Ezeket a forgalmi csődöket előre jósolhatjuk világkiállítás idejére, amikor biztos, hogy sokszorosára duzzad az autós áradat. Ezt a képtelen helyzetet a 8-as és a 71-es utak korszerűsítésével mindenáron meg kell előzni. És ennek legalább olyan súllyal kell szerepelnie a tervezett beruházásokban, mint az osztrák—magyar főváros közé tervezett autóútépítésnek. — Miként ítéli meg ennek a világméretű, nemzetközi vállalkozásnak a szervezési, koordinációs alapjait? Milyen a nemzetek, országrészek közötti összhangteremtés? — Nem jónak. Mivelünk, tanácsokkal, mint a legilletékesebbekkel, nem tárgyaltak érdemben. Nem tudok arról, hogy például a megye tudományos egyesületeit megkérdezték volna, amit hiánynak tartok. Általunk érthetetlen módon eléggé szűk azok köre, akik ezzel foglalkoznak. Bráz János Lépés Európába Miből a világkiállítást, mennyit az idegenforgalomból? István János nem dicséri a szervezőket Itt a butik, de hol a haszon? NAPLÓ - 1989. október 17., kedd - ^