Napló, 1989. december (Veszprém, 45. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-02 / 285. szám
Egészségnevelési tudományos ülés Ajkán „Fiatalokért a jövőnkért” Zsúfolásig megtelt az ajkai Nagy László Városi Művelődési Központ színházterme az Egészségnevelési Szövetség nyugat-dunántúli csoportjának tudományos ülésén. A résztvevőket dr. Piri Ida, a Veszprém Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetője köszöntötte, majd megnyitotta a tanácskozást. Elsőként dr. Frenkl Róbert professzor, az Országos Egészségnevelési Intézet igazgató főorvosa tartott előadást A mozgás és a testedzés szerepe a felnövekvő ifjúság életében címmel. Kihangsúlyozta, hogy az utóbbi időben mind több szó esik egészségünkről, életmódunkról, mindazokról a problémákról, amelyekkel éppen azért találkozunk olyan sűrűn, mert nem valami jól sáfárkodunk legnagyobb kincsünkkel, testi és lelki épségünkkel, egészségünkkel. Továbbiakban szólt a sport és az egészség összefüggéseiről, amelyben felhívta a figyelmet, hogy mit nyújthat a sport a felnövekvő ifjúság életében. A testnevelés és a sport nélkülözhetetlen az ifjúság nevelésében, számukra életfontosságú és óriási preventív szerepe van. Színes előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a sportot az autonóm ember nevelésére használjuk, s akkor sikeres az életmódunk, ha benne van a fizikai aktivitás. Tehát: „Testünk és lelkünk akkor lesz ép, ha műveljük. A sport ennek a csodája, varázslója" - mondta befejezésül. Dr. Mikola István, az ajkai kórház igazgató főorvosa az egészségnevelésről és gyógyításról fejtette ki véleményét. Elmondta, hogy a tömegesen romló egészségügyi állapot, a korai halálozás hátterében társadalmi okok, a munka- és lakóhelyi környezet előnytelen megváltozása, a helytelen táplálkozás, bizonyos életmódbeli változások állnak. Napjaink legnagyobb problémáját a társadalmi terhelés erősödése és az emberek teherviselő képessége között létrejövő feszültség jelenti. És ez egyre gyakrabban változik betegséggé, szinte már alig megoldható gondokat róva az egyébként is alulfinanszírozott, a megelőzés és az alapellátás elégtelenségével is bajlódó egészségügyre, a gyógyításra. Tehát még inkább felvetődik a megelőzés, az egészséges életmódra nevelés szükségessége. Minden erőfeszítés azonban szélmalomharc, ha másfelől mi magunk nem teszünk meg mindent az egészségünk védelmében. A harmadik előadó, dr. Greiner Erika, az Országos Étkezéstudományi Intézet munkatársa a szójafehérje gyermekétkeztetésben való bevezetésének tapasztalatairól tartott értékes beszámolót. Fehérjékben leggazdagabb növényi eredetű táplálékunk a szója és a feldolgozása során nyert termékek. A szójafehérje táplálkozás-élettani és biológiai szempontból nagy értékű, mivel a húséval hasonló összetételben az összes létfontosságú aminosavat tartalmazza, de a hústól eltérően nem tartalmaz koleszterint. A benne lévő rostok sokasága miatt a szója és a szójatermékek fontos szerepet játszanak a diétás étrend összeállításában. * Akik az igen színes előadásokat végighallgatták, bizonyára nem bánták meg. Úgy érezzük, hogy az élőadás-sorozatot folytatni kell még akkor is, ha nem tudtuk oly színesen visszaadni, ahogy hallottuk. Szünetben a veszprémi Bakonygaszt dolgozói kóstolóval egybekötött szójás ételbemutatót tartottak, amely méltán aratott nagy sikert, majd következtek a szekcióülések. Számtalan tanulságos és érdekes téma hangzott el. Egyebek között szó volt az ultrahangos csípőszűrésekről, a rendszeres úszás hatásáról a gyermekek egészségére, az orthopédiai betegségekről, a testi nevelés helyzetéről az óvodában, a serdülőkorú tanulók egészségmagatartásáról, az általános iskolai testnevelésről, a sporttagozatos osztályokról, a gyermekek sportolási lehetőségeiről, a szív- és érrendszer terhelhetőségéről. Az elhangzottakból kiderült, hogy e tudományos ülés résztvevői gyermekeink és ifjúságunk egészségének védelmén, a jövő egészséges nemzedékének megteremtésén munkálkodnék. Mert a ma egészségvédelme, a holnap egészsége lehet! Tollár Sándor A színész és festményei Élve a gondolat szabadságával Több szempontból is meglepő kiállításralehetünk figyelmesek a megyei könyvtár aulájában. Először is, a túlnyomó részben itt grafikai anyaghoz szokott látogató most egy mozgalmas, hatásában feltűnő, aránylag apróbb képekből álló festménykiállításra toppan ide. A meglepetése csak fokozódik, ha az alkotó nevét betűzi Éltes Kond. Hogyan kerül ide a veszprémi Petőfi Színház nagyszerű és népszerű művésze? Úgy, hogy nagy kedvvel és odaadással foglalkozik mint amatőr, a képzőművészettel is. Képei, ahogy első látásra végigtekintek a kiállításon, nagy, színes vagy komor fékrendszerek formába öntött változatai. Tájképek? Lehet így is nevezni, de azt hiszem, nem egészen annak készültek. Csesznek késő délután, Akasztói napfelkelte, A szikesek, úgy tűnik, hogy álmokban megelevenedett, a festőiség alapszabályait figyelmen kívül hagyó festmények. Itt még ügyel a komponálási rendre, de már „lezseren” nem törődik a levegőperspektívával, a távlatok adta klasszikus lehetőségekkel. Éltes Kond felrúgja az alapszabályt képein, ott használ perspektívát, ahol neki tetszik, egyazon festményen belül más és más perspektívát állít fel. Elhatárolja magát a színtörvényektől, direkt színeket használ a harmóniára vágyó tarkaságban. Noha mindez már előfordult, és még előfordul a magyar és külföldi piktúrában. A színművész képei viszont mégis új oldalt is mutatnak. Bátran, vívódás nélkül engedi csapongós fantáziáját, lendülettel hordja fel a festékmasszát (és legjobb festményén,ha kell, elbillenti az asztalt is). Valamiféle fennkölt szabadságvágy uralkodik képein, de ugyanakkor egy-egy kötődés jelképeinek mély nyomait hordozza. Az indulás, a beérés, a bizonytalanság, a biztonság váltják egymást, a motívumok csak esetenként ismétlődnek, vagy lényegtelennek tűnve elvesznek a festő ködében. Ez a festőiség a naiv művészet gyökereit hordozva, Van Gogh és Matisse világán keresztül megérintette az embert, aki igaz, a színművészet területén kamatoztatja ezt igazán. A kifejezés más eszközeit is igényli Éltes Kond, hogy a szabadság gondolatiságának érvényt adjon. Vészeli LajosFotó: Borbás János Csesznek késő délután Hát a szikla tövén Virágok I. „Ma már nincs szükség egységes ellenzékre” Beszélgetés Mécs Imrével Mécs Imrét televíziós szereplései tették országosan ismertté. Diákvezető volt 1956 októberében, majd halálraítélt. Hosszú időt szenvedett siralomházban, majd a börtönévek következtek. Kiszabadulása után egyik legtevékenyebb személyisége lett a demokratikus ellenzéknek. Jelenleg az SZDSZ országos ügyvivő testületének tagja, vagyis a szabad demokraták egyik vezetője. Veszprémben tartott előadása után adott interjút lapunk számára. Az eldurvult hangnemről - ön a Magyar Nemzet november 20-i számában nyílt levelet írt Csoóri Sándorhoz Döntsünk együtt! címmel. A választ a november 24-i Magyar Nemzetben olvashattuk. A népszavazással kapcsolatban politikai vitába keveredett két régi harcostárs. Nem tart attól, hogy a felizzó pártszenvedélyek barátságokat, emberi kapcsolatokat tesznek tönkre? — Sajnálatos, hogy az utóbbi időszakban eldurvult a hangnem. Tökéletesen felesleges arról beszélni, hogy ki kezdte. Hozzájárult ehhez a bulvársajtó megjelenése, ami önmagában nem negatív jelenség, de abban felértékelődtek a poénok, a kemény szövegek. Jó barátok sértették meg egymást, akik évtizedekig együtt dolgoztak, de most más szervezetben tevékenykednek. Közülük számomra az egyik legszimpatikusabb Csoóri Sándor, akivel sok progreszszív politikai fellépésben küzdöttünk együtt. A hozzá intézett nyílt levéllel az volt az elsődleges célom, hogy példát mutatva hívjam fel a figyelmet arra, hogy nemcsak harsányan, sértőhangnemben, hanem kulturáltan érvelve is meg lehet vitatni politikai nézetkülönbségeket. . - ön szükségszerűnek tartja az ellenzéki szervezetek egymás ellen fordulását? - Szerintem ma már nincs szükség egységes ellenzékre. A szervezetek elkülönülnek, a korábban is meglévő nézetkülönbségek most jobban kidomborodnak. Hiszen az állampárt, illetve az utódpártja hatalma, a befolyása lényegesen lecsökkent. Ennek hatására differenciálódott az ellenzék. Igazán j jól vitatkozni azok tudnak, akik 80 százalékban egyetértenek, 20 százalékban nem. A jelenlegi helyzetben alapvető fontosságúnak tartom a türelmes, kulturált politizálást. Annál is inkább, mert mindannyiunkban bennünk van a múlt korszakban belénk ivódott, durvaságra hajlamos türelmetlenség. - Szerintem csak a nagyon jól fejlett nyugati demokráciákban vált be a hatalom nélküli király vagy elnök. A mi mostani politikai helyzetünk és történeti tradícióink is középerős államfőt kívánnának. A népszavazás nagyszámú nem szavazata is azt bizonyította, hogy sokan gondolkoznak így... — Ezt bízzuk az új parlamentre. Elméletileg mi sem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy ha minden letisztul, akkor lehetséges lesz erősebb köztársasági elnök. Erről a kérdésről még nagy közjogi vitára lehet számítani. A politikai fair playről — Van-e remény, hogy ezen a téren is európaizálódunk? Elképzelhető, hogy tévévita utáni ellenfelek fehér asztalnál csevegjenek? — Igen, azt hiszem, eljutunk odáig. Fejlett demokráciájú országokban is vannak harsány, érdes hangok, de azok elkülönülnek. Ugyanishoszszabb távon nemkifizetődő a durvaság, mert visszaüt. A politikai fair play nemcsak szép, hanem hasznos is. Hiszen, a demokráciában a mostani ellenfelem fél év múlva partnerem lehet valamelyik koalíciós testületben vagy új politikai akcióban. Nem okos tehát egy politikusnak becsapnia maga mögött a képzeletbeli ajtót.. . — Ha jól sejtem, az SZDSZ és az MDF között Pozsgay Imre elnökjelölésének különböző megítélése miatt éleződött ki a vita. Csoóri Sándor válaszlevelében önre célozva írta: „Láttad, hogy ő a fejsze foka a széthasításra ítélt tuskóban." Kérdésem: hogyan ítéli meg Mécs Imre napjainkban Pozsgay Imrét? Egyáltalán, mi a kifogása ellene, akinél rátermettebb köztársasági elnököt nehezen tudnék elképzelni? - El kell különíteni Pozsgay Imre történeti érdemeit, amelyek tagadhatatlanok, mostani politikai szerepétől. Az előbbi megítélését bízzuk a történészekre . . . - Elnézést kérek, de kíváncsi vagyok: ön mit tart történeti érdemeinek? - Sokoldalú szerepe volt a pártállam lebontásában, az MSZMP átalakításában, mozgalmak elindításában, úgy, hogy a pártja és a társadalom számára is elfogadható legyen. Ott volt a demokrata fórum alapításánál, a Hazafias Népfront főtitkáraként fontos szerepe volt a Fordulat és reform című dokumentum életre hívásában. Csoóri Sándorhoz írt nyílt levelemben is tisztelettel említettem a nevét. Mint politikussal azonban, sok mindennel nem értek vele egyet. Elnökjelölését azért nem támogatjuk, mert gyakorlatilag nincs ellenfele a jelenlegi helyzetben. A márciusi parlamenti választásokig ismertté válhat néhány rátermett ellenzéki vezető, akik akkorra nagyobb eséllyel indulhatnak, mint januárban. Szerintem is szüksége van az országnak Pozsgay Imre politikai képességeire, csak nem szeretnénk, ha ő lenne az elnök. A leendő köztársasági elnökről - Szerintem a mai zavaros politikai helyzetben középerős köztársasági elnökre lenne szükségünk, aki közvetlenül a néptől kapja legitimitását. Hiszen adódhat helyzet, amelyben nemcsak a kormány, hanem a többpárti parlament is működésképtelenné válhat. Ilyenkor jó, ha a köztársasági elnöknek joga van feloszlatni az Országgyűlést, és új választásokat kiírni, önnek erről mi a véleménye? - A nép által közvetlenül legitimizált elnök feljogosítva érezheti magát, hogy befolyásolja a kormányt, sőt a parlamentet. Ez pedig megbontja a hatalmi egyensúlyt, ami politikai labilitáshoz vezethet. Jó példa erre Franciaország, ahol kétévi kormányzati válsághoz vezetett, hogy az elnök szocialista párti volt, míg a parlament gaulle-ista többségű. A mi gazdasági, politikai helyzetünkben ezt nem engedhetjük meg. Ha a hatalmi viaskodás elhúzódik, tönkremegy az ország. Nekünk erős, legitim kormányra és erős parlamentre van szükségünk. A köztársasági elnök lehet gyenge, reprezentatív szerepkörű. Pozsgay, mint nyilatkozta, erre nem vágyik. A megyei A választások és a sajtó viszonya fontos kérdés. Veszprémi előadásában említette, hogy szükség lenne választási etikai kódexre, ellenőrző szervre. Ön hogyan látja a megyei lapok jövőjét? - A mi követelésünk egyértelmű: a megyei lapoknak teljesen el kell szakadniuk az MSZP-től, és független, tárgyilagos lapokként kell működniük. Ennek a választási kampányig el kell dőlnie. Úgy gondolom, hogy a népszavazás erre is adott útmutatót, hiszen ezek a lapok is párttulajdonban vannak, tehát át kell adni a társadalomnak. Hogyan? Haraszti Miklós javaslata szerint a megyei tanácshoz kerülnének a megyei lapok. Ez ellen a MUOSZ észak-dunántúli szervezete is tiltakozott. Hiszen, ha többpárti lesz a megyei tanács, ezek a lapok egypárti befolyás helyett többpárti irányítás alá kerülnének. Márpedig ekkor nem lehet olvasmányos népújságot szerkeszteni. .. - Mi anyagilag gondoltuk a megyei tanácshoz kapcsolni a lapokat, nem politikai felügyeleti szervként. Az előadásomban is hangsúlyoztam, hogy szerintem is pártoktól függetlenül lehet jó lapot csinálni. - Anyagi támogatásra nincs szükség, hiszen évtizedek óta - egy-két kivételtől eltekintve - nyereségesek a megyei lapok. A mi vállalatunk tavaly 11 milliós nyereséggel zárta az évet. Kérdésem: a megyei lapok gárdájáról mi az önök véleménye? - Ez nehéz kérdés, hiszen egykori MSZMP-tagok a főszerkesztők és az újságírók egy része is. Mégis, tárgyilagosságra kell törekednie ezeknek a lapoknak és függetlenedni. Ebben a folyamatban sokat segíthet az újságírótársadalom, a MÚOSZ, a Nyilvánosság Klub, valamint nem utolsósorban a szakmai tisztesség. Igazi megoldás persze az lenne, ha a megyékben is több lap jelenne meg. Tehát megszűnne a monopolhelyzet. Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre. Horváthy György NAPLÓ - 1989. december 2., szombat -5