Napló, 1991. március (Veszprém, 47. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

A csúf nyomában Megyebeli térségeink lombtalan vegetációja ki­áltó csupaszságával hívja fel a figyelmet környezet­romboló tevékenységünkre, nemzeti „tengerünk” part­szakaszainak meggyalázá­­sára. Suttyomban kihordott roncsok, fémből és mű­anyagból, hordók, csövek, rozsdás alkatrészek. Olyan szennyezések, melyekkel nem birkózhatnak meg a lebontó szervezetek, meg­akad az anyag- és ener­giaáramlás. Vajon meddig torzítják el a tájak szépsé­gét? Ki gondoskodik el­szállításukról? Mikor döb­benünk végre rá, hogy kör­nyezetünk megóvása saját érdekünk? Bali — Borbás Barangoló Tejértékesítés Pályázat adagolóberendezés tervezésére A Piacfejlesztési Alapítvány az Ipari és Kereskedelmi, vala­mint a Földművelésügyi Mi­nisztériummal karöltve pályá­zatot ír ki zárt rendszerű - 20—30 literes — kannás tejel­adás bevezetésére. A pályá­zat egyrészt olyan, az érté­kesítéshez szükséges bolti ada­golóberendezés megtervezésé­re szól, amely bármilyen zsír­­tartalmú tej adagolására al­kalmas, könnyen kezelhető, tisztítható, jól adagol bármi­lyen szájnyílású edénybe fél-és egyliternyi mennyiséget Rendszere gravitációs vagy szi­vattyús, eleget tesz a köz­egészségügyi előírásoknak. Más oldalról viszont pályáz­hatnak azon kiskereskedelmi egységek, amelyek szándékoz­nak ilyen adagolóberendezé­seket működtetni. A pályázatban ki kell térni az adagolóberendezés terme­lési költségére, gyártási kapa­citására, a gyártó megnevezé­sére, ha az nem maga a pá­lyázó. A részletes leíráshoz kü­lön, zárt borítékban kell mel­lékelni a páyázó adatait. A pályázatokat kuratórium bírál­ja el, eredményéről értesítést küld. Elképzelhető, hogy több munkát is díjaznak, illetve megvásárolnak. A pályadíjakra 100 ezer forint áll rendelke­zésre. A pályázatokat március 13- án délelőtt 10 óráig kell el­juttatni a Piacfejlesztési Ala­pítvány címére: Budapest, 1358 Széchenyi rakpart 19. Többféle kenyértörésre készül az uzsai Kö­­zép-dukitántúli Kőbánya Vállalatnál tavaly nyá­ron megalakult munkástanács. Követelik az igazgató, Horváth József eltávolítását, ugyan­akkor a vállalat szétbontása, az uzsai üzem önállósodása mellett törnek lándzsát. Mind­ezekért szívós és régi küzdelmet folytatnak, derült ki abból a beszélgetésből, amelyben Szántai Imre, a munkástanács elnöke, vala­mint Táborosi Elek elnökhelyettes tárták fel - dokumentumokkal is érvelve - az indítékokat, a miérteket. Egyébként mindketten másfél év­tizede dolgoznak a kőbányánál, jelenleg műve­zetőként. Kötődésük többgenerációs, hiszen szüleiknek is a bánya adott kenyeret. Miért hát ez az elégedetlenség? Két kéziratos papírlapról monoton hangon darálta egy korábbi beszámolóját Sz. I. - 1990. június 19-én tíz fővel megalakultunk, mi­vel korábban néhányan barátok, kollégák, ha összefutottunk és beszélgettünk, hasonlóan gondoltunk. Bizonyossá vált, hogy nincs itt olyan szervezet, amelyik védené, képviselné a dolgozók érdekeit. Hiába volt a rendszervál­tás, semmi sem változott. Pedig ennek érde­kében többen tettek, köztük magam is. (Itt érdemel említést, hogy Sz. I. hosszú éveken át szakszervezeti tag, főbizalmi volt, MSZMP-tag­­ságát, kétévi párttitkárságát sem tagadja.) Mindig falnak ütköztünk, a végén már arra ment ki a játék, hogyan állíthatnának le ben­nünket. A szakszervezeti vezetés lemondott a bérkövetelésekről. Nagyon megértő volt a vál­lalatvezetéssel szemben. Kiengedett mindent a kezéből, ami egy érdekvédelmi szervezet számára fegyver lehet. — Van még­ szakszervezet? - Igen, van, de a létszám nem számottevő. Itt az uzsai üzemben mintegy kétszázan dol­goznak, ebből 110 a munkástanácstag. A munkástanács dr. Hegedűs Tamás, a tér­ség jelenlegi köztársasági megbízottjának, az MDF akkori elnökének támogatásával szerve­ződött. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen mint ismeretes, ezeket a dolgozói érdekképvi­seleti csoportosulásokat a Demokrata Fórum indította útjára. Sz. I. mindenesetre leszögezte: pártfüggetlenek. Érvként még azt is előhozta, hogy a kárpótlási törvény megalkotásában számukra legszimpatikusabb az SZDSZ állás­pontja. A munkástanács megalakulása után, érde­keik érvényesítésére célul tűzték ki, hogy be­kerüljenek a vállalati tanácsba. Ennek érde­kében szó szerinti munkahelyi agitációt, falra­­gaszos kampányt is folytattak. A siker nem ma­radt el. T. E. — Két nekifutás után négy helyet sze­reztünk meg a 17 tagú vt-ben. Ez az uzsai üzem négy munkásdelegáltja. Ötöt a többi üzemből választottak, a többiek vállalati kül­döttek, illetve az igazgató delegáltjai és a minisztériumi küldött. A siker nem volt felhőtlen, mivel a vállalat­­vezetés egy bejelentést tett a megyei főügyész­séghez egyfajta összeférhetetlenség miatt. Ar­ról volt szó ugyanis, hogy a munkástanács alapszabályában szerepelt egy kitétel, misze­rint tagjaik sorában nem lehet munkáltatói jogot gyakorló vezető. Azzal viszont, hogy ők néhányan újlagok lettek, ezáltal - mint igaz­gatóválasztásra jogosult dolgozók­­ munkál­tatói szerepkörbe léptek. — Az ügyészségi végzés feladta a labdát, hogy vagy mondjunk le valamelyik tagságunk­ról, vagy módosítsuk az alapszabályt — fej­tegette Sz. I. — Bizonnyal az utóbbit lépték meg. — Igen, módosítottuk az alapszabályt, így azt hiszem, mi vagyunk az egyetlen munkásta­nács az országban, amelynek munkáltatói jogú dolgozó is tagja lehet. Természetesen nem ezzel törték az első bor­sot egymás orra alá. Lényegében már évek óta amolyan állóháború dúlt a vállalati ve­zetés és a dolgozók bizonyos uzsai csoportja között. Ezeket azért kell felemlíteni, mert tisz­tázásuk nélkül az esetek ismerői előtt akár úgy is tűnhetne, hogy a munkástanács meg­alakulása után elégtételt akarnak venni ko­rábbi személyes sérelmekért. Sz. I. — Ért lényegében pártos-szakszervezetis koromban a kritizálók közé tartoztam, soha nem tetszett a pofám. Amikor egy másik üzem­­­ben dolgoztam, ki volt adva az ukáz, hogy mindenki lehet vt-választottjuk, csak én nem. Az emberek mégis rám szavaztak. Akkor egy ügyes húzással „kiemeltek" művezetőnek ide Uzsabányára, s ezzel automatikusan megszűnt a vt-tagságom. Az üzemen végigvitték, aján­lották a megfelelő embert, akit aztán az igazgatóválasztás előtt tisztességesen le is kenyereztek. Kiutalták neki azt a házat, amiben­ a szüleim laktak, s anyám halálával megüresedett. Ugyan ígérték nekem is, mint új házasnak, aki akkor is ebben az egyszobás lakásban lakott a vállalat jóvoltából. Aztán nekem azért nem adták, mert úgymond új mérnököket várnak, azoknak kell. Erre meg­kapta az új vt-tag, aki mentegetőzött is nálam. Csak legalább a szavazás utáni napon ad­ták volna oda neki. Az igazgató persze bizta­tott, majd gondolnak rám . . . Ennek öt éve. Most már ne gondoljanak, ötéves a fiam, építünk neki valami szobát ide a garázs tete­jére. T. E. is „kiemeléssel” lett művezető. Koráb­ban személyzeti előadó volt, de belekevere­dett egy ügyészségi vizsgálatba. No, nem mint gyanúsított, hanem inkább mint tanú.­­ Lényegében különféle stiklik miatt borult ki a liszt, amiket a vállalat rovására követtek el a vezetők, így az igazgató. Valaki feljelen­tette őket az ügyészségen. Vizsgálat követke­zett, ami alapján hűtlen kezelés vádjával el­marasztalták néhányukat. Hogy miről volt szó? Például arról, hogy az edericsi tsz-nek végzett földmunkák ellenértékeként nemcsak pénzzel, hanem 12 hektó borral fizettek. Ebből csak kétszáz litert lehetett bizonyítani. A többi ,,el­folyt". Egyébként az ilyen ügyletekről „fekete­­kön­yvet" vezettek, ami eltűnt. Isteni szeren­csémre nekem maradt róla egy fénymásola­tom, úgyhogy csak „kiemeltek" - sorolja a maga esetét T. E. A fiatalok — mert hát lényegében harminca­sokról van szó — akkor is, most is beszórták a homokot a hatalom gépezetébe. Egy öt év­vel ezelőtti igazgatóválasztáson sem tetszett az akkor vt-tag Sz. l.-nek, hogy noha 9:8 arányban leszavazták az ő voksával is az igazgatót, pártajánlásra mégis őt nevezték ki. Sajnos ez a gyakorlat a mai pályázatos világ­ban sem idegen. A mai homokot Bod Péter Ákos elé hintették. Ugyanis olyan személyt delegált volna tavaly a vt-be, aki öt éve is igen szavazattal támogatta az igazgatót. Egy veszprémi találkozón ezt szóvá tették az ipari miniszternek, aki méltányolta az ellen­vetést. A mostani­­bányaomlásnak, omlasztás­­nak azonban mindezek csupán előrezdülései. A rengés ugyan változatlanul az igazgatóból indul ki, de máshonnét ered. (Folytatjuk) Bráz János „Bányaomlás” Uzsán I. öt év rezdülései Kamarai ülés Fűzfő­gyártelepen A szövetséggé alakulás kér­déseiről, a leendő szövetség kapcsolatrendszerének kiala­kításáról volt szó azon az ér­tekezleten, melyet Fűzfőgyár­telepen­­ tartott tegnapelőtt délután az Észak-dunántúli Gazdasági Kamara Veszprém megyei szervezete. Az egy hí­ján 60 tagvállalatot tömörítő csoportosulás képviselőit Hor­váth József, a Magyar Gazda­sági Kamara irodaigazgatója tájékoztatta az átalakulásról, majd Németh György, a Veszprémi Szénbányák vezér­­igazgatója ismertette a me­gyei munkáltatói érdekegyez­tető fórum tevékenységét, tö­rekvéseit. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a megyei kollektív keretszerződés elké­szítésének, megkötésének. A továbbiakban Csabai Ta­más, az ÉDGK megyei titkára a megyebeli kamarai oktatási, továbbképzési lehetőségeket, szolgáltatásfejlesztési elképze­léseket ismertette. Mint meg­tudtuk, a Magyar Gazdasági Kamara idén kiemelt figyelmet fordít a szovjet és tagköztársa­sági, regionális kamarákkal való kapcsolatok kialakítására. Számos szakkiállítást, piacépí­tési fórumot szerveznek a Bal­tikumban, Ukrajnában, vala­mint az­­Uralban. A Veszprém­ben működő kamarai szerveze­ten keresztül az élelmiszer­feldolgozásban, gépgyártás­ban, fogyasztási cikkek gyártá­sában érdekelt cégek jelent­kezhetnek a következő hóna­pokban esedékes szovjetunió­béli szemlékre. Sült galamb helyett Hajóra vár a hajógyár? Bizalmi válság Füreden Sztrájkról szóltak a kósza hí­rek, és bár ezek csak plety­kák voltak, továbbra sincs nyu­galom a Balatonfüredi Hajó­gyárban. A dolgozók többsé­gében egyre erősödik a bi­zonytalanság, senki sem látja biztosítottnak a jövőt. Mélyül a vezetéssel szembeni bizalmi válság is. — Sötéten látjuk a holnapot, semmi biztatót nem hallottunk — teszik le a hegesztőpisztolyt a hajószerelők.­­ Úgy tudjuk, tőlünk is elküldenek embere­ket... Hiába harcolnak a kö­zépvezetők. — Ha a hajógyártás meg­szűnik, minek itt a kopácsolás? Becsukhatjuk a gyárat - han­goztatják az előgyártó műhely­ben. * A Balatonfüredi Hajógyár Rt. szakszervezeti intézőbizottsága és munkástanácsának elnöksé­ge is válságosnak tartja a je­lenlegi helyzetet.­­ Az elmúlt másfél év ese­ményei bebizonyították, hogy a jelenlegi ügyvezetés többszöri követelések, figyelmeztetések ellenére sem oldotta meg azo­kat a problémákat, melyek a részvénytársaság működőképes­ségét hosszabb időre biztosí­tották volna. Ezek alapján nem tartjuk alkalmasnak a jelenle­gi ügyvezetést a válság keze­lésére — szögezte le egyértel­műen Schindele György, a munkástanács elnöke. — A működőképesség fenn­tartása érdekében szükséges­nek tartjuk a belső szervezet­lenség megszüntetését. Alap­vető fontosságúnak tartjuk még, hogy a szakterületenkén­ti munkákra önelszámoló egy­ségeket alakítsunk ki. Ezzel konkrét költségcsökkentést ér­hetünk el a jelenlegi irreális költségekkel szemben - vázol­ja elképzeléseiket Illés Károly szakszervezeti titkár. - S ami a leglényegesebb - emeli fel nyomatékkal mutató­ujját a munkástanács elnöke -, hogy elképzeléseink követ­kezetes végrehajtásával bizto­sítva látjuk a gazdaságos mű­ködést a jelenlegi dolgozói létszámmal. 4. Magyar Miklós ügyvezető igazgató­ - tekintettel a kiala­kult helyzetre — tegnapra rend­kívüli igazgatósági ülést hívott össze.­­ Véleménye szerint miért alakult ki a súlyos bizalmi vál­ság a vezetés ellen? - Elsősorban amiatt, hogy az elmúlt évi árbevételünk és eredményünk nem úgy alakult, ahogy terveztük, ahogy erre a vezetés vállalkozott. - Tudomásom szerint jelen­tős veszteséggel zárták a ta­valyi évet. . . Minek köszönhe­tő ez? - Külső és belső körülmé­nyekből adódik mindez . . . Belső szervezetlenség, a rend­kívül magas költségeink, árbe­vételünk alacsony szintje, a gyártási volumen csökkenése mind-mind közrejátszik abban. - Mennyiben tartja felelős­nek magát mindezért? - Mint a gyár első számú vezetője, természetesen felelős­nek kell hogy tartsam ma­gam amiatt, hogy így alakul­tak a dolgok. - A dolgozók szerint a leg­nagyobb hibát akkor követte el, mikor szabad kezet adott a vállalat műszaki igazgatójá­nak . . . - Ezt vállalnom kell. Ugyan­akkor úgy gondolom, hogy Farkas László mindenféle tá­madás ellenére tisztességgel és becsülettel végezte el a rábí­zott feladatokat, melyek a jö­vő szempontjából is meghatá­rozók lehetnek. Ma is úgy hi­szem, hogy erre nem lett vol­na más út, és mód, mint az, amit csináltam.­­ Az elmúlt héten a Jimmy Shipping Kft. képviselői - akik az óbudai hajógyárat is meg akarták venni - megkeresték önöket. Elképzelhető, hogy megveszik a füredi hajógyárat? - Várhatóan a közeljövőben további­­ tárgyalásokra kerül sor, mivel nem mi vagyunk a tulajdonosok, érdemben nem is tárgyalhatunk velük, ám megpróbáljuk összehozni őket részvényeseinkkel. Mindeneset­re tudni szeretnénk, mit szán­dékoznak tenni annak érdeké­ben, hogy továbbra is történ­jék hajógyártás ebben a gyár­ban. - Elképzelhető, hogy lesz még hajógyártás Füreden? - Remélem, hogy lesz. En­nek a gyárnak működnie kell.­­­S hogy vélekedik minderről Simon Károly, a város polgár­­mestere, a részvénytársaság igazgatóságának elnöke, aki évtizedeken át a hajógyár ér­tékesítési osztályvezetője volt? - Ha csak hajót keresünk, akkor öngyilkosok leszünk. Je­len pillanatban nem olyan a gazdasági helyzet, hogy a sült galambot várhassuk. Tóth János MTESZ-konferenciák, osztrák programmal A szakmai ismeretbővítés, valamint" az osztrák kapcsola­tok erősítésének jegyében szer­vezi ez évi első programjait a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségé­nek Veszprém megyei szerve­zete. Tavaly nyolc, részben or­szágos konferenciát tartottak a gazdasági átalakulás, gaz­dálkodás, foglalkoztatás idő­szerű kérdéseiről, amelyeken háromezer szakember vett részt. A megyei szövetség ve­zetősége és a tagegyesületek a sikereken felbuzdulva már 1991 elején is számos rendez­vényt szerveztek. Március elején tartják az önkormányzatok szakemberei­nek továbbképzését a helyi adókkal kapcsolatban. Azt kö­vetően rendezik meg a Vál­lalkozás—verseny—piac—priva­tizáció akadémiát. Várhatóan áprilisban mérnök-közgazdász tanfolyamra kerül sor. A több száz résztvevőnek új ismerete­ket adó programok szín­helye a balatonaliga­i Club Hotel. Ezen konferenciák némelyi­két ausztriai szakmai villámlá­togatásokkal is egybekapcsol­ják. Ilyen szellemben terveznek utat Steyrbe, a német BMW autógyár egyik ottani üzemé­be. A kapcsolatok erősödését mutatja, hogy a MTESZ megyei szervezete a közelmúltban szo­ros együttműködésre lépett az Osztrák Mérnöki Kamara egyik területi szakmai tagozatával, amely Balatonfüreden tartotta országos értekezletét. Az oszt­rák szervezet vezetője akkor is hangsúlyozta, hogy tapasztala­tok átadásával, szakmai prog­ramok rendezésével kívánják segíteni a magyar műszakiak tudományos, egyesületi munká­ját. NAPLÓ - 1991. március 1., péntek -3

Next