Napló, 1991. március (Veszprém, 47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
A csúf nyomában Megyebeli térségeink lombtalan vegetációja kiáltó csupaszságával hívja fel a figyelmet környezetromboló tevékenységünkre, nemzeti „tengerünk” partszakaszainak meggyalázására. Suttyomban kihordott roncsok, fémből és műanyagból, hordók, csövek, rozsdás alkatrészek. Olyan szennyezések, melyekkel nem birkózhatnak meg a lebontó szervezetek, megakad az anyag- és energiaáramlás. Vajon meddig torzítják el a tájak szépségét? Ki gondoskodik elszállításukról? Mikor döbbenünk végre rá, hogy környezetünk megóvása saját érdekünk? Bali — Borbás Barangoló Tejértékesítés Pályázat adagolóberendezés tervezésére A Piacfejlesztési Alapítvány az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal karöltve pályázatot ír ki zárt rendszerű - 20—30 literes — kannás tejeladás bevezetésére. A pályázat egyrészt olyan, az értékesítéshez szükséges bolti adagolóberendezés megtervezésére szól, amely bármilyen zsírtartalmú tej adagolására alkalmas, könnyen kezelhető, tisztítható, jól adagol bármilyen szájnyílású edénybe fél-és egyliternyi mennyiséget Rendszere gravitációs vagy szivattyús, eleget tesz a közegészségügyi előírásoknak. Más oldalról viszont pályázhatnak azon kiskereskedelmi egységek, amelyek szándékoznak ilyen adagolóberendezéseket működtetni. A pályázatban ki kell térni az adagolóberendezés termelési költségére, gyártási kapacitására, a gyártó megnevezésére, ha az nem maga a pályázó. A részletes leíráshoz külön, zárt borítékban kell mellékelni a páyázó adatait. A pályázatokat kuratórium bírálja el, eredményéről értesítést küld. Elképzelhető, hogy több munkát is díjaznak, illetve megvásárolnak. A pályadíjakra 100 ezer forint áll rendelkezésre. A pályázatokat március 13- án délelőtt 10 óráig kell eljuttatni a Piacfejlesztési Alapítvány címére: Budapest, 1358 Széchenyi rakpart 19. Többféle kenyértörésre készül az uzsai Közép-dukitántúli Kőbánya Vállalatnál tavaly nyáron megalakult munkástanács. Követelik az igazgató, Horváth József eltávolítását, ugyanakkor a vállalat szétbontása, az uzsai üzem önállósodása mellett törnek lándzsát. Mindezekért szívós és régi küzdelmet folytatnak, derült ki abból a beszélgetésből, amelyben Szántai Imre, a munkástanács elnöke, valamint Táborosi Elek elnökhelyettes tárták fel - dokumentumokkal is érvelve - az indítékokat, a miérteket. Egyébként mindketten másfél évtizede dolgoznak a kőbányánál, jelenleg művezetőként. Kötődésük többgenerációs, hiszen szüleiknek is a bánya adott kenyeret. Miért hát ez az elégedetlenség? Két kéziratos papírlapról monoton hangon darálta egy korábbi beszámolóját Sz. I. - 1990. június 19-én tíz fővel megalakultunk, mivel korábban néhányan barátok, kollégák, ha összefutottunk és beszélgettünk, hasonlóan gondoltunk. Bizonyossá vált, hogy nincs itt olyan szervezet, amelyik védené, képviselné a dolgozók érdekeit. Hiába volt a rendszerváltás, semmi sem változott. Pedig ennek érdekében többen tettek, köztük magam is. (Itt érdemel említést, hogy Sz. I. hosszú éveken át szakszervezeti tag, főbizalmi volt, MSZMP-tagságát, kétévi párttitkárságát sem tagadja.) Mindig falnak ütköztünk, a végén már arra ment ki a játék, hogyan állíthatnának le bennünket. A szakszervezeti vezetés lemondott a bérkövetelésekről. Nagyon megértő volt a vállalatvezetéssel szemben. Kiengedett mindent a kezéből, ami egy érdekvédelmi szervezet számára fegyver lehet. — Van még szakszervezet? - Igen, van, de a létszám nem számottevő. Itt az uzsai üzemben mintegy kétszázan dolgoznak, ebből 110 a munkástanácstag. A munkástanács dr. Hegedűs Tamás, a térség jelenlegi köztársasági megbízottjának, az MDF akkori elnökének támogatásával szerveződött. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen mint ismeretes, ezeket a dolgozói érdekképviseleti csoportosulásokat a Demokrata Fórum indította útjára. Sz. I. mindenesetre leszögezte: pártfüggetlenek. Érvként még azt is előhozta, hogy a kárpótlási törvény megalkotásában számukra legszimpatikusabb az SZDSZ álláspontja. A munkástanács megalakulása után, érdekeik érvényesítésére célul tűzték ki, hogy bekerüljenek a vállalati tanácsba. Ennek érdekében szó szerinti munkahelyi agitációt, falragaszos kampányt is folytattak. A siker nem maradt el. T. E. — Két nekifutás után négy helyet szereztünk meg a 17 tagú vt-ben. Ez az uzsai üzem négy munkásdelegáltja. Ötöt a többi üzemből választottak, a többiek vállalati küldöttek, illetve az igazgató delegáltjai és a minisztériumi küldött. A siker nem volt felhőtlen, mivel a vállalatvezetés egy bejelentést tett a megyei főügyészséghez egyfajta összeférhetetlenség miatt. Arról volt szó ugyanis, hogy a munkástanács alapszabályában szerepelt egy kitétel, miszerint tagjaik sorában nem lehet munkáltatói jogot gyakorló vezető. Azzal viszont, hogy ők néhányan újlagok lettek, ezáltal - mint igazgatóválasztásra jogosult dolgozók munkáltatói szerepkörbe léptek. — Az ügyészségi végzés feladta a labdát, hogy vagy mondjunk le valamelyik tagságunkról, vagy módosítsuk az alapszabályt — fejtegette Sz. I. — Bizonnyal az utóbbit lépték meg. — Igen, módosítottuk az alapszabályt, így azt hiszem, mi vagyunk az egyetlen munkástanács az országban, amelynek munkáltatói jogú dolgozó is tagja lehet. Természetesen nem ezzel törték az első borsot egymás orra alá. Lényegében már évek óta amolyan állóháború dúlt a vállalati vezetés és a dolgozók bizonyos uzsai csoportja között. Ezeket azért kell felemlíteni, mert tisztázásuk nélkül az esetek ismerői előtt akár úgy is tűnhetne, hogy a munkástanács megalakulása után elégtételt akarnak venni korábbi személyes sérelmekért. Sz. I. — Ért lényegében pártos-szakszervezetis koromban a kritizálók közé tartoztam, soha nem tetszett a pofám. Amikor egy másik üzemben dolgoztam, ki volt adva az ukáz, hogy mindenki lehet vt-választottjuk, csak én nem. Az emberek mégis rám szavaztak. Akkor egy ügyes húzással „kiemeltek" művezetőnek ide Uzsabányára, s ezzel automatikusan megszűnt a vt-tagságom. Az üzemen végigvitték, ajánlották a megfelelő embert, akit aztán az igazgatóválasztás előtt tisztességesen le is kenyereztek. Kiutalták neki azt a házat, amiben a szüleim laktak, s anyám halálával megüresedett. Ugyan ígérték nekem is, mint új házasnak, aki akkor is ebben az egyszobás lakásban lakott a vállalat jóvoltából. Aztán nekem azért nem adták, mert úgymond új mérnököket várnak, azoknak kell. Erre megkapta az új vt-tag, aki mentegetőzött is nálam. Csak legalább a szavazás utáni napon adták volna oda neki. Az igazgató persze biztatott, majd gondolnak rám . . . Ennek öt éve. Most már ne gondoljanak, ötéves a fiam, építünk neki valami szobát ide a garázs tetejére. T. E. is „kiemeléssel” lett művezető. Korábban személyzeti előadó volt, de belekeveredett egy ügyészségi vizsgálatba. No, nem mint gyanúsított, hanem inkább mint tanú. Lényegében különféle stiklik miatt borult ki a liszt, amiket a vállalat rovására követtek el a vezetők, így az igazgató. Valaki feljelentette őket az ügyészségen. Vizsgálat következett, ami alapján hűtlen kezelés vádjával elmarasztalták néhányukat. Hogy miről volt szó? Például arról, hogy az edericsi tsz-nek végzett földmunkák ellenértékeként nemcsak pénzzel, hanem 12 hektó borral fizettek. Ebből csak kétszáz litert lehetett bizonyítani. A többi ,,elfolyt". Egyébként az ilyen ügyletekről „feketekönyvet" vezettek, ami eltűnt. Isteni szerencsémre nekem maradt róla egy fénymásolatom, úgyhogy csak „kiemeltek" - sorolja a maga esetét T. E. A fiatalok — mert hát lényegében harmincasokról van szó — akkor is, most is beszórták a homokot a hatalom gépezetébe. Egy öt évvel ezelőtti igazgatóválasztáson sem tetszett az akkor vt-tag Sz. l.-nek, hogy noha 9:8 arányban leszavazták az ő voksával is az igazgatót, pártajánlásra mégis őt nevezték ki. Sajnos ez a gyakorlat a mai pályázatos világban sem idegen. A mai homokot Bod Péter Ákos elé hintették. Ugyanis olyan személyt delegált volna tavaly a vt-be, aki öt éve is igen szavazattal támogatta az igazgatót. Egy veszprémi találkozón ezt szóvá tették az ipari miniszternek, aki méltányolta az ellenvetést. A mostanibányaomlásnak, omlasztásnak azonban mindezek csupán előrezdülései. A rengés ugyan változatlanul az igazgatóból indul ki, de máshonnét ered. (Folytatjuk) Bráz János „Bányaomlás” Uzsán I. öt év rezdülései Kamarai ülés Fűzfőgyártelepen A szövetséggé alakulás kérdéseiről, a leendő szövetség kapcsolatrendszerének kialakításáról volt szó azon az értekezleten, melyet Fűzfőgyártelepen tartott tegnapelőtt délután az Észak-dunántúli Gazdasági Kamara Veszprém megyei szervezete. Az egy híján 60 tagvállalatot tömörítő csoportosulás képviselőit Horváth József, a Magyar Gazdasági Kamara irodaigazgatója tájékoztatta az átalakulásról, majd Németh György, a Veszprémi Szénbányák vezérigazgatója ismertette a megyei munkáltatói érdekegyeztető fórum tevékenységét, törekvéseit. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a megyei kollektív keretszerződés elkészítésének, megkötésének. A továbbiakban Csabai Tamás, az ÉDGK megyei titkára a megyebeli kamarai oktatási, továbbképzési lehetőségeket, szolgáltatásfejlesztési elképzeléseket ismertette. Mint megtudtuk, a Magyar Gazdasági Kamara idén kiemelt figyelmet fordít a szovjet és tagköztársasági, regionális kamarákkal való kapcsolatok kialakítására. Számos szakkiállítást, piacépítési fórumot szerveznek a Baltikumban, Ukrajnában, valamint azUralban. A Veszprémben működő kamarai szervezeten keresztül az élelmiszerfeldolgozásban, gépgyártásban, fogyasztási cikkek gyártásában érdekelt cégek jelentkezhetnek a következő hónapokban esedékes szovjetunióbéli szemlékre. Sült galamb helyett Hajóra vár a hajógyár? Bizalmi válság Füreden Sztrájkról szóltak a kósza hírek, és bár ezek csak pletykák voltak, továbbra sincs nyugalom a Balatonfüredi Hajógyárban. A dolgozók többségében egyre erősödik a bizonytalanság, senki sem látja biztosítottnak a jövőt. Mélyül a vezetéssel szembeni bizalmi válság is. — Sötéten látjuk a holnapot, semmi biztatót nem hallottunk — teszik le a hegesztőpisztolyt a hajószerelők. Úgy tudjuk, tőlünk is elküldenek embereket... Hiába harcolnak a középvezetők. — Ha a hajógyártás megszűnik, minek itt a kopácsolás? Becsukhatjuk a gyárat - hangoztatják az előgyártó műhelyben. * A Balatonfüredi Hajógyár Rt. szakszervezeti intézőbizottsága és munkástanácsának elnöksége is válságosnak tartja a jelenlegi helyzetet. Az elmúlt másfél év eseményei bebizonyították, hogy a jelenlegi ügyvezetés többszöri követelések, figyelmeztetések ellenére sem oldotta meg azokat a problémákat, melyek a részvénytársaság működőképességét hosszabb időre biztosították volna. Ezek alapján nem tartjuk alkalmasnak a jelenlegi ügyvezetést a válság kezelésére — szögezte le egyértelműen Schindele György, a munkástanács elnöke. — A működőképesség fenntartása érdekében szükségesnek tartjuk a belső szervezetlenség megszüntetését. Alapvető fontosságúnak tartjuk még, hogy a szakterületenkénti munkákra önelszámoló egységeket alakítsunk ki. Ezzel konkrét költségcsökkentést érhetünk el a jelenlegi irreális költségekkel szemben - vázolja elképzeléseiket Illés Károly szakszervezeti titkár. - S ami a leglényegesebb - emeli fel nyomatékkal mutatóujját a munkástanács elnöke -, hogy elképzeléseink következetes végrehajtásával biztosítva látjuk a gazdaságos működést a jelenlegi dolgozói létszámmal. 4. Magyar Miklós ügyvezető igazgató - tekintettel a kialakult helyzetre — tegnapra rendkívüli igazgatósági ülést hívott össze. Véleménye szerint miért alakult ki a súlyos bizalmi válság a vezetés ellen? - Elsősorban amiatt, hogy az elmúlt évi árbevételünk és eredményünk nem úgy alakult, ahogy terveztük, ahogy erre a vezetés vállalkozott. - Tudomásom szerint jelentős veszteséggel zárták a tavalyi évet. . . Minek köszönhető ez? - Külső és belső körülményekből adódik mindez . . . Belső szervezetlenség, a rendkívül magas költségeink, árbevételünk alacsony szintje, a gyártási volumen csökkenése mind-mind közrejátszik abban. - Mennyiben tartja felelősnek magát mindezért? - Mint a gyár első számú vezetője, természetesen felelősnek kell hogy tartsam magam amiatt, hogy így alakultak a dolgok. - A dolgozók szerint a legnagyobb hibát akkor követte el, mikor szabad kezet adott a vállalat műszaki igazgatójának . . . - Ezt vállalnom kell. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy Farkas László mindenféle támadás ellenére tisztességgel és becsülettel végezte el a rábízott feladatokat, melyek a jövő szempontjából is meghatározók lehetnek. Ma is úgy hiszem, hogy erre nem lett volna más út, és mód, mint az, amit csináltam. Az elmúlt héten a Jimmy Shipping Kft. képviselői - akik az óbudai hajógyárat is meg akarták venni - megkeresték önöket. Elképzelhető, hogy megveszik a füredi hajógyárat? - Várhatóan a közeljövőben további tárgyalásokra kerül sor, mivel nem mi vagyunk a tulajdonosok, érdemben nem is tárgyalhatunk velük, ám megpróbáljuk összehozni őket részvényeseinkkel. Mindenesetre tudni szeretnénk, mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy továbbra is történjék hajógyártás ebben a gyárban. - Elképzelhető, hogy lesz még hajógyártás Füreden? - Remélem, hogy lesz. Ennek a gyárnak működnie kell.S hogy vélekedik minderről Simon Károly, a város polgármestere, a részvénytársaság igazgatóságának elnöke, aki évtizedeken át a hajógyár értékesítési osztályvezetője volt? - Ha csak hajót keresünk, akkor öngyilkosok leszünk. Jelen pillanatban nem olyan a gazdasági helyzet, hogy a sült galambot várhassuk. Tóth János MTESZ-konferenciák, osztrák programmal A szakmai ismeretbővítés, valamint" az osztrák kapcsolatok erősítésének jegyében szervezi ez évi első programjait a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Veszprém megyei szervezete. Tavaly nyolc, részben országos konferenciát tartottak a gazdasági átalakulás, gazdálkodás, foglalkoztatás időszerű kérdéseiről, amelyeken háromezer szakember vett részt. A megyei szövetség vezetősége és a tagegyesületek a sikereken felbuzdulva már 1991 elején is számos rendezvényt szerveztek. Március elején tartják az önkormányzatok szakembereinek továbbképzését a helyi adókkal kapcsolatban. Azt követően rendezik meg a Vállalkozás—verseny—piac—privatizáció akadémiát. Várhatóan áprilisban mérnök-közgazdász tanfolyamra kerül sor. A több száz résztvevőnek új ismereteket adó programok színhelye a balatonaligai Club Hotel. Ezen konferenciák némelyikét ausztriai szakmai villámlátogatásokkal is egybekapcsolják. Ilyen szellemben terveznek utat Steyrbe, a német BMW autógyár egyik ottani üzemébe. A kapcsolatok erősödését mutatja, hogy a MTESZ megyei szervezete a közelmúltban szoros együttműködésre lépett az Osztrák Mérnöki Kamara egyik területi szakmai tagozatával, amely Balatonfüreden tartotta országos értekezletét. Az osztrák szervezet vezetője akkor is hangsúlyozta, hogy tapasztalatok átadásával, szakmai programok rendezésével kívánják segíteni a magyar műszakiak tudományos, egyesületi munkáját. NAPLÓ - 1991. március 1., péntek -3