Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-10 / 34. szám
1994 január 10., csütörtök KOTYOGÓ Régi szép idők Meg kell tanulnunk gyerekek, hogy a szép idők azok mindig a régi idők Voltak, azok a régi szép idők... Persze, amikor még fiatalok voltunk. Azok voltak ám a szép idők. És nemcsak mi voltunk fiatalok, hanem az a ma már matuzsálem korú színésznő is, aki annak idején mindig szerelmes volt egy fiatalemberbe. Istenem, és mi mind szerelmesek voltunk beléje. Esett ki a szemünk, amikor a filmben a fiú nyakába borult. Ma meg, tessék megnézni, mi lett belőle. Akkor éppen véget ért a csúnya háború, nemigen volt mit enni, a zoknim lyukas volt, üldözték az ellenséget, az ember sohasem tudta, hogy nem ő-e az ellenség, féltünk, féldegéltünk, de azok voltak ám a szép idők. Akkor voltak azok a hideg telek meg aszályos nyarak, még az Isten is minket vert, nemcsak a belbiztonságiak, abban a kutya hidegben még sírni sem mert az ember, mert ráfagyott a képére a könnye, abban a kutya hidegben. Azok voltak ám a szép idők. Meg Kádár alatt is, ugye... mégiscsak más volt a Kádár alatt. De persze Ferenc Jóska alatt még jobb volt. Azok voltak ám a szép idők, Ferenc Jóska alatt. Akkor volt minden, ami meg nem volt, az eszünkbe sem jutott. Persze Mária Terézia alatt sem volt rossz. Ugyan, valóban jó volt Mária Terézia alatt. De sokkalta jobb volt Mátyás király alatt. Na akkor voltak a szép idők, amikor vertük a törököt, ha visszajött, kivertük, mert ugye akkor volt az az erős fekete sereg. No az volt a hadsereg, nem úgy, mint most, amikor a seregben feketéznek a benzinnel meg a fűtőolajjal. De nem is volt akkor korrupció meg bűnözés, akkor, kérem, a háború volt, ölni kellett az ellenséget, de nem is volt annyi gyilkosság, mint manapság. Azok voltak a szép idők. Meg jó volt Géza idejében is. Nagyon jó idők voltak azok. Persze voltak akkor is olyanok, akik visszasiratták az etelközi állapotokat. Hogy minek kellett nekünk onnan eljönni, akkor sokkal jobb volt. De hát akkor is a szélsőséges jobboldal azt mondta: Nyomás előre, nekünk gyönyörű szép Magyarországra van szükségünk, menjünk oda, mert ott jobb lesz, lesz virágzás, prosperitás, piacgazdálkodás meg minden. Pedig akkor jobb volt. A széna ára stabil volt, a sátorbérlet minimális, a kaja meg ott bégetett meg bőgött a lábunk előtt. De a legeslegszebb idők tetszik tudni, mikor voltak? A Neander-völgyében, akkor, amikor mindenki ős volt. Akkor nem volt infláció, nem volt létminimum, mert az egybeesett a létmaximummal. Amit megvadásztál magadnak, az a tied volt, azután adót nem kellett fizetni. Nem voltak gyilkosságok, ha agyonütöttél valakit, hát agyon volt ütve. Nem volt nemi erőszak, mert mindenki azt csinálta. Nem volt se cenzúra, se sajtószabadság, se sajtó. Azok voltak ám az igazi régi szép idők. Ennél már csak az ősrobbanás volt szebb idő. Mert akkor még nem is voltunk a világon, de a világ se volt. Az volt a legszebb idő! Kvázi Sinkó Zoltán Magyar-japán nyelvrokonság? Megkérdőjelezi a magyar nyelv finnugor rokonságát egy japán nyelvész: azt állítja, hogy a sárga, a kép, az öv, a víz, a tenger szavainkról és még jó néhányról bizonyítható a török, mongol eredet és a kapcsolat az okinai, illetve a japán nyelvvel, csak épp ezt a tényt a finnugor dogma hívei nem szívesen veszik tudomásul. Macumoto Mokojo, aki öszszehasonlító nyelvészettel is foglakozik a japán hacsijodzsi egyetemen, a hetvenes években magyarországi ösztöndíjasként mongol összehasonlító nyelvészetet tanulmányozott. Az írásos és fonetikai, közös eredetre utaló megdönthetetlen bizonyítékok hiányában nem lehet persze határozottan állítani a magyar-japán nyelvi rokonságot, mint az indoeurópai nyelvek szanszkrit eredetét, de e bizonytalanság igaz a finnugor kapcsolatra is - hangsúlyozza. - A tenger szó a mongolban is tenger, csak épp égboltot, Istent jelent, vagyis japánul tennot. Nem tudni persze - teszi hozzá - melyik nyelvbe, honnan kerültek jövevényszóként a hasonló szavak, de a példák szerinte mindenképpen igazolják: Ázsia keleti részén tartózkodtak valamikor a magyarok. A sárga szóval közel azonos hangzású a japán sira, ami fehéret jelent - a régi és az új mongolban sira -, és mindkét színt az ősök a nyersselyem leírására használhatták. Eleinknek az évszakok megjelölésére feltehetően csak két szavuk volt, valószínűleg azonos szóval fejezték ki a tavaszt és a nyarat. Japán nacu (nyár) és a haru (tavasz) rokonítható az ősi mongol nirai szóval és a mi nyár-tavasz szavunk együttesével. Akit ez nem győz meg, az gondolkodjék el a kép szavunkon, ami a mongol hebbel (forma, kép) rokonítható. A magyar törzsek keletről való indulását bizonyítja a kincs (kínaiul a kin aranyat jelent) szavunk, vagy az üldözni kifejezés (ami mongolul urdeh, japánul pedig ou). Macumoto professzor különben Finnországban is tanulmányozta a nyelvi kapcsolatokat, és feltűnt neki az, hogy a finnek mekkora értetlenséggel kísérik a magyar nyelvészek finnugor búvárkodását, helyesebben ez irányú érdeklődésük szinte kizárólagos voltát. A finnek figyelme is a keleti nyelvek, a török kapcsolat kutatása felé fordul, Magyarországon viszont hiányzik ez a fajta kitekintés - hangsúlyozza. Marton János TÜKÖR Finnországi tapasztalatok veszprémi szemmel Szertartás és üzlet Kié a hatalom? -ez volt az a kérdés, amely leginkább foglalkoztatta a Dróssy László polgármester vezette küldöttséget, amikor a közelmúltban Veszprém finnországi testvérvárosában, Rovaniemiben tett ötnapos kirándulást. Nos, a kérdésre mindvégig nem találták meg a választ, emellett azonban a polgármester és dr. Magyarády Péter, a gazdasági bizottság elnöke, László Veronika, a polgármesteri hivatal nemzetközi referense és Sándor György önkormányzati képviselő Veszprém város küldöttségének tagjaként nagyon jól érezte magát. Finnországi tapasztalataikról szívesen meséltek a Finn-Magyar Baráti Társaság minapi összejövetelén. - Mi a testvérvárossal igazából most ismerkedtünk meg, azaz önkormányzataink csak most vették fel a kapcsolatot - mondta a polgármester. Elmondta, hogy számára az emberek első látásra nagyon zárkózottnak tűntek, de - mint később kiderült - valójában barátságosak, csak fel kell oldódniuk. - A helyi közigazgatás szövevényeit hasztalan kutattuk, viszont az üzleti élet számos szereplőjével ismerkedhettünk meg. Magyarország tiszteletbeli konzulja révén - aki éppen Rovaniemiben él - számos üzleti találkozót bonyolítottunk le, és ezeknek köszönhetően remélhetőleg a közeljövőben a Komfort Rt. és a Nitrokémia is finn kapcsolatokra tehet szert. Már a májusi Gizella-napokra is várunk egy küldöttséget, azonkívül játszadozunk a gondolattal, hogy az expo idején lehozhatnánk Veszprémbe a finn kiállítási anyag egy részét. És ha még a Lappset fajáték-referenciapark is megépülhetne nálunk...! Nos, azt hiszem, mindez csak sok pénz kérdése - mondta Dióssy László, akinek nagyon tetszett Finnország, mert ott rengeteg hely van. László Veronika szerint -aki korábban az idegenforgalomban dolgozott - Magyarország a finneket, az ezer tó országának népét csak ínyencségekkel, különlegességekkel vonzhatja. " Önképző művészeti táborokba, szüretre, disznótorra talán szívesen kirándulnának hozzánk — mondta Veronika, aki ugyanakkor dicsérte az ottani fogadtatást, és érdekességként a rénszarvasfarmon tett látogatásukat említette. Itt szertartáson vettek részt, játékból még a nyakukat is elvágták, és aki kibírta a tortúrát, rénszarvastejet ihatott, amely a népi hiedelem szerint erőt ad, és szerencsét a szerelemben. Amikor a munkanélküliségről, nemzeti jövedelemről beszélgettünk házigazdáinkkal, rájöttem, hogy mi idehaza talán túl szigorúak vagyunk a kormányhoz - mondta dr. Magyarády Péter. Sándor György szerint Finnországban valóban érzékelhető a 20 százalékos nyomasztó munkanélküliség. A természetet csodálatosnak találta, éppúgy mint az Arctic Museumot vagy a Mikulásfalut. A gyönyörű, de messzi Finnországot márciusban a testvérvárosok találkozója idején újabb veszprémi önkormányzati küldöttség látogatja meg. A Finn-Magyar Baráti Társaság néhány tagja pedig az ottani testvértársaság fennállásának 20 éves évfordulóját is megünnepli. G. Pintér Edit A többiek már csak ismételtek a szertartáson Vesszen a feje... A polgármester elsőként „élvezte” a tortúrát Nem tudni, álmodtam-e, vagy mégsem: alvás előtt kifut velem, két órán át vágtat Keleti-Felsővárosból a manhattani fokhoz, az újyorki kikötő vitorlásaiig a csak centesekkel használható társasgépkocsi. Ámul rám. Én meg. A kikötőben megmászom az 1911-ben épült négyárbocos Pekinget. Gut és bály, Misád. Jesz, ez jó kis bor volt. A Nyolcvankettedik Magyar református tanácstermében Kossuth, Petőfi s más nagyok óvják amerikai-magyar, magyar-amerikai, amerikai-amerikainak nem állítható, legfönnebb még magyar-magyar álmom. A lelkészt, ki e magyar istenházat állította, pár éve temették. No, jó éjt! Ennél jobbat. Édes Lelkem! (Harmadjára) A Szabadság-sziget a fáklyás Szabadságné-szoborral, s a hajón, mögöttem, a csudaszép égigérő-házas, indiánlátta Manna-Hatta, hol bölényből nem élt annyi, ahány égigérő ház nőtt a lábuk nyomába. Miközben a hullám az Atlantié, a sirály a világtengeré, a hínár az óceánparté, s a szag, való, az újamszterdami Fölső-öböl már a sós világtengerre viszen. Ragad is magával fellegkarcoló-magas, hídszaggató hajókat az Északi-folyóról, Hudsonból jövet Kolumbusz óhazája iránt. A Szabadság-sziget? Sziget. Melyre makói Pulitzer József hírlapi közreműködésével raktak szobrot. Mellette a Hontalan-sziget, a Bevándorló-sziget, Könnyek-szabadítója, veszteglője sokmilliónak. Arra, a Város, túl a vizen, Bugyi-Buldingjaival, Lármaházával, Fátlan Fasorai mentén a kőbe ültetett márvány, műkő, üveg kockaházaival. Szóval: Az Atlantiszon túl, Indiánország helyére rakott Boldogország, a Marikából lett, égre húzott szabadságmondatokkal kerített Nevijork. Harangkongatásnyira: az Államtanácssziget. Ha jól látom, akár a Szajna, a Tiberis vagy a Körös partján, itt is: boglárfa platánja. A lábamnál: borostyán. Az indián Minissais partjáról lesem a megskalpolt bennszülöttekből rakott, felhőbe szaladó testhalmi toronyházakat. S a szigeten akkora csillagos lobogó, s az új-jersey-i túlparton sorban száz tucat zászló, hogy a magyari álliberális liheghet: ez nagyszerű, ebben semmi magyarkodás nincsen! Aki ha otthon (szóval: nálunk) egyetlen háromszínű papírzászlócskát fölfedez, kiköp: micsoda soviniszta banda! Jesz, szőr, all right. Jól fog az atlanti huzatban a bizánci berzekém, állja a sarat indonéziai sarum, egy hétig hordhatom párizsi ingem. A veszteglőhelyenhonnan még hazazavarhatták a nekik nem tetszőket „... Mert a gőz-gáz, s villanygépek / Fél kezet nem szelnek el...” — Bevándorlási Múzeum, hova a Miss New Yorkkal hajózom át. Jesz, a Marikával a Marikának A Marikához. All right, azaz rá se rántsz bele. Az Amerikai Családi Album, mint számítógép, Sarusiról, Kurtuczról nem tud, Kissről igen! Richard Kiss Hungaryból, Sophia Kiss az U. S-ból, majd Judy Kissane, England. A Népek Világ-Fáján: ni, a hunky! Az innen (az úr 1892. évétől Krisztus 1954. esztendejéig) szárazföldre bocsátott tizenkétmillióból Italy két és fél, Russia majdnem kétmillióval, harmadikként Hungary (egész 1905-től 1931-ig) százhatvanezerrel, Austria hétszázhetvenezerrel, ötödiknek Ausztria-Hungary(az első időkben) hatszázötvenezerrel részesedett. A 19. hely jut Romániának nyolcvanezer, az első húsz utáni 3. dobogó a (Fúj!) Trianon után létrejött Czechoslovakiának negyvennyolcezer, a 26., már-már sereghajtó Yugoslavia huszonötezer fővel, s a legutolsóként, 28. gyanánt emlegetett Switzerlandnak 1103 bevándorlóját jegyezték a szigeti nagy könyvbe. Jesz, Bush az óráját nézte, amikor Antall József hosszan fejtegette neki a Fehér Házban, milyen sokat köszönhet Amerika a magyaroknak. A tolmácsa, aki angliai volt, nem tudta, hogy az amerikaiakkal (A Marika-iakkal) másképpen kell beszélni! Mi is, nekik: hazánk széttépését. Hiába, tesz. A műtárs füzet fényképén: a magyarországi Szűcs család, mint family cirka 1907- ből -emberkézben borosüveg, asszonyéban gyermek. Hogyne, amerikai jövendő. Hát, a hunkyk. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe 4. rész NAPLÓ-7