Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-14 / 37. szám
8 -NAPLÓ PRO NATURA 1994. február 14., hétfő Változatos az élet a Bakony téli vizeiben A tél beálltával együttjáró fokozatos lehűléssel párhuzamosan nemcsak a szárazföldi ízeltlábúak, hanem a váltakozó hőmérsékletű vízi szervezetek is szemmel láthatóan megfogyatkoznak. A fajfenntartást elősegítő alkalmazkodóképességüknek megfelelően az évmilliók során kialakult formában vészelik át a kedvezőtlen évszakot. A víznek a fajra jellemző hőfokra süllyedése alatt számos állat élettevékenysége csökken, táplálkozása megszűnik, majd megdermedve az átmeneti élettelenség (kriptobiózis) állapotába kerül. Sok kifejlett vízi rovar vagy a kétéltű rovarok (pl. szitakötők, árvaszúnyogok) lárvaalakja az iszapban tölti a telet. Vannak rovarok, pl. az ugyancsak kétéltű csípőszúnyogok egy része, melyek túlélését a nyáron vagy ősszel lerakott peték biztosítják. Ismerünk olyan állatokat, pl. az örvényférgek, a kerekesférgek és a levéllábú rákok között, melyeknek külön téli vagy tartós petéi is vannak. Mivel a víz hőmérséklete nem ingadozik olyan nagy mértékben, mint a levegőé, kevésbé befolyásolja az állatok élettevékenységét. Nem is szólva arról, hogy a víz még a jég alatt is valamivel 0 C-fok fölött marad. Ilyenkor természetesen hiányzik a nyáron megszokott nagy nyüzsgés, de a víz télen sem teljesen élettelen. Lehet bármilyen zord időjárás, már a 2-3 C-fokos vízben is változatos élet zajlik. A rovarok közül különösen a vízi poloskák (pl. vízi skorpió, búvárpoloskák, botpoloska), mindenekelőtt a Bakonyban is mindenfelé előforduló hátonúszó vagy hanyattúszó poloskák találhatók meg a jég alatt is. Velük együtt sok vízi bogár marad többé-kevésbé aktív, a legfeltűnőbb közülük a nagy testű közönséges óriáscsibor, valamint a szegélyes csíkbogár. Élettevékenységük a hideg vízben természetesen erősen lecsökken, mozgásuk is szokatlanul lassú. Nagyon sok rovar (kérész, álkérész, tegzes, vízifátyolka, csibor, csíkbogár) lárváján kívül számos vízicsiga sem szünteti be télen az élettevékenységét. Főleg forrásokban vagy azok kifolyásaiban a közönséges víziászka és a közönséges bolharák gyűjthető a téli hónapokban is. A víz lebegő életközösségét, az úgynevezett planktont alkotó szervezetek jellegzetes tagjai, az ágascsápú rákok (vízibolhák) néhány faja sem hiányzik a Bakony téli vizeiből. Akad közöttük olyan is, mely évszakos testalakváltozásáról ismert. A plankton vízibolha egyik formájának, a változófejű vízibolhának tavasztól őszig csúcsos fejű, a téli időszakban pedig kerek fejű alakja fejlődik. A gerinces kétéltűek egy része szintén a vízben, az iszapban tölti a telet. Ezek a téli vizekben csak ritkán mozognak. A halak körében viszont elég általános a téli aktivitás. Közismerten nem hiányoznak a téli vizekből egyes ragadozó halak, pl. a süllő vagy még inkább a csuka, az egyik legfalánkabb vízi ragadozó, mely az edzettebb horgászok örömére még a jég alatt is táplálkozik, így a sportág szerelmesei a jégen vágott léken keresztül kishalcsalétekkel eredményesen „vadászhatnak” az ízletes húsú halra. Dr. Tóth S. A szerző felvételei Hátonúszó poloska A Fekete-séd télen Csuka Bagolybabonák Ha az alkony az erdőn ér bennünket, borzongató élményben lehet részünk. Ugyanis nemcsak az erdei szalonka nászának ideje a tavaszelő, hanem a fülesbaglyoké is. Főként szürkület után jelzik létüket, elsősorban a hangjukkal. Amint a sötétség leereszkedik a fák közé és a telehold fénye sejtelmesen megcsillantja a cserjék levélcsúcsán a harmatot, idegborzongató kacaj tépi a dobhártyánkat néhány másodpercig. Aztán mintha elszabadulna a pokol, egyszerre öt-hat irányból is lüktet felénk a szörnyű hang. Mintha klasszikus horrorfilmek sötét várpincéiben rohangáló szellemek, vagy a középkor kotyvasztó boszorkányai cimborálnának éppen az ördöggel a fülünk hallatára. Így aztán nem csoda, hogy kialakultak a szellemhistóriák meg a tündérmesék! Evezzünk szomorkásabb vizekre is! Nagypapa haldoklik a faluszéli parasztház tisztaszobájában. Családja a petróleumlámpa fényénél virraszt mellette. A fényre sok-sok lepke meg éji bogár odagyűlik. A pechesebbje „nagyot koppan, azután elhallgat”. A szerencsésebbek meg ott köröznek az ablak környékén. Hangtalanul odalibben egy kuvik, talán épp a templomtoronyból. Összekapkod egy-két vigyázatlan rovart, s a hallatlan bőség láttán hujjogat egy kicsit örömében. A nagyapó pedig reggelre távozott az örök vadászmezőkre. „A halálmadár előre tudta” - mondják a virrasztók. Vigh Tamás Kaleidoszkóp Csökken a dohányzók száma. Az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézetének felmérése szerint Amerikában tavaly először haladta meg a dohányzásról leszokottak száma a még dohányzók részarányát - legalábbis az amerikai férfiak körében. Növénytani világatlasz készül. A Magyar Természettudományi Múzeum növénytárának munkatársai több gyűjtő és dokumentáló célú expedíciót vezettek a közelmúltban. Az új adatok birtokában egy átfogó érvényű botanikai atlaszt fognak elkészíteni a magyar szakemberek. Esettanulmány a Dunai Finomítóról. A TUFTS Egyetem (USA, Medford) környezetvédelmi központja tanulmányt készített a DF környezetvédelmi tevékenységéről, amelynek címe Egy állami tulajdonú ipar esettanulmánya: a Dunai Finomító. A vizsgálat céljaként az szerepelt, hogy miként befolyásolja a privatizáció a társaságok környezetvédelmi programjait. Hasznosíthatók ugyan, de... Gazdátlan gépkocsironcsok Miért nem hasznosítható nálunk az egyébként mindenütt a világon hasznosítható hulladék? A válasz: mert nincs rá piac. A túl egyszerűnek tűnő kijelentés roppant bonyolult hátteret rejteget. Legalábbis ez derül ki Jáhni Istvánnak, a veszprémi Városgazdálkodási Rt. ügyvezető igazgatójának véleményéből. - A dózsavárosi telephelyünkön legalább hatvan gépkocsironcs vár arra, hogy valaki elvigye őket. A gazdája, vagy aki hasznosítani szeretné. Nem tudom, mit kezdünk vele. Mi elszállítottuk a közterületről, s a nyakunkon maradt. Ingyen is odaadnánk, csak már vigye valaki. - Miért nem kell senkinek sem? - Mert drágább elvontatni vagy elszállítani, mint amennyit kapnánk érte. A mi fuvarköltségeink csak akkor térülhetnének meg, ha eljönne a kocsi gazdája, és kiváltaná. Ezervalahányszáz forintba kerülne neki. - Bizonyára értékesíthető lenne ócskavasként? - Akként sem adhatjuk el, mert az újabb fuvarköltséggel jár, ami nem jön be a vételi áron. - Miért nincs megszervezve a szelektív hulladékgyűjtés? - Bármikor megszervezhetnénk, de nem tudnánk mit kezdeni a begyűjtött hulladékkal. Nincs rá vevő. Hova vigyem az üveget vagy a papírt? Egyszer jelentkezett nálam egy vállalkozó, aki azt mondta, ha külön lerakom az üveget, akkor elviszi. Ha kell, még szét is válogathatjuk, sőt, ingyen oda is adhatjuk, csak vigye már - válaszoltam neki. Annyival kevesebb szemét lesz a lerakón. Azóta sem láttam. - Hulladékpapír begyűjtésére azonban már tettek kísérletet. - Igen. Szétválogattuk a fekete-fehér újságokat a színesektől. Vásároltunk műanyag konténereket, s elhelyeztük az iskolákban. Sikeres volt a gyűjtés is. Összekötegeltük, raklapokra raktuk, s ezt már el is vitték. Csak éppen nem fizettek érte. - A hasznosítható hulladék szelektálása mindenütt a világon jó üzlet. Hogyhogy nálunk nem az? - Jóléti társadalmakban ugyanis a hasznosítható hulladékok szállítási és feldolgozási költségeit az fizeti meg, aki a hulladékot termeli, akitől azt elviszik, nem pedig az, aki elviszi. - Ebből arra következtethetek, hogy például az üveggyárnak jobban kifizetődik a törmeléküveg importja, mint a hulladék felvásárlása ? - Nem hiszem. Véleményem szerint alapanyagokból fizetődik ki jobban a gyártás. Használják a hulladékot is, ha hozzájutnak a környéken. Meggyőződésem, ha Veszprémből bármelyik magyarországi üveggyárba kellene szállítani a törmeléket, a szállítási költségek meghaladnák az alapanyag beszerzési árát. - Nyugaton mégis kifizetődik... - Az árkülönbséget Nyugaton az fizeti meg, akinél a hulladék keletkezik. Vannak olyan frakciók, amelyekért a hulladékot gyártó cégnek fizetnie kell, hogy egyáltalán elvigyék tőle vagy lerakhassa valahová. - Az újságpapírt átveszik a MÉH-ben? - Igen, de nem fizetődik ki a begyűjtése és szállítása, olyan keveset adnak érte... - Akkor tehát dobjuk a papírt a konténerbe a többi hulladékkal? Rendes helyen ez azért csak pazarlásnak minősül... - Bizony. Mindenhol az. Óriási mennyiségű újra felhsználható anyag vész kárba. Ennek a munkának a megszervezésére olyan tőkeerős cégekre lenne szükség, melyeknek nem a gyors meggazdagodás a célja, s olyan hátterük van, hogy egy bizonyos átmeneti időszakot is átvészelhetnek. A fővárosi önkormányzat hirdetés útján keres vállalkozót, aki szakszerűen elszállítaná a város különböző helyein „ott felejtett” legalább 5000 járművet. Ehhez a munkához olyan céget keres, amely tökéletesen felszerelt, megfelelő számú vontatóval, emelővel, érvényes forgalmi engedéllyel, zöldkártyával, telephellyel, a megsemmisítés biztosítását igazoló iratokkal, hatósági engedélyek sokaságával, kommunikációs eszközökkel, mobil telefonnal (URH, CB) rendelkezik. Továbbá igazolja, hogy a járműveket tárolni vagy szabályszerűen megsemmisíteni képes. A nyilvántartásukra számítógépes rendszert működtet. Ezen kívül járműkategóriákra lebontott árajánlatot is kér az önkormányzat, és a vállalkozó által már aláírt szerződéseket is igényli. Az a gyanúnk, hogy a szertehagyott lerobbant roncsok száma ezek után csak szaporodni fog. A fővárosban és nálunk is. -gg Fotó: Andrányi András