Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

8 -NAPLÓ P­ ontosan egy hete hét­főn reggel keltünk útra Andrányi And­rás kollégámmal. Zirc felé haladva ritkulni kezdett a köd, s mire a bakonybéli er­dészethez értünk, már nyo­ma sem látszott a helyen­ként tejfölszerű sűrűség­nek. Korábbi, faluszéli iro­dájából ugyanis ide köl­tözött át a tájvédelmi körzet kétszemélyes vezérkara: Primász József körzetve­zető és Vers József termé­szetvédelmi őr. Bő egy éve beszélgettünk utoljára, közvetlenül a sajátos ter­mészetvédelmi egység ki­alakítása után. A védetté nyilvánítás alapve­tő célja úgy fogalmazódott meg, hogy a nagyrészt bükkállomá­­nyokkal borított és meredek szurdokvölgyekkel szabdalt jel­legzetes táj jogi védelme bizto­sítva legyen, ahol érvényt lehet szerezni a természetvédelmi tör­vény és a kezelési irányelvek előírásainak. Megszületett tehát egy közel 9 ezer hektáros tájvédelmi kör­zet a Magas-Bakonyban, ame­lyet északról - Huszárokelő­­pusztától kiindulva - Bakony­­koppány községhatára, a Ko­pasz-hegy északi lejtője, Fenyőfő térségében pedig a sík­vidéki homoki erdeifenyvesek határolják. Keletről a Kakas­hegy, Dancs-árok, Kisszépal­­ma-puszta és a Kissom-hegy, délről a Som-hegy tömbjét meg­kerülve a Szömörke-völgy és a Gella-patak völgye a körzetha­tár. Nyugatról a Somberek-séd és Hubert-lak határolja a tájvé­delmi körzetet. A kijelölt régió­ban központi helyet foglal el a Gerence-patak völgye, amely egyben a területre irányuló és azon áthaladó turistaforgalom útvonala is. Ökológiai sugallat Primusz József ismertette a tájvédelmi körzet fokozottan védett területeit is.­­ Elsődlegesen a növénytani (botanikai) és állattani (zoológi­ai) értékekkel bíró területeket, illetve élőhelyeket soroljuk eb­be a kategóriába. Természetesen a tájegységre jellemző erdőtár­sulások is e kategóriába tartoz­nak, az Erdészeti Tudományos Intézet (Erti) által génrezerváci­ós feladatra kijelölt térségekkel együtt. Név szerint a fokozottan védett területek a következők: Som-hegy (a nevezetes Plötz-ol­­dallal), Odvas-kő a Szarvad­­árokkal, Kopasz-hegy, Vörös János-séd völgye, Szömörke­­völgy, valamint a Tisztavíz­­völgy. Elkészítettük javaslatun­kat arra vonatkozóan is, hogy mely területek legyenek részei a hazai erdőrezervátumok rend­szerének. Beszélgetésünk az eltelt idő­szakban elvégzett vagy megkez­dett munkálatok összegzésével folytatódott.­­ Elkezdtük a Boroszlán Tanösvény kialakítását, amely a tájvédelmi körzet fogadóállo­ ■^^■^■^■1 v. r­u . --^ A körzethatár jelképei A szakkiállítás majdani épülete PRO NATURA Tanösvény és szakmúzeum Ahol holló jár a levegőben Látogatás a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzetben másából indul ki. (A volt VÁÉV-üidülőről és a mellette lé­vő autóparkolóról van szó. A szerző.) Az ösvény nem a koráb­ban megszokott nyomvonalon tart az Odvas-kőhöz, hanem va­lamivel fölötte, a hegygerincen. Alkalmas ponton pihenőhelyet alakítunk ki, ahol a legfontosabb erdei életközösségek jellemző fajait mutatjuk be a kirándulók­nak. Szándékunk szerint tehát némi ökológiai sugallattal. A táblák már elkészültek. Igényes és szép munkát végzett Kott­a úr, a Zircen élő címfestő. Mégis van aggodalmunk, mert a felvezető lépcső néhány deszkáját máris eltulajdonították... Egy kiállítás tervei - Körzetvezető úr! Hol tart a tervbe vett erdészeti múzeum és kiállítás ügye? - A Közép-dunántúli Termé­szetvédelmi Igazgatóság - aho­vá mi is tartozunk - vezetője, dr. Sonnevend Imre felvállalta, hogy az erdőfelügyelőséggel és az Országos Erdészeti Egyesü­lettel közösen itt, Bakonybél­­ben, egy erdészeti-természeti bemutatóhelyet létesít. Az épü­letvásárlás megtörtént. Egy műemlék jellegű magtárról van szó, amelyhez ikerlakás és pince punk valakitől, a megadott cím­re elmegyünk, s a részleteket megbeszéljük. A bakonyszent­­lászlói, a farkasgyepűi és a helyi erdészettől, valamint a közsé­günkben élő Réz Pista bácsitól már kaptunk igen értékes anya­gokat. Ugodról Csombó György ajánlotta fel a kőtetgyűjte­ményét. Primusz József (balról) és Vers József (jobbról) az erdei élőhelyeket bemutató táblánál csatlakozik. A tető felújítása már meg is kezdődött. Terveink szerint a tetőtérben olcsó szál­láshelyeket alakítunk ki. Ehhez az idegenforgalmi alaptól már kaptunk 500 ezer forint támoga­tást. Három szobáról van szó, de a hálózsákkal érkező turisták­nak is lesz majd ebben az épület­ben hely. - Mikortól kaphatnak bebo­csátást a turisták? - Ha minden a tervek szerint halad, 1995-től. Hadd mondom el, hogy két helyiség szerepel majd irodaként, amelyből az egyik inkább vendégszoba lesz­­ szakemberek számára. Maga a múzeumi kiállítás még később lesz megtekinthető. Addig is fo­lyamatosan végezzük az anyag­­gyűjtést, amelyhez kérjük az er­dészek, vadászok és természet­­barátok szíves segítségét. Régi erdei használati tárgyakat, esz­közöket, iratokat, fotókat, térké­peket várunk, amit lehet, akár másolatban is. Ha jelzést ka­ Egyetemisták a terepen A tájvédelmi körzet központ­ja tehát folyamatosan formáló­dik. A régió természeti értékei­ről is mind több adat van már a két bakonybéli szakember birto­kában. Hasznos segítséget jelen­tenek a hajdani tudós tanár, Rédl Rezső dolgozatai, valamint A Bakony természeti képe című kutatóprogram három évtizede alatt feltárt adatok. Legújabban a múlt nyáron a soproni Erdé­szeti és Faipari Egyetem nö­vénytani tanszékéről jártak hall­gatók - Bartha Dénes kandidá­tus vezetésével - a tájvédelmi körzetben. - Milyen eredményekkel járt a soproniak felmérése? - kérde­zem Vers József területkezelő mérnöktől - Csupán kiragadva néhá­nyat: a Szömörke-völgyben végzett vizsgálatok több értékes növényfaj meglétét igazolták. Megemlíthetem a havasi ribisz­két. A mintegy 15-20 tő mind­egyike jó kondícióban van, az egyik bokor a legnagyobb a Ba­konyban ismertek közül. Nagy egyedszámban fordul elő a far­kasölő sisakvirág, az erdei hold­viola. Szórványosan a turbánli­liom és a széles levelű nőszőfű. Az Oltár-kő szikláin helyenként bevonatot alkot a mohos csitri. A szurdokra jellemző fajok kö­zül kiemelném a havasi turbo­­lyát, békabogyót, fodros gó­lyaorrot. Érdekességnek számít, hogy a leghosszabb levelű (43 cm) gímpáfrányt a Fehérkő­­árokban találták meg. A Szekré­­nyeskőrárokban pedig a vese­páfrány állománya jelentős. A védett fásszárúak közül­­ a már említett havasi ribiszkén kívül - helyenként előfordul a tájvédel­mi körzetben a farkasboroszlán, gyakrabban­­ a bükkösök alján­­ pedig a babérboroszlán. A Nagynehéz-árok térségében a Stipa bromoides nevű árvalány­­hajnak van kisebb termőhelye, amely egyben az egyetlen hazai előfordulása e növényfajnak. Gazdag állatvilág - A botanikai terepmunka óhatatlanul együtt járt állattani megfigyelésekkel. - Igen. Megerősítették a ha­vasi cincér jelenlétét, mellette szarvasbogarat, gyászcincért és orrszarvúbogarat is megfigyel­tek az egyetemisták. A gerince­sek közé tartozó madarak közül kis légykapó, feketeharkály, kék galamb jelenlétét bizonyították a fiatal kutatók. Tudunk darázs­ölyvről és hollóról is. - Lehet-e úgy fogalmazni - fordultam ismét a körzetvezető mérnökhöz -, hogy meglehető­sen sok adminisztratív teendő­jük akad? - Sajnos igen. Úgy érzem, néhány évnek még el kell telnie, hogy a mostani terhek csökken­jenek. Különösen sok feladatot ró ránk a kárpótlások ügye. Meg kell győzni az embereket az át­meneti törvény vonatkozó cik­kelyeiről. Nem egy esetben el kell mondanunk: a természetvé­delem nem kíván lehetetlent a gazdálkodóktól. A bakonybéli erdők felett megjelent a nap, még több indo­ka volt tehát annak, hogy a tere­pen folytassuk a szemlélődést. Az apátsági arborétum szintén a tájvédelmi körzet részét képe­zi. Sok famatuzsálem vár itt megújításra, el kell tüntetni a hónyomás és a téli viharok okozta károkat is. Üregvéde­lemre ugyanúgy szükség van, mint a gyepterületek gondozá­sára, elsősorban rendszeres ka­szálására. Terepjáróval folyta­ttuk utunkat egészen a Vörös Já­nos-séd völgyének bejáratáig. A Gerence partjához közel napra­forgóval feltöltött etető várja a madarakat. Szén- és barátcine­gék a leggyakoribb vendégek - említette meg Vers József, de akad fenyvescinege is. A pihenőerdő esőbeál­lói, szeméttartói, asztalai, padjai alapos felújításra szorulnának. - Megoldást feltétlenül kell találni, de pillanatnyilag sem az erdé­szetnek, sem pedig nekünk nincs rá anyagi fedezetünk - tájékoztatott Primász Jó­zsef. A derűs időben meg­szólaltak a cinegék, s feb­ruár 21-én a tavaszt idéz­ték, így búcsúzott tőlünk a Bakony szíve, a zárt erdő­rengetegéről híres-neveze­tes tájvédelmi körzet. Báli József Fotó: Andrányi András Juh­armatuzsálem (középen) az apátsági arborétumban 1994. február 28., hétfő

Next