Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

1994. február 17., csütörtök KOTYOGÓ Pártom programja Úgy hiszem, közismert áhítatos szerénységem, szavahihe­tőségem és undorom a felelőtlen ígérgetésektől. Továbbá még közismertebb viszolygásom az olcsó demagógiától. A kampányban, melyben most már nyakig vagyunk, nem mulasztottam el megalakítani saját pártomat, önmagam tag­ságával, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy megala­kultam. A párt neve a Röhögő Országért Párt, röviden: ROP. Nos, van szerencsém ezennel ismertetni mélységesen reá­lis, tudományos precizitással kidolgozott programomat. Amennyiben átvehetem a demokratikus hatalmat a Parla­mentben, a következőket ígérhetem meg. Ha nem teljesítem, folyjon ki az ellenpárt szeme. Beszüntetem a magyar állampolgárok adóztatását, ezen­túl az állam fog adózni az állampolgároknak. A kereskedel­met gyökeresen restrukturálni fogjuk. A kereskedő köteles majd fizetni a vevőnek. Az árakat a vevő szabja meg. Ily mó­don minden bizonnyal letörjük az inflációt és a kereskedel­met. Inflációellenes közgazdasági intézkedésül az árak lefelé menő tendenciáját vezetjük be tangenciálisan és effektíven kvázi. Az ökonómiai rekonstrukciókat bagatellire kumulál­juk, hogy mindenki értse. A külügyminisztériumot a belügyminisztérium hatásköré­be utasítjuk, Belkülügyminisztérium néven, ily módon kíván­juk csökkenteni a kémimportot. A bankokat átveszi a rendőr­ség, így ha egy bankrabló behatol a bank épületébe, máris rendőrkézre került. Humanizálják az igazságszolgáltatást, a gyilkosok gyilkossági segélyben részesülnek. A visszaeső bű­nözők pedig a tetthelyen töltik le büntetésüket. A viszonzatlan szerelmet kötelező lesz viszonozni. Az egészségügyet gyökeresen átszervezzük. Az orvosok kötelessége lesz minden beteget levinni az alfába. Ha a beteg a bétába kíván lemenni, akár ott is maradhat. Mindenki számára biztosítjuk a lelkiismereti szabadságot. Mindenki azt tesz a lelkiismeretével, amit akar. Megtarthat­ja, elidegenítheti, kölcsön- vagy bérbe adhatja, letétbe he­lyezheti a lelkiismereti bankoknál, utána lelkiismereti kama­tot kap. A médiumokat, írottakat és elektronikusokat, hogy tökéle­tesen függetlenül működhessenek, beszüntetjük. Aki hírekre kíváncsi, forduljon a szomszédjához. A szomszédja pedig hozzá. A művészek melegházakban fejthetik ki tevékenységüket. Minden költő díjat kap, és minden prózaíró ösztöndíjat. Ame­lyik prózaírónak rossz az ösztöne és mellétr, inkubátorba te­hető, ahol levegőt, táplálékot és némi alkoholt fogyaszthat. A­­ színészeteS min­islszamára megalapítjuk a Sirám alapít­ványt. Ki minél hangosabban sír, annál több pénzt kap. Kü­lön díjazzuk azokat, akik havonta kétmilliót keresnek. Programomban még számos megvalósítandó és garantált ötlet szerepel, de a hely kevés kifejteni, milyen boldog lesz az ország, ha engem választ. Egyelőre ennyit volt szerencsém közölni a nagyérdemű választókkal. Mindenkit biztosíthatok, hogy az ország szeke­rét, ha ránk szavaznak, megfordítjuk. S ha kell, fel. Kvázi Sinkó Zoltán A bonviván unokája Sárdy Julika mindössze kétéves volt, amikor híres operettbonviván édesapja meghalt. Most huszonhét éves, Sárdy János pedig nyolcvanhét lenne, és ke­zében tarthatná alig egy hónapos unokáját, Lillát. A csinos, barna kismama gimnáziumi ismeretségből kö­tött házasságot Gábor Farkas­sal, négy éve. Bár külsejében nagyon hasonlít híres édesapjá­ra, soha nem készült színésznő­nek. Biológia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Igazá­ból a keleti küzdősportok érde­kelték, szép eredményeket ért el. A sötétbarna szemű és hajú Sárdy unoka kicsivel hamarabb született, mint várták. Január 5- én, éjféltől reggel fél kilencig tartó vajúdás után, a János Kór­házban, 51 centiméterrel és 2 ki­logramm 80 deka súllyal jött a világra. Az alacsony és vékony Julika mama tíz kilót hízott a ter­hesség alatt, de a szülés után ha­marosan visszanyerte „verseny­súlyát”. (MTI-Press) Gigantposzter TÜKÖR Rozika megsüketült Művek és nézők a filmszemle ürügyén Rozika vagy megvénült, vagy csak megsüketült, de hiába mondják neki, „gye­rünk a moziba be”. Nem megy, vagy csak nagyon ritkán, egyszer egy évben. Nem szereti már Rozika a mozit? Statisztikusok és médiaszakértők egyetérte­nek abban, hogy nem erről van szó. Szereti. Szereti vi­deón, szereti televíziós képernyőn, csak éppen nem megy be a moziba. Ám ebben sincs semmi külö­nös. Mert nemcsak Rozika nem megy be a moziba, hanem Ro­­sanne, Rosalynn és Rosemarie sem. A hazai mozik látogatott­­sági aránya alig marad el a kül­földiekétől, s már azt is kiszámí­tották, hogy ha a mozijegyek ára felmenne 4-500 forintra, a mo­zik abban az­ esetben is nyeresé­gesek lennének, ha csak annyian látogatnák őket, mint tavaly. A hazai mintegy 500 film­színház tavalyi látogatottsága 15 millió 238 ezer fő volt, közel négyszázezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ahhoz ké­pest, hogy négy esztendővel ez­előtt még 3600 mozi volt az or­szágban, s hogy az elmúlt évben is tucatszám zárták be a mozi­kat, ez a csökkenés elhanyagol­ható. Elgondolkodtatóbb a kép, ha a magyar filmek nézettségi statisztikáját vizsgáljuk. Az említett 15 millióból ugyanis mindössze 519 ezer 532 fizető néző volt kíváncsi az új magyar filmekre, ami 337 ezer­rel kevesebb az előző évinél. Te­­hát a külföldi filmek nézettsége lényegében nem változott, a ma­gyar filmeké újra mintegy 40 százalékkal csökkent. És még mindig nincs ok a pá­nikra. Noha a tavalyi filmter­més, néhány kivételtől eltekint­ve nem nyerte meg a közönség tetszését, a magyar filmek széle­sebb értelemben vett nézettsége nem változik. Csak az országos televíziós csatornákon 264 ma­gyar „mozielőadás” volt 1993- ban, s nem érdektelen ezek meg­oszlása sem. A legkevésbé a TV 1 érdeklődött a magyar film­művészet iránt. Ez a csatorna, melyet kormánykörökben hang­súlyozottan a nemzeti kultúra hordozójának szeretnének látni, egy év alatt 8 magyar filmet su­gárzott, s áprilistól júliusig, te­hát négy hónapon keresztül egy­általán nem mutatott be magyar filmet. Ennek lehetnek műsorpoliti­kai okai is, mert a TV2-n tavaly 55 alkalommal játszottak ma­gyar filmet, míg a „felpörgő­ben” lévő Duna Tv legalább másnaponta bemutatott egyet, összesen 201 -et. Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar film­gyártás 1905 óta összesen mint­egy másfél ezer filmet alkotott, ez a szám elképesztő és kissé ag­gasztó is. Meddig lehet ezt bírni ilyen tempóban? Mindamellett tény, hogy a Duna Tv nézettsé­gét javarészt a magyar filmek­nek köszönheti. Visszatérve a mozivászonra: 1993-ban gyakorlatilag egy ma­gyar film akadt az elkészült 19 közül, amelyre be lehetett vinni a közönséget. Koltai Róbert So­se halunk meg című filmjének 209 ezer nézője volt. Sok ez vagy kevés? A többihez képest sok, a Jurassic Park közel egy­millió nézőjéhez képest kevés. Arra vall, hogy egy közönség­igénnyel találkozó, s mint a kri­tikusok különdíja jelezte, szak­mailag sem alávaló film még a megsüketülőben lévő Rozikát is visszacsalogatja a moziba. To­vábbá arra, hogy a jövedelmező filmkészítés Magyarországon sem reménytelen vállalkozás. A film ugyanis közel 20 milliós jegybevételt hozott csak a hazai mozgóképüzemi forgalomban. Nyugodtan feltételezhető tehát, hogy mivel a Sose halunk meget több országban megvásárolták, s televíziós, videós bevételekre is számíthat, ez a film behozza a ráfordításokat, hosszú távon pe­dig bizonyára nyereséget hoz al­kotóinak. Nem mondható el ugyanez a hazai termés többi részéről. Be­­reményi Géza A turné című filmjét az év végéig 28 ezer 358- an nézték meg, az Anna filmjé­nek 12 ezer nézője volt. A Gyer­mekgyilkosságok, Szabó Ildikó filmje, mely Cannes-ban Fi­res­­ci-díjat kapott, Budapesten ta­valy megnyerte a filmszemle legjobb filmje kitüntető címet, s kapott a forgalmazásból 191 előadás-lehetőséget. Ezeken összesen 5148 fizető nézőt re­gisztráltak. Ez előadásonként 25-30 nézőnek felel meg, s ez Nyugat-Európában nem számí­tana olyan rossz eredménynek a mozikban... Valamennyi további magyar film tízezernél kevesebb néző­vel ment tavaly, s a negatív re­kordokat azért nem érdemes megemlíteni, mert a Budapest­film és a többi forgalmazók nem minden filmnek tudnak egyenlő esélyt adni. Csak kuriózumként említhető például, hogy volt 1993-ban olyan magyar film, mely kilenc előadást ért meg, s ezekre mindösszesen 48 néző volt kíváncsi. Másfelől a 25. jubileumi ma­gyar filmszemle hatalmas ér­deklődést váltott ki a sajtó, a szakma s a közönség részéről is. A bemutatott filmek között akadt olyan, amely elegendő né­zőt visz majd be a vetítőtermek­be ahhoz, hogy nyereséges le­gyen. Addig is elmondhatjuk: nem egy művészeti ág haldok­lik, csak a mozinézési szokások változnak, s a magyar filmmű­vészet gyengélkedik kissé. Re­mélhetően ez is ideiglenes ál­lapot. (Atlantic Press) A jó film jó üzlet is: a Sose halunk meg jegyárbevétele csak idehaza elérte a 20 millió forintot A katolikusoknál ír, olasz és magyar pap. Hogy a csudába ne: St. Stephen of Hungary Rectory, mint miniszter. Jesz, a lelkész amerikaiul: minister. Jesz, jesz! Otthon csak lesnek. A St. Stephen of Hungary nagytermében testszépítő hölgytoma, szanaszét a magyar csoportok. Jesz, a személyzet nem ért St. Stephen of Hungary nyelvén. Ötvenen jár­nak magyar iskolába. - Otthon börtönben volt a magyarsá­gáért, itt még a nyelvét sem tudja a gyerme­kének átadni. Domokos atya kitálal. - A szülők maguk siettetik, hogy gyer­mekeik minél hamarabb amerikaiakká vál­janak. A megélhetésért maguk is beillesz­kednek, a gyermekeiktől tanulnak meg an­golul. Amikor ők is megtanultak angolul, arra biztatják a fiaikat, most már beszéljünk magyarul! Addigra a gyermek elfelejti a nyelvét. Ro lesz.­­ A harmadik nemzedék, az unokáké, teljesen elangolosodik, nincs hagyomány­­őrzés, nyelvőrzés, mint az elszakított része­ken.­­ Az újjorki érsekségben nyolcvanötezer magyar, itt öt-hatszáz tag, de általában két­százan, nagy ünnepen meg ebédre kétszáz­ötvenen járnak templomba. Negyven éve Hit Szava Rádió. Tíz-tizenöt éve nyolcvan magyar katoli­kus templom volt Amerikában, harmincötre csökkent. Az idős papok kihaltak plébániá­jukról. Amikor kijöttek, öt-hat év alatt száz templomot építettek, de száz év alatt öt-hat papot ha adtak.­­ Egy kis batyuval érkeztek, a férfierőre szükség volt, létkérdés volt, hogy dolgozza­nak az emberek! Hogy álltak volna papnak.­­ A magyar Isteni Szeretet Leányai Bet­lehem városában, Pennsylvaniában a tízes­húszas években harmincan voltak. Leányt adtak az egyháznak, papot egyet sem. Atyám Mélykútról való ferences. A Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett provincia 1922-ben alakult Amerikában, ez a templom 1929-ben épült, s rendházuk a Nyolcvanharmadik utcában. Most­ meg­szűnt a magyar rend, s a házuknak csak egy része a mieinké.­­ A Szent István-templomot már 1934- ben át kellett adni, hatszázezer dollár volt az adósság, át kellett adni az amerikai ferences provinciának. Azóta ők vezetik. Építették a magyarok az íreknek, ola­szoknak. Ha már szombat, járjunk a végére: a zsi­nagógába! A Második fasoron a zsidó templom előtt megáll a bérkocsi, s színházi ruhába öltözött hölgyek, urak s gyermekek szállnak ki, hogy nagy elegánsan bevonulhassanak Je­­hova-házukba. Csak beóvakodik az ember! Nem vágnak ki, mint a mohamedánok, ha rájönnek, kifé­le vagy? A fejedre fölhelyezed a kicsiny fekete zsidó süveget. A nálad komolyabb férfiak nyakában földig lógó fekete csíkos fehér sál, Adonáj. Akárha magad is. Hogy beolvadj, látszatra mint. A Jehova-tisztelet alatt zsinat, izraeli s helyi lobogó, hátul a gyermekek fecsegnek, nevelőnők szólnak rájuk, halkabban! Ám­de, mosolyogva, nem mérgelődve kérik őket egy kis figyelemre. Az úrfi zsebre tett kézzel sétál előre. Gazdag emberek, mesz­­sziről lerí róluk, hogy lélekben is erősek, zsidók, a kántor angolul s héberül énekel, népe vele, gyermekeik olvassák a Szent­írást, erős, szabad, boldog nép, mely a meg­semmisülésből emelkedett föl, újjászületett Amerikában. Igen, mert angolul beszélő­ként, amerikaivá válva is megmaradhattak zsidónak! Ha a magyarság nem kötődne a nyelvhez - jó álliberális és bukott bolsi komáink mesterkedései ellenére tán még­ kötődik -, mi is majd kétmillióan járnánk a vasárnapi misére. O Jizrael. Szép közösség, megtart­ óv; szeret. Szerencsés nép, mely így hisz. Hitről mintát, megmaradásról példát nyújt, ma­­gyari testvér! Krisztus népe, Adonás. Hölgy rabbi szól. Ahogy elnézem közöttem a nőneműeket, látni való: kopott (nem bő, csak farmer-) ga­tyámból hamar kirázna e gyülekezet, s egy hét múltán újjászületve állíttatnék be ide, ál­lítanának maguk közé. tesz, az erősebbhez. Jehova­ tiszteletükben nem zavarja őket, hogy jegyzetelésemmel is elütök tőlük. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (10. rész) NAPLÓ-7

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék