Napló, 1994. február ( 50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-17 / 40. szám
1994. február 17., csütörtök KOTYOGÓ Pártom programja Úgy hiszem, közismert áhítatos szerénységem, szavahihetőségem és undorom a felelőtlen ígérgetésektől. Továbbá még közismertebb viszolygásom az olcsó demagógiától. A kampányban, melyben most már nyakig vagyunk, nem mulasztottam el megalakítani saját pártomat, önmagam tagságával, és ezennel ünnepélyesen bejelentem, hogy megalakultam. A párt neve a Röhögő Országért Párt, röviden: ROP. Nos, van szerencsém ezennel ismertetni mélységesen reális, tudományos precizitással kidolgozott programomat. Amennyiben átvehetem a demokratikus hatalmat a Parlamentben, a következőket ígérhetem meg. Ha nem teljesítem, folyjon ki az ellenpárt szeme. Beszüntetem a magyar állampolgárok adóztatását, ezentúl az állam fog adózni az állampolgároknak. A kereskedelmet gyökeresen restrukturálni fogjuk. A kereskedő köteles majd fizetni a vevőnek. Az árakat a vevő szabja meg. Ily módon minden bizonnyal letörjük az inflációt és a kereskedelmet. Inflációellenes közgazdasági intézkedésül az árak lefelé menő tendenciáját vezetjük be tangenciálisan és effektíven kvázi. Az ökonómiai rekonstrukciókat bagatellire kumuláljuk, hogy mindenki értse. A külügyminisztériumot a belügyminisztérium hatáskörébe utasítjuk, Belkülügyminisztérium néven, ily módon kívánjuk csökkenteni a kémimportot. A bankokat átveszi a rendőrség, így ha egy bankrabló behatol a bank épületébe, máris rendőrkézre került. Humanizálják az igazságszolgáltatást, a gyilkosok gyilkossági segélyben részesülnek. A visszaeső bűnözők pedig a tetthelyen töltik le büntetésüket. A viszonzatlan szerelmet kötelező lesz viszonozni. Az egészségügyet gyökeresen átszervezzük. Az orvosok kötelessége lesz minden beteget levinni az alfába. Ha a beteg a bétába kíván lemenni, akár ott is maradhat. Mindenki számára biztosítjuk a lelkiismereti szabadságot. Mindenki azt tesz a lelkiismeretével, amit akar. Megtarthatja, elidegenítheti, kölcsön- vagy bérbe adhatja, letétbe helyezheti a lelkiismereti bankoknál, utána lelkiismereti kamatot kap. A médiumokat, írottakat és elektronikusokat, hogy tökéletesen függetlenül működhessenek, beszüntetjük. Aki hírekre kíváncsi, forduljon a szomszédjához. A szomszédja pedig hozzá. A művészek melegházakban fejthetik ki tevékenységüket. Minden költő díjat kap, és minden prózaíró ösztöndíjat. Amelyik prózaírónak rossz az ösztöne és mellétr, inkubátorba tehető, ahol levegőt, táplálékot és némi alkoholt fogyaszthat. A színészeteS minislszamára megalapítjuk a Sirám alapítványt. Ki minél hangosabban sír, annál több pénzt kap. Külön díjazzuk azokat, akik havonta kétmilliót keresnek. Programomban még számos megvalósítandó és garantált ötlet szerepel, de a hely kevés kifejteni, milyen boldog lesz az ország, ha engem választ. Egyelőre ennyit volt szerencsém közölni a nagyérdemű választókkal. Mindenkit biztosíthatok, hogy az ország szekerét, ha ránk szavaznak, megfordítjuk. S ha kell, fel. Kvázi Sinkó Zoltán A bonviván unokája Sárdy Julika mindössze kétéves volt, amikor híres operettbonviván édesapja meghalt. Most huszonhét éves, Sárdy János pedig nyolcvanhét lenne, és kezében tarthatná alig egy hónapos unokáját, Lillát. A csinos, barna kismama gimnáziumi ismeretségből kötött házasságot Gábor Farkassal, négy éve. Bár külsejében nagyon hasonlít híres édesapjára, soha nem készült színésznőnek. Biológia-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. Igazából a keleti küzdősportok érdekelték, szép eredményeket ért el. A sötétbarna szemű és hajú Sárdy unoka kicsivel hamarabb született, mint várták. Január 5- én, éjféltől reggel fél kilencig tartó vajúdás után, a János Kórházban, 51 centiméterrel és 2 kilogramm 80 deka súllyal jött a világra. Az alacsony és vékony Julika mama tíz kilót hízott a terhesség alatt, de a szülés után hamarosan visszanyerte „versenysúlyát”. (MTI-Press) Gigantposzter TÜKÖR Rozika megsüketült Művek és nézők a filmszemle ürügyén Rozika vagy megvénült, vagy csak megsüketült, de hiába mondják neki, „gyerünk a moziba be”. Nem megy, vagy csak nagyon ritkán, egyszer egy évben. Nem szereti már Rozika a mozit? Statisztikusok és médiaszakértők egyetértenek abban, hogy nem erről van szó. Szereti. Szereti videón, szereti televíziós képernyőn, csak éppen nem megy be a moziba. Ám ebben sincs semmi különös. Mert nemcsak Rozika nem megy be a moziba, hanem Rosanne, Rosalynn és Rosemarie sem. A hazai mozik látogatottsági aránya alig marad el a külföldiekétől, s már azt is kiszámították, hogy ha a mozijegyek ára felmenne 4-500 forintra, a mozik abban az esetben is nyereségesek lennének, ha csak annyian látogatnák őket, mint tavaly. A hazai mintegy 500 filmszínház tavalyi látogatottsága 15 millió 238 ezer fő volt, közel négyszázezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ahhoz képest, hogy négy esztendővel ezelőtt még 3600 mozi volt az országban, s hogy az elmúlt évben is tucatszám zárták be a mozikat, ez a csökkenés elhanyagolható. Elgondolkodtatóbb a kép, ha a magyar filmek nézettségi statisztikáját vizsgáljuk. Az említett 15 millióból ugyanis mindössze 519 ezer 532 fizető néző volt kíváncsi az új magyar filmekre, ami 337 ezerrel kevesebb az előző évinél. Tehát a külföldi filmek nézettsége lényegében nem változott, a magyar filmeké újra mintegy 40 százalékkal csökkent. És még mindig nincs ok a pánikra. Noha a tavalyi filmtermés, néhány kivételtől eltekintve nem nyerte meg a közönség tetszését, a magyar filmek szélesebb értelemben vett nézettsége nem változik. Csak az országos televíziós csatornákon 264 magyar „mozielőadás” volt 1993- ban, s nem érdektelen ezek megoszlása sem. A legkevésbé a TV 1 érdeklődött a magyar filmművészet iránt. Ez a csatorna, melyet kormánykörökben hangsúlyozottan a nemzeti kultúra hordozójának szeretnének látni, egy év alatt 8 magyar filmet sugárzott, s áprilistól júliusig, tehát négy hónapon keresztül egyáltalán nem mutatott be magyar filmet. Ennek lehetnek műsorpolitikai okai is, mert a TV2-n tavaly 55 alkalommal játszottak magyar filmet, míg a „felpörgőben” lévő Duna Tv legalább másnaponta bemutatott egyet, összesen 201 -et. Ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar filmgyártás 1905 óta összesen mintegy másfél ezer filmet alkotott, ez a szám elképesztő és kissé aggasztó is. Meddig lehet ezt bírni ilyen tempóban? Mindamellett tény, hogy a Duna Tv nézettségét javarészt a magyar filmeknek köszönheti. Visszatérve a mozivászonra: 1993-ban gyakorlatilag egy magyar film akadt az elkészült 19 közül, amelyre be lehetett vinni a közönséget. Koltai Róbert Sose halunk meg című filmjének 209 ezer nézője volt. Sok ez vagy kevés? A többihez képest sok, a Jurassic Park közel egymillió nézőjéhez képest kevés. Arra vall, hogy egy közönségigénnyel találkozó, s mint a kritikusok különdíja jelezte, szakmailag sem alávaló film még a megsüketülőben lévő Rozikát is visszacsalogatja a moziba. Továbbá arra, hogy a jövedelmező filmkészítés Magyarországon sem reménytelen vállalkozás. A film ugyanis közel 20 milliós jegybevételt hozott csak a hazai mozgóképüzemi forgalomban. Nyugodtan feltételezhető tehát, hogy mivel a Sose halunk meget több országban megvásárolták, s televíziós, videós bevételekre is számíthat, ez a film behozza a ráfordításokat, hosszú távon pedig bizonyára nyereséget hoz alkotóinak. Nem mondható el ugyanez a hazai termés többi részéről. Bereményi Géza A turné című filmjét az év végéig 28 ezer 358- an nézték meg, az Anna filmjének 12 ezer nézője volt. A Gyermekgyilkosságok, Szabó Ildikó filmje, mely Cannes-ban Firesci-díjat kapott, Budapesten tavaly megnyerte a filmszemle legjobb filmje kitüntető címet, s kapott a forgalmazásból 191 előadás-lehetőséget. Ezeken összesen 5148 fizető nézőt regisztráltak. Ez előadásonként 25-30 nézőnek felel meg, s ez Nyugat-Európában nem számítana olyan rossz eredménynek a mozikban... Valamennyi további magyar film tízezernél kevesebb nézővel ment tavaly, s a negatív rekordokat azért nem érdemes megemlíteni, mert a Budapestfilm és a többi forgalmazók nem minden filmnek tudnak egyenlő esélyt adni. Csak kuriózumként említhető például, hogy volt 1993-ban olyan magyar film, mely kilenc előadást ért meg, s ezekre mindösszesen 48 néző volt kíváncsi. Másfelől a 25. jubileumi magyar filmszemle hatalmas érdeklődést váltott ki a sajtó, a szakma s a közönség részéről is. A bemutatott filmek között akadt olyan, amely elegendő nézőt visz majd be a vetítőtermekbe ahhoz, hogy nyereséges legyen. Addig is elmondhatjuk: nem egy művészeti ág haldoklik, csak a mozinézési szokások változnak, s a magyar filmművészet gyengélkedik kissé. Remélhetően ez is ideiglenes állapot. (Atlantic Press) A jó film jó üzlet is: a Sose halunk meg jegyárbevétele csak idehaza elérte a 20 millió forintot A katolikusoknál ír, olasz és magyar pap. Hogy a csudába ne: St. Stephen of Hungary Rectory, mint miniszter. Jesz, a lelkész amerikaiul: minister. Jesz, jesz! Otthon csak lesnek. A St. Stephen of Hungary nagytermében testszépítő hölgytoma, szanaszét a magyar csoportok. Jesz, a személyzet nem ért St. Stephen of Hungary nyelvén. Ötvenen járnak magyar iskolába. - Otthon börtönben volt a magyarságáért, itt még a nyelvét sem tudja a gyermekének átadni. Domokos atya kitálal. - A szülők maguk siettetik, hogy gyermekeik minél hamarabb amerikaiakká váljanak. A megélhetésért maguk is beilleszkednek, a gyermekeiktől tanulnak meg angolul. Amikor ők is megtanultak angolul, arra biztatják a fiaikat, most már beszéljünk magyarul! Addigra a gyermek elfelejti a nyelvét. Ro lesz. A harmadik nemzedék, az unokáké, teljesen elangolosodik, nincs hagyományőrzés, nyelvőrzés, mint az elszakított részeken. Az újjorki érsekségben nyolcvanötezer magyar, itt öt-hatszáz tag, de általában kétszázan, nagy ünnepen meg ebédre kétszázötvenen járnak templomba. Negyven éve Hit Szava Rádió. Tíz-tizenöt éve nyolcvan magyar katolikus templom volt Amerikában, harmincötre csökkent. Az idős papok kihaltak plébániájukról. Amikor kijöttek, öt-hat év alatt száz templomot építettek, de száz év alatt öt-hat papot ha adtak. Egy kis batyuval érkeztek, a férfierőre szükség volt, létkérdés volt, hogy dolgozzanak az emberek! Hogy álltak volna papnak. A magyar Isteni Szeretet Leányai Betlehem városában, Pennsylvaniában a tízeshúszas években harmincan voltak. Leányt adtak az egyháznak, papot egyet sem. Atyám Mélykútról való ferences. A Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett provincia 1922-ben alakult Amerikában, ez a templom 1929-ben épült, s rendházuk a Nyolcvanharmadik utcában. Most megszűnt a magyar rend, s a házuknak csak egy része a mieinké. A Szent István-templomot már 1934- ben át kellett adni, hatszázezer dollár volt az adósság, át kellett adni az amerikai ferences provinciának. Azóta ők vezetik. Építették a magyarok az íreknek, olaszoknak. Ha már szombat, járjunk a végére: a zsinagógába! A Második fasoron a zsidó templom előtt megáll a bérkocsi, s színházi ruhába öltözött hölgyek, urak s gyermekek szállnak ki, hogy nagy elegánsan bevonulhassanak Jehova-házukba. Csak beóvakodik az ember! Nem vágnak ki, mint a mohamedánok, ha rájönnek, kiféle vagy? A fejedre fölhelyezed a kicsiny fekete zsidó süveget. A nálad komolyabb férfiak nyakában földig lógó fekete csíkos fehér sál, Adonáj. Akárha magad is. Hogy beolvadj, látszatra mint. A Jehova-tisztelet alatt zsinat, izraeli s helyi lobogó, hátul a gyermekek fecsegnek, nevelőnők szólnak rájuk, halkabban! Ámde, mosolyogva, nem mérgelődve kérik őket egy kis figyelemre. Az úrfi zsebre tett kézzel sétál előre. Gazdag emberek, meszsziről lerí róluk, hogy lélekben is erősek, zsidók, a kántor angolul s héberül énekel, népe vele, gyermekeik olvassák a Szentírást, erős, szabad, boldog nép, mely a megsemmisülésből emelkedett föl, újjászületett Amerikában. Igen, mert angolul beszélőként, amerikaivá válva is megmaradhattak zsidónak! Ha a magyarság nem kötődne a nyelvhez - jó álliberális és bukott bolsi komáink mesterkedései ellenére tán még kötődik -, mi is majd kétmillióan járnánk a vasárnapi misére. O Jizrael. Szép közösség, megtart óv; szeret. Szerencsés nép, mely így hisz. Hitről mintát, megmaradásról példát nyújt, magyari testvér! Krisztus népe, Adonás. Hölgy rabbi szól. Ahogy elnézem közöttem a nőneműeket, látni való: kopott (nem bő, csak farmer-) gatyámból hamar kirázna e gyülekezet, s egy hét múltán újjászületve állíttatnék be ide, állítanának maguk közé. tesz, az erősebbhez. Jehova tiszteletükben nem zavarja őket, hogy jegyzetelésemmel is elütök tőlük. (Folytatjuk.) Sarusi Mihály Hun, ki Manhattani levelek a Kastély-szöllőkbe (10. rész) NAPLÓ-7