Napló, 1995. július ( 51. évfolyam, 153-178. szám)

1995-07-03 / 154. szám

4 NAPLÓ KÖRKÉP Botrány helyett új szerződés Előkészítetlen volt a veszprémi parkolóügy - állítják a kereskedők Enyhén szólva nem túl hí­zelgő­ képet fest Veszprém vá­ros polgármesteri hivataláról a parkolóügy. Mivel az illeté­kesek nem néztek rendesen a dolgok után, hétvégére a bot­rány ott lógott a levegőben. Az előzményekről tudni kell, hogy az önkormányzat verseny­­tárgyalás útján meghirdette a belvárosi parkolókat. Többek között pénzt szedtek szombat­tól kezdve a Centrum Áruház és a húszemeletes toronyház mö­götti területen, amelyről kide­rült, csak részben az önkor­mányzaté. - Az elmúlt két hétben szám­talanszor jártam eredménytele­nül a polgármesteri hivatalban, hogy meggyőzzem az illetéke­seket, a szolgáltatóház mögötti földterület egy részét immár egyszer megvettük, az a mienk. - tájékoztatott a Szignet Kft. ve­zetője, Németh Zoltán, a 18 ke­reskedő képviselője szombat délelőtt, amikor várható volt, hogy összetűzésbe kerülnek a parkolási díjat szedővel. Az utolsó pillanatban, pénte­ken délután megszületett az egyezség, ugyanis Németh úr előtte vette magának a fáradsá­got, s bement a földhivatalba, ahol a tulajdoni lapokról kide­rült, jogos a kereskedők tiltako­zása. A hivatalban ezek után már nem a különböző érveket lövöl­dözték felé, hanem igyekeztek megegyezni vele. Ennek értel­mében az üzletház kap tíz in­gyenparkolót. Az már az ő gondjuk, hogy egymás közt - mivel 18-an vannak - hogyan osztják el a helyeket. Minden­esetre valószínű, hogy hama­rabb megegyeznek egymással, mint az önkormányzattal, amely akkor is bakot lőtt, amikor az úgynevezett emelt parkolót is kiadta. Tudniillik utólag az is ki­derült a már említett földhiva­talban, hogy az a terület a Nem­zeti Banké és az OTP-é. Tehát itt sem szedik jogosan a parkolási díjat! Várható, hogy rövidesen a két intézmény le fogja zárni má­sok elől ezt a mintegy 50 gép­kocsinak helyet adó parkolót, amelyet, jegyezzük meg, már eddig is megtehetett volna­­ jogosan. Tehát a 150 parkolóhely mintegy egyharmadát elveszí­tette a bérlő, az önkormányzat köthet vele új szerződést. Ez a történet, ugye, önma­gáért beszél. M. A. A konok vállalkozás példája Balatonfüreden mintaszerűen újították fel a Dőry-villát Adjunk hálát a sorsnak, hogy a privatizációkor Túri József vállalkozó tulajdonába került a város méltatlanul el­hanyagolt műemlék épülete, a Dő­ry-villa, melyet a helybe­liek Astoria Szállóként ismer­nek - mondta Szalay László balatonfüredi polgármester szombaton este a felújított épület avatásán. A polgármester alapos átte­kintést adott a patinás Dőry-vil­­la építésének körülményeiről. Az 1860-as években a tihanyi apátsághoz tartozó területen még üres telkek feküdtek, ám az apátság később elhatározta, hogy királyi engedélyt kér a te­rület beépítésére. A villát Dőry Lajos Tolna megyei földbirto­kos és alispán 1869-ben emel­tette. Az épület már a XX. szá­zadban, egészen az államosítá­sig szállodaként üzemelt, majd irodaház lett, de igazi gazdára soha nem talált, elkezdődött fo­kozatos pusztulása. Túri József füredi vállalkozó 1993-ban vásárolta meg az om­ladozó ingatlant. A műemlék felújítása rengeteg kötöttség­gel járt, de az irigység és a hiva­tali gáncsoskodás kí­séretében követke­zetes, konok mun­kával rendbe hozta az épületet, és Astoria néven magas kultúrá­jú és igényes, színvo­nalas vendéglátóegy­séget alakított ki ben­ne. Az avatóünnepsé­gen megjelent Mádai Péter országgyűlési képviselő, aki parla­menti interpelláció­jával jelentősen hoz­zájárult a felújítás engedélyezéséhez, a tulajdonviszonyok rendezéséhez. Nagy Jenő­, a választókör­zet országgyűlési képviselője modern korunk hősének ne­vezte Túri Józsefet, aki a rendszerváltást megelőzve rájött ar­ra, hogy sikeres jö­vőnk a vállalkozás­ban rejlik. - Keller - Túri József füredi vállalkozó 1993-ban vásárolta meg az omladozó Dő­ry­­villát Fotó: Áfrány Gábor Grafikus Révfülöpön Egyre patinásabban cseng a Balaton-part kulturális éle­tében a révfülöpi Tóparti Ga­léria neve. A móló melletti ki­állítóteremben több közis­mert művész után szombaton egy induló grafikusnak, Ágh Editnek adtak lehetőséget a bemutatkozásra. A két éve felfedezett amatőr művészt a közeli barát, a mű­vészet világában bevallottan lai­kus dr. Németh Csaba háziorvos ajánlotta a nagyszámú érdeklő­dő figyelmébe. A láthatóan még magát is kereső alkotó grafikáin álomból, vagy talán fagyott üveg mögül felsejlő pasztellszí­nű arcok, madarak, szárnycsa­­pások, fák merevednek homá­lyos látomássá. A kiállításnyitó előtt nem sokkal a békéscsabai Csaba Nemzetiségi Néptáncegyüttes mutatta be román, szlovák és magyar táncokból álló színes műsorát a Szigeti strand szabad­téri színpadán. Este a mólón pe­dig egy bolgár néptánccsoport szórakoztatta az üdülőket. Új színt hozott a nyári révfü­löpi programokba a Fülöp sör­kert, amelynek színpadán szom­baton kubai estet rendeztek az Euro Salsa Band szereplésével. A nyár folyamán fellép a Benko Dixieland Band, a Badacsony Néptáncegyüttes, a dél-ameri­kai zenét játszó Alberto de la Torre és a Nuca-Liad­a együttes. gy­­á. SZÍNES KÉPEK: 4CQ cnn VIDEOKAZETTÁK engedménnyelW 209 900 Ft helyett 109 SJUU Ft ^ W ^ Q fi 0/ Ww­. SONY TR 380: 159 900 Ft helyett 139 900 Ft J SONY MHC 650’ fcU /0 J PANASONIC NV-A1: 119 900 Ft helyett 109 900 Ft ■ MMoT ITíOoT/ ^*^*4*. ií»ss10% M f ' w \ engedmenrtye^^^BRj ■ PIONEER N-50: 79 900 Ft helyett l j HANGFALAK; BL-’ANASONIC SCF-CH32: } 4ftClÖ^ <10%, 15%7^í engedménnyel ,43k f SONY 55cm: \ BiTfffi PIONEER, SONY ff V87 pop Ft helyett 79 900 f\ Vv /O engedménnyel E| rádióerősítők M 55 cm TXT: \ ■&■ M Ml 10% engedménnyel ff , f 95 000 Ft helyett 89 900 Ft \ g—] OD PIOMEEH Mtk jpjr SONY TCK-315 deck: ^ PANASONIC 55 cm J SONY SEQ-711 y 55 cm tíz helyett 69 900 R Bk. __ ■ hangszínszabályzó: ey J 187 000 Ft helyett 76 900 Ft 1 OCuIllCS^^fi 1995. július 3., HÉTFŐ Ezt most még megúsztuk Egyelőre megnyugodhattak azok, akik gyest, gyedet vagy családi pótlékot kapnak, illetve azok, akiknek továbbra sem kell 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot fizetni a szerzői honorárium vagy a mellékállásban végzett munka után. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt ez a meccs reménytelen az Alkotmánybíróság és az államháztartási re­formot igen furcsán, éppen az átlagpolgáron kezdő kormány között. Némi kis reménységünk volt rá, hogy a távolabbi jövő­be toljuk a csapást, ugyanis nyilvánvaló, hogy a Bokros-cso­mag alkotmánysértő rendelkezések valóságos tárházát zúdí­totta volna ránk. Elég csak a gyesre, a táppénzre és a szerzői honoráriumok 44 százalékra tervezett megadóztatására gon­dolni. Gyanítható volt tehát, hogy az Alkotmánybíróság még a július 1-jei életbelépés előtt megvétózza a Bokros-csomag azon pontjait, amelyek szerzett jogokat sértenek, vonnak meg menet közben, egyik napról a másikra rengeteg embertől. Az Alkotmánybíróságnak azt a mostanában oly sokat emle­getett középponti erkölcsi dilemmát kellett eldöntenie: vajon gazdasági kényszerhelyzetben előbbre valóvá válhat-e a fize­tési mérleg egyensúlya az ember alapvető jogainál? Sólyom László, a legmagasabb bírói testület elnöke a döntés kihirde­tésekor az állampolgári feleknek igen rokonszenvesen hang­zón hangsúlyozta, s a 16 órának adott nyilatkozatában elismé­telte: a gazdasági szükség nem mentség az alkotmánnyal szemben hozott rendelkezésekre. A jogállamiság legalább akkora érték, mint a mérleg egyensúlya. Most, miután az Alkotmánybíróság elégtelennek minősítet­te és visszadobta a Bokros-csomag szóbanforgó részeit, a kor­mány gondolkozhat, ha nem a kismamákon, a gyerekeken és a táppénzre szoruló betegeken meg az alkotókon hozza be a szükséges 20-30 milliárd forintot, akkor kicsodán. Merthogy a költségvetési deficit természetesen maradt. Mindenesetre a tanulságok levonhatók az esetből. Elsősor­ban is ilyen nagy horderejű, széles tömegeket érintő döntése­ket nem lehet alternatívák kidolgozása, a társadalommal való egyeztetés nélkül egyik napról a másikra meghozni. Azaz puccsszerűen nem lehet következetes gazdaságpolitikát foly­tatni. Másféle megoldásokat kell a jövedelemkivonásra alkal­mazni, új megoldásokat kell keresni több pénzügyi szakértő bevonásával, hogy a következő törvények már, amelyek majd ebben a csomagban helyet kapnak, véletlenül se legyenek al­kotmányellenesek. A teljességhez hozzátartozik, hogy az Alkotmánybíróság a legtöbb esetben nem magát az elképzelést, hanem véghezvite­lének módját tartotta jogsértőnek. Tehát nem azt mondta pél­dául, hogy nem lehet a családi pótlék odaítélésénél figyelembe venni a rászorultságot, vagy hogy soha többé nem lehet a gyest és a gyedet megszüntetni vagy a munkáltatók nyakába varrni a dolgozók társadalombiztosítását. A döntés csupán arról szól, hogy a szociális juttatásokat nem lehet puccsszerűen megvon­ni, időt kell hagyni arra, hogy az érintettek felkészüljenek rá. Nem lehet megvonni attól az anyától a gyest, aki annak tudatá­ban, hogy ez jár neki, merte vállalni a gyereket. A gyereket nem lehet visszacsinálni, ha már ott sír, etetni, gondozni kell. Na de hát hozzá kell szokni, hogy a pénzügyi világ emberei úgy általában szőrös szívűek és emberi szempontokat nemigen mérlegelnek. Azért van az Alkotmánybíróság, hogy közbeszól­jon, ha kell. Különben is, idillien egyszerű volna a világ, ha az üdvös törekvések minden területen mindig karöltve masíroz­nának. Hova is? A ragyogó jövőbe természetesen. Bartuc Becsapva érzik magukat Megkérdeztük az alpolgármestert a Kállai-ügyről Közel két és fél éve, hogy Veszprém önkormányzata úgy döntött, hogy a Veszprémi Egészségügyi Szakközépisko­la és Gimnázium - az egykori Kállai - fenntartását az érsek­ség veszi át. Hosszú időn keresztül bot­ránytól mentesen, példamutató­an történt a fokozatos átmenet. A szenvedélyek csak szinte az utolsó pillanatban izzottak fel, ugyanis az önkormányzat meg­várta a módosított közalkalma­zotti törvény életbelépését. Ez­által az iskola azon dolgozói, akik nem kívánnak az érsekségi intézményben dolgozni, a ko­rábban járó végkielégítésnek csak a felét kaphatják meg. Mindeközben a tantestület előtt Bors József alpolgármester is el­ismerte, hogy a pénteken átadott határozat már a harmadik volt a sorban, igaz - mint mondotta-, ez az érvényes és a végső. - Nem gondolja, hogy a taná­ri kar joggal érzi becsapva ma­gát, mondván, az önkormányzat direkt kivárta a mostani tör­vénymódosítást, hogy fél vég­­kielégítést kelljen fizetnie? - tet­tük fel a kérdést Bors József al­polgármesternek. - Kétségtelen tény, hogy egyfajta csalódottság érzékelhe­tő. Ez azonban abból adódik, hogy a tanárok egy viszonylag korai időszakban kialakítottak maguknak egy álomképet. Eh­hez képest a jelenlegi helyzet csalódást jelent számukra. Én már a nagypénteki tantestületi ülésen is lakonikusan csak any­­nyit mondtam: megvárjuk a tör­vénymódosítást. Csak akkor er­re senki nem figyelt oda. - Nem érzi mégis cinikusnak döntésüket, hiszen ezzel az utol­só pillanatban az évtizedeken át jól dolgozó pedagógusok zsebé­ből - hivatkozva az önkormány­zat pénzhiányára - kihúzzák a végkielégítés felét? - Én nem ilyen pénzközpon­­túlag közelíteném meg ezt a kér­dést. Sokkal inkább azt szeret­ném, hogy valamennyi itt dol­gozó pedagógus találjon ma­gának szívéhez közel álló munkahelyet, ahol tényleg ered­ményesen tud dolgozni. Sajná­lom, hogy a törvénymódosítás során az Országgyűlésnek nem volt annyi ereje, hogy azt is be­levegye a törvénybe, hogy az egyházi fönntartású iskolák­ban dolgozók is közalkalma­zottak legyenek, ugyanúgy, mint az önkormányzati iskolák­ban. Ez lenne a becsületes és a korrekt. - tóth -

Next