Napló, 1996. június ( 52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01 / 127. szám

1996. június 1., SZOMBAT Pedagógusnapra - köszöntő helyett Emlékeim mélyén kutakodom, az egykori kisdiák örömtől, keservtől érzékeny idegbúrjait próbálom felidézni több mint negyven év távlatából. Bevallom, nem könnyű visszajutni az évtizedek időútjain a múltba, az iskolába. Oda, ahol mindig olajszagú volt a padló, telefirkált a pad, s pislogott a lámpa. Ahonnét homályos arcú tanársereglet dereng a mába. Közü­lük is kiválik az Ugyifiam. Igazi nevére az iskolatörténet emlé­kezik, nekünk csak az maradt, ami igazán maradandó: a be­lénk vésett tudás, a gyakran használt nádpálca s szégyenítő mondat: Ugyiftam, megint nem tanultál. Az utóbbi időben egyre többször ízlelgettem a mondatot. S talán nem is véletlenül, hisz úgy tűnik, nem igazán készültem, készültünk fel a mindennapok számonkéréseire. A lélekben és anyagiakban is elszegényedő világunkra, az ostobaságra, az irigységre, a félelemre, s ki tudja még mire. Mondom, erre nem készültünk, s ez alól senki sem kivétel, legyen az bárki, akár épp tanár. Apropó, tanár. Jut eszembe, hogy maholnap illenék néhány keresetlen szóval emlékezni, rájuk gondolni, s nemcsak a ré­giekre, nekik ugyanis megadatott az emlékező tisztelet szépsé­ges mítosza. De vajon mit kapnak a maiak, a mai Agyifiamok? A válasz olyannyira kézenfekvő, hogy már attól hihetetlen. Bezárásra ítélt iskolákat, útilapokat, „sokan vannak", „sokba kerülnek" hivatalos indoklásokat. Aztán iskola- és oktatási re­formokat, diákszabadságot, és hát valljuk meg: szabadossá­got. Persze lesznek virágcsokrok, kitüntetések, szép szólamok, életutakat méltató beszédek is. Tudok helyet, ahol a mosolygós áhítat álarcában az köszönti majd a ma pedagógusait, akinek az asztalán pedáns rendben sorakoznak a nekik szánt felmon­dólevelek, a későbbre dátumozott megalázások. De ma még ünnepelnek, ünneplünk, pedagógusokat köszöntünk. Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha hirtelen feltámadna Ugyi fiam ? Vajon ma kit kergetne nádpálcájával a pad körül, s kinek kiabálná, ügyi fiam, megint nem tanultál! Jó néhány tip­pel tudnék neki segíteni. Mert ugye, fiaim, mi még mindig nem tanultunk! Sem a múltból, sem a jelenből. Németh Sándor A Végh Tóni rossz viccei Az orvos-író D. Nagy Imre szólaltatta meg tegnap Ker­­tán és Devecserben a mai ma­gyar irodalom egyik legjele­sebb alakját, Bertha Bulcsút. Az ünnepi könyvhét lám me­gint alkalmat szolgáltat arra, hogy néhány író megyénkben vendégeskedjen. Sok mindennek nem ked­veznek manapság az idők, így az irodalomnak sem. Bertha Bulcsu szerint könyveket el­adni egyszerűen lehetetlenség. E keserű megállapítás tükrében különösen jólestek azok az anekdotaszerű életélmények, amelyek vele estek meg fiata­labb korában. Keszthelyi gim­nazistaként még csámpás lá­nyoknak írt szerelmes verseket, tiszta szerencse, hogy azért két szonett között jutott ideje spor­tolni, futni, vitorlázni. Pécsett már a hírlapírósá­gig vitte, s az akkori baranyai fővárosban érdemes volt élni is, álmodozni is. A szerkesztő­ségi unalom óráit követően a Nádor kávéházban a pincér „mit hozhatok a szerkesztő uraknak?” kérdésére „Karcsi­ként, először is háromszáz forintot, két sört és két kapu­­cinert” volt a rendelés. Meg­érkezett minden. Sőt, Kenne­dy, az igazgató gyakran ültette hideg libamáj és ugyancsak hi­deg pezsgő mellé az újságíró urakat. Később egy brancs lett min­denki Csurkától Végh Antalig. Utóbbi szervezte egyébként meg Csurka István első letar­tóztatását, egy pincepörkölt­­ebédre időzítve a viccet, ami a MIÉP mai elnökét a szívroham széléig vitte. Ilyen előzmények után végül is ma már, túl a hatvanon, a bot­tal a devecseri Kastélykönyvtár­ba érkezett, és bizony gyakran szárazon köhécselő Bertha Bul­csu nem tudhatta megválaszolni D. Nagy Imre kérdését: mikor és mitől lett ő íróvá... (vs.) KRÓNIKA Egy expressz sebességével zakatolunk a NATO-ba? Változatlanul nagy az el­lentét a NATO-hoz csatlakoz­ni kívánó Magyarország és az ezt a törekvést rosszalló Oroszország között - derült ki egyértelműen tegnap a Haj­máskér melletti lőtéren rende­zett, NATO-expressz elneve­zésű program nemzetközi po­litikai fórumán. Mivel az egyesült Európa vé­delméről a NATO gondoskodik, egyértelmű, ha csatlakozni kí­vánunk az Európai Unióhoz, csatlakoznunk kell a NATO- hoz is - érvelt Eörsi Mátyás, a törvényhozás külügyi bizottsá­gának elnöke. Eörsi szerint már közhely, hogy Magyarország Mátyás király óta nem nyert há­borút. Ám tudni kell, most sem azért akarunk belépni az atlanti szövetségbe, hogy katonai konf­liktus esetén győztesek lehes­sünk, hanem hogy elkerüljünk bármifajta összetűzést: tény, NATO-tagország ellen még so­ha nem kezdeményeztek kato­nai agressziót. Mécs Imre, a honvédelmi bi­zottság elnöke az olyan na­gyon várt külföldi beruházá­sokra hivatkozva elmondta, a nyugat-európai, amerikai tőke nem szívesen jön olyan orszá­gokba, ahol nem garantálható az otthon, náluk megszokott biz­tonság. Oroszországnak sem joga, sem kedve nincs a magyar csat­lakozást megvétózni - közölte Ivan Aboimov nagykövet, ám azt sem titkolta, az orosz állás­pont szerint a NATO kibővítése nemcsak magyar, lengyel vagy cseh ügy, hanem az atlanti szö­vetség érdeke is. Moszkvában nem értik, erre most miért van olyan nagyon nagy szükség: a kontinensen a politika békét ho­zott, mindenki örülhet, hogy általánossá vált a bizalmon ala­puló légkör. A nagykövet egy­értelműen közölte az orosz ál­láspontot: a magyar NATO- csatlakozás új választóvonala­kat húzhat. A NATO-expressz utasai az amerikai tábori ebéd után meg­szemlélték a Bakony Harci He­likopter Ezred éleslövészetét (Hardy Mihály még délelőtt megjegyezte, reméli, erről a Honvédelmi Minisztériumban is tudnak), meghallgatták a par­lamenti és a parlamenten kívüli pártok fórumát, majd a szintén tábori körülmények között meg­rendezett Szerencsekerék játé­kon szórakoztak. Á. J. A NATO-expressz utasai az amerikai tábori ebéd után megszemlélték a Bakony Harci Helikop­ter Ezred éleslövészetét Korbély-fotó Előkészület a Veszparkra A veszprémi belvárosban uralkodó közlekedési káosz megszüntetése érdekében a vá­rosi közgyűlés egyetért azzal, hogy hosszú távra érvényes fize­tő parkolási rendszer előkészüle­tei kezdődjenek. Erre legalkal­masabbnak a Telpark-rendszer tűnik (itt Veszparknak hívnák), hiszen kialakításának költsége egyötöde más rendszerének. Döntöttek a képviselők egy szintén régóta neuralgikus ügy­ben, a temetők és temetkezés rendjéről szóló rendelet módo­sításával. Ennek lényege, hogy különválasztották a temetők üzemeltetését és a temetkezést, az utóbbiban megteremtve a verseny­helyzet lehetőségét is. Meglehetősen nagy vitát vál­tott ki a szemétszállítás kötelező igénybevételéről alkotott rende­let is. A városban nem kis felhá­borodást keltett a szemétszállí­tás havi díjának lakásonként 336 forintra emelése. De mint Ma­­zák György alpolgármester el­mondta: ahhoz, hogy a város környezeti állapota ne romol­jon, szükséges a szemétszállítás feltételeinek javítása, amihez a felemelt díj teremt alapot. A tegnapi közgyűlésen okta­tási intézmények vezetőinek ki­nevezéséről is döntöttek. A Cholnoky óvodába Papp Ist­­vánnét, a Csillag úti óvodába Arnhoffer Mihálynét nevezték ki óvodavezetőnek. A Bem is­kola igazgatója Bilku Rolandné, a Dohnányi zeneművészeti szakközépiskoláé Rostetterné Nagy Rita, a Táncsics szakkö­zépiskola és szakmunkásképző intézeté pedig ismét dr. Borsi Lőrinc lett. H. É. Elhomályosuló egykori dicsfény Az oktatás nehéz időszakot él át, a pedagógusok sorsa, jö­vője bizonytalan, mégis méltó­sággal kell megemlékezni a nemzet tanítómestereiről - kezdte köszöntőjét dr. Szalay László polgármester tegnap délután a balatonfüredi vá­rosházán tartott pedagógus­napi ünnepségen. Az egyre sokasodó terhek el­homályosítják a pedagógusokat övező régi dicsfényt, az egzisz­tenciális fenyegetettség aggo­dalmat kelt - mondta a polgár­­mester. Az oktatási intézmé­nyek gazdálkodásra kénysze­rülnek, a képviselő-testület döntései erre sarkallják őket. Balatonfüreden nem szüntettek meg, nem vontak össze iskolá­kat, de a racionális lépéseket megtették. Dr. Szalay László méltatta a pedagógusok és az iskolák tevé­kenységét, kitartó munkájukért az önkormányzat elismerését tolmácsolta. Ez után a nevelő­oktató munka területén szerzett kiemelkedő érdemeiért Bala­­tonfüred Közoktatásáért kitün­tetést adott ki Varga Istvánné­­nak, a Radnóti Miklós Általános Iskola nyugdíjas pedagógusá­nak és Láng Gáspárnak, az Eöt­vös Loránd Általános Iskola igazgatójának. Elismerésben ré­szesült Pálfi Ferencné, az óvo­dák gazdasági irodájának veze­tője. Az 1995/96-os tanévben nyugdíjba vonult pedagógusok - Balog Ibolya, tanítónő, Vajk Márta gyógypedagógus, Der­­nóczi Emma tanárnő, Vida Já­nosné tanárnő, Zyla Eugéniusz­­né tanárnő - díszoklevélben ré­szesültek. Az ünnepségen a Ferencsik János Zeneiskola növendékei, a Bem iskola kamarakórusa és irodalmi műsorral az általános iskolák diákjai működtek közre. -Egy­­ Varga Istvánné nyugdíjas pedagógus Balatonfüred közoktatá­sáért végzett munkáját kitüntetéssel ismerték el Fotó: K. B. Boldoggá tenni az embert A hatékony, jól szervezett oktatás nemcsak önkor­mányzati kötelezettség, ha­nem a település jövőjének alapja is - mondta köszöntő­jében Leszkovszki Tibor vár­palotai polgármester a város pedagógusait köszöntő tegna­pi, a Jó Szerencsét Művelődési Központban rendezett ünnep­ségen. A polgármester nem is tagad­ta, évek óta ugyanazokról a problémákról kell a nevelők napján szólni. Változatlanul nagyfokú alkalmazkodást kíván ez a szakma, mert a változások még mindig nem pozitív irány­ban hatnak. Elhangzott, a pedagógus a hivatása mellett magánember is, aki a munkájáért kapott bérből akar megélni. Lesz­kovszki a város polgárainak nevében köszönetet mondott a pedagógusok­ munkájáért, a ta­valyinál nyugodtabb nyarat, pihenést kívánva Németh László szavaival: „Az igazi hivatásnak az a legfőbb ismer­tetője, hogy boldoggá teszi az embert.” A nevelők napján a képvise­lő-testület döntése alapján a Várpalota Városért kitüntetést vette át Madaras Annamária, a polgármesteri hivatal humán közszolgálati irodájának veze­tője, városi nívódíjat kapott Fischli Lajosné óvónő és­­Egyed Istvánná, a zeneiskola zongo­ratanárnője. Pedagógus Szolgá­lati Emlékéremmel jutalmaz­ták Fogl Jánosné és Zergi Dezső tanítót, Győré, Tiborné, Kóta Kálmán, Nagy Gábor­né, Nagy Gábor és Vékey Zoltánná taná­rokat. Elek Lajosné az Eötvös Emlékérem arany fokozatát ve­hette át.­ ­ (új) -------------------­Az ÉDÁSZ RT tapolcai­­ üzemvezetősége értesíti a tisztelt ügyfeleit, hogy hálózat-karbantartási munkák miatt az alábbi 1 helyen és időpontban áramszünetet­ tartunk június 3-7-ig 8.30-16 óráig naponta Nemesvita község területén Kérjük ügyfeleink szíves türelmét ÉDÁSZ Rt. tapolcai­­ üzemvezetősége V­édászT­l NAPLÓ 3 ­­Értesítjük tisztelt fogyasztóinkat, hogy június 4-14-ig Révfülöp: Petőfi, Csárda, Platán, Aranyhíd utcákban . június 11-12-én Révfülöp: Halász, Vasút, Sziget utcákban és a szigeti strandon június 13-án Révfülöp: Rétsarki, Muskátli, Viola, Ecséri, Ibolya, Szegfű utcákban június 4-7-ig Balatonrendes, Ibolya, Révfülöpi, Fő, Horog, Strand, Hegyaljai utcákban június 10-én Pálköve, Pálkövei út és az arról lecsatlakozó utcákban 8 órától 16 óráig hálózatfejlesztési munkák miatt szakaszos áramszünetet tartunk Kérjük szíves megértésüket és türelmüket ÉDÁSZ Rt. fogyasztói iroda, a Révfülöp I Vb -17

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék