Napló, 1996. június ( 52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-20 / 143. szám
1996. június 20., CSÜTÖRTÖK KOTYOGÓ Angol szemmel A neves angol utazó, John Lordmann nemrégiben járt hazánkban, és élményeiről, tapasztalatairól terjedelmes cikksorozatban számolt be a Time is Time című tekintélyes konzervatív lapban. Ebből közlünk itt néhány szemelvényt, hogy lássuk magunkat brit szemmel, mert a saját szemünkkel már láttuk eleget. A magyar rendkívül barátságos, vendégszerető nép - írja Lordmann. Hátba veregetik az idegent, néha tarkón is ütögetik, ha a késő esti órákban ismerkedik a városaik szépségeivel. Vendégszeretetüket mi sem bizonyítja jelesebbül, mint hogy maguk is igen kedvelik a vendégeskedést. Étkezési kultúrájuk igen fejlett. Ezért kongresszusokat, tájékoztatókat, konferenciákat rendeznek, amelyeken fogadásokat adnak egymásnak. Szemgyönyörködtető látvány, amikor egy-egy konferencia résztvevői megrohanják a dúsan terített svédasztalokat! Ilyenkor nem beszélnek, hanem gyors, kiszámított mozdulatokkal tömik gyomrukba a finomabbnál finomabb falatokat. Képesek egyszerre enni és inni, hogy ezzel is időt takarítsanak meg. Nincs az a roskatagon felszervírozott asztal, amit pillanatokon belül teljesen le nem ürítenének. Különös élmény volt számomra, hogy a nők étvágya vetekedik a férfiakéval. Láttam olyan elegáns és előkelő hajadont, aki egyszerre két csirkecombot rágott, amit rántott szelettel nyomott befelé szép ívű szájacskáján. A magyarok jelentős része költő, másik része művész, színművész, festőművész, sőt megismerkedtem egy férfiúval, aki fodrászművésznek vallotta magát. Annyi a színművész, hogy egymásnak játszanak, annyi a költő, hogy maguknak írnak. A művészek sohasem tagadják meg maguktól a magasfokú önbecsülést. Sokat jártam a világban, de annyi öndicséretet még sehol sem hallottam, mint ebben a gyönyörű és civilizált országban. Igen büszkék önmagukra, de vannak közöttük kis csoportok, amelyek egymás között cserélik ki a dicséretet és magasztalást, valamint a zsíros megrendeléseket. Igen szigorúak azonban másokkal szemben. Azoknak alaposan a körme alá néznek, és többnyire piszkosnak ítélik meg azt. Vitázásuk a parlamenttől a legkisebb kocsmáig egyenletes színvonalú, ami azt bizonyítja, hogy az egyetértés ritkán üti fel a fejét náluk. A magyarok alaptermészete a vidámság, ezért azok is vidáman sírnak, akiknek a legjobban megy. Kitűnően éreztem magam közöttük, míg ők egymás között aligha - írja a tiszteletre méltó John Lordman a Time is Time-ban. Kvázi Sinkó Zoltán „Kinőtte magát” a múzeum A New York-i Modern Művészetek Múzeuma mintegy 50 millió dollárért megvásárolt három szomszédos épületet, amelyek révén csaknem kétszeresére növelheti kiállítótermeinek területét. Az újonnan megvett 19 emeletes Dorset Szálloda és a két kisebb téglaház 25 ezer négyzetméterrel növeli meg a múzeumot. Az átalakítás költségei a vételárral együtt több százmillió dollárra rúgnak majd, amely összeget névtelenségük megőrzését kívánó művészetbarátok kis csoportja gyűjtötte össze. Az épületeket a jelenlegi lakók még öt évig bérlik a múzeumtól, s csak azután kezdődhet meg az újabb öt évig tartó átalakítás. A múzeum vezetése már hosszú ideje próbálja megoldani a szűkös alapterület okozta problémákat: a jelenleg 35 ezer négyzetméteren elterülő kiállítótermekben ugyanis a műkincseknek egyszerre csak 10 százalékát tudják bemutatni. A helyhiány okozta problémák egyik ékes példája Richard Serra egyik szobra, amelyet a milliomos Ronald Lauder (aki egyébként 1995 júniusa óta az intézmény elnöke) három évvel ezelőtt adományozott a múzeumnak. A 16x4 méter nagyságú szobor útja egyenesen a raktárba vezetett, és azóta is ott van, mivel nincs olyan megfelelő terem, amelyben kiállíthatnák. A múzeumot 1929-ben alapította Abby Aldrich Rockefeller és két barátnője. Az évek során már kétszer is megtoldották az épületet, amelyet évente 1,5 millió érdeklődő keres fel. Az évi 200 millió dolláros költségvetéssel gazdálkodó múzeumnak 56 millió dolláros bevétele van a belépődíjakból. (MTI) étfőn kezdődött az a kéthetes, egész napos elfoglaltságot adó tábor, amely a gyerekek kreativitásának, alkotó kedvének igyekszik minél kötetlenebb módon lehetőséget adni. A veszprémi Művészetek Háza népművelői idén immár negyedik alkalommal szervezték meg a művészeti alkotótábort, amely egyébként az intézmény elődjében is sokáig működött. Ezúttal hatvan gyerek - többnyire általános iskolás alsó tagozatosok - árasztja el a Művészetek Háza termeit s a tűztorony udvarát tíz napon át. Jóval több volt a jelentkező, sokan le is maradtak - van olyan is, aki már a '97-es évre jelentkezett —, de a tábor szervezői állítják: ennél több gyereket már képtelenség lenne foglalkoztatni. - Tudatosan indítottuk közvetlenül az iskola befejezése után a tábort, hiszen ez egy holt szezon. A szülők általában még nem tudják a nyári programot, nem tudják megoldani a gyerekek felügyeletét, a különféle táborok is később kezdődnek - mondja Holényi Zsuzsa, a tábor szervezője. A gyerekek három csoportra osztva, napi három foglalkozáson ismerkedhetnek meg a különböző művészeti területek fortélyaival. Lehet itt képzőművészkedni, például állatrajzokat készíteni, gyurmázni, sárkányt, álarcot, jelmezt készíteni, festeni, lehet zenészkedni, dalokat írni, egyszerű hangszereket készíteni, táncolni, énekelni népzenét vagy bármit, amihez a gyerekeknek kedve van, s lehet színjátszózni is, azaz meséket kitalálni, állatjátékot űzni, bábjátszani stb. Mindent lehet. A foglalkozást vezető pedagógusok (Gyurján Mihályné zongoratanár, Szűcsné Pintér Rozália drámapedagógus és Vései Erzsébet rajztanár) annak örülnek igazán, ha a gyerekek maguk mondják meg, mit szeretnének csinálni. Aki éppen semmit nem akar csinálni, nincs kedve az egyébként tényleg laza foglalkozásokhoz, játszhat, lézenghet az udvaron. Szóval tényleg a gyerekek kedvéért van az egész. — A gyerekek imádnak alkotni, bütykölni, ennek az alkotási és játékkedvnek akarunk mindenféle követelmény, szigorú regulázás, stressz nélküli teret adni - tájékoztat Helényi Zsuzsa, aki halkan, ám örömmel még hozzáteszi, hogy az intézménynek a különféle pályázatokon sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy az egész napos elfoglaltságot és étkeztetést is nyújtó táborért a szülőknek jóval kevesebbet kellett fizetnie, mint az ilyenféle táborokért általában szokás. Rengeteg a táborba visszajáró. Van olyan gyerek, aki már negyedszer játssza végig itt a két hetet, lassan kinövi a társakat, a programokat, mégis jön. Mondják a foglalkozásvezetők, hogy szinte soha sincs semmi probléma a gyerekekkel, hiszen olyan szülők íratják be csemetéjüket a táborba, akik tudják, hogy gyermekükben van valamiféle kreatív hajlam, leköti és érdekli a rajz vagy az ének. Itt gyorsan kialakulnak a kapcsolatok. Két nap elég arra, hogy körvonalazódjanak az egymáshoz húzó csoportok, pontosan látni, ki kivel és kivel nem, kik a főnökök. Nagy szerelmek is szövődnek mindig a táborban. Sokszor mi közvetítjük az üzeneteket, a leveleket - tudom meg Helényi Zsuzsától. A tábor végén (június 28.) a gyerekek nyitott napot tartanak, amelyen elsősorban a szülőknek - de bárki jöhet - az elmúlt két hét történéseiből műsort adnak. Az elkészült alkotásokból pedig kiállítás nyílik a Művészetek Háza képzőművész körének termében. -ics - Alkotások, nagy szerelmek. KULTÚRA NAPLÓ 7 Kalandos ázsiai kukucskán Beszélgetés Rakk Tamás íróval, erdőmérnökkel mongóliai élményeiről Rakk Tamásnak, a kitűnő erdőmérnöknek, szenvedélyes vadásznak és írónak a múlt év karácsonyára jelent meg Telihold a Kilimandzsáró felett című könyve, amely szép sikert aratott. Akik megvették, nem csalódtak: varázslatos afrikai tájakról, érdekes emberekről és helyzetekről, egzotikus vadakról érdekfeszítő történeteket olvashattak hazai bakonyi nézőpontból. Talán e sikertől felbuzdulva alaszkai vadászélményeit is megírja Rakk Tamás Tűzözön és hóvihar címen. A tervek szerint augusztusban jelenik meg ez a kötete, amelynek az elkészült részeit módom volt kéziratban olvasni. Szerintem ez az asszociációs technikával íródó könyv az eddigieknél is jobbra, izgalmasabbra sikerül. (Korábban az említetten kívül két kiadást ért meg A vadász is ember című kötete.) Lehet, hogy a szerző már befejezte volna legújabb könyvét, ha május 23. és június 9. között nem tartózkodik Mongóliában az CIC (Nemzetközi Vadvédelmi és Vadászati Tanács) nevű szervezet megbízásából. A kéttagú magyar küldöttségnek két feladata volt: a mongol-kínai határ egyik térségében tanulmányozni az ázsiai szarvasok (valamivel nagyobbak, mint a gímszarvasok) csoportját, amely a világon egyedülállóan, erdőmentes területen él. A másik feladat volt a kopár Góbi-Altaj hegységi vadállomány helyzetének feltérképezése. A nemzetközi szervezet szakemberei az ottani vadak kipusztulása miatt aggódnak. A lefejezett láma szarvasai - Sohasem hallottam, hogy erdőn kívül is élhetnek szarvascsordák. Hogyan lehetséges ez? - A szarvas erőteljes fiatal populáció. Képes alkalmazkodni a szokatlan életkörülményekhez és extra viszonyok között élni. Legalábbis ezt tapasztaltam most Mongóliában. Megtudtuk, hogy nyolcvan évvel ezelőtt vizsgálódásunk térségében lámakolostor volt, amelynek vezetője sokfajta növényt és állatot, köztük ázsiai szarvasokat hozatott kerítéssel védett terjedelmes birtokára. Aztán a vörös forradalom, amely a bolsevikok hatalomra kerülése nyomán Mongóliát is elérte, elsöpörte a főláma messze földön híres kertjét, őt magát pedig az új ateista hatalom lefejeztette. A láma szarvasai elszabadultak, és azóta leszármazottaik vadon élnek a kopár, dombos vidéken. - Miket sikerült megfigyelni? - Egyes helyeken törpe cserje ott is előfordul. Valószínű, hogy agancsaikról ezeken tisztítják le a barkát. Vannak források is, ahol dagonyázhatnak a szarvasok. Sajnos a kínai határon túlra nem követhettük a vadakat, így nem tudjuk, hogy ott milyen életlehetőségeik vannak. Hiszen a szarvasok szabadon közlekednek az országhatáron. - A mongol határőrökhöz milyen volt a viszonyuk? - Segítettek nekünk. Érdekes, hogy a mongolok családostul őrzik a határt. Kopár hegyen - Milyen a Góbi-Altaj hegység, ahol a vadállomány helyzetét figyelte meg? - Európai, bakonyi szemmel furcsa olyan hegységet lóháton bejárni, ahol nincsenek erdők. Szinte teljesen kopár, sziklás hegyeket képzeljen el, ahol a köveket felső ajkával távolítja el a ló, hogy a sziklák között megbúvó fűhöz jusson. A mongol lovak rendkívül szívósak, könynyedén másszák meg a meredélyeket. Víz nélkül négy-öt napig kibírják. Sivár, lelkileg nyomasztó látvány az ilyen hegység. Társam, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem nálam idősebb tanára nem jött fel a hegyekbe. Két mongol kísérő volt velem, az egyik Magyarországon végzett erdőmérnök, a másik hegyi vezető. Sátorban fagyoskodtunk, fa hiányában állati ürülékkel tüzeltünk, így tudtunk teát főzni, amíg volt vizünk. Egy ideig szomjaztunk, majd hóra leltünk, s abból olvasztottunk italt. A mostoha körülmények ellenére felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, amit írásban szeretnék közkinccsé tenni. - Milyen vadakat láttak a Góbi-Altaj hegyen? - Az alacsonyabb helyeken rengeteg argalicsoportot - ez egy juhfajta - figyelhettünk meg, míg a magasabb helyeken kőszáli kecskéket. Élnek ott golyvás- és fekete farkú antilopok, farkasok, de előfordulnak hópárducok is. - Valóban veszélyben van a mongóliai vadállomány? - A rendszerváltozás óta lazult a fegyelem: elszaporodtak az orvvadászok. Mégsem ők veszélyeztetik a vadállományt, hanem a háziállatok szaporodása. Egy nomád mongol embert 30-35 rideg tartású állat tart el. A Magyarországnál tizenhétszer nagyobb Mongóliában alig kétmillió ember él. Ebből félmillió a fővárosban Ulánbátorban. A többség még mindig nomád állattartó, de a legelők csak meghatározott mennyiségű állatot képesek táplálni. A veszély az, hogy a vadak elől a háziállatok egyszerűen lelegelik a füvet. Ezt tartom a legfőbb gondnak, nem a virágzó orvvadászatot. Hogyan lehetne a vadállomány számára végzetes folyamatot megakadályozni? - Csak egyféleképpen: ha letelepítik a nomád mongolokat. Szent István ezer évvel ezelőtt ugyanezt tette velünk, magyarokkal. De hát ma nincs erőskezű kormányzat Mongóliában. Az előző rendszerben voltak letelepítési törekvések, amelyek az 1991. évi rendszerváltozás óta elakadtak. Mongol italok, ételek - Mongóliát megjárt ismerőseim leszólták a kumiszt. Önnek ízlett? - Már másodszorra volt alkalmam Mongóliával ismerkedni. Nekem ízlik az erjesztett kancatejből nyert, kellemesen savanykás, 3-5 alkoholfokú kumisz. Megkóstoltam a mongol pálinkát, a simi-arkhit, amely mindössze 12-13 fokos, kissé a savanykás aludttejre emlékeztető aromája van. A hegyi úton főleg szárított húst ettünk. Feltehetően a tartósításnak ezt a módját az ősmagyarok is ismerték. Részese voltam egy mormotasütésnek. Ez az ízletes húsú állat üregekben él, mint az ürge, de annál sokkalta nagyobb. Előbb kibelezték, majd forró kővel bélelték és nyárson forgatták. - Nem zavarta a higiéniai feltételek hiánya? - Megfogadtam, ha a világ bármely részén, akár Afrikában, Alaszkában vagy Ázsiában veszek rész kalandos kukucskáimon, mindent megkóstolok, mindent megpróbálok előítélet nélkül. Szerencsére jó a gyomrom. - Visszatér Mongóliába? - Terveim szerint igen. Farkasvadászat izgatja a fantáziámat. Horváthy György Rakk Tamás: - Egy ideig szomjaztunk, majd hóra leltünk és abból olvasztottunk italt Fotó: Korbély Barbara Sietz kitüntetése Barbara Sietz asszonynak, a budapesti Goethe Intézet igazgatójának Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozott Magyar Bálint művelődési miniszter. Barbara Sietz, aki rövidesen visszatér hazájába, négyéves magyarországi tartózkodása során a Művelődési és Közoktatási Minisztériummal, a Fővárosi Önkormányzattal és a kulturális intézményekkel együttműködve sokoldalú kulturális tevékenységet folytatott. A rendezvények kitűnő lebonyolítása mellett nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Budapestnek, a kulturális világvárosnak a hírét öregbítse. (MTI)