Napló, 1999. április (Veszprém, 55. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-24 / 95. szám

6 NAPLÓ Az én édesanyám Rajzolta Triebl Mirella, négyéves cseszneki kislány ^ ^ (Madár János) kisfiú az édesany Édesanyámnak Május első vasárnapján köszöntelek édesanyám. Anyák napja alkalmából neked szedem a legszebb csokrot hálából. Szeretettel felneveltél, a kiskoromban dédelgettél.­­­övis koromban a buszra kísértél, s Féltve integettél. Mikor már iskolás lettem , s meleg étel várt ha hazajöttem. Sok szép emlék. \ r ! Örökké szeretlek és «A f mindig a kislányod maradok, p ^ ^ f g -Gócze Georgina: Karakószörcsök Mit rajt a kéj­? Megtudjátok, hogy mit rejt a kép, ha a megadott számok szerint kiszí­nezitek. 0 = fehér, 1 = piros, 2 = narancssárga, 3 = citromsárga, 4 = fekete, 5 = zöld CSALÁDI HÉTVÉGE 1999. április 24., SZOMBAT Az én édesanyám Még csak a szíve alatt hordott de már féltőn vigyázott rám, rólam szóltak álmai mert ő az én édesanyám. Vigyázva fogta két kezem, mikor járni tanított, ha elestem megvigasztalt: - Ne sírj kicsim ez katonadolog! Megtanított beszélni s érteni a sok földi csodát: Miért süt a Nap, miért nyílik a sok virág? Ha beteg vagyok simogatja láztól forró homlokom, mindig mindent megbocsát, mert szeret nagyon. Ha felnövök, akkor is ott lesz velem, ha rágondolok érzem, fogja a kezem. Palotai Éva, Nemesgulács A valóság Nem az a fontos, hogy jó legyél, hanem az, hogy szeressél. Mi bánatod van még hátra, ne hallgass a szomorúságra! Örülj inkább az életnek, élj tovább az Istennek. Kovács Petra, Pápa Anyukámnak Édesanyám csillag voltam álmomban, te meg szellő és susogás, égbe látni oly csodát! Édesanyám havas hegyet láthattam te is ragyogsz, mint a hegy, gyönyörű színed égbe megy. Mecsnebel Judit, Nagyvázsony A virágok hava Májusban legszebb a természet. Erdő­-mező­ tele van virággal. Talán azért ünnepeljük az anyák napját eb­ben a szép hónapban, hogy a gyerme­kek szebbnél szebb csokrokkal kö­szönthessék fel édesanyjukat. A virág elkísér bennünket születé­sünktől halálunkig. Sok népnek van kedvenc virága. A magyaroké a mus­kátli és a tulipán, a japánoké a cseresz­nyevirág és a krizantém. A hollandok egyik fő­ foglalatossága a virágtermesz­tés. Egyes növényekből címervirág lett: az angoloké a rózsa, a franciáké a lili­omnak tartott nőszirom, a skótoké a bogáncs, az íreké a lóhere, a walesieké a hagyma. Hogy szép virágokból címerek ékessége lett, azon nem csodálkozunk, de hogy választhatták egyes népek cí­merük díszeként éppen a bogáncsot, lóherét, hogy a hagymáról már ne is be­széljünk!? Természetesen ezekhez a nem szokványos címerdíszekhez mind egy-egy érdekes legenda fűződik. A skótok bogáncsos címerét például az­zal magyarázzák, hogy amikor sok-sok évvel ezelőtt a dánok a köd leple alatt hangtalanul lopakodva meg akarták lepni az alvó skót sereget, az egyik mezítlábas dán harcos belelépett egy bogáncsba, és fájdalmában felkiáltott. A skótok felébredtek, elűzték a dáno­kat, s hálából a bogáncsot címervirá­gukká tették meg. A már megkeresz­­telkedett walesiek között élt egy Szent Dávid nevű szerzetes, aki annyira sze­gényesen táplálkozott, hogy csak hagy­mát evett kenyérrel. Amikor a walesie­ket megtámadták a pogány szászok, Szent Dávid ezt az egyszerű eledelt osz­totta szét a harcosok között. A walesi­ek győztek, s a csata emlékére mind a mai napig hagyma díszíti címerüket. Még csodálatosabb a lóhere legen­dája: a pogány írek elfogták Szent Patrickot, és királyuk elé hurcolták. A kis királyfi Patrickhoz szaladt, s meg­csókolta ruhája szegélyét. Ez annyira meglepte a királyt, hogy beszélni hagy­ta a szerzetest Istenről, Jézusról. Hogy a szentháromság fogalmát könnyebben megérthesse, Patrick lehajolt, letépett egy lóherét és így szólt a királyhoz: „Nézd, ez itt három levél, s mégis egy.” A király népével együtt megkeresztel­­kedett. Keresztjük azóta is a lóhere le­velének alakját mintázza. (Bitay Éva nyomán) fénykép­jábun. Akik a falon lógnak, a veszprémi Saitz testvérek: Balázs, Zsuzsi, Krisz­tián és Anita Óvodások mik Nézd meg jól! Zolika elvesztette Morzsi kutyáját. Segíts neki megkeresni! Melyik fiú ér előbb a célba? TARKA LEPKE KIS MESE O­roszlánmama meg az apróságok Amikor még békesség uralkodott az állatvilágban, a sok-sok pi­ciny jószág együtt játszadozott vagy fecsegett-locsogott. Akárcsak az embergyerekek, az állatkölykök is büszkék a szüleikre. Egyszer éppen azon vitatkoztak, hogy kinek népesebb a családja. - Az én mamám rajtam kívül még három kutyuskának adott éle­tet! - jelentette ki a kiskutya. - Mi meg öten vagyunk a fészekaljban - sápogta gőgösen a pipi. - Én lefőzlek mindannyiótokat! - visítozott a rózsaszín malacba. - Az én anyukám kilenc kismalacot ellett. Az oroszlánmama csak hallgatta őket, majd higgadtan így szólt: - Gratulálok édesanyátoknak! Ám hadd jegyezzek meg annyit, hogy az sem baj, ha valaki egyedül születik. Én például egyetlen kölyköt hoztam a világra, de az oroszlán! (Ezópus meséje) Anya) élő lányi) Egy anya és a kislánya sétálni indul. Szinte egyforma magasak. A szomszédasszony utánuk néz: „Ugyan hány évesek lehetnek?” Mire a szomszéd: „Az édesanya éppen háromszor annyi idős, mint a lánya. A korkülönbség közöttük 24 év.” Ugye, már te is tudod, melyik hány esz­tendős?

Next