Napló, 1999. május (Veszprém, 55. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-04 / 102. szám

8 NAPLÓ K­özismert szórakoztató emberekkel találkoz­tam a minap. Arra kértem őket, hogy a múlt hét címlapsztorijaiból általam vá­logatott állításokra ki-ki rea­gáljon a maga módján, mint­egy kommentálva a kijelenté­seket. Nem szabtam más ki­kötést, csak azt, hogy ha lehet, a megszólalásuk történjen azonnal az állítások elhangzá­sát követően. Mind az öten azonnal ráálltak a játékra. Az öt válaszadó: Rácz Mihály, Markos Zoltán (azaz a Defekt Duó tagjai), Maksa Zol­tán és Ihos József humoristák, valamint Galambos Ferenc bű­vész. 1. Több mint egy hónapja hul­lanak a bombák és a rakéták Ju­goszláviára. Rácz: - Veszélyben a horvát­országi nyaralásom, ez az első, ami eszembe jut róla. Másfelől pedig: kilencedikén egy béke­tüntetésen veszek részt a Vörös­marty téren. Markos: - Mivel egyedül a Rácz nem tudna tüntetni, ezért én is megyek vele. Ez egy olyan helyzet, aminek szerintem nem volt jó megoldása. A dolog ettől függetlenül veszélyes. Maksa: - Őszintén? Én an­nak a híve vagyok, hogy jogos ez a légiháború. Nem értem, hogy az oroszok miért a rendőrt bántják, aki kérdőre vonja a re­­nitenskedőt. Galambos: - A legborzasz­tóbb dolog a világon. A legna­gyobb döbbenet. Én már bele­fáradtam, a tévében sem nézem, nem érdekel, hogy naponta hány ember hal meg. De az aztán vég­képp kétségbeejtő, hogy a ma­gyar miniszterelnök azzal kér­kedik, hogy mi a légterünket és a repülőtereinket...! Ihos: - Ez nem egy bombasi­ker! Én, mint Kató néni azon iz- Öten öt témára, ötletszerűen gulok, nehogy el­nézzék az öntöző­kannámat onnan föntről, s ideküldje­­nek nekem is egyet. De komolyan is: mi, humoristák nem igazán tudunk mit kezdeni ezzel a helyzettel, hogy a világ most megint egy puskaporos hordón ül. Kínosan kerüljük ezt a témát, meg vagyunk szep­­penve. Én még so­hasem voltam eny­­nyire közel egy há­borúhoz. 2. Ötvenéves a NATO. Rácz: - Gyerek­koromban még Var­sói Szerződés vol­tunk, én úgy nőttem fel, hogy az a klassz, én ott éreztem magam biztonságban. Most, hogy NA­TO lettünk, főként a családos emberek azt mondják, hogy ne­künk gyanúsan rosszkor jött ez a konfliktus. Nem vagyok pacifis­ta, de kellene, hogy az egész vi­lágról eltűnjenek ezek a rohadt fegyverek. Az ötvenedik évfor­dulón nagyon szépen szólalt fel Orbán Viktor angolul, csak az a baj, hogy mi sokan hallottuk szinte ugyanezt a beszédet az elődeitől oroszul, amikor mi még a MiG-ekre voltunk büsz­kék, most meg nem tudom, hogy mire kell büszkének lennünk. Markos: - Igen, hát megöre­gedett, de velünk meg is fiatalo­dott. A világ egyébként érdeke­sen halad: egyik része igyekszik integrálódni, a másik része pe­dig dezintegrálódni. Ettől új problémák keletkeznek, a szét­esők és az összehúzódók közötti feszültségek kezelése nem meg­oldott. Maksa: - Gyakorlatilag érző­dik, hogy a középkorba lépett. A Varsói Szerződés megszűntével szerintem megszűnt a NATO addigi „eszmei mondanivalója” is, úgy érzem, hogy most átala­kult valamiféle világrendőrség­gé. De ezt a szerepet meg ak­kor lehetne igazán hatékonyan játszani, ha bevonnák a mara­dék országokat is. Akkor, ha nincs külön Kína meg külön az oroszok, hanem mindenki egy csapatban focizik, s ha balhé van, közösen küldenek alakula­tokat. Galambos: - Én köztudottan katonatiszt voltam, méghozzá a Varsói Szerződés tisztje. Nem mondom, hogy azt szerettem, de belém nevelték, belém verték, én azt csináltam. Akkor szerel­tem le, amikor még nem voltunk NATO-tagok. Most, hogy azok vagyunk, nem tudok megfordul­ni, átállni a másik oldalra. Van­nak, akiknek ehhez van gyomruk, ne­kem nincs. Ihos:­­ Legyen még sokszor ennyi, de békében. Én egyébként eddig egyetlen NATO- kompatibilis em­berrel találkoztam, az egy kompkezelő volt. 3. Magyarorszá­gon a nemzeti össztermék nem egészen egy száza­léka fordítódik ok­tatásra. Rácz: - Lám, nem véletlenül mondják, hogy a magyar nép gene­tikailag rendkívül tehetséges, kreatív nemzet. De az sem hogy a tehetséges, kreatív emberek kimennek kül­földre, többek között tanulni is. Markos: - Az oktatáson és a szociális kiadásokon lehet a leg­könnyebben spórolni. Itt nincs olyan réteg, amelyik majd zsör­tölődni fog, legfeljebb sír, amit viszont nem túl nehéz elviselni. Maksa: - Hát pedig az Or­­bán-T­orgyán-polgárkormány egyik fő választási programja, hogy most aztán az oktatást és azonnal. Számomra egyértel­mű: ez direkt van. Nekem egy hülye fixa ideám: cél az, hogy az emberek ne gondolkozzanak, bár a mesterséges butítás már a szocializmusban sem sikerült. Kérdezték tőlem, mi lenne, ha én miniszterelnök lennék, s én akkor azt válaszoltam, hogy másnap biztosan lelőnének. Én ugyanis az állami apparátus tag­jainak, különösen pedig a ta­nácsadók tanácsadóinak hetven százalékát páros lábbal rúgnám ki, és rögtön nekilátnék az okta­tás ügyét, az egészségügyet és a rendőrséget helyretenni. Galambos: - Ez csak egy a szomorú dolgok közül. Elkezd­tük kiküldeni az albánoknak a huszonötmilliós segélyeinket, amikor árvíz sújtotta területeink vannak. Nálunk az oktatástól, a kultúrától veszik el a pénzt más dolgokra, számomra ez a meg­magyarázhatatlan dolgok közé tartozik. Ihos: - Ezért van az, hogy akik estire járnak, sose végzik el az iskolát, mert nem találják meg a bejáratot. 4. A földművelési és vidékfej­lesztési miniszter három nap alatt letett arról, hogy az omi­nózus ferencvárosi verekedés ügyében parlamenti vizsgálóbi­zottságot hívjanak létre. Rácz:­­ A színházunknak (Mikroszkóp Színpad — vs.) Torgyán doktorral jó a viszo­nya, ugyanis ő az egyetlen poli­tikus, aki mindegyik rendszer­ben minden bemutatónkon ott volt saját magától, tehát nem protokollból. Nem egészen konkrétan rá vonatkoztatva el­mondok egy Defekt Duó-idéze­tet, értse mindenki úgy, ahogy akarja: „Képviselő fészkelődik a padban, a padban, Át is ül az egyik helyről másikra, másikra, Átvilágítása volt az év vicce, év vicce, Mert a röntgenképen nin­csen neki gerince, gerince.” Markos: - Nekem, a humo­ristának szinte kollégám lehetne Torgyán József, hiszen rengeteg az olyan megnyilvánulása, ami minimum humoros. Sok kije­lentése irigylésre méltó ebben a szakmában. Maksa­ - Torgyán doktornak több sikeres pálfordulása volt az elmúlt években, ennek követ­keztében ott van, ahol van. Én erre csak azt tudom mondani, hogy sajnálom, hogy ez a nép bevette azt a maszlagot, amit ne­ki beadtak. Mondom ezt annak hangoztatásával együtt, hogy soha nem voltam egy MSZP-ra­­jongó, de adtam volna nekik még négy évet. Galambos: - Hát én azt hi­szem, hogy ő az ország bohóca. Mindig azt mondja, ami az em­bereknek éppen a legjobban tet­szik. De ez nemcsak rá jellem­ző, hanem az egész politikai életre is. Amiről egyébként ne­kem körülbelül éppen ennyi a véleményem. Ihos: - Nem ez a megoldás. Szerintem a szurkolókat be kel­lene öltöztetni rendőrruhába, és akkor máris nem lennének rend­bontók. 5. Gyanítható, hogy az idén mégsem lesz tartható a kilenc­százalékos infláció. Rácz: - Hát most van mire fogni. Ez egy nagyon jó lélekta­ni pillanat, ez a balkáni konflik­tus, ilyenkor kell ezeket a híre­ket megszellőztetni. Békeidő­ben sok más lehetne, ami min­denkit fölháborítana, most a fi­gyelem másra terelődik, a tűrő­képesség most elbír ennyit: mi az a tizenkét százalékos infláció ahhoz a félelemhez képest, amit a déli határszéleinken lakók át­élnek?! Én nem tizenkét száza­lékot, hanem ennél is többet mondtam volna, és ha a végén nem annyi, még örülni is lehet. Markos: - Van mire fogni, tényleg, de történtek itt más nem várt kiadások is, gondolok az árvízre, belvízre. Ezen túl azon­ban a tapasztalataim szerint minden új kormány azzal kezd, hogy beígéri a jó dolgokat, aztán a kényszerűség ráviszi, hogy többet jelentsen be az ígértnél. Ez nem biztos, hogy hazugság, csak arról mesél, hogy más a pa­pírok igazsága és megint más az élet. Nálunk ha a feleségem egy­szer többet megy a közértbe, máris borul a havi költségveté­sünk, lehet újratervezni. Maksa: - Az a stabilitás, ami megkezdődött, most szertefosz­lani látszik. Nem tudom, hogy ezt a most kezdődött négy évet majd helyre lehet-e hozni. Egy MDF-kormányt nagy nehezen kihevertünk, de hogy ebből mi lesz, nem tudom. Galambos: - Amikor monda­nak valamit, én azonnal hozzá­teszem: várjunk egy hetet, de előfordul, hogy néha egy egész évet kell várni. Sajnos már arra is volt példa, hogy valami meg­történt, azután meg visszavon­ták. Szerintem itt most nem ko­moly és nem megalapozott dol­gok történnek. Ihos: - Persze, hogy nem ki­lenc lesz, mert ha kilenc, az na­gyon terhes lenne. Legyen in­kább tizenkettő, azaz túlhordás. (vs.) véletlen. Rácz Mihály: - Hát most legalább van mi­re fogni Markos Zoltán: - Nekem szinte kollégám lehetne Torgyán József Galambos Ferenc: - Vannak, akiknek eh­hez van gyomruk, nekem nincs Maksa Zoltán: - Számomra egyértelmű: ez direkt van Ihos József:­­ A szurkolókat be kellene öl­töztetni rendőrruhába MAGAZIN I Vidám család­i hirdetések­­ •• Kérjük, a lenti táblázatba olvashatóan ! Udzfitziét a balagódtak­ írják be az üzenet szövegét (minden A H­ Ä Köszöntse lapunk hasábjain a ballagó véndiákokat! szíveskedjen a szaggatott vonal E TÄSISÄ A virág elhervad, az ünnepi ebéd­­elési utalvánnyal együtt címünkre múlandó emlék, ám a család Pannon Lapok Társasága, Napló ügyfélszolgálati iroda, lappban kinyomtatott koszonto 8200 Veszprém, Szabadság tér is. tanult fiataljaink albumában­­ beküldeni, legkésőbb május 11 -én ................................. . . . . keddig. Megjelenik május 15-én OrokOS helyre pályázhat, szombaton. FIGYELEM! Nincs az a fcom­UZ diák,, A közlés csak a négyzetbe irt­­ja , M£q a jókino klánokat, szövegre vonatkozik! ! A hirdetési szelvény kizárólag a befizetési postautalvánnyal Várjuk a rokonok, barátok jelentkezését együtt érvényes! i • i . , r i \ \ • i hirdetésfelvevo helyeinken. _ Ballagás i : I —----------------------------------------------------------------------------------­----------- 850 Ft 1000 Ft 1200 Ft 1350 R ___________ 1550 Ft 1700 Ft * I | ___________ __ 1850 Ft^ . A feladó neve:................................................................................................ - hmtafro­wwt­y Címe:.................................................................................................................... I L--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­P­annon Lapok Társasága 1999. május 4., KEDD

Next