Napló, 1999. május (Veszprém, 55. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-04 / 102. szám

1999. május 4., KEDD KULTÚRA NAPLÓ 7 TV-JEGYZET Fogyasztható a Koóstoló Kétféle Koós János létezik: az egyik a jó hangú és népszerű j táncdalénekes, aki a pályája csúcsán, a hetvenes években örökzöld slágereivel „ alkotott” maradandót„ a másik Koós a középszerű színész, aki - miután felismerte, hogy énekesként „ lejárt az ideje” - mindent elkövet, hogy neve, arca forgalom- ] ban legyen. Kevesen választották ezt a formát a fennmaradás­ra. Az RTL Klub Koóstoló című, kéthetente jelentkező show- i műsora Koós János legújabb menekülési útvonala. Az első adásról csupa rosszat hallottam, igaz, Koós a péntek esti adás elején „az élet nem nehéz” szövegű főcímdal után elmondta, I hogy sok elismerő levelet kaptak. Koóssal nekem nincs semmi bajom, míg énekel, addig műfajában klasszikus a szememben, 1 hiszen a hangja változatlanul csodálatos. De a próza, a mar- 1 háskodás nem áll jól neki. A műsor szlogenje „kéthetente szil­­| vesztet”. Már erről le kellett volna mondania, mert anakro­nisztikus. Tudom, a hangulat utal a szilveszteri mulatságra, de mégis... Valami igény azért legyen. A körítés, a díszlet látvá­nyos, a csinos lányokkal különösképpen. De Koós modoros 1 ebben a miliőben, gyakran használja a megmondom őszintén kifejezést és a ja! szócskát. S amikor pénteken bemutatta a ze­­; nekart, így kezdte: „A hátam mögött elterülő zenekar.” S úgy J olvasta az együttes tagjainak a nevét; hatan-he ten vannak, pa­pír nélkül illett volna felsorolni őket. f A műsor sztárvendége Csákányi Eszter színművész. Nos, | nem tudom, a „ szépségét” a papájától öröklő színésznőpasz- I szol-e egy ilyen stílusú műsorba. Csákányi Eszter tehetsége \ nem vonható kétségbe, kabaréjelenete Balázs Péterrel erről ; győzött meg. De amikor Koóssal a receptet ismertették, min­den mozdulatuk természetellenes volt. A néző - legalábbis én - ilyenkor csak bombanőre figyel, olyanra, aki nagyobb egyé­niség Csákányinál. Persze egyéniségekben nem volt hiány, csakhogy őkférfiak voltak. Galla Miklós a fanyar, rezzenéste­len tekintetű humorista új műsorából adott kóstolót. Nagy | Bandó András politikai kajákról szóló humoreszkje remek, de a műsor laza felfogású közönsége ezúttal nem igazán értette j szellemes találatait. A felcsendülő dalokról is szólnom kell, mert szakadék választotta el őket egymástól. Koós slágerei, például a Sír a telefon és Varga Miklós Vén Európája messze s kimagaslott a többi közül, afülbevalós srácok és a vonagló, I gyenge énekhangú lányok érthetetlen szövegű és sekély es dal­­lamú számai közül. A Koóstoló „fogyasztható”, nem feküdte meg nagyon a t gyomromat, bár - mint látszik - megemésztése nem volt köny- I nyű feladat. Kellei György 1 Isten üzen az alkotásokban Kiállítás a veszprémi piaristák templomában Bár az alkotók a testi egészség hiányát szenvedik, óriási ajándé­kot kaptak az Úrtól: áldott tehetséget - hangzott el a Nyitott Kapu Alapítvány által rendezett kiállítás megnyitóján Fotó: Gáspár A Nyitott Kapu Alapítvány ­­mely egészségkárosodott mű­vészek támogatója - immár 26. alkalommal rendezte meg tárla­tát. Ezúttal Veszprémben a pia­risták temploma adott otthont több mint száz képző- és ipar­­művészeti alkotásnak. Olajfest­mények, tusrajzok, gobelinek, szőttesek, kékfestők, szobrok sorakoznak a falakon, asztalon. A vasárnapi megnyitón meg­jelenteket Csóka Karola, a Gi­zella Múzeum vezetője köszön­tötte, gratulálva ahhoz a csodá­hoz, amely Isten kegyelméből megteremtődött a különböző­képpen sérült kiállítók művészi látásmódja révén. Isten üzenete van az alkotá­sokban, mondta dr. Borián Ti­bor, a piarista rend tagja, a veszprémi Padányi Biró Márton Római Katolikus Általános Is­kola, Gimnázium és Egészség­­ügyi Szakközépiskola igazgató­ja megnyitójában. Isten szereti az embert. A kiállítás méltó bi­zonyítéka annak, hogy bár az al­kotók a testi egészség hiányát szenvedik, óriási ajándékot kap­tak az Úrtól: békét és tehetséget, amellyel a lélek antennáin át rengeteg szépséget tudnak fel­mutatni alkotásaikban. Szólt ar­ról is, hogy történelme során a piarista rend kezdetektől felvál­lalta a hátrányos helyzetű, sérült fiatalok útjának egyengetését. Losonczi Péter művészettör­ténész kihirdette az alapítvány ­­az 1848/49-es forradalom és szabadság 150. évfordulójáról megemlékező - pályázatának eredményeit. Az első díjat a kár­pátaljai Fedinecz Atanáz, a má­sodikat a tabi Erényi Lajos, a harmadikat a gödöllői László Lilla kapta. A díjakat Rácz Zol­tán, a kuratórium elnöke adta át. A programban közreműkö­dött Németh Tamás orgonán és F. Dóczi Magdolna versekkel. TÉ A táncművész is emberből van Ladányi Andrea, aki a tavalyi fesztiválon a Legjobb Táncos díjat kapta, most az Éjféli Marathon No. 2, No. 3 című produkcióval lép fel Fotó: Áfrány A táncművészet gyökeret vert Veszprémben, ezért a műfaj kedvelődnek joguk van ahhoz, hogy évréíl évre megnézhes­sék, mit alkottak a hazai leg­jobbak. Ez a kijelentés lehet a második Veszprémi Összmű­­vészeti Fesztivál mottója, ami e hét végén zajlik majd a Pető­fi Színházban. Krámer György, aki a Veszp­rémi Táncműhely vezetője, egy­ben pedig ennek a fesztiválnak a művészeti igazgatója, az összes hazai táncprodukciót megnézi, így szerez jogot arra, hogy ne­met mondhasson: most is akad­tak, akik jönni szerettek volna, ám Krámer udvariasan elutasí­totta jelentkezésüket. Az első ta­valyi rendezvénynek óriási volt a szakmai sikere, érthető tehát, hogy minden hazai táncműhely szeretett volna az idén itt meg­jelenni, de éppen a színvonal és a profiltisztaság megőrzése ezt nem engedi. Ha már a profilnál tartunk: az idén is hiányozni fog a klasszi­kus folklór és a show-dance, ezek nem fémek bele a fesztivál koncepciójába. S hiányozni fog a híres Győri Balett is, azért nem jönnek, mert az elmúlt eszten­dőben nem készült olyan pro­dukciójuk, ami csorbulás nél­kül előadható lenne a veszprémi helyszínen. Ä május 8-án kezdődő ötna­pos fesztiválra megérkezik vi­szont a Pécsi Balett, valamint Szakály György, a Dekameron­­ban már megismert Budapesti Táncszínház, továbbá Hargitai Ákos, de természetesen itt lesz az első közönségdíjas Szigli­geti Táncszínház és a Legjobb Táncos díjat kapott Ladányi Andrea is. „Amit tavaly eltoltunk, azt az idén kijavítjuk” - mondta a mi­nap Krámer, arra utalva, hogy bár szerették volna, de nem sike­rült megvalósítani a közönség és az előadóművészek közötti köz­vetlen kapcsolatot. A produkci­ók után a színház kapui nyitva maradnak, izgalommal készül­nek a művészek a beszélgeté­sekre. Még külön táncházat is kitaláltak az előadások utáni „buli” hangulatának megterem­tésére a Méta együttessel. Sze­retnék, hogy a közönség a lehető legalaposabb ismereteket sze­rezhesse meg a tánc világáról, méghozzá valóban első kézből. Talán gyorsítja majd a gyökér­verést követő fa felnövekedését, ha sikerül a résztvevőket rádöb­benteni: a táncművész is ember­ből van, s nem csupán azzal a gyönyörű gesztusnyelvvel, de szavaival is méltó társa az egy­szerű földi halandóknak. (üs.) Fényképek és tűnődések Különleges album jelent meg a közelmúltban: Jokesz Antal, Veszprémben élő fotóművész A preparált idő nyomában címmel tette közzé a mű­vészetét reprezentáló felvéte­leit, gondolatait. Az előszóban Beke László ír­ja: „Amit végül a történész ki­fejezetten megirigyelhet Jokesz Álltaitól: szövegeinek, a képe­ket kommentáló megjegyzései­nek, önéletrajzának az a kímé­letlen őszintesége, mellyel egy­szersmind a maga korának és közelmúltjának objektív rajzát is képes felvázolni.” Jokesz An­tal nemcsak igényes fotóival le­pi meg az olvasót, hanem a feje­zetekre tagolt, a felvételekhez illesztett „szövegeivel” is. A művész 1952-ben született, és a beatnemzedék egyik utolsó mohikánjaként jellemzi magát, amikor az eltűnt időről meditál. Kamaszkorának legszebb nya­rán, 1969-ben számos alkalom­mal megnézte Antonioni Nagyí­tás című filmjét. Kitörölhetetlen nyomot hagyott benne a szél zú­gása a fák között, amikor Tho­mas, a filmbeli fotós a parkban fényképez. A hatás nem maradt el, Jokesz 1974 körül kezdett el tudatosan fényképezni. Bekap­csolódott a Fiatalok Fotóművé­szeti Stúdiója munkájába. Ek­kor készült képei többek voltak a hagyományos szociofotók­­nál. Rengeteget járkált, rohan­gált a fotómasinájával akkori­ban. „Dekomponált kompozíci­ók” sora jött létre a keze nyo­mán. 1979 őszén eljutott a fran­cia fővárosba. Párizsi képeivel nem várt sikert aratott, az al­bumban külön részt kapott a kollekció. Ebben az esztendő­ben indult útjára a Dokumentum kiállítássorozat. Márciusban Jo­kesz Antal, Kerekes Gábor és Szerencsés János a veszprémi Vegyipari Egyetem aulájában mutatkozott be. (A huszadik, ju­bileumi kiállítást idén április 15- én rendezték Budapesten a Do­rottya Galériában.) Jokesz Antal fantasztikus privát galaxist épített fel albu­mában többek között a távolság, a térérzékelés, az egyidejűség, a véletlen szerepe, a pillanat feltö­rése, a hitelesség, az idő, az ob­jektív világ és az emberi vi­szonylatok pregnáns megfogal­mazásával. Korai képei a lélek és a valóság tájait barangolják be, a párizsi út előtt egy eszten­dőt ölelnek fel az emberi moz­dulatokat, pillanatokat, karakte­reket megörökítő fotók; a kép­kivágások itt is kifejező erejűek. Erotikus „tájképei” és „fényér­zékeny álmai” merészek, lírai­ak, hétköznapian természetesek és bravúros technikai megoldá­súak. Jokesz az Időt felbontó, trükköket felsorakoztató felvé­teleit is bemutatja. S elvisz ben­nünket a budapesti Felszabadu­lás térre, ahol a „levágott” fejű és lábú járókelők nyomába sze­gődhetünk. Jokesz Antal élve­zetes, lendületes albumutazása itt véget is ér.-kgy-Jokesz Antal 1978-ban készült Elegancia című felvétele „az esetlegesség lehetőségei” sorozatból Alternatív pedagógia A pedagógiai alternativitás helyzetéről tartottak a hét vé­gén konferenciát Pilisborosje­­nőn a Soros Alapítvány szer­vezésében. Itt mutatták be a most megje­lent Süss fel nap című könyvet is, melyben a különböző, nem hagyományos pedagógiai prog­ramokkal működő intézmények sorában bemutatkozik a veszp­rémi, Waldorf-módszerrel mű­ködő Vadgesztenye óvoda is. A Soros Alapítvány alterna­tív pedagógiai programja négy éve évi 1,1 milliárd forinttal tá­mogatja közoktatás fejlesztését különböző pályázatok útján. Az e tekintetben elkötelezett intéz­ményeket, akik például az infor­matika, az iskolai könyvtárak fejlesztésében, a roma oktatási problémák kezelésében, a kis­gyermekkori fejlesztés terén próbálkoznak új típusú, alterna­tív programok meggyökerezte­tésével, óriási feladatot vállal­nak, hangzott el a tanácskozá­son. Ahhoz, hogy a gyermek fel­nőttként nyitott, kiegyensúlyo­zott állampolgára lehessen a tár­sadalomnak, már gyerekkorától olyan körülményeket kell bizto­sítani számára, ami egyéniségét oldottá alakítja, nagyon fontos tehát az iskola pluralizmusa. Sajnos a hazai iskolarend­szerben - miután az egyházi tan­­intézmények is megkapják már a fejkvótán túli kiegészítő támo­gatásokat is - egyedül az alter­natív pedagógiai módszerrel működő magániskolák, óvodák kénytelenek a normatív támoga­tással megelégedni. Ugyanak­kor a pedagógus-felsőoktatás­ban sem kapnak hangot az alter­natív pedagógiai programok. A konferencia előadói, Ve­­kerdy Tamás, Pukánszky Béla, Horn György, Zsolnai József az alternativitás szükségességéről, tapasztalataikról számoltak be. té

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék