Napló, 2002. február (Veszprém, 58. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-24 / 8. szám, Vasárnap Reggel

2002. FEBRUÁR 24. Linda dobozban Görbe Nóra dobozba került. Egy­részt a legújabb Linda sorozat ré­vén, amely hiába készült el, a Ma­gyar Televízió egyre csak halogatja műsorra tűzésének időpontját. A film - annak ellenére, hogy sokan várják - már másfél éve dobozban pihen. És egyfajta jelképes doboz­ban van maga a színésznő is, hiszen a rendőrnő figurája egy életre ebbe a szerepbe kényszerítette. Bár ne­künk elárulta: szerinte van kiút, ■Lindaként ismeri az egész ország. Ha a „polgári nevén” mutatkozik be, talán nem mindenkinek ugrik be az arca, de ha hozzáteszik, hogy az a „filigrán, karatézós rendőrlány”, hát biztos, hogy tíz emberből kilenc máris tudja, kiről van szó. Nem vé­letlenül: a Linda sorozat hihetetle­nül népszerű volt a maga idejében, s valószínűleg hasonló nézettségi mu­tatókat produkálna ma is - ha láthat­nánk. Ám ez egyelőre nem lehetsé­ges. Mert bár új epizódok vannak, a vetítés időpontja lassan már másfél éve halasztódik. - Egészen pontosan 2000 novem­berében fejeztük be a legújabb öt rész forgatását, s akkor azt ígérték, hogy a film december 5-én adásba is kerül - mondta Görbe Nóra. Ez idő­vel húsvétra módosult, majd október­re, majd 2002 húsvétjára... Mindig adódott valami probléma. Hol a vége főcímen kellett módosítani, hol azt kifogásolták, hogy egyik jelenetbe lóg bele valamilyen oda nem illő fel­irat... Most a legutolsó hírünk az, hogy áprilisban a választások miatt már nincs szabad adásidő, úgy hogy vagy május elején, vagy pedig ősszel mutatják be a filmet. Pedig a nézők már nagyon várják Lindát. Bizonyíték erre, hogy amikor Görbe Nóra egy televíziós műsorban viccesen megemlítette, hogy nála vi­deón megnézhető a film, felizzott a telefonja. Vetítést persze nem szer­vezhet, azt viszont elárulta, hogy a folytatás sokban különbözik az előző részektől. - Végül is eltelt tíz év és ez a szto­rin is meglátszik - mesélte. A régi szereplők közül csak a filmbeli apám, Bodrogi Gyula, illetve a kedve­sem, Szerednyei Béla maradt meg. Előbbi természetgyógyász lett, míg Bélával, azaz Tomival összeházasod­tunk, sőt, már el is váltunk. Maga Linda is előrébb lépett a ranglétrán, már tanít is a Rendőrtiszti Főiskolán. A történet részben erre is épít, hiszen a tanítványaimmal közösen derítjük fel a rejtélyeket. A sztori abban is különbözik az előzőektől, hogy nem öt önálló rész­ből áll, hanem egy történet öt epizód­ra bontva. A csihi-puhi helyett na­gyobb szerepet kap benne a szellemi­ség, a meditáció, s persze Linda is ko­molyabb lett. S hogy maga Görbe Nóra mivel foglalkozik mostanság? Nos, a Boj­torján együttessel közösen van egy műsora, azzal lép fel, s közben egy érdekes színpadi darab megvalósítá­sán fáradozik. - Egy rendező barátom az Ellop­tam a nőt című kétszemélyes vígjá­tékban kínált nekem szerepet. Ebben Gesztesi Károly lenne a partne­rem, akivel már a Linda mos­tani folytatásá­ban is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Most keresünk a da­rabnak színházat. Görbe Nóra nem kevesebbet vár ettől a darabtól, mint hogy végre túl­léphessen a „jópofa rendőrlány” sze­repen. Ez ugyanis kicsit fáj neki, hi­szen a főiskolán nagyon jól érezte magát a drámai szerepekben - ám a Linda behatárolta a lehetőségeit. - Előfordult, hogy egy darabban, amikor színpadra léptem, többen is megjegyezték a nézők közül, hogy „nézd, ez az a­karatés csaj”. Ezen szeretnék most egy kicsit változtatni. Már nem hadakozom a Linda ellen, hiszen az emberek így fogadtak a szí­vükbe, de szeretném megmutatni, hogy többre is képes vagyok. D.T. Görbe Nóra Családi állapota: hajadon Iskolái: Színház- és Filmművészeti Egyetem Pályája: Magyar Filmgyártó Vállalat stábjának tagja 1987-ig, utána szabadúszó, a Linda című sorozat fő­szereplője (1982-89), s 22 játékfilmben szerepelt, 15 színpadi darabban játszott, 8 lemeze jelent meg, jelenleg a Bojtorján együttessel van közös műsora. Elismerései: három televíziós nívódíj Liptai- (Mónika-) show A nagy garral beharangozott új Friderikusz-produk­­cióról már az első adásból kiderült, hogy az egykori showman még mindig néz televíziót. Ráadásul elég gyakran ülhetett a konkurens csatorna Mónika­­showja előtt, hiszen legújabb „találmánya” rendesen feldolgozta az adások tapasztalatait. Azt azért el kell ismerni, változtatott az eredeti koncepción, hiszen a vadító Liptai Claudia kérdése­ire csupa sztár válaszolgat, míg a másikban az ut­ca emberei. És ezzel a különbségek „széles tárhá­zát" már fel is vonultattuk. Úgy tűnik, Fridi nem képes szakítani egy ideje azzal, hogy ne más ötleté­ből csináljon „saját” műsort. És ez egyre kevésbé meglepő, de annál mulatságosabb. A Gyerekszájtól a Világsztárokig, míg hazaérkezve ma már magyar csillagok ragyognak műsora egén. Igaz ezeknek a száma meglehetősen behatárolt, így egy idő után vagy elfogynak, vagy ismétlődnek majd Claudia vendégeként. Most a műsorvezető kérdéseit nem akarjuk minősíteni, ám legyen elég annyi, hogy a nézők soraiból érkeznek a legjobbak. Mi ezzel együtt bizakodunk, hogy élete nagy lehetőségét megkapó műsorvezetőnő elérje azt, amit ezzel a show-val szeretne. Ehhez csak annyit teszünk hozzá: Minden jót Mónika, akarjuk mondani Claudia! M­agyar filmek külföldön ■ Kelendőek a magyar fil­mek külföldön. A Mokép- Hungarofilm Division külke­reskedelmi igazgatója mun­katársunknak a Berlini film­­fesztiválon elárulta, hogy a szerb tévé megvette Sopsits Árpád Torzók című munká­ját, a szlovák televíziósok és mozisok Bacsó Péter Hamva­dó cigarettavégére, Herendi Gábor Valami Amerika című alkotására és Pálfi György Hukkle-jára csaptak le. A cseh tévések Feke­te Ibolya már Berlinben is vetített új filmjét a Chicot választották ki, és megvásárolták a Mundruczó Kor­nél rendezte Szép napokat is. Koltai Róbert Csocsója, Gulyás Gyula Fény hull arcodra és a Hukkle a horvát tévénézőket szórakoztatják hamarosan. Tarr Béla több filmjének USA-beli bemutatásáról is tárgyaltak. Kanada és Spanyolország DVD-jogokat kíván vásá­rolni tőlünk. Tizenhárom év óta először Kubából is kíváncsiak a magyar mozikra. Ha nem is ilyen hosz­­szú, de 5 esztendőnyi szünet után a balti államok és a skandinávok is szeretnének tőlünk filmeket venni. Portugália Mészáros Márta filmjeiből és a legfrissebb termésből válogat. ■ Ha valakit az Irigy Hónaljmirigy parodizál, az megnyugodhat, ő már sztárnak tekintheti magát, legalábbis Magyarországon. Sváby András tehát nem is vehette zokon, hogy a zenészek legutóbb a beszédstílusán poénkodtak, s azt szánták tele­fonos kérdésnek, hogy „Én, azaz Sváby András nyissam-e nagyobbra a szám?” A Napló egyéb­ként a tv2 egyik legnépszerűbb műsora. Másfél hónapja új főcímmel, új díszletekkel jelentkezik vasárnap esténként. A nézők immár három lehet­séges válasz közül választhatnak a telefonos köz­vélemény-kutatáson. Sváby szerint a világ nem olyan egyszerű, hogy igen-nem alapon meg le­hetne ítélni a különböző ügyeket. A Sváby család - felesége, két gyermeke - egyébként a napokban jubileumot tarthat. Egy éve költöztek be budakalászi házukba, egy gyö­nyörűen átépített épületbe. A műsorvezető akkor azt mondta, reméli, ez lesz a végleges otthona. A Napló sztárjáról egyébként köztudott, hogy imád játszani, kedvenc társasjátéka a Ki nevet a végén? Egyelőre még a „Mirigyesek” állnak nyerésre, de ha a jövőben Sváby megtanul jól artikulálni, szé­pen kiejteni a szavakat, akkor főhetne a fejük po­énkirályoknak, hogy az ismert tévés milyen hibá­ját pécézzék ki a következő show-jukban. Sváby: mekkorára nyissam a szám? SZTÁROK ÉS SZTORIKÉI HÍREK Berek Kati a Föld szelleme !Berek Kati számár különösen jelentős esemény lesz az új Nemzetiben való „debütálás”, mert ő az egyetlen színész a társulatból, aki a régi Nemzeti Színház utolsó előadásán részt vett 1964 júniusá­ban. A Lear királyban játszott többek között Máté Erzsivel, Törőcsik Marival, Kálmán Györggyel, Sinkovits Imrével és Básti Lajossal és az előadás után együtt siratták a nemzet színházát, amelyet nem sokkal később felrobbantottak. Most, márci­us 15-én, az Ember tragédiájában a Föld szelle­mét játssza. Petőfi-kötet olasz nyelven ■A Rubettino olasz könyvkiadó megjelentette Petőfi Sándor Felhők című versciklusát olasz nyelven. Az összeállítást Roberto Ruspanti, az Udinei Egyetem magyartanára, a legnagyobb magyar költők neves olaszországi fordítója szerkesztette, a ciklust alko­tó hatvanhat Petőfi-verset ő ültette át olasz nyelvre. Mint a professzor elmondta, ezzel a mostani ki­adással akarta „megkoronázni” azt a „Petőfi-triló­­giát”, amelyet az 1998-as kettős évforduló (a ma­gyar költő születésének 175. és halálának 150. év­fordulója) tiszteletére kezdett el. A lélekvándorlás Holdösvénye ■Holdösvény címmel jelent meg a napokban Neme­re István legújabb regénye. A Media Nox Kiadó ál­tal piacra dobott kalandos történet abból a szem­pontból rendhagyó, hogy hősei különböző korok­ban élnek, ám valamilyen módon mégis ugyan­azok. A lélekvándorlásra épülő sztori középpontjá­ban egy évszázadokkal ezelőtt elrejtett kincs, illet­ve az ez utáni hajsza áll. Ennél többet elárulni azonban határozottan illetlenség lenne... Valami Amerika: sikerre ítélve? ■ Lehet, hogy sokan a Varga Zsuzsa-Oroszlán Szonja páros leszbikus jelenete miatt nézik meg a Valami Amerika című mozit, ám a film úgyis sikerre van ítélve. Úgy tűnik, a magyar film kezd hasonlítani régi jó hírére. Oroszlán Szonja és Varga Zsuzsa azóta is emlegeti azokat a szexis fehérneműket, amelyeket viseltek. Egyikük sem gondolkodott egy percig sem, hogy elvállalják a szerepet, s a film is őket igazolta. Schwarzenegger: az úton végig kell menni Arnold Schwarzenegger és producerei a szeptember 11-ei New York-i tragédia miatt elhalasztották akció­filmjük bemutatóját. A sztár ugyanis egy tűzoltót ját­szik a filmben, aki egy merényletben elveszti a csa­ládját, s a terroristák semmivel sincsenek negatí­vabb színben feltüntetve, mint a CIA-ügynökök. Az­óta többször tesztelték a közönségét, s miután de­cemberben úgy tűnt, hogy a közönség már szívesen megnézne egy efféle mozit, elérkezettnek látták az időt a bemutatóra. ■ R.: Mire gondolt szep­tember 11-én, hogy épp időben foglalkozik a ter­rorizmussal, vagy hogy a „Collateral Damage”-t már befejezni is kár? Sd­.: A feleségem rögtön azt mondta, hogy felejtsem el a fil­met. Elrémisztett bennünket, hogy az élet még sokkal borzalmasab­bat produkált a filmnél. Egyszeriben megvalósult az általunk elképzelt borzalom, s több ezer ár­tatlan ember vesztette éle­tét. Mi is kutattuk forgatás előtt a terrorizmust, sőt még a robbanóanyagokat is, de hogy élőben láthat­juk majd, amit mi csak el akartunk játszani? R.: Miért mondták le a bemutatót? Sc­.: Egy olyan időszak­ban, amikor az emberek­nek a terrorizmus pusztítá­sával és a rengeteg halálos áldozattal kell szembenéz­nie, nincs helye egy akció­filmnek, szórakoztató pro­dukciónak. Ehelyett meg­próbáltam valamit tenni az áldozatokért és az ikertor­nyok helyreállításáért. R.: Miért gondolja, hogy most már elérke­zett az idő a film bemu­tatására. Sd­.: Nehéz megérteni, hogy miként működik egy katasztrófa után az embe­rek lelke, mikor jön el az ideje a megbékélésnek, amikor már túllátnak a tra­gédián. Többször rendez­tünk próbavetítést, s ami­kor decemberben tesztel­tük a filmet úgy tűnt, hogy az emberek többsége már másképp látja a filmet. Egy­szeriben a valóságot és an­nak hátterét ábrázoló, meg­értését segítő műként értel­mezte a közönség. R.: A film megelepően kerüli a sémákat, a terro­risták éppúgy logikusan cselekszenek, ahogy a CIA-ügynökök között is vannak negatív szerep­lők. Nem fél az ameri­kaiak kritikájától, hogy majd megvádolják, elfo­gult a terrorizmussal szemben? Sc­.: Az amerikai kö­zönség nem naiv. Ez bebi­zonyosodott a vietnámi háború során is. A film provokatív és gondolko­dásra sarkallja az embere­ket. A film viszont a másik oldalról is vizsgálja a dol­gokat, CIA-ügynököket is láthatunk, amint váloga­tás nélkül irtják az embe­reket. És amikor a televí­zióban a világ különböző pontjain felfegyverzett földműveseket vagy vala­milyen konfliktust látunk, azonnal továbbkapcso­lunk ahelyett, hogy elgon­dolkoznánk azon, miért dühösek ezek az emberek. R.: Washingtonban nem mindig így tekinte­nek a dolgokra. Sc­.: Tudják ott, hogy milyen okok lapulnak a háttérben, de a tévé­ben természetesen mást mondanak, hogy mozgó­sítani tudják a népessé­get. Úgy gondolják, hogy még nem jött el az önkri­tika ideje...

Next