Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-14 / 62. szám

2002. március 14., CSÜTÖRTÖK ÜNNEPI MELLÉKLET ■ Balla Emőke Az 1848-19-es forradalom és szabadságharc értékeléséről, megyei vonatkozásairól, mai hatásairól, a polgári átalakulá­sok közötti párhuzamokról Hu­di József történésszel, a Dunán­túli Református Egyházkerület levéltárának munkatársával be­szélgettünk. - Hogyan értékelhetők az 1848-49-es események? - Március 15. másfél évszá­zada elválaszthatatlan része a magyar polgári öntudatnak, nemzettudatnak. A vértelen for­radalom napjaként szoktuk ün­nepelni, Deák István Ameriká­ban élő történész fogalmazott így. A forradalom hozzásegítet­te az országot ahhoz, hogy az or­szággyűlés a polgári átalakulást törvényes ke­ ....­retek között valósítsa meg. Tudjuk, hogy a törvényeket gyorsan kel­lett hozni, áp­rilis 11-én szentesítették azokat. Az áp­rilisi törvé­nyek lebontották a feudális tár­sadalmi, politikai berendezke­dés intézményes rendszerét, és megalapozták a polgári társa­dalmi struktúrát. A változások minőségiek voltak, hiszen ko­rábban a lakosság túlnyomó többségét kitevő jobbágyságot felszabadították, az ország la­kosságát politikai szabadságjo­gokkal ruházták fel. Bevezették a polgári jogegyenlőséget, eltö­röltek olyan intézményeket, amelyek megbénították a sza­bad gondolkodást, ilyen volt például a cenzúra is.­­ A változás hogyan érintette a különböző társadalmi rétege­ket? — Mindenkit másként, a ne­messég nagy részét gazdasági­lag is hátrányosan érintette. Az országgyűlés még 1847 őszén is rendi alapon ült össze, a nemes­ség politikai jogait biztosítani tudta, országos hatalmi pozíció­it is megtarthatta, ennek ellené­ben vállalta a terheket. Ez azt je­lentette, hogy az úrbéres job­bágyság felszabadításával, a Mária Terézia által urbáriumba foglalt földterületek a jobbágy­ság szabad tulajdonába mentek át, ezért a földesurak hosszú tá­von állami kárpótlásban része­sültek. Változások történtek a birtokviszonyokban is: a nagy­birtok érintetlenül maradt, a ma­jorsági birtokok megmaradtak, az úrbéri földek viszont a job­bágyság kezére mentek át. A földesurak elvesztették a robo­ton alapuló munkaerőt, emiatt a gazdálkodásban szabad mun­kaerőt, bérmunkásokat kellett alkalmazniuk. - Hogyan fogadták a forra­dalom hírét a megyében? Mi az átalakulások jelentősége?­­ A megye műveltebb rétegei azonnal érzékelték, a nép is örömmel fogadta a pesti forra­dalom hírét. Pápán március 16-án az esti órákban örömünnepsé­get tartottak, Veszprémbe a pesti vásárról hazatérő ipa­wmmmmmmmm­rosok, keres­kedők március 17-én, 18-án hozták meg a hírt. Mai kifejezéssel, a forradalmi átalakulás melletti „szimpátia­tüntetés” március 19-én volt. A legjelentősebb törvényeket az országgyűlés március 17-i ha­tározatában fogadta el, kimond­va a hűbéri viszonyok és a papi tized eltörlését, a köztehervise­lés bevezetését. Ez az első há­rom törvény jelezte, hogy radi­kális változásokra kell számíta­ni a következő hetekben is. Az átmeneti időben a megye telepü­léseinek biztosítania kellett a közbiztonság és a vagyonbiz­tonság fenntartását, a nagyobb városokban nemzetőrséget szer­veztek. A nemzetőrség alapja az 1848 előtt működő fegyveres polgárőrség volt. Az átmeneti időszakban a megye és a vá­rosok vezetése óvatosságot ta­núsított, a lakosság megnyugta­tására törekedett. Komolyabb atrocitások nem történtek, elé­gedetlenségének azonban a job­bágyság több helyütt is hangot adott, hiszen az átalakulás csak az úrbéres jobbágyságot érintet­te pozitívan, a majorsági földön élő zsellérek nem jutottak föld­­tulajdonhoz. Felmérésem sze­rint a megye negyven százaléká­ban történt erőszakos cselek­mény, amely a törvényes átala­kulás kritikájaként is felfogható, a megyét és az országot radiká­lis népi mozgalmak is jellemez­ték. Megyénkben a majorsági zsellérek az elsők között lázadtak fel Hidegkúton és Me­­zőszentgyörgyön. Később pél­dául Ajkán, Várpalotán, Veszp­rémben is elégedetlenség mutat­kozott. - Milyen szerepet játszott a megye a honvédelem megszer­vezésében és a szabadságharc­ban? - Veszprém megyében ko­moly harci cselekmények, na­gyobb ütközetek nem zajlottak, a megye, mint a hátország része, anyagi és erkölcsi áldozatválla­lással segítette a szabadságharc ügyét. Az anyagi áldozatvállalá­sok közé tartozik, hogy részt vett a megyén kívülre vezényelt nemzetőrség felszerelésében, kiállításában. Július-augusztus­ban a megye nemzetőri zász­lóaljai Baranya megyében, a Dráva-vonal védelmében ját­szottak szerepet. Május-június­ban Veszprémben állították fel a 6. honvéd zászlóaljat, amelynek nagy részét Veszprém megyei újoncok alkot­ták. Ez a zász­lóalj július vé­gétől kezdő­dően Dél Magyarországon a szerb felkelés leverésében, később Buda visszavételében vett részt. 1848 szeptemberében Pápán ál­lították fel az 1. dunántúli moz­gó nemzetőrségi zászlóaljat, amely a pákozdi csatában, majd a horvátok üldözésében vett részt. 1848 novemberében, de­cemberében a megyére 3086 honvéd újonc kiállítása esett, ennek nagyobb részét a megyé­nek sikerült is kiállítani, a győri hadmegye vette át az újoncokat. 1848 végén Mednyánszky Sándor parancsnoksága alatt szerveződött a bakonyi gerilla­csapat, amely az ellenség felvo­nulását akadályozta. 1849 máju­sában a megye 771 honvéd újonccal egészítette ki a magyar haderőt. Veszprém megye a ma­gyar szabadságharcot több mint tizenkétezer nemzetőr kiállítá­sával, legalább négy-öt­ezer honvéd felszere­lésével, a megyén átvonuló hon­védcsapatok ellátásával segítette. 1848 máju­sától kezd­ve a lakos­ság is részt vett egy or­szágos ado­mánygyűj­tésben. So­kan a kész­pénzüket, ezüst, arany ékszereiket ajánlották fel a honvédelem céljaira, Pápán még az elemi iskolások is gyűj­töttek „a haza oltárára”. Voltak földesurak, akik honvéd önkén­tesek kiállítási, felszerelési költ­ségeit vállalták magukra. - Milyen retorziók, megtor­lások érték a megyét? - Az osztrák csapatok 1849. augusztus 25-én vonultak be a megyeszékhelyre, ezt követte a megtorlás, amely az élet minden területén érzékelhető volt. A volt forradalmi vezetők, ország­­gyűlési követek javait elkoboz­ták, politikai pereket indítottak, amelyeknek a végeredménye börtönbüntetés lett, így például a megye főispánja és kormány­­biztosa, az idős Hunkár Antal az első számú célpontok között szerepelt. A komáromi erődbe vitték, kegye­­lem­ből négy év börtönbüntetést ka­pott. Hasonlóan súlyos börtön­­büntetés várt azokra a honvéd­tisztekre, akik előzőleg császári hadsereg tisztjeiként szolgáltak. A megtorlás nem kerülte el a lel­készeket sem. Löw Lipót pápai rabbit két hónapig vizsgálati fogságba helyezték a pesti új épületbe, pusztán azért, mert a magyar függetlenségi nyilatko­zatot a zsinagógában kihirdette, és méltatta annak jelentőségét. A tábori lelkészeket, így a zirci Ihász Gábort egyházi fenyítékre ítélték. A vármegyei tisztikar tagjait rövid időre megerősítet­ték hivatalukban, később azon­ban menesztették őket.­­ A Pápai Református Gyűj­temények kiadásában az elmúlt évben két, a témával kapcsola­tos kötet is megjelent.­­ Az 1990-es években a re­formkor és a szabadságharc ku­tatásában jelentős előrelépés történt. 1998-ban, majd azt kö­vetően országosan több száz monográfia jelent meg, számos korábban ki nem adott naplót, emlékiratot közöltek. Mi Pápán arra vállalkoztunk, hogy egy forráskiadványt állítunk össze a reformkor és a szabadságharc pápai történetéről, úgy, hogy ez a megye történeti hátterét is bemutatja. Ez háromszáz­harminc forrást tartalmaz, számos megyei forrást közöl. Francsics Károly veszprémi borbélymes­ter Veszprém 1827 és 1849 közötti időszak mindennapjait rögzíti naplójában, illetve az az alapján összeállí­tott visszaemlékezésé­ben. A kézirat nem volt ismert korábban. — Lehet-e párhuzamot vonni az akkori és a mai polgári átalakulás kö­zött? — A párhuzamot abban látom, hogy a társadalmi fejlődésben a legfontosabb a civil szféra ön­mozgása, az egyéni felelősség­­vállalás és áldozatvállalás, a ci­vil kurázsi. 1848-49 történeté­nek kutatásai megerősítenek eb­ben a hitben. Függetlenül attól, hogy valaki konzervatív, mérsé­kelt vagy radikális volt, a forra­dalom ügye mellé állással eg­zisztenciális kockázatot vállalt. Ma nincs ilyen kockázat, de erre a szerepvállalásra ugyanúgy szükség van. Az országot első­sorban nem a politikusok építik, hanem a civilek. Az országot a civilek építik Hudi József az 1848-49-es szabadságharc megyei vonatkozásairól A megye műveltebb rétegei azonnal érzékelték, a nép is örömmel fogadta a pesti forradalom hírét. A forradalom ügye mellé állással egzisztenciális kockázatot vállaltak az emberek - mondja Hudi József történész Fotó: Gáspár Gábor Pethő László Látjátok feleim? Kossuth Lajos sírboltjánál Ne haragudj Apánk csonka utódokra - hisz láthattad - látható a górcső alatti puhulás puhítás - mert ott a „szép új világban” nem tudhattad a párizsi áru­lást - csak szagáról sejthetted - míg itt, kőbe vésett sírod alatt láthatjuk - látjátok fe­leim mik vagymuk?------­isa(szeg) és az ostrom után fél lábbal bent fél lábbal ott, honnan vétettünk s beérkeztünk a nagy álom-cellába - honnan csak lefelé vagy fölfelé, a kifelé - és ama űrbéli akolban hallja akinek van kopoltyúja hallja az égzengésen túli megváltó hangorgiát... 1849. április végén Veszprém újra magyar kézre kerül. Francsics is fellélegzik. Borbélylegényi köteles­ségét teljesítve, kedvteléseinek él. Hírek Buda ostromáról. Újra meg­kezdődik a honvédtoborzás. Nyug­talansággal töltik el a harcterekről érkező hírek. 28-án este — szokásom szerint - 9 óra felé lefeküdtem, s minthogy aznap szombat volt, ebben az én tisztelt bor­bélymesterségemben pedig szombati napon az ember, mint a jó vadászkutya, elfárad, azonnal elaludtam, mégpedig jól. Alig aludtam azonban álmomnak el­ső édes versét, midőn egyszerre álmom­ban többször nevemet hallom kiáltani, de csak úgy, mintha azt távolról vala­mely visszhang adná vissza. Mindazon­által ébredni kezdek, s az éppen ismét ki­áltott Francsics névre kijózanodva ál­momból, kérdem: - Mi az? - Hamar gyújtson gyertyát, s tegye az ablakba, mert különben mindjárt bedob­ják ablakainkat - kiálta Sófim ijedt hangon a kisszobából. Egyszerre tisztára kijózanodtam az álomból, hevesen ugortam ki ágyamból, és gyertyát gyújtottam, s addig is, míg többet készítettem volna, azt az egyet egyik ablakunkba tettem. Nézem órámat, 11 elmúlt. Míg én több gyertyák készítéseivel foglalatoskodtam, addig utcánkban szomszédaink házaikon egyik ablak a má­sik után zuhogott be. Apró deák gyermekek és mesterina­sokból álló nagy csoport tolongott lefelé utcánkban, s éretlen, füleket sértő hangon kiáltozá: - Éljen Kossuth! Éljenek a magyarok! Gyertyát az ablakba! Dobjátok be, ahol nincs gyertya! - s több ilyeneket. Sietve állítottam én is mind a három ab­lakjainkba egy-egy égő gyertyát, és öltöz­ni kezdtem, miközben bejött hozzánk Földes, ki is beszéli, hogy ezen zenebo­­nás mozgalom már az este 8 órakor kez­dődött, mely elbeszélés közt csakhamar felöltöztem, s annak utána Földessel men­tünk megtekinteni a zavargó nagyvilágot. Le az Anna kápolna felé, s a Hosszú ut­cába vala szándékunk menni. Midőn az úgynevezett Rotfischer-korcsma eleibe értünk, feltekintünk a piac felé, honnan a nagy éljen kiáltozás közt jött a hegyen le­felé egy meglehetős nagyságú néptömeg egyre kiáltozva: - Éljen Kossuth! Éljen a magyar!... ...Fel a hegynek, a piac felé indulánk, s a hegy derekán egy kis, emeletes, csinos ház irányában közeledünk az ujjongó nép­csoporthoz. Egyszerre a kis háznak mind a három ablakai bezuhogtak, egyik kő a másikat érve röpült az említett házra, melynek nem maradt egyetlen ablaktáb­lája ép, még rámái is tetemesen érték a rá­juk röpült ököl nagyságú kövek súlyát. Pedig az ablakok ugyan derekasan ki va­­lának ám világítva, hanem az volt itt a bökkenő, hogy a ház tulajdonosa ismere­­tes és már megjelölt sárga-fekete ember volt. S midőn feljebb menénk a piacra és onnan­ a várba, láttuk, hogy nem azok az ablakok dobáltattak be, melyek kivilágít­va nem valának, hanem voltak már előre kitűzött régebb időtől fogva megjelölt há­zak, melyeknek ablakaik bedobáltattak... ...Midőn ismét visszatérünk a piacra, vettem csak figyelem alá, hogy az Úri Ca­­sinó és a városházán nemzeti zászlók va­lának kitűzve. Minekutána én már úgy is az utolsó felvonáshoz jöttem, nem men­tem tovább piacunkon, s nem is késtem semmit, hanem hazamentünk Földessel, s én éjféli 12 órakor ismét ágyamban valók. Másnap temérdek sok zászlók lobog­tak a főbb utcákban majdnem minden há­zakon, de még a félre eső utcákban is lehe­­te látni lebegni itt-ott egyet-egyet, s az mind piros-fehér-zöld volt. Én azonban mit sem törődve a világ külső lármájával, éltem szokott módom szerint, szorgalmatosan elláttam napon­ként mesterségembeli kötelességemet, s attól maradt üres óráimat virágaimnak szentelem... Míg én azonban kertemnek örültem és virágaimban gyönyörködtem, addig Buda várát ostromják magyarja­ink. Melynek belsejéből ezer golyókat lövöldöztető Henczi kapitány (Hentzi, Heinrich, 1775-1849 magyarországi születésű cs. tábornok, 1849 tavaszán a budai cs. védősereg parancsnoka), a vár parancsnoka Pestre, és folyvást rombol­­tatá dicső városunkat, míg Görgey, a magyar hadsereg főtábornoka a várral átelleni Svábhegyről szorgalmatosan ágyúztatá az ős Buda várfalait, mely mű­ködés felől részünkre az az örvendetes hír szárnyalt, hogy még csak néhány nap kell arra, hogy ismét nemzeti zászlók lo­bogjanak az ős Buda várfalain. Mely hír­re minden száj - öreg, ifjú, nő és gyer­mek - kiáltá: - Adja a magyarok istene! Amint az utcákon jártunk, s gyerme­kekkel találkoztunk, valamennyinek ko­rom vagy vörös kréta volt kezében, mellyel egyik a házak falaira oda írta: - Éljen Kossuth Lajos! - Éljen Kossuth Lajos, honunk véd­­angy­ala! - jött a harmadik, a többi hegyé írta: - Éljen Kossuth Lajos, hazánk meg­váltója! - s ilyen feliratokkal tarkádzott minden ház eleje. (Részlet a Francsics Károly visszaem­lékezései című kötetből, amely Hudi Jó­zsef szerkesztésében, a Pápai Református Gyűjtemények kiadásában jelent meg.) Gyertyák a veszprémi ablakokban NAPLÓ 7

Next