Napló, 2002. március (Veszprém, 58. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-14 / 62. szám
6 NAPLÓ ■ Albrecht Sándor Ma is felejthetetlen, lángbetűs neveikre esik az első tavaszi napfény. Széchenyi István, Kossuth Lajos, Arany János, Vasvári Pál, Táncsics Mihály, Jókai Mór, Petőfi Sándor... Örökké világító példájuk e szent napot a magyarság kivételes ünnepévé avatja. Hazaszeretetüknek, hőstetteiknek jegyében született újjá nemzetünk, s tette meg első történelmi lépéseit az európai polgári lét felé. 1848-as lángelméink a békés fejlődést óhajtották, ám a forradalom szabadságharcba torkollott. Megyénk tájairól a jobbágyokból, diákifjúságból s minden néprétegből szerveződött meg a nemzetőrség. Jeleskedtek a harcban. A világ ekkor tudta meg igazán, hol van Magyarország. A korszakos tervek mégsem válhattak valósággá. A forradalom elbukott. Ám bukásában is örök a dicsősége, s máig ragyog erkölcsi győzedelme. Legendás eleink '48. április 1-jén a vér, a tisztaság és a remény sorsunkhoz méltó színeit - a piros-fehér-zöldet - tették nemzeti lobogónkra. Zászlónkat szimbólummá emelték. Ez időben Alsóörsön is fölgyorsultak az események. A közbirtokosság gyűlésezett, katonai kérdésekről tárgyalt, újoncozással foglalkozott. Ruhákat, süvegeket, sipkákat csináltatott. Lobogót vett, fegyverekről gondoskodott, és pénzt is áldozott az ország segedelmére. A széles tájékra is jellemző, hogy a legnagyobb dolog időben is tekintélyes létszámmal állt ki a földművesek, iparosok, napszámosok, zsellérek, pásztorok, szolgák alkotta nemzeti őrsereg. Ismereteink szerint falunkból húszan a nemzetőrség, tizenhatan a honvéd hadsereg tagjai lettek. Néhány falunkbelinek az is megadatott, hogy a komáromi erődben szolgálhatott Klapka György tábornok-várparancsnok alatt. A bukás után sokáig rólunk beszélt Európa és a nagyvilág. Szétsugárzott a hatás... A császári és királyi katonákból lett honvédtisztek ébren tartották az eszmét a szó, az írás és a szervezkedés erejével. Egy mélyen az alsóörsi szívekben őrzött és dédelgetett legenda elevenen őrzi May János honvéd századosnak, a későbbi komáromi tüzérparancsnoknak, Kossuth hű hívének nevét. Aki a kalandos terveket kovácsoló Mack József tüzér ezredes és a megfontoltabb Gál Sándor honvéd ezredes irányította összeesküvésben az öngyilkosságot választotta vallomás helyett. (Emlékét az alsóörsi művelődési ház falára emelt márványtábla hirdeti). Forradalmunk dacból és vágyból szőtt imába foglaltatott. Mítosza kélt. Főhajtással illette a világ. 1859-ben az angliai Wallsall városkában egy helybéli lelkész két nevet adott újszülött fiának. A Jeromos keresztnév mellett a másik így hangzott: Klapka! Ugyanis 1850-ben Klapka György emlékirata megjelent angol nyelven. Anglia-szerte forgatták e könyvet. A lelkész - évtized múltán - így tisztelgett leveretettségünk előtt. 1890-ben az alsóörsi '48-as közvitézek közül Bécsi Gábor, Guáth Péter, Guáth János földművesek és Horváth János koldus még éltek a faluban. Temetőnkben ez ideig csupán Guáth János (1827-1908), Guáth Péter (7—1910) honvéd és Vargha Lajos (1827-1895) honvéd százados sírhelyét ismerjük és tiszteljük. A többiek is minden bizonnyal Somlyó-beli kegyhelyünkön porladnak. Jóllehet sírhalmukat elfödte az idő, magasztos emléküket őrizzük. Három évvel ezelőtt neveiket márványba vésette a faluközösség. Valahányszor ereklyelapjukra vetjük a tekintetünket, a dicső múlt tükörébe nézünk. Abból egy emberibb világért ragyog ránk a fény... Alsóé, a híven őrzi '48-as emlékeit ÜNNEPI MELLÉKLET 2002. március 14., CSÜTÖRTÖK Kossuth Lajos Veszprém város első díszpolgára ■ Molnár Jánosné A Kossuth-kultusz első megnyilvánulása a megyeszékhelyen a nagy hazánkfiának díszpolgárrá választása volt 1889. szeptember 3-án. Története az 1879. évi L. törvénycikkhez vezethető vissza. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló terjedelmes jogszabály, az úgynevezett honossági törvény érzékenyen érintette az 1848/ 49-es forradalom és szabadságharc után emigráltakat, de különösen a Turinban (Torino) végleg letelepedett Kossuth Lajost. A törvény életbeléptetésétől számított tíz éven belül a külföldön tartózkodók elvesztik magyar állampolgárságukat, ha nem kérvényezik annak fenntartását. Kossuth Lajos méltatlannak, megalázónak tartotta ezt a procedúrát. Nyitr levelében hangot is adott ennek: „Ferenc József osztrák császár és magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el, s el sem ismerem”. Inkább vállalta „a magyar nemzet soraiból törvény által kiküszöbölt pária” sorsot. Ezért is fogadta „testvéries érzettel” mindazokat a magyarokat, akik önkéntes száműzetésében meglátogatták. A honossági törvény kirekesztő paragrafusának érvényesítése előtt a parlamentben vita keletkezett. Az ellenzék hevesen sürgette annak módosítását, Kossuth Lajosra való tekintettel. Tisza Kálmán miniszterelnök a megígért törvényjavaslatot nem tudta benyújtani határidőre. A kormányon belül sem volt egyetértés. A kialakult kormányválság miatt Tisza Kálmán kénytelen volt tizenöt éves miniszterelnökség után lemondani 1890. március 9-én. A parlamenten kívüli erők sikeresebben próbálták ellensúlyozni a törvény negatív hatását. Egyre több város választotta meg Kossuth Lajost díszpolgárának, azaz ezekben a városokban polgárjogot nyert a „hontalanított” nagy hazánkfia. 1887 elején már majd száz város díszpolgára. A helyi sajtó rendszeresen beszámol ezekről a hazafias tettekről. Követésre méltónak tartja Kiskunfélegyháza, Eger, Miskolc, Szentes, Kunszentmárton, Munkács, Nyitra stb. városok döntését. Sőt fel is szólította „Veszprém város lelkes képviselőit”, hogy válasszák meg „édes hazánk büszkeségét, szemefényét városunk díszpolgárává”. A buzdításnak az újdonsült városi tanácsnok, Szilágyi Mihály tett eleget. Az a művelt, húsz éve városunkban élő rézműves, aki 1880-ban Benkő Istvánnal együtt meglátogatta Kossuth Lajost Olaszországban, nyújtotta be indítványát Kossuth díszpolgárságára az 1887. április 23-i közgyűlésre. Sajnos, a képviselők ezt akkor nem tárgyalták meg, hanem elhalasztották a tavaszi gyűlésükre. Ez a képviselő-testületi ülés pedig elmaradt, ma már kifürkészhetetlen okból. Az 1887. szeptember 4-i temetőhegyi (Dózsaváros) hatalmas, sok családot sújtó tűzvész után pedig nem került napirendre az ügy. Csak az 1889-es év hozott fordulatot. Néhány hónappal Kossuth hontalanná válása előtt került a közgyűlés elé díszpolgárságának kérdése. Husvéth János városi tanácsos, ellenzéki képviselő adta be erre a javaslatot. S mégis, a szeptember 3-i közgyűlésen Kováts Imre polgármester, volt 48-as honvéd sajátjaként mondta el az indítványt. A képviselő-testület egyhangúlag elfogadta, „lelkes éljenzésekben történt megnyilvánulás” mellett, így lett Kossuth Lajos Veszprém város első díszpolgára 1889. szeptember 3-án. A díszoklevél szövegének megfogalmazására hattagú bizottságot hoztak létre még ezen az ülésen. Ők hagyták jóvá Vikár Lajos városi főjegyző „kimagasló stílusban” megírt, Kossuth érdemeit felsorakoztató fogalmazványát. A „vászonszerű papírból” készült díszlevélre a következő sorok kerültek: „ Veszprém rendezett tanácsú város mai napon tartott képviselő-testületi közgyűlésében Udvardi Kossuth Lajos urat, Magyarország volt kormányzóját, kinek dicső és áldásos működése a nemzeti érzületet öntudatra ébresztette; kinek kimagasló nagy szelleme igazi útra vezette a nemzeti Géniust; kinek honfeláldozó hazaszeretetétől ébredt fel a magyar szabadság; kinek lánglelke olvasztotta fel e hazában a gondolat és a szólás szabadságát lekötő bilincseket; ki a nemzet millióit egyenlőkké, szabadokká tette; ki a hazafiság és jellemszilárdság századokra szóló példányképe; a magyar nemzet történelmében páratlanul álló örökbecsű és hervadhatatlan érdemeinek elismeréséül egyhangúlag és közlelkesedéssel Veszprém rt. város díszpolgárává választotta, és őt ünnepélyesen a város díszpolgárainak sorába iktatván - mindazon kiváltságokkal és jogokkal, melyek e város polgárait megilleti -, ezennel felruházza. Mivel Kossuth Lajos hazánk nagy fiának jelen díszpolgári oklevelünket aláírásunkkal s a város pecsétjével ellátva, kiadtuk. Kelt Veszprémben, 1889. évi szt. Mihály havának 3-ik napján tartott rendes képviselő-testületi közgyűlésünkön. Veszprém város polgárai nevében: Kováts Imre polgármester” A különleges okmány kivitelezésével először egy budapesti vállalkozót akartak megbízni. Végül is az 1889 őszén bemutatkozó, ügyes kezű arcképrajzolóra, a helybeli Schiff Benőre esett választásuk, aki Kossuth Lajosról készített krétarajzát a városnak ajándékozta. Tán éppen ezért bízták meg a „fiatal rajz virtuózt” az oklevél elkészítésével. Az egyedi szöveget „Veszprém város igen sikerült tájrajza, a vár és a tűztorony körüli része hű visszaadásával, körözi”. Remek a tájkép színezése, a szöveg elhelyezése; öszszességében nemes egyszerűség jellemzi a díszpolgári oklevelet (Sajnos, csak korabeli leírásból ismerhetjük). A mesterműért ötven forintot kapott az elkészítője, Schiff Benő. A megfelelő tokba helyezett díszlevelet Vikár Lajos adta postára 1890. március 12-én, hogy a Veszprém város bizalmáról értesítő okmányt Kossuth Lajos „éppen a szabadság újraébredésének napján, március 15-én kézhez kapja”. Az idős Kossuth a megszaporodott „hazafias jóindulatokra” már külön levélben nem válaszolt, csak a lapokban közzétett nyílt levélben tudta megköszönni. Veszprém esetében sem küldött választ a polgármesternek. A Kossuth Lajos díszpolgársága körüli „szépséghibák” ellenére is nagyra értékelendő a város vezetésének döntése, mert a közóhajt érvényesítették, és még életében kapta meg hazánkfia a várostól ezt a megbecsülést. (Az idézeteket korabeli helyesírással közöljük.) Kossuth Lajos polgárjogot nyert a számos díszpolgársággal, miközben a törvény hontalanná minősítette Túrák Kossuth emlékére m Győrffy Árpád Az ajkai Kossuth Lajos Általános Iskola és a Túrateknőc Természetjárók Turista Egyesület rendhagyó módon tiszteleg Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója előtt. Túramozgalmat hirdettek a megyénkben található Kossuth-emlékhelyek felkeresésére. Már nyolc évvel ezelőtt, a politikus halálának évfordulóján is terveztek egy hasonló akciót, de akkor nem sikerült megvalósítani. Négy évvel később már sikeres volt a szabadságharc emlékhelyeinek felkeresésére hirdetett mozgalmuk, amit összesen több mint százhatvanan teljesítettek. A legfiatalabb jelvénytulajdonos még óvodás volt, az idősebbek között sokan átlépték már a nyugdíjkorhatárt. Akkor nyolc kötelezően megadott és négy választható célt kellett felkeresni a résztvevőknek. A Kossuth-túra kiírásánál segítséget kaptak a Kossuth Szövetség megyei szervezetétől. Az emlékhelyek összeállításánál H. Szabó Lajos Kossuth-emlékekről és a '48-as emlékművekről írt munkáját, valamint a Bandi László szerkesztésében kiadott, Emlékhelyek Veszprém megyében című könyvet használták fel. A túramozgalomba kapcsolódóknak kilenc településen - Ajka, Bakonyság, Balatonalmádi, Balatonfüred, Balatonkenese, Halimba, Lókút, Mencshely, Nagydém - tizenkét olyan emlékművet vagy más létesítményt, például kilátót kell felkeresni, amely közvetlenül Kossuth Lajoshoz, a családjához vagy a szabadságharchoz kapcsolódik. A látogatásokat pecséttel kell bizonyítani az iskolától kérhető kis kiadványban, amely részletes leírást is tartalmaz az emlékhelyekről. A túrába bárki bármikor bekapcsolódhat, sem az útvonal, sem a teljesítésre fordított idő nincs megszabva. Szabadon választhatnak a közlekedési eszközök között is. Lehet gyalog, kerékpárral, de akár autóval is menni, a lényeg, hogy az emlékhelyeket felkeressék. A túra teljesítői jelvényt és emléklapot kapnak, s persze sok ismerettel gazdagodnak. Balatonfüreden a szívkórház közelében lévő savanyúvízkutat Kossuth-forrásként ismerik Fotó: Penovác Károly