Napló, 2003. január (Veszprém, 59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-23 / 19. szám

Hogy ne hagyjuk el a lelkünket Kövi Gábor szabad eszmefuttatása a természetről, a változásról és a tempóról ■ Varga Domokos Péter A helyiségben csak fabúto­rok vannak. De pontosabb len­ne, ha a bútorok helyett berende­zési tárgyakat írnék. Mert a bú­torok fogalmát nem a szó ha­gyományos értelmében kell érteni. Van egy nagyobbacska asztal, talán kecskelábú, mellet­te két hosszú pad, háttámlával­­ étkező és társalgó is egyben. A másik asztal ugyanis éléskamra szerepét tölti be, telezsúfolva befőttesüvegekkel, bennük kü­lönféle magvak. A gáztűzhely mellett egy faliszekrény, jól lát­hatóan házi barkácsolmány. Mint ahogy a berendezési tár­gyak zöme is az. A fa mindenütt natúr, pácnak vagy lakknak nyoma nincs. A társalgó-étkező mögött egy L alakú részben rak­lapon, keresztben egymáson több gabonászsák - később megtudom, tönkölybúza van benne. - Nincs máshol megfele­lő hőmérsékletű hely, ahol tart­hatnám - mondja a házigazda, aki maga is figyelemreméltó személyiség. Ötven körülinek látszik, hajá­ban több az ősz, mint a barna, szakállában viszont a hófehér a tűzvörössel keveredik. De a legérdeke­sebb mégis­csak a haja, mindenütt rö­vidre nyírva, oldalt és hátul a fejéhez si­muló, ám a fe­je tetején fel­felé áll. Mi­előtt beszél­getésbe fognánk, meg is kérdezem, mire fel ez a punkos frizura. Nem sértődik meg, jó, mondja, ha maga így gondolja, legyen punkos. Aztán elmeséli, 42 éves korában úgy érezte, vál­toztatnia kell az életén. Gyöke­resen. Azóta csak növényi táplá­lékot vesz magához. Állati ere­detűt semmit. Tojást sem. Sót sem használ egyáltalán. Ételeire őrölt tengeri algát szór, állítja, ez minden létfontosságú anya­got tartalmaz, vitaminokat, nyomeleme­ket, az összes olyan sót, ami­re az ember­nek szüksége van. Nem ve­getáriánus, ha­nem vegán, mondja. A ha­ját pedig nem így alakította, hanem így nőtt ki. Pontosabban, így nőtt újra, mert a feje tetején bizony már alig néhány szál ár­válkodott. Ez, ami újra nőtt, ilyen lett, sokkal erősebb, mint másutt, megzabolázhatatlan, és sörteszerűen fölfele áll. De Kövi Gábor zenetanár életében nem ez a legjelentősebb változás. A gondolkodása lett más, mondja. Nem is annyira a megközelítés módja, hanem az, hogy időt szentel a gondolatainak. A gon­dolkodást le kell lassítani. Rá kell fókuszálni egyes dolgokra. Vegyük a gondolkodást, mint valami felfedezni való tárgyat. Mondjuk, tegyük ide az asztal­ra. És gondolkodjunk róla. Mit találunk benne? Csak az ember gondolkodik? Legyenek fogal­maink a gondolkodásról, és lesznek fogalmaink önmagunk­ról is. És Kövi Gábor szinte kérdés nélkül kezdi el fejtegetni szel­lemi megújulása elemeit. Mor­zsákat, szilánkokat adhatunk ebből most csak közre. - Többek között azt szeret­ném átadni az embereknek, hogy ne csináljunk olyan fölös­leges köröket, ami senkinek sem jó - fejtegeti. Például tanul­junk meg takarékoskodni. Csak a legszükségesebb mértékig gyűjtsünk össze tárgyakat. Vi­szont ami használható, azt vi­gyük végig egy íven: az elsődle­ges használat után esetleg szed­jük szét, bizonyos részei még mindig jók lehetnek valamire. Esetleg egy szép tárgy lesz belő­le. A műalkotás talán az egyik legigazibb felhasználási mód. Minden, amivel találkozunk, egy bizonyos fokig fogja visel­ni a saját szellemi lényünk em­lékét. Az ember úgy is jelen van a világban, hogy rombol. De ha megtanulja azt, hogy kell közle­kedni a természetben, mint ahogy az állatok tudják, meddig lehet elmenni abban, amit csi­nálnak, akkor ha nem is épít, legalább nem rombol. - Én úgy gondolom, hogy még mindig van lehetőség, hogy a józan eszünket hozzuk elő. En­gedjen meg egy kis történetet - mondja. - Azt hiszem, a Fülöp­­szigetekről származik. Halad a karaván, de a vezetője szerint túl lassú a tempó. Miért nem me­gyünk gyorsabban? - kérdi. - Fáradtak a teherhordók? Nem, nem vagyunk fáradtak - felelik. - Nehezek a terhek, amit cipelni kell? Nem, nem nehezek - mondják. - Akkor miért me­gyünk ilyen lassan? - kérdezi most már kétségbeesve. - Azért, hogy ne hagyjuk el a lelkünket - adják meg végül a választ. - Azt hiszem, ez egy fontos mozzanat - mondja Kövi Gá­bor, de nem emeli meg a hang­ját, nem érzékelteti, hogy világ­­megváltó gondolatot közölne. Mert nem annak érzi. Csak egy gondolatnak. - A mai ember tu­lajdonképpen elhagyta a lelkét - meditál tovább. Ha időt szente­lünk arra, hogy végiggondoljuk a dolgokat, akkor visszajutunk a lelkünkhöz. Kövi Gábor itt még nem feje­zi be az eszmefuttatást. Szövi egymásba a gondolatait az em­beriség eredetéről, a vallásról, az elérhető leghosszabb életkor­ról. Csupa fontos dologról. Mi­kor látja, már nem tudok teljes egészében rá figyelni, lopva a feje fölött lévő faliórára pislo­gok, azonnal befejezi. Monda­nám, sajnálom, mennem kell, de már ő mondja, örült, hogy meg­hallgattam.­­ A kenyér meg éppen meg­sült - teszi hozzá mintegy elné­zést kérve, és a sütőhöz lépve ki­veszi. Most értem csak meg, mi volt az ismerős, jó illat, ami vé­gig betöltötte a szobát. Elém hozza, mondja, szagoljam csak meg, ugye, utánozhatatlan. A frissen sült kenyér illata. (Kövi Gábor a Veszprém Vá­rosi Művelődési Központ civil szabadegyetemén Az új gondol­kodás címmel tart előadás-so­rozatot. Először ma, csütörtö­kön, 17 órakor várja hallgatóit.­ A mai ember elhagyta a lelkét. Ha időt szentelünk rá, hogy végiggondoljuk a dolgokat, akkor visszajutunk hozzá. Úgy érezte, változtatnia kell az életén, 42 éves kora óta csak növényi táplálékot vesz magához Fotó: Áfrány Gábor S­zerinted milyen egy szép lány? - Legyen melle, feneke, egyszóval nőies legyen. A mellettem ülő gyereknek se melle, se feneke. Ennek ellenére eltartja mindkettőjüket. - Mit esztek? Szoktál főzni? - kérdem a lánytól. - Nem - feleli csodálkozva. Igaza van, ostoba kérdés volt. Hiszen mikor lenne rá ideje? - Az anyám főz - veszi át új­ra a szót a férj. - Aztán vagy ha­zamegyünk ebédelni, vagy ha nagy a forga­lom, akkor hozok ki ide ennivalót. Mindig azt hozom, amit sze­retne. - Le kell adnod az összes pénzt, vagy megtarthatsz belőle valamit? - kérdezem a lányt. - Nem kell leadnom - nyom­ja meg a kell szót a lány. - De azért leadod. - Igen, te, de ez nem érdekes. Az a pénz az enyém is. - Akkor mondjuk úgy, hogy ő kezeli a kasszát, és ha neked szükséged van valamire, akkor kiveszel belőle? Vagy kémed kell? - Amit csak kér, mindent megveszek neki. Elviszem bu­tikba, felöltöztetem - ragadja magához újra a szót a férfi. Ezzel bevallotta, hogy a lány kezében csupán addig van pénz, míg átveszi a kuncsafttól. - Vannak olyan lányok, akik egyedül dolgoznak? - teszem fel a kérdést a férjnek. - Néhány. Azok okos nők - mondja tisztelettel. - Az övék az összes pénz, amit megkeres­nek, és azt­­csinálnak vele, amit akarnak. Ők is úgy kezdték, hogy fiúk felügyelete alatt vol­tak, de kiszálltak. Viszont nincs, aki vigyázzon rájuk. Pedig ez veszélyes szakma. - Minden fiúnak van saját te­rülete? - Általában. - Akkor az ú-i elágazó a tiéd? - Az enyém. - És ha valaki ide akar jönni a neki dolgozó lányokkal együtt, nem engeded meg? - Ha olyan, akivel lehet be­szélni, jöhet. Leadja a hely­pénzt, és minden rendben. De ha rontja az üzletet, mennie kell. - Hogy rontja az üzletet? - Hát, hogy alánk dolgozik. Elengedi a lányokat két-három­­ezer forintért is. Az árakat szigo­rúan tartani kell. - Nem féltek az AIDS-től vagy a nemi betegségektől? A férjhez beszélek, hisz úgyis ő válaszolna. - Védekezünk. Azzal, aki óv­szer nélkül akarja, nem mennek el a lányok. - És ha többet ígér érte? - Akkor sem, ígértek már ti­zenöt, sőt, húszezer forintot is. De szó sem lehet róla. Otthon mi nem használunk óvszert. Én len­nék az első, akit megbetegítene. Nem éri meg. Az a tizenötezer forint nem segít ki bennünket, viszont annál több bajt okozhat. - Mi a te megnevezésed? Strici vagy futtató? - Strici, futtató, ugyanaz. - És te minek hívod magad? - Embernek. - Nők szoktak megállni? - kérdem a lányt. - Nem. Még sosem. A férjet kérdezem: - Elmennél egy férfival, ha megfi­zetne? - Én? Férfival? - hitetlenkedve nevet, mint aki nem jól hal­lotta. - De nővel igen. - Fontos számodra a pénz? - Mindenki számára fontos a pénz. Talán attól érezzük ma­gunkat valakinek. - Mit jelent számodra a ro­mantika? - Romantika? Az utak mel­lett nincs romantika. - És otthon? Szokott neked udvarolni, szépeket mondani? - kérdezem a lányt. - Gyakran. Nagyon szépeket tud mondani. - Szoktál álmodozni? - Szoktam. - Miről? Zavarba jön, nem néz rám, hallgat, végül megkérdi: - Muszáj rá válaszolni? - Csak ha akarsz. - Nem akarok. (Folytatjuk.) Abody Zsuzsa Utak hercegnői 12. 2003. január 23., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ NAPLÓ 5 RÖVIDEN Küldötteket választ a TÖOSZ Veszprém (vdp)­­ A Tele­pülési Önkormányzatok Or­szágos Szövetsége (TÖOSZ) március közepén tartja tiszt­újító küldöttgyűlését. Ehhez kapcsolódva rendezi meg a szervezet a megyei küldött­választását a megyeszékhe­lyen a polgármesteri hivatal Kossuth-termében január 27- én 10.30-kor. Itt választják meg a TÖOSZ legfontosabb döntéshozó szervének, a kül­döttgyűlésnek a tagjait, tíz te­lepülésenként egy-egy kül­döttet. Hibás az szja­­bevallási útmutató Budapest (mti)­­ Az szja­­bevallási útmutatóban hibá­san szerepelnek az adóha­tóság által számla nélkül el­fogadható üzemanyagárak 2002 III. negyedévére vonat­kozóan. Az APEH közleménye szerint a 2002 III. negyedévi üzemanyagárak helyesen a következők: az ESZ-95-ös ólmozatlan motorbenzin lite­renként 228 forint, az ENSZ- 98-as ólmozatlan motorben­zin 239 forint, a keverék 228 forint, a 0,2 normál gázolaj 201 forint. Az útmutató 30. oldalán a közcélú adomány érvényesí­téséhez szükséges igazolás kiadására jogosult egyháza­kon kívül az Erdélyi Gyüle­kezet is rendelkezik ezzel a joggal. Egri borok háza Eger (mti) - Megnyitották az egri borok népszerűsítésé­re szánt Egri Borok Gyertyás Házát szerdán. A felújított műemlék épület egy föld­szintes borházból és az alatta elterülő többágú pincerend­szerből áll. Nincs járvány, sem karantén Kielégítő az agyhártyagyulladást kapott sorkatona állapota Szombathely (ser) - Kielé­gítő az állapota annak a kis­­katonának, akit hétfőn reg­gel a Savaria Kiképzőköz­pontból szállítottak kórházba fertőző agyhártyagyulladás­sal. Újabb betegeket nem találtak. Dömény Sándor e­zredes, lak­­tanyaparancsnok elmondta: a múlt héten bevonult bölcskei (Tolna megye) fiatalemberen kívül senki másnál nem merült fel az agyhártyagyulladás be­tegségének gyanúja. A hétfőn reggel kórházba szállított 22 éves kiskatonának bakteriális agyhártyagyulladása van, amit a kórokozó egyik ritka, úgyneve­zett „w” alfaja okozott. Az ide­jében diagnosztizált kór nem azonos a közismertebb A, B, il­letve C változattal, amely né­hány esztendeje más lakta­nyákban és a civil lakosoknál is megbetegedéseket okozott. A Savaria Kiképzőközpont sorka­tonái a bevonuláskor megkap­ták a védőoltást az A és a C vál­tozat ellen, a B változat ellen nincs szérum. A laktanya egészségügyi központjában szűrésen estek át azok a sorkatonák, akik a meg­betegedett fiatalemberrel köz­vetlen kapcsolatba kerülhettek. Az ezredes hangsúlyozta: a kel­lő gyorsasággal foganatosított in­tézkedéseknek kö­szönhetően a lak­tanya teljes állo­mánya antibioti­kumot kapott. Ebből már egyet­len pirula meg­semmisíti a torok­ban a nem túl el­lenálló, cseppfer­tőzéssel terjedő baktériumot. Mi­vel járvány nincs, karantént nem ren­deltek el. A fertőző agy­hártyagyulladás hosszú szünet után 1999-ben és 2000- ben okozott riadal­mat Magyarorszá­gon (a '90-es években Európa minden országá­ban megnőtt a meningococcus okozta agyhártya­gyulladások szá­gococcus baktéri­um 13 törzsét ismeri a fertőző­ben sehol a világon nincs védő­agyhártyagyulladás okozója- oltás. Orvosok a következő fá­ként. Hazánkban a C és a B típu­­nácsot adták a védekezéshez: fo­­sa baktérium szokott fertőzést gyásszunk sok vitamint, tartsuk okozni. A B típusú baktérium el- be a higiénés szabályokat. ma). Az orvostó- A szombathelyi laktanyában fertőtlenítő­­domány a menin-­szerben mosnak kezet a katonák

Next